Budai Napló, 1922 (20. évfolyam, 722-762. szám)

1922-07-06 / 749. szám

XX. évfolyam. 749. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 320 kor., félévre 160 kor. Egy szám: 7 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Telefon: 129—96. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA. Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy milliméter magas sor, egyszeri közlésénél 10 korona. 20 mm. magas hirdetés 200 K. Nyilttér sora 80 korona. Szöveg után 100, szöveg között 200 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1922. julius 6-án. Porba piszokba fullasztva szakadt ránk a nyár és nincs más menekvés, mint a budai hires kis korcsmák eper­fás, lugasos, hüs udvara, vagy a budai hegyek árnyas zugaiba búit nyári vendéglő, amely elé tilalom­fát állítottak a sörgyárak és ahol elülik a helyet előlünk a jó pestiek. Mint elsőrendű polgárokat, őket illeti az elsőség Budán is — nyáron, amikor rájönnek, hogy Pest tüdeje Buda, ahol olcsóbb a rántott csirke, zamatosabb a viz, jobb a bor, amit a budai megfizetni nem tud, mert itt munkával keresi a kenyerét min­denki és nem a mások nyomorú­ságából harácsol milliókat. Alszik nyáron Buda és csak a pesti autók tülkölése, pesti kirán­dulók dalolása riogatja néha és ámulva olvassa, hogy hány ember fullad a strandfürdőkbe, de azért még mindig több a pesti, mint ahogy kellene. Rángatják alólunk a földet, felőlünk a házat és pusz­tul a budai kispolgár. Nagy sum­mát fizetnek mindenért és mégis a békebeli árakon alul. Itt éhes beamterek sétálnak lyu­kas cipőben, foltozott ruhában és vitatkoznak az integritás, a trón­utódlás felett és királyokat horda­nak a mellényzsebükben — koronák helyett. Budai iparos szívesebben dol­gozik a pestieknek, ahol több a bankó, mint nálunk a sóhajtás. A kereskedő üres iskátulyákát rakos­gat egymásra, mert vevője alig akad s aki mégis vesz, előbb Pestre szalad. Pusztulunk . . . Aki tehette, elmenekült innen a Balatonra, vidékre és csak a kul­túra szomorú hollói emlegetik Má­tyás király fényes korát, amikor a budai polgár fazekában is főtt néha egy tyuk. Kilyukadt könyökkei má­sok nyomorúságát foltozgatják és Buda dicsőséges, gazdag jövendő­jét rajzolgatják. És néhány becsü­letes ember még rázza az adók özöne alatt összeroskadó kispolgárt. Mi, többien, csak messziről néz­zük hegyeinket, de nincs erőnk, hogy felmássszunk reájuk, mert üres a kamránk, üres a gyomrunk és üres a zsebünk, nem győzzük az asszonyt pénzzel, amit a piacra hord és eladjuk az utolsó zenélő órát is, amelynek régen torkán akadt a nóta: pilim-pilim ! Buda, 1922 julius 5. A budai társadalom kulturünnepe volt a Hollós Mátyás Társaság közgyűlése junius hó 29-én este 6 órakor a Lövőház dísztermében, ahol Buda intelligenciájának nagy része találkozott. Sokan egyelőre mint vendégek és a Társaság most keresi a módját, hogy Buda intel- lektuel társadalmának, hogy tudna méltón kaput nyitni. Magát a köz­gyűlést tulkomollyá tették azok a súlyos indítványok, amelyek ott tárgyalásra kerültek, — a magyar képzőművészet föllenditése (Istók János nagyszabású indítványa) — nemzeti tárgysorsjáték (Zseni József indítványa) — a Hollós Mátfas Társaság székházának tervei, — a szegedi egyetem ünnepének üdvöz­lése, — a budai állandó színház és a Vérmezőre tervezett Stadion ügye, — komoly nehéz témák. A közgyűlést Morvay Győző dr. elnök nyitotta meg üdvözlő beszé­dében, képet adva a Hollós Mátyás Társaság alakulásáról és működé­séről. Ezt Peterdy Sándor titkár jelentése követte az elmúlt év esemé­nyeiről — utána a pénztári jelentés, mely a társaság vagyonáról számolt be. Ezután Berényi László, mint korelnök vette át a vezetést, mialatt megtörtént a választás, csekély vál­toztatással a régi tisztikart választva meg újból. Elismerő éljenzéssel fogadta a közgyűlés dr. Exner Kornél ny. államtitkárnak alelnökké történt megválasztását. Változást jelent, hogy Toásó Pál lett a pénz­táros. Az elnöki tanács elnöke Hennyey Vilmos h. államtitkár lett s a tanács uj tagjai lettek dr. Scha- farzik Ferenc, dr. Hankó Vilmos és Kugler Mihály. A szakosztály elnökei közül uj az Iparművészeti szak­osztály, amelynek elnöke Szablya Frischauf János és uj a szakiroda- lomnak osztályelnöke : szigethi Bar- thos Andor ny. h. államtitkár. A vá­lasztmány kisorsolt tagjai helyébe megválasztattak: Clair Vilmos, Pfeiffer Gyula min. tan., Ebner József igazgató, Bánlaky Géza igazgató, Csögényi Béla táblabiró, dr. Vadnay Tibor min. tan. Gulden Richard, Massány Ernő, Kadnár Kálmán; a póttagok közé: dr. Barsi Jenő, Horváth Ákos, Palóczy Viktor és Thómé József. A választás után sor került az indítványokra s ezek letárgyalásával véget ért a köz­gyűlés, melyet diszgyülés követett. Gárdonyi Géza üdvözlő levele után i dr. Lechner Jenő műépítész olvasta föl nagy tanulmányát a budai fürdők építéséről és végül Exner Kornél két kedves költeményét olvasta föl zajos tapsok között. Azután társas­vacsorára gyűltek a tagok a lövő­ház árnyas udvarán. Barthos Andor nyug. h. államtitkár tisz­teletére, akit nagy többséggel Mátészalkán most választottak meg egységespárti prog­rammal nemzgy. képviselőnek, junius hó 23-án a Kodra-féle Zöldfa vendéglő külön termében kedves, hangulatos bankettet ren­deztek budai barátai. A komoly és humo­ros felköszöntőkkel fűszerezett társasva­csorán részt vettek: Axmann Gyula igaz­gató, Balassa Antal orvos, Barthos István tábornok, Barthos Tivadar min. tan., Becsey Antal mérnök, Csögényi Béla táblabiró, dr. Déghy Ödön ügyvéd, Eördögh Ákos gépészmérnök, Fábián Lajos vállalkozó, Hegedűs István főtanácsos, Hódy Gyula ny. igazgató, Házy Imre szív. igázgatá, Igmándy Mihály rnűsz. igazgató, dr. Kovács Dénes szerkesztő, Ledényi Elemér főszám­tanácsos, Mansfeld Ernő gyáros, Ostián Antal főtanácsos, Papp Árpád min. tan., Pompéry Elemér a szabadalmi hivatal elnöke, Preisach József kereskedő, Spády Sándor déiivasuti főellenőr, Tauszig Aladár szeszgyáros, dr. Telescu György min. titk., dr. Vadnay Tibor min. tan., Viraág Béla szerkesztő, Vogl József gyáros és Weisz Arnold gyárigazgató. Eredeti gondolatot vetett fel dr. Orova Zsigmond a nemzet- gyűlési képviselők napidijának újabb megállapitása alkalmá­ból, most, hogy ezeket a napi­dijakat havi 9000 koronában állapítja meg a gazdasági bi­zottság és igy a nemzetgyűlés havonkint 2,205.000 koronába, évenkint 26,460.000 koronába kerül az országnak. Azt írja lapunknak : „Az összeg, amit a nemzetgyűlés gazdasági bizottsága javaslatba ho­zott, bizonyára sokkal kevesebb, sem hogy abból a honatyák meg­élni képesek volnának. A gazda­sági bizottság tehát csupán elvileg helyezkedik az anyagi függetlenités álláspontjára ugyan, — ténylegesen azonban rábízza az egyes képvise­lőkre azt, hogy hol találnak egy kis mellékfoglalkozást a képviselőség mellett. — Országos jelentőségű ügyekben azonban nem lehet helye az ilyen felemás intézkedéseknek. Nem helyeselhető azaz álláspont, mely tiszteletdijat ad a képviselőnek, de nem _d annyit, amennyi elegendő a volna a megélhetésének biztosításá­hoz. Elvégre is az a falusi tanító, ki állását elhagyni kénytelen, az a kisiparos, ki üzle^t folytatni nem képes, hogy mint képviselő eleget tehessen kötelezettségének, a fő­városban nem képes havi 9000 ko­ronából megélni és e mellett vidé­ken maradt családját is eltartani. A képviselőnek tehát megfelelő tiszteletdijat kell adni, azonban az ország súlyos gazdasági helyzetére való tekintettel csak annak a kép­viselőnek járna helyesen a tisztelet- dij, aki a mandátum elvállalása folytán kerül olyan helyzetbe, hogy addigi kenyérkereső foglalkozását nem űzheti. Én tehát a képviselő­ket két csoportba osztanám és pedid olyanokra, akik fizetést kapnak és olyanokra, akiknek fizetés nem jár. Az elvet ez a bifurcatio nem sérti, mert mindenki részére nyitva a képviselőség és senki sem marad kenyér nélkül, ha mandátumot vállal, másrészt azonban a megél­hetést nem csupán a papiroson, hanem ténylegesen gyakorlatilag is biztosítja. Az a vidéki kis fiskális, aki képviselővé választatván, a fő­városba helyezi át irodáját, nem igényelhet tiszteletdijat, ha az iro­dája itt többet jövedelmez, mint jövedelmezett vidéken azelőtt. Az ezerholdasnak sem adnék tisztelet­dijat, mert az a birtok csak úgy hajtja a hasznot, minha a képviselő ur nem a parlamentben, hanem a kaszinóban taitózkodnék. Az osztá­lyozást rá kell bízni a nemzetgyű­lésre : Ez a szuverenitásnak a folyo­mánya. Attól 6em kell tartani, hogy ez egyetlőtlenséget idéz elő a kép­viselők között, mert — éppen ellen­kezően — az teszi egyenlővé a képviselőket, ha csak annak adunk, akiknek szüksége van rá és nem annak is, akinek feleslege lévén, csak a választási kasszáját tömjük vele. Nem válik egyenlőtlenné a polgár sem a bíróság előtt azáltal, hogy szegényjogon perlekedik, sem a diák az iskolában, ha tandíj­mentességet élvez. Valóban ez teszi lehetővé, hogy nem a vagyon, hanem a tehetség, a tudás, a be­csület legyenek a választás alkal­mával a jelöltek legjobb kortesei, és ez az egyedüli eszköz arra, hogy a megválasztott képviselő ne keressen a csekély összegű tisztelet- dij mellé fájdalomdijat a minisz­tériumok folyosóin. Dr. Orova Zsigmond. BUDAI ÉPÍTŐ ÉS IRGATLARFORGALIR1 VÁLLALAT BUDAPEST, I.„ KRISZTina-KÖRUT 129. (RR1SZT1RA-TÉRRÉL.) VÁLLAL: Építkezést, átalakítást, javítást, tatarozást, mindennemű épitömunkát. Ingatlanok, üzletek vételét, eladását és közvetítését.

Next

/
Thumbnails
Contents