Budai Napló, 1921 (19. évfolyam, 677-721. szám)
1921-05-21 / 696. szám
XIX. évfolyam. 696. szám. Buca erdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 160 kor., félévre 80 kor. Egy szám: 4 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatak I., Bors-utca 24. Telefon : 129—96.- « Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA. Hirdetések óra: Egy hasáb széles, húsz milliméter magas terület egyszeri közlésénél 100 korona. Minden további ci i. 30 Korona. Nyilttér sora 60 korona. Szöveg után 80, szöveg között 100 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1921. május 21-én. fl metresz-láztó! féltjük ismét Budát és régebben volt már alkalmunk kifejthetni, hogy épen- séggel nem válik a budai erkölcsök javára, hogy Pest vagyonos urai Buda csendes zugaiban bujtatják el bűnös szerelmeiket. Az a téves hit él Pesten, hogy Budán naivok az emberek és észre sem veszik, amikor valahol uj fészket rak a tiltott szerelem. Azt hiszik, hogy a titok Budán marad, ahol nem törődik vele senki. Volt idő, a háború előtt, hogy a Fehérvári-uton alig volt bérpalota, ahol ilyen gyanús viszonyok közt élő nők ne béreltek volna lakást. Volt aki inast, fogatot tartott. Gellérthegy lejtőin is voltak villák, ahol hercegi pompában élt a metresz. Akkor Budának ez a vidéke volt divatban. Részben a túlkulturáltság- gal jár ez az erkölcsi métely, de túlnyomó részben a hamar szaporodó vagyonok, a nagy jövedelmek következménye. Gazdaságilag hasznára van a környéknek, mert ritka e nőcskék között a takarékos. Költ, hisz’ a másét költi. Boltos, iparos, kocsis jól jár a közelében. De erkölcsi kára kiszámíthatatlan. Mit szóljon a tisztességes szegény leány, aki szép is, ha látja a pompát, a bőséget, amivel más nő testi szépségét megfizették. Minő gondolat járja át a szép fiatal asszony agyát, ha a maga tisztviselői filléres nyomorúságát, tengernyi gondját összehasonlitja az ily metresz pazar életmódjával, dús gondatlanságával. Budán kis emberek élnek nagyobbrészt. Egyszerű, szűk keretek, szerény viszonyok között. Itt egy uj gyürü,^egy uj boa forradalmat jelent. De itt is él a vágy, kering a vér a fiatalokban. A mindenki iránt bőkezű metreszt tisztelettel nézik az alantas sorsuak, irigyen a felette állók. És az erkölcsi érzés egyensúlya hamar meghibban, ha az életet téves beállításban látja. A szomszédos házak tisztességes fiatal asszonyai közül hány nézi meg magát lefekvés előtt a saroktól a fejtetőig a tükörben s önkéntelenül az a gondolat suhan végig az agyán, hogy miért éppen őneki kell birkóznia, a megélhetés ezer bajával ... És végig- süstörög a felforró vértől elborított agyon a társadalmi züllés, az erkölcsi megalkuvás bűnös gondolata. A háború megölte ennek a láznak a bacillusait. Buda megtisztult. De most, a háború utáni konjunktúra kihasználása révén hirtelen támadt vagyonok, mérhetetlen jövedelmek és a lateiner intelligencia nyomora a tisztes családok körében is megtalálta áldozatait. Intim fészkeket rendeznek be ismét, ma itt, holnap ott, most a Rózsadombon, azután az Erőd-utcában, a Városmajor környékén. Szinésziskolákba, mozivállalatokhoz kényszerült leányok filmje itt pereg le. Féltjük tőle Buda erkölcsét és nem látjuk a módját, mely ennek gátat vetne. NáfilÖ: Buda, 1921. május 20. Nagyságos Asszony azt írja, hogy „ . . . Megint eljött a tavasz és megint oiyan a Városmajor, mint egy falusi promenád, ahol az osztrák észszel ültetett fák csakugyan az égig nőnek, mert napsugár "itt nyáron nem éri a földet. Ezért dohos, penészes, maláriás és pázsittalan. A nyirkos parkban még a fü sem nő meg. Gyermekeink elől elzárták a Vérmezőt, itt pedig mocsárlázt kapnak és este már egyáltalán lehetetlen az ott tartózkodás . . .“ Mindenben igazat adunk, de kénytelenek vagyunk elismerni annak az álláspontnak a jogosságát is, mely a Városházán nyilatkozik meg és a mái viszonyok mellett szinte lehetetlenségnek mondja a Városmajor parkjának kiépítését, mert egy négyzet- méter föld megmunkálása 80 korona, egy köbméter öntözővíz 8 korona. A mocsárlázat rögtön megszüntetné a sürü fasorok okos irtása, de ha a város nappal egy fát kivágat, éjjel más felelőtlen elemek is vágják a fákat s talán éppen ott, ahol ártanak vele. Mi szivünkön viseljük a Városmajor sorsát, mert a kis Horváth- kert helyett ezt tartjuk az I. és II. kerület természetes nagy parkjának és a közönség nyári szórakozó helyének. Azt kértük a Városházán, hogy ha egyebet nem, de rendezzék néhány ölnyire a Csaba-utca mentén, hogy ne lássék ilyen elhanyagoltnak és felső részén, a faiskolával szomszédos részt, hogy a szanatóriumok betegei ide sétálhassanak. Egy-két kávézó, tejivó csarnokot nyissanak, amire vállalkozó akadna és hozzák rendbe az utakat. Sajnos, — még erre sem tud ezidén vállalkozni a város méltánylandó okokból.. Már akkor elhibáztak a városépítő urak, amikor megengedték, hogy a Városmajort környező házak háttal épüljenek ide, ami nem válik a park díszére. Most aztán hiába nyitnak áldozatkész üzletemberek a Városmajort szegélyző házakban boltot, vendéglőt, ez a „falusi promenád“ nem vonz közönséget s a jobb sorsra érdemes üzletek panganak. Meg kell hajolnunk a gazdasági kényszerhelyzet előtt és a nyilvánosságnak szánt jogos panaszát, kell hogy a jövő évre tegye el, nagyságos Asszony ! A hegyvidék jövője. A budahegy- vidék gazdálkodói közt előbbi egyesületeik újjászervezésével és összekapcsolásával élénk mozgalom indult meg, hogy nagyszabású programiunkat megvalósítsák s ezzel a Duna jobbparti területeit jobban kihasználják, a rajta gazdálkodók munkáját megkönnyítsék és gazdaságosabb irányba tereljék. Eredeti helyről nagybani beszerzésekkel az állattartást fejlesszék, nemesítsék. E terv nagy hordereje bizonyára értékelésre talál úgy a társadalomnál, mint a hatóságoknál és a gazdaszövetség a segítő munkához testvéri szeretettel várja mindazokat, akik a főváros szépségének fejlesztését és anyagi javulását óhajtják. Megkereséseket, belépési nyilatkozatokat a szövetség titkára, Újlaki Vilmos gazd. isk. igazgató intézi el, I., Virányos-ut 9 (telefon 91—65). Szomorú eseteket soroltak fel a ! városházán a közigazgatási bizottság J ülésén dr. Platthy György és dr. i Kozma Jenő. Platthy felpanaszolta, hogy a budai kültelkeken nemcsak a kerítést, hanem minden elmozdit- hatót ellopnak, nem is beszélve olyan vandalizmusokról, hogy belterületeken régi gyümölcsfákat kivágnak és nincs rendőr, aki erre vigyázzon, nincs, aki megakadályozza. A Bécsi- utón, a Margit-kórház közvetlen közelében, huszonöt darab szép, husz- huszonötéves gyümölcsfát vágtak ki. Ez nem egy óra munkája, sem egy napé, a kivágás, feldarabolás, elszállítás napokig tart, felfoghatatatlan dolog, hogy történhetik ez meg rendőri beavatkozás nélkül. A Lenke-ut környékén nappal láncon tartott kutyákkal kell őriztetni a házakat. Ezen csak a rendőrség szaporításával lehet segíteni, mert — amint Kozma Jenő felhozta — a Pasarétre nem jut se csendőr, se vámőr, de még mezőőr sem, meri elvitték a kerítését, megmérgezték a kutyáját, elvitték a baromfiát s a szomszédjának a disznaját. A Zichy-muzeum Budán. Amikor a szegfű-utcai Zichy palotát más célokra kezdték kihasználni, akkor az ott elhelyezett múzeumot, melyhez Mikszáth Kálmán jóizü adomája fűződik a múmiákról, — az I. kerületi Verpeléíi-uti iskolában helyezték el és ma is ott van. A székesfőváros ezt az iskolát egészen múzeummá alakitja át és ezzel megindul a múzeumok Budán való elhelyezésének sorozata, ami kétségtelenül Buda gazdasági fellendülését is előmozdítja majd. A falrahányt borsó közmondása nem állja meg mindig a helyét, mert néha mégis van eredménye. A „Budai Napló“ több Ízben szóvá tette az Irma-téri elhanyagolt Mária-siobox ügyét és követelte e nagyobb mű- értékkel biró műemlék restaurálását. Most a székesfőváros képzőművészeti bizottsága elhatározta, hogy a szobrot restauráltatja. Budapest vallásos szoborművel között amúgy is sok a selejtes, elrontott, áhítatot nem keltő alkotás. Krisztus szobrai közül nem egy határozottan sérti a vallásos érzületet, a szelíd arcú Jézust fekete szakállu brigantikká mázolták át olcsó kontárok s igy közmegelégedést kelt a képzőművészeti bizottság határozata. Kárba vész minden hirdetmény, minden rendelet, mely tiltja a sétányok rongálását. Badál Ede elöljáró hiába dörgi a fegyelmezetlen közönség fülébe, hogy a legszigorúbban bünteti a rongálókat, Lampel Vilmos hiába interpellál a Városházán, — ez a testileg-lelkileg lerongyolt lakosság folytatja a háborút a virágok, fák, padok és korlátok ellen, amíg erre is ki nem terjesztik a botbüntetést, amit a helyszinén kellene ráverni a bűnösökre. A Bástya-sétányhoz felvezető ösvények mentén csak most állíttatott uj korlátokat a város és máris ellopták. Budavár megvívása. Régen volt Budának olyan fényes és lélekemelő ünnepsége, mint a tavalyi budavári honvédünnep. Lélekemelő volt, mint azelőtt is sokszor az évek során, de fényessé és teljessé tette az, hogy tavaly büszke örömmel maga a hadsereg rendezte és díszítette az ő utolérhetetlen kifejező eszközeivel. Csapatok, zenekarok, felvonulások, disztüzek, kőrbefutó és messze visszhangzó ágyudörgés, hajladozó zászlók erdeje, — minden, minden volt, ami szemet és szivet, orgyilkos tőrrel sebzett magyar keblet örvendeztethet. Idén a 72. évfordulóján is ilyet vártunk, ezt vártuk, de hiába. Ránk feküdt a trianoni átok, közzénk sompoly- gott a letargia, mögöttünk romok, előttünk derengő félhomály takarja a jóvátétellel és hasonló kinzóesz- közökkel megtűzdelt magyar jövőt. Nem ünnepelhetünk szivünk szerint, hangfogó kell a hurokra, nehogy gyanút fogjon a rossz lelkiismeret gyötörte környezetünk. Csendes áldozat a templomok homályábán, egyszerű koszorúk a félistenek emlékművén és sirjain, néhány dal, ez az egész, amivel a nagy évfordulón kötelességeinket Ieróhatjuk. Fáj szivünknek ez a csendes hódolat, vagy talán szegényesnek érezzük a hódolat csendjét, de sziklaszilárd meggyőződésünk, hogy lesz még egyszer ünnep, lesz még nagy ünnep, lesz még olyan ünnep is ezen a világon, amilyet mi óhajtunk, amilyet mi álmodunk, május 21-nek glóriás magyar éjszakáján éjszakáján. A bevétel 72-ik évfordulóját szombaton ünnepük és május 21-én délelőtt 10 órakor ünnepélyes gyászistentisztelet lesz a
