Budai Napló, 1920 (18. évfolyam, 631-654. szám)

1920-05-01 / 647. szám

2 BUDAI NAPLÓ kotta keretekben merüljön ki, hanem kell, hogy abban elfoglalja az őt megillető vezető helyet az a polgár­ság, az a becsületes, független, kon­zervatív polgárság, mely megbuktatta Budán az álliberális uralmat és a mai keresztény nemzeti társadalom alapjait rakta le. Ez a társadalmi megujhódás, a becsületes, hazafias keresztény polgári uralom reneszán­sza, kell, hogy Budáról induljon ki, ahol ősi tradíciókon épült és ahol , egy negyedszázad előtt mert diadal- J másán kialakulni a legkedvezőtlenebb j társadalmi viszonyok között. Ennek i a polgári társadalomnak erős pillé­rei még állanak, csak a tetőzetet hordták el a forradalmak viharai. Uj bécsi kapa kerül a lebontott helyébe és folytatják a várbeli bástyasétányt továbbá a Halász- bástyáig, a ami a budaiak, főleg a várbeliek régi kívánsága. Csak a mai mostoha viszonyok gátolják e szép tervek mielőbbi kivételét, a hogy azt lapunknak a. legilletékesebb tényező, az uj levéltár építője Pecz Samu építész, műegyetemi tanár írja : „ ... Az Országos Levéltári épület mögötti bástyának a Halász-bástyához hasonló, de sokkal egyszerűbb módon való rendezése, valamint a régi „Bécsi-kapu“ helyébe építendő uj kapuzatnak felépítése tervbe van véve sőt az ezekre vonat­kozó vázlatterv el is készült és az építési bizottságnak is már bemutattatok. Ugyanakkor szóba került még a Halász- bástyának a Levéltár mögötti bástyával leendő összekötése is, egV a Várhegy nyugati ol­dalár; ‘ levő bástyasétányhoz hasonló sétauttal. Ebben az esetben a volt Bécsi-kapu helyére építendő nagyobb mé­retű kapuzat képezné az ut áthidalást és a talajszint ki­egyenlítést a két bástya közt. Sajnos a jelenlegi mostoha viszonyok nem engedik meg | ezen tervek keresztül vitelét, mert még az Országos Levél­tár épület belsejének a befe­jezése, illetve levéltári célokra való alkalmassá tétele sem lehetséges ez idő szerint. Fogadja igen tisztelt Szer­kesztő ur stb. Pecz Samu építész műegyetemi nyílv. r. tanár. Meníepíődzés: önvddoiás. (Qui s’excuse, s’accuse) — Levél a szerkesztőhöz. — Az összes újságok, az uj és a régi kurzusbeliek, a magyarok és németek szívesek voltak ez év március 18-ára esett hetvenedik születésnapomról e papirinséges időben duplán meg­tisztelő terjedelemben és engem mé­lyen megható melegséggel megemlé­kezni, a Budai Napló irántam való szokott barátságával még külön a régi budai embert is tolla alá vette. Erre azután következett: viel feind’ viel Ehr -- a sok, de nem nagyon komolyan veendő ellenség megszólalása : Ni, a hiú vén Szekula, mennyi reklámot csapott magának már megint! Hát ezt a szemrehányást akarom az alábbiakban, mint teljesen igaztalant, visszautasítani. A pesti újságírónak vannak hibái, de egy erényét nem tagadhatja senki: 3? megbecsüli még hosszú éveken át az iránta valamikor tanúsított rokon- szenvet és e tekintetben nem zsidó, mert a voltra is ad. Hozzám pedig, mint egykori újságíró társukhoz a legtöbb pesti újságíró bizalommal fordult mindannyiszor, valahányszor szabadjegy kieszközléséről, kocsi- sza kaszok rendelkezésrebocsájtásáról, reklamációk elintézésének kisürgeté­séről, sőt nem egyszer — ami a legnehezebb volt — állások szerzé­séről volt szó, még pedig nem csak a saját vállalatunknál, hanem a többi belföldi, sőt sokszor külföldi vasutak­nál is. A német vasut-egylet hivatalos lapja a berlini Eisenbahn-Vereins- Zeitung ki is emelte rólam irt hasábos cikkében, hogy a régi német és osztrák kollégák, kikkel majdnem három évtizeden át a nemzetközi díjszabási értekezleteken együtt vol­tam külföldön, még most is szere­tettel emlékeznek, reám. Hűséges régi Ks. od. munkatár­saim közül számosán, különösen több kőzetemben szintén a Rózsa­dombon lakó volt kollégám, most is fel szokott keresni otthonomban és igy tudomást szerzett az e szomorú időkben a család legszűkebb köré­ben szerényen megtartandó hetvenedik születésnapomról. Ezek leptek meg avval, hogy beküldték a cikket, mely a Zeitung des Vereins Deutscher Eisenbahn-Verwaltungen február4-iki számában megjelent. Az akkori német forradalomi pucs- csők miatt csak elkésve Budapestre került lapra ugyancsak Ks. od. kol­légáim figyelmeztették dr. Lányi Zsigmond szintén rózsadombi szom­szédot, ki azzal kedveskedett születés- napi ajándékul, hogy az összes napi­lapokba bejuttatta. Végül ami kedves saját külön budai szerkesztőnknek, Viraág Bélá­nak, a régi újságíró és poétaenibér­nek még csak egyet: az öreg Szekula ötven év óta nemcsak magyarból németre, mint a Budai Napló irta, hanem németből (és franciából, angol­ból) magyarra is „müfordit.“ Lefordí­totta többek között majdnem az egész Heinét és főképp az ő kedvenc magyar-német költőjét: a bánát- csatádi születési Lenau Miklóst Nikolaus Niémbsch von Strehlcnau). A Lenau Schilflieder-cyklusát pedig fordításomban a Gyulai Pál tanácsára Háncs- és Kákadalok helyett Tói dalokra változtatott címmel a Kis­faludy Társaság részesítette abban az akkor vendégekre nézve ritka kitüntetésben, hogy Greguss Ágost által az 1875. december havi nyil­vános ülésében nagy tetszés mellett felolvastaíía. Ezt pontosan tudom, mert a Tóth Kálmán—Vadnai Károly szerkesztette Fővárosi Lapoknak, melyet utóbb Viraág Béla is szer­kesztett, az a száma, melyben e munkám ép 45 év előtt megjelent, kezemnél van. Ellenben az Ágai Adolf Magyarország és Nagyvilágnak ez a száma, mely Lenau hosszabb költői elbeszélésének az Anna cirnü szomorú svéd népmondának általam készült fordítását közölte, nincs meg. Csak annyira emlékszem, hogy ugyan­csak a Kisfaludy Társaságban 1888. vagy 1889-ben Panlay Ede barátom, a Nemzeti Színház feledhetetlen igazgatója, bájos Paulay Erzsinek atyja olvasta fel nagy, szinte szín­padias hatással. . . Tehát béke ve­lünk és üdv az olvasónak! Buda-Rózsadomb, 1920. április. b. Szekwla Gyula. A SZÉNA - TÉRI SPORTTELEP gödre egy kétszáz esztendős téglavető maradványa. Még a 18. században volt itt Sonleir.tner József telepe, a későbbi Chrisíen- féle téglagyár őse. A telek az egy­kori Tótfaktnak nevezeti külváros­hoz tartozott, melyet a törökvészi domboldalon a régi „Szent Lázárhoz vezetőműt“ (Retek-utca) és a mai Marcibányi-tér tájékán volt „Jezsuita I i majorhoz vezető ut“ (a mai Lövó- j ház-utca határoltak. Tótfalu a régi — várfalakkal határolt — budai Ví­zivárosból az uj — máskép Logoth — vagy tótfalusi várkapun át volt megközelíthető, mely a mai szent János-kórház helyén állóit. A vár­falak innen a Margit-köruton hú­zódtak le a Pálffy-tér felé a Dunáig. S ZÉP ILONA vendéglőjének a helyén állott valószínűleg Szi­lágyi Erzsébet nyaralópalotája, amennyire ez az oklevelek alapján megállapítható. A Budakeszi- és Hüvösvölgyi-utak között, tágas gyü­mölcsös közepette épült itt 1333-ban Kurz ispán nyaralóháza, amelyben 1469-től 1484 szeptember 16-ikáig. tehát 25 esztendőn át lakott a török­verő nagy Hunyady hitvese és a i nagy Hollós Mátyás dicső anyja, ! horogszegi Szilágya Erzsébet nagy- | ; asszony. A lakóházhoz hátul a cse- J [ lédházak és majorsági épületek csat- j lakoztak, azontúl a kaszálók és j szántók egészen a mai Szép Ju­hászáé tájékán volt szent Lőrinc- páloskolostorig terjedtek. E CCE HOMO-nak egyszerű, naiv, de fájdalmas kifejezésével mégis megkapó szobra áll a Retek­utcában, a Fogaskerekű vasút állo­mása mellett. Közömbösen halad el mellette sok járókelő, pedig arra ! emlékeztet, hogy itt volt a 18. szá­zadban és a 19. század közepéig a vesztőhely. A vit doiorum szobrát is alighanem az itt eltemetett kivégzet­tek emlékére emeltette a szerencsét­lenek iránt is krisztusi szeretettel eltelt gyengéd női szív. Miller „His- toriographia Ecclesianum Budensi* cimü megsárgult levelű kéziratában olvassuk, hogy egy bizonyos Rothe Mária 1725-ben kelt végrendeletében gondoskodott a szobor felállításáról. Dr. Lechner Jenő. A kamarai választások minden agitáció dacára sem tudtak meg­mozgatni a nagyobb tömeget. Vasár­nap szavaztak az iparosok. Az l. kerületben 286 s ezek közül 258 a Baross listával, 26 a reform listával, 2 üres lappal, — a II. kerületben 276 és a Ill-ban. 202 iparos. (A két kerületből hiányzik a részletes kimutatás.) — Hétfőn szavaztak a kereskedők: az I. kerületben 84 eb­ből 63 a block listával, 21 a demo­krata listával, — a Il-ikban 66 és a — Illikban 91. Itt 2 szavazat ér­vénytelen volt. A részletek hiányoz­nak, de általában nagy többséggel a Baross-lista és a Block-lista győzött. Hűvösvölgyben. Lipétmező után az első villamosmegálló Nemzeti Park Pavillon. A budai hegyvidék legszebb pont­ján a legmagasabb úri igényeknek anegfelelő Caffeerestaurant, nagy kerthelyiség, lugasok. Naponta elsőrendő cigányzene. Uzsonna. Vacsora. Szolid árak. Legfigyel- - - mesebb kiszolgálás. - ­Tulajdonos: LAMOS és HEISER. MÁJUS HÓ ELSEJÉN lejár az ok­tóber, november és február hóban érkezett előfizetés. Kér­jük nagyrabecsült előfizetőin­ket, hogy postaköltséget meg­takarítva, az alábbi bankinté­zeteknél szíveskedjenek költ­ségmentesen befizetni az ese­dékes előfizetési dijat a Budai Napló folyószámlájára: Egyesült budapesti fővárosi takarékpénztár fiókjainál: I,. Krisztina-körut 133. — II., Fő-utca 2. — III., Fő-tér 2. Első magyar iparbank: I., Kriszíina-tér 2. Magyar Pénzváltó- és Le­számítoló Bank: II., Margit- körut 3. A Méhkas: I., Döbrentei-tér 4. szám. Kelenföldi Takarékpénztár: I., Fehérvári-ut J21. Budapesti Önsegélyző Ta­karékpénztár: II., Lánchid-u. 2. Óbuda-Ujlaki Takarékpénz­tár: III., Lajos-utca 146. Szerkesztőség telefonja : 129—96. Szerkesztő található d. u. 3--4-ig I., Bors-utca 24. ide cimzendő minden levél. Telefonunk a nyomdában: 24-77. HETI RIGMUSOK. 1920 tavaszán. Alkonyatos Duna-parton a vár alatt, mélyen, Zöld leveles gesztenyefák virágzását nézem„ — Orgonafák illatárját hozza itt a szellő, — Bimbózáson, uj életen tűnődik a lelkem. Elmereng a lelkem. Keresek egy igaz bimbót, fel és alá járok, Én ettől a szép terasztól más virágot várok. Orgonafa, gesztenyefa, illatos és kedves, Még sem ezek a tavasznak illendő virágok, Találó virágok. Este, reggel, fekve, kelve figyelem a fákat„ S mindig mikor uj virágot, uj bimbókat, látok, Keresem az én virágom, miből büszkén nyíljon Egy hatalmas, büszke, délceg Magyarország! [Járok S tudom, rátalálok: Még ezen a szent tavaszon bizton rátalálok. Asztalos Miklós. A pápai nuncius kinevezése Ma­gyarország részére már megtörtént s a nunciatura számára már lakást is keresnek Budán. Az uj pápai ügy­vivő, Schooppe. pápai prelátus eddig a müncheni nunciaturánál volt. Egyelőre az a terv, hogy az uj nun- ciatura József főherceg palotájában talál helyet, ahol a békekötés után felszabadul az angol megbízott, Troubridge admirális hivatali helyi­sége.

Next

/
Thumbnails
Contents