Budai Napló, 1922 (20. évfolyam, 722-762. szám)

1922-01-22 / 726. szám

XX. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Felelős szerkesztő: Hirdetések ára: Egy hasáb széles, húsz milliméter magas terület egyszeri közlésénél 100 korona. Min­1922. évfolyam. Előfizetése egy évre 200 kor., félévre 100 kor. Egy szám: 4 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIRAÁG BÉLA. den további cm. 30 korona. Nyilttér sora 60 korona. január Szöveg után 80, szöveg között 100 korona. — 22-én. 726. szám. 1., Bors-utca 24. Telefon : 129—96. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. Budai gobelinek — Becsben. Mindent elvehettek tőlünk a győ­zök, de a kultúránkat nem. A tel­kekbe vésett tudást nem lehet el­kobozni. Most az osztrákok ismét orvul törnek a magyar kultúra bizonyítékaira, a magyar harcidicső­ség emlékeit sikkasztva el. Budavára visszavétele 1686-ban a legfényesebb fegyvertény volt és azt elkeseredett magyar hősök vív­ták ki. A Habsburg-ház ezt a dicső­séget a saját díszére használta ki és magyar pénzen gobelinekre hi- meztette francia művészekkel. A bécsi burg 900 gobelinje közül 21 drb Budavár visszavivásával kap­csolatos eseményekkel foglalkozik és ezeket most a zsebrák osztrák kormány akarja elkótyavetyélni. Ez ellen tiltakozik a Hollós Mátyás Társaság, Buda érdekeinek éber őre és alább közöljük kivo­natosan a Pékár Gyulához és Sipőcz Jenő polgármesterhez benyújtott memorandumot. Itt 30—4C négyszögméteres mű­vészi kivitelű gobelinekről van szó és ha a magyar vonatkozású részt megtudjuk szerezni, úgy a budai királyi vár örökbecsű és művész- értékű gobelinekhez jutna. A memorandum felsorolja a kér­déses gobelineket s ezt a részt közöljük az alábbiakban : „A nagybecsű gobelinanyaguknak magyar történelmi vonatkozású kárpitjai egyenesen és elsősorban minket, magyarokat érdekelnek. Eltekintve attól, hogy itt a közös uralkodók által, magyar és osztrák proveniánciáju vagyonukból és jö­vedelmükből beszerzett vagyontár­gyakról van szó, amelyek egy bizo­nyos kvóta szerinti likvidációt igé­nyelnek, a tisztán magyar vonat- kozásuanyagmegmeníése elmulaszt- hatatlan kötelességünk. Lifí a Várba. A krisztinavárosi és az I. kerülethez tartozó hegyvidék­nek régi vágya, hogy közlekedési eszközt kapjon a Várba, ahol az elöljárósága székel, ahová adót fizetni jár és ahová ünnepnapon templomba jár. Egészen eltekintve a várbeli ministeriumok nagy for­galmától, nagy szükség volt mindig valami olyan közlekedésre, mely megtakarítja ezt a fullasztó, fárasztó hegymászást. Volt is sok terv, de életrevaló csak legújabban akadt. Sógor József és Hert Imre építészek tervet terjesztettek a város elé, hogy a M/m-utca folytatásában a Gránit-lépcső mellett díszes bejáró­val 80 méter hosszú alagutat fúr­nak a várfalig és ott liften felviszik a közönséget. A terv egyszerű tiszta és az egész világon minden nagyváros azt mondta volna, hogy A Hollós Mátyás Társaság, mint a budai irók, művészek és tudósok egyesülete, e kötelesség ismereté­ben, ama tiszteletteljes kérelemmel járul egyfelől a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minister ur Őnagy- méltósága, másfelől Budapest szé­kesfőváros tekintetes |Tanácsa elé, hogy a kérdéses gobelineknek Csonkamagyarország részére leendő biztosítása érdekében minden lehe­tőt elkövessenek. A kérdéses gobelinek legkiválóbb- jai a következők: Buda ostroma 1686-ban. — Buda prédáltatása 1686-ban. — Loth. Károly herceg diadalmenete. — A második mo­hácsi csata 1687-ben. — Erdély meghódolása 1688-ban. — Loth. Károly herceg megmenti Pozsonyt 1683-ban. -- Loth. Károly herceg Esztergomot beveszi 1683-ban. — Vácz város elfoglalása 1684-ben. — Szentendrei sziget elfoglalása 1684- ben. — Török vereség Hamzsabég- nél 1684-ben. — Esztergom és Érsekújvár bevétele 1685-ben. — Loth. Károly herceg elfoglalja Buda­várát 1686-ban. — Loth. Károly herceg bevonulása Budára 1686- ban. Loth. Károly herceg Szegedet foglalja el 1686-ban. — A második mohácsi csata 1687-ben. — A mo­hácsi erőditeit tábor bevétele 1687- ben. — Eszék elfoglalása 1687-ben. — Erdély meghódolása 1687-ben. — Budavár felprédáitatása 1686- ben. — Loth. Károly herceg meg­veri a felmentőket 1686-ban. — A párkányi csata 1683-ban.“ Budapest, 1922. január 18. Maradtunk a legalázatosabb tisztelettel dr. Morvay Győző a Hollós Mátyás Társaság elnöksége. ha már én, a város nem építhetem föl, mert sok millióba kerül, — építsétek fel hát ti, mert szükség van rá. Hej, de nálunk nem igy van. Bizottságról-bizoítságra, ügyosztály- ról-ügyosztályra jár nyár óta az akta és minden helyen tudnak valami gáncsolni valót. Most az a nagy kifogás, hogy a Bástyasétá­nyon elállja a kilátást az a váró­terem, ahol a lift megáll. Szeretnék a föld alá sülyeszteni, mint az Andrássy-uti földalatti vasút' állo­másait. Ez pedig nem célszerű, mert épen az a cél, hogy lépcsőt, hegyet ne kelljen járni. Ami pedig a Bástyasétányon épülő várótermet illeti, azt a Halászbástya stylusában lehet felépíteni s ezzel a Várnak ez az oldala csak nyerne, mert ez igazán sivár és minden történelmi jelleg nélkül való. A tervezet szerint az alagút a Gránit-lépcső balolda­lán torkolna ki és innen elvezetne a Lovas-uton lévő fedett falépcső jobb oldalán. Itt volna a földben a nagy váróterem, ahonnan 4 lift járna fel, két személy- és két teher- lift, úgy, hogy minden zsák krumpli miatt ne kelljen fuvarost fogadni, aki csak drágán megy fel a Várba. Az alagút dupla falu lenne, nehogy ez is dohos, nedves legyen mint a régi nagy Alagút. Percenkint 25 embert szállítana fel s igy óránkint 1200 egyént és podgyászt. — Ter­mészetes, hogy ennek a tervnek is akadt rögtön konkurrense és Bénárd Ágoston dr. sietett beadni egy tervet, mely szerint a nagy Alagút köze­péről, egy régi hadászati följárás kihasználásával építene felvonót a Szent György-térre. Ez a tervezet teljesen tarthatatlan, mert egymás mellé épülne két felvonó. A sikló bírja a forgalmat és az I. kerület közönsége, ha már az Alagút köze­péig kénytelen elmenni, elmegy a siklóig is, mert fent a Várban egy­más mellett torkolna ki a két felvonó. Oyöncivössy László, a Budán élő kiváló iró,’ a múlt társadalmi kérdéséinek nagy kutatója és tudósa, a Hollós Mátyás Tár­saság tevékeny tagja, súlyosan rneg’oete- dedett és magas kora mellett műtétnek kell magát alávetnie. Először számolt be a krisztina­városi róm. kath. egyházközség képviselőtestülete eddigi működésé­ről az elmúlt vasárnapon tartott évi rendes közgyűlésén az Attila-utcai íőgymnasium nagytermében, melyet zsúfolásig megtöltötték az érdeklődő hívek. A közgyűlést az egyházköz­ség világi elnöke : dr. Ripka Ferenc udvari tanácsos nyitotta meg magvas ünnepi beszédével, — megemlékezve arról a közönyről, amely a katho- likus társadalmi közéletet sokáig jégpálcénként borította a amelyet a hit és a vallásos közérzület me­legének keli megolvasztania. E cél felé jelentős lépést tettünk az egyházközségi Önkormányzat meg­szervezésével, amelynek a hitélet megszilárdításán kívül egyik hiva­tása még az is, hogy a kaíholikus egyház régi, tekintélyes vezető szerepét helyreállítsa az országban. A mindnyájunkra évek óta nehezedő súlyos csapásokat és szenvedéseket az isteni Gondviselés mintha azért a rettentő erkölcsi megtévelyedésért mérte volna Európa népeire, amellyel az emberek milliói a háború folya­mán egymás életére törtek, egymás vérében gázoltak és romba döntöt­ték még az Ur templomait is. Ami­ként ezeket a templomokat fel fogja építeni az elpusztított falvakba és városokba visszatérő nép, úgy kell nekünk is újra felépíteni a magyar haza ezer éves nagy templomát, melynek falait a Kárpátok alkotják s amely fölé tetőként az Isten szabad ege borul. A mély hatást tett elnöki megnyitó beszéd után dr. Gyulay Lajos miniszteri osztály- tanácsos, az egyházközségi szerve­zet főtitkára olvasta fel a képviselő- testület évi jelentését, amely részle­tesen ismertette az egyházközség önkormányzati szervezetének múlt évi működését, a jótékonysági hit- buzgalmi, pénzügyi és propaganda- szakosztályok tevékenységét stb. A jótékonysági szakosztály 2000 mé­ter szövetet és 200 kg. pamutot osztott ki az egyházközség szegé­nyei között, ezenkívül segélyezte a lelkészeket és gondoskoskodott a templom nehány szükségletéről is. Az 1921 évi zárószámadást, amely a hívektől beszedett adó hováfordi- tásáról számolt be, dr. Kemény Ferenc, a számvizsgáló bizottság elnöke, — az 1922 év költség elő­irányzatot pedig Láng József, m. kir. gazdasági főtanácsos, a pénz­ügyi bizottság elnöke ismertette. Máté István egyházközségi tanács­tag és Stadler Nándor aleinök fel­szólalása után véget ért a köz­gyűlés, melyen a fent emlitetteken kívül többek között jelen voltak még dr. Zelliger Vilmos plébános-, a képviselőtestület egyházi elnöke, továbbá Slachta Margit nemzet­gyűlési képviselő, Payr Vilmos nyug. államtitkár, Mina Alajos altábor­nagy, dr. Andor Endre és dr. Zub- riczky József min. tanácsosok, dr. Kujáni Gábor főgym. igazgató és még számosán a Krisztinaváros kaíholikus társadalmának előkelő tagjai sorából. Meghívó. Budapesti I. kerületi Általános Közjótékonysági Egyesület I. kér., Attila- körut 41. tisztelettel fölkéri, hogy az Egye­sületnek e hó 22-én vasárnap délelőtt 10 órakor, a földszinti nagyteremben megtar­tandó közgyűlésén a tagok megjelenni szí­veskedjenek. Apponyi Albertné grófnő s. k. elnök. Új alakulás előtt áll Óbuda, mely­nek talaja megelégelte a vulkánikus kitöréseket és nyugodt, csendes megmunkálásra vár. Mindinkább szaporodik azok száma, akik a jelenlegi politikai rendszer tehetet­lenséget, a csak szavakban gőzölgő, alkotásnélküli és csak negatívumok­kal erősített mai uralmat félre fogják tolni, helyet teremtve egy egész­séges, mérsékelt, igazi keresztényi alapon álió irányzatnak. Nagy keresztény tömeg — az intelligen­ciával de nem a „hivatalossal“ az élén kiábrándult még az óbudai viszonylatban is túl gyenge képvi­selőiből, akik sem a városházán, sem a parlamentben nem állták meg a helyüket. Egy-két kortes­beszéden túl nem terjed a produk­tivitásuk, de még a néma kerületért való dolgozásban sem tűntek ki. Az uj alakulás legerősebb fegyvere lesz az a statisztika, amelyet a képviselő és a városatyák műkö­déséről most állítanak össze. Sze­gényes lelki tükröt kap majd ebben

Next

/
Thumbnails
Contents