Budai Napló, 1921 (19. évfolyam, 677-721. szám)
1921-10-02 / 711. szám
XiX. évfolyam. 711. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Felelős szerkesztő: Előfizetése egy évre 160 kor., félévre 80 kor. VI PA ÁM RFf A E<?v szám: 4 kor. Szerkesztőség és kiadomvatai: V í rvrtrtu “ 1., Bors-utca 24. Telefon: 129—96. Hirdetések ára: Egy hasáb széles, húsz milliméter magas terület egyszeri közlésénél 100 korona. Minden további cm. 30 korona. Nyilttér sora 60 korona. Szöveg után 80, szöveg között 100 korona. — A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1921. október 2-én. in. Buda polgársága nem hagyja el soha a keresztény erkölcsi alapot, még ha minden kalandor ezt használja is jelszóul, de megfordítja a helyzetet. Eddig csak jelszó volt a keresztény erkölcs, mely alatt a legpogányabb erkölcstelenségbe vitték a keresztény társadalmat, — most megfordítjuk ezt és mélységes erkölcsi alapon szervezkedünk, de kizárjuk a felekezeti és az osztályharcot. Felekezeti alapon nem lehet politikát csinálni, mert rögtön jelentkezik a széthúzás, a keresztény és a kertszt—y—ény jelszóval, különben is el kell ismernünk azt az alapigazságot, hogy az állam a polgárság összessége s belefoglaltatnak a szombatosok épp úgy, mint a zsidók. A politika különben is alant járó mesterség és hamar sárba rántja az ideálokat. A társadalmi osztályoknak sem lehet kiszolgáltatni az országot és népét, mert ha Magyarország 600.000 kisiparosa ügyesen szervezkednék a választás előtt, tetszetős jelszavakkal megnyerve a nőket s a nincsteleneket és magához ragadná a kormányzást, akkor az a vidéki csizmadia éppen olyan joggal lehetne kereskedelmi miniszter, ahogy ma a csizmás képviselő követelheti a földművelésügyi tárcát, sőt még a többit is. A világot a tudás és a jóság vezethetik csupán s az alap : a jóság, a krisztusi szeretet, melyhez párosul a tudás. Az önző osztályérdekeket Budán ki fogjuk szintén zárni. Olyan nagy gazdasági kérdések várják a megoldást, oly rendkívüli nemzeti feladatokat állított elénk a mai kor, oly életbevágó társadalmi berendezkedésekre van szükségünk, hogy ezeken kívül más kérdésekkel nem foglalkozhatik a parlament. Ebben a három irányban kell minden üdvösét megalkotni és aki itt egy ipszilont mer gátul állítani az országos munka elé a keresztény és keresztyén különbözet kedvéért, azt kilökjük magunk közül, mint elfogult demagógot, mint zavarban panamázni akaró kapcabetyárt. A budai polgárság két pártot ismer: a keresztény erkölcsi alapon álló pártot, mely küzd a nemzeti, gazdasági és társadalmi megújhodásunk érdekében, — vagy ennek ellenkezőjét: az erkölcsi alapot nélkülöző nemzetközi és osztályharcot kereső pártot. Az előbbi a tiszta budai álláspont, a másik — ha úgy tetszik — a pesti. Régebben is csak két pártot ismert a magyar nép A /'oööpártot és 6a/pártot. Ezt történelmi alapon is rögtön megértette a józan, a gondolkodó, az ország sorsát szivén viselő magyar nép. Ott még él a tudat, hogy áll Buda, él magyar még ! Itt Budán erősen él a vágy, hogy mielőbb megalakuljon újból a budai blokk. Társaskörök, egyesületek már régen keresik e téren az érintkezést, hogy egységesen járjunk el és ha kell: a budai párt első öt képviselőjét válasszuk meg már most a küszöbön álló képviselőválasztáskor. Minden kerület adja a legkiválóbb emberét és ez az öt ember lesz a mag, melyből kihajt a tudás és a jóság fája, amelynek áldásos gyümölcse egyaránt jut minden magyarnak, még ha pogány hitre tért is orosz fogságban, a votjákok földjén, — vagy nincstelen proletár az óbudai gyárakban. Buda polgársága sohasem fog letérni a keresztény erkölcsi alapról, de uj tájékozódást, uj orientálódást keres és ha nem talál, — maga fog mutatni uj irányba uj utat. Dubonai Pál. Céllövészet Budán. Az első versenylövészet piszíolybajnokságért. A Budapesti Polgári Lövészegyesület, hazánk ily irányú legrégibb sportegyesülete, amely ebben az évben ünnepli fennállásának 225 éves jubileumát, hosszú hallgatás után ismét életjelt adott magáról. A háború, a forradalom, a kommunizmus és végül az oláh megszállás teljes tétlenségre kárhoztatta . ezt az ősi egyesületet, amely annyi honvédő polgárt nevelt e hazának. A vörös uralom és az oláh megszállás teljesen kifosztotta az egyesület fegyvertárát s azt teljesen pótolni manapság úgyszólván lehetetlen. Csak a magyar őserő, a kitartás és a tagok hazafias áldozatkészsége tette lehetővé, hogy az annyi balsorson átvergődött egyesület ismét megkezdhette működését. Ha valamikor, úgy valóban most van szükség erre az egyesületre és mindenki örömmel üdvözölheti a napot, amikor a céllövők ismét sorompóba lépnek. Alkalmat adott erre a Magyar Országos Céllövő Szövetség, amelynek megbízásából Magyarország 1921. évi pisztolybajnokságáért rendezett — hazánkban az első — versenylövészete szeptember hó 25-én az egyesület lövőterén. Ezzel kapcsolatosan az egyesület kisöblű fegyverversenyt is rendezett, amelyet az ifjúsági lövésztanfolyam évzáró vizsgája még értékesebbé tett. A lövész- versenyen Horthy Miklós kormányzó Őfőméltósága képviseletében megjelent Láng Boldizsár báró ezredes, akit Kolár Nándor, az egyesület ügybuzgó főlövészmestere üdvözölt, majd bemutatta a versenyen megjelent lövészeket és az ifjúsági lövésztanfolyam hallgatóit. A kormányzó képviselője látható örömmel és meglepődéssel kisérte figyelemmel a versenyt, melyet Kolár Nándor a kormányzóért, a hazáért és az egyesületért tett három lövéssel nyitott meg.. Különös érdeklődéssel szemlélte az ifjúság lövészetét, amelyet Jellenek Antal helyettes főlövészmester, az ifjúsági lövésztanfolyam vezetője rendezett és aki ugyanakkor éppen unokájának, a 8 éves Kenderessy Tibornak célbalövését irányította. A kormányzó képviselője örömét fejezte ki a látottakon azzal, hogy tapasztalatairól legmagasabb helyen jelentést tesz. A versenyről táviratilag mentette ki magát József kir. herceg, az egyesületi legfőbb örökös főlövészmester és Karafiáth Jenő dr., a Magyar Országos Céllövőszövetség elnöke. Dijakat adtak : József királyi herceg, a honvédelmi és a kultusz- miniszterek, Budapest székesfőváros, a Ganz-féle villamossági r.-t., Kolár Nándor főlövészmester és még számosán. A verseny eredménye a következő: Magyarország 1921. évi pisztolybajnoka Horváth Sándor lett; a többi dijat a következők nyerték: 2. Hammersberg Géza dr., 3. Velez Rezső, 4. Iván János, 5. Őry Sándor, 6. Wirt Károly, 7. Weissenbacher Endre, 8. Pechtola százados, 9. Kolár Nándor és a 10. dijat Kenderessy Kálmán. A 75. m. távolságú kisöblű regyververseny céltábla nyertesei: a) körlövésekre : 1. Jellenek Antal, 2. Kenderessy Kálmán, 3. Öry Sándor, 4. Weissenbacher Endre, 5. Horváth Sándor, 6. Kankovszky Arthur, 7. Beck Szilárd, 8. Bersader Ervin, 9. Trautsch Joe, 10. Gráváts Tivadar; b) középlövésekre : 1. Initzky György, 2. Bittner János, 3. Iván János, 4. ZintI János, 5, Hettyey Ferenc, 6. Petracsek Ferenc dr., 7. Mik- lóssy Viktor, 8. Wirt Károly, 9. Kolár Nándor, 10. Studir Béla dr. A 75 m. távolsági ifjúsági Mannlicher- fegyververseny nyertesei: 1. Iván Endre, 2. Prinz Marcell, 3. Rogátsy László, 4. János, 5. Papanek Ernő, 6. Csiky Lajos, 7. Hefty Pál. A 75 m. távolságú ifjúsági céllövöverseny nyertesei: Iván László, Kolár Pál, Rogátsy Béla, Kálazdy Andor, Zubritzky Sándor, Nagy László, Stoy Ferenc. Az ifjúsági szoba-fegyververseny nyertesei : Szakáts László, Schweng László, Varsányi László, Andor János, Kenderessy Tibor, Varsányi Attila, Dirnbeck Árpád, Zachradniczky László. Pintér Imréről a Kisfaludy színház uj igazgatójáról irt felkérésünkre az, aki az ő dicsőséges szinészi pályafutását legjobban ismeri, aki legjobban van informálva: — ő maga. A színművészet e fanatikus rajongója ezeket mondja : Serly Lajos örökének, az óbudai színháznak vezetője, tanítója én leszek és erős kézzel iparkodom megóvni minden botlástól és megvédeni minden gáncstól, amely fejlődését hátráltatná, s megerősödő munkakedvét lohasztani próbálná. Nehéz feladat előtt állok tudom. Úgy vagyok vele, mint a kisvárosi eladó leányzó, amikor menyasszonyi sorba kerül s az irigyeknek, a csalódottaknak, a mellőzötíeknek megindul az apró pletykája, intrikája, leszólása, csipkedése, mig a fájásoknak, a titkos könyhuilásoknak egyszer és mindenkorra véget vet az oltár, a tömjénfüst, az esküvő. Az én oltárom gyenge gyermekkorom óta a színpad. Thália templomának nagynevű papjai és papnőinek voltam sok éven át ministráns gyereke. Gyönyörű, magasztos nagy misék voltak ezek. Ifjú lelkem mohó szomjúsággal itta be a látottakat, hallottakat s a múltba vissza-vissza néző lelkem rajongó imádattal, csodás elismeréssel hódol Tamássi, Tihanyi, Vidor, Együd, Eőry, Hegyi Aranka porladozó emlékének s könnyes lemondással tekint még az élő nagy partnerekre, Blaha Lujza, Pálmai Ilka, Komáromi Mariska s az örökifjú Szirmai Imrére, akik beláthatatlan időkig aranybetüs tagjai lesznek a fényes múltú népszínházi ensemblenek, a magyar művészetnek. Az én tömjénfüstöm a taps, az elismerés, a közönség megelégedése. Tömjénfüst, illat, illúzió, ha a napi robotban elfáradt lelkeknek felfrissülést nyújthatok, ha a barázdás homlokról — hacsak pár pillanatra is — el tudom űzni a borút és mosolyt fakasztok arra az arcra is, amelyen a megélhetés, pláne a nélkülözés nehéz gondjainak könnye szivárgott csak néhány perccel is az ügyelő csengetése előtt. Esküvőmet tartom a Kisfaludy Színház szinpadjával. Agglegény voltam eddig, afféle kikapós kalandor pillangó ezredes, aki virágról virágra szállva szüreteli a változatosság mézét. Megállapodtam. Házi tűzhelyet építettem Budán. E mellett akarok hűséggel kitartani. S bár kibővítve is kicsiny a jövendőbeli hajlék, mindig akad benne annyi hely, hogy sógorom, komám, jóbarátaim és kiterjedt rokonságom: a nagyközönség elférjen benne. Üdvözlettel Pintér Imre.
