Budai Napló, 1920 (18. évfolyam, 631-654. szám)

1920-04-21 / 646. szám

XVIII.

évfolyam. 646. szám.

Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 60 kor. Egy szám: 1 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Télefon: 129—96.

Felelős szerkesztő:

VÍRAÁG BÉLA.

Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél t5 korona. Min- den további centiméter lOKorona. Nyilttér sora 15 K. Szöveg között 20 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő.

1920.

április

2l-én.

15 mérgezett nyilak,

melyekkel választások idején lövik egymást a pártok, beteggé teszik a társadalmat hosszú időre. Ellenségképen áll szemben egymással a két tábor minden küzdő harcosa. Ez a ferde helyzet megbénít minden tevékenységet a közügy terén, sínyli egész közéletünk. Budán régen folyt ilyen elkeseredett küzdelem, mint most, — pedig elvi ellentétek nem is igen szerepeltek a választáskor. Személyi versengés folyt a legtöbb helyen, amely harc hullámainak már régen el kellett voina simulniok.

Budán egészségesebb a polgárság közfelfogása a közélet küzdelmeiben és ez a bensőbb, becsületesebb érzés kell, hogy utat törjön a megértés zavarossá vált sűrűjében. Kell, hogy a pártok egymásra találjanak és a békés együttműködés lehetőségei megnyíljanak. Budának kell megtenni az első példaadó lépéseket a társariapTM moorfpfgrr*rAc A m

...

____ c/w.w -.iiCov.i c, ‘-'bj

józ

an polgársága ezzel is igazolja jogosultságát a vezetéshez. Innen kell kiindulni annak a társadalmi munkának, mely békét teremt, politikai békét az országban.

Nekünk meg kell hallgatnunk azoknak a szavát, akik a választási harcokon kívül állottak, akiket benntörött nyílhegyek nem tettek betegekké, akik látják a nehéz jövőt, mellyel csak az egységes társadalom tud megküzdeni.

Nem minden reménység nélkül való törekvés az, mely a sziklák között szertelenül csapongó, morajló, gátakat törő hegyi patakot, — a választás idején kiforrott energiákat,— a termő völgy síkságainak áldásos öntözésére akarja levezetni. Aki őszinte igaz hittel van a magyarság jövendő hivatása iránt, az készséggel segít uj medret ásni a választás zátonyairól lecsapódó árvizek számára, Aki nem hátra néz, hanem előre tekint és maga előtt látja az ország újjáépítésének komoly nagy munkáját, az a megértés balzsamával gyógyítja az elmúlt harc sebeit és a győztesen a sor, hogy elsőnek nyújtsa békejobbját.

A táborok még szemben állanak, de a vezérek kardja már az üdvözlésre hajiik, — az ijjak húrja már lankadóban s a harcos turul helyébe a begöngyült zászlókra a béke fehér galambjai szállnak.

Levél a végekről.

— Válasz Fábián Gáspár cikkére. —

Kedves Barátom! A Budai Napló legutóbbi számában „Iskola és képzettség“ címen cikket Írtál, melyben kemény igazságokat mondottál a magyar és különösen a budapesti tanítóságról. Igazad volt, a tanítóság nem teljesíti kötelességét. Én azonban hozzáfűzöm, hogy nem teljesítheti kötelességét, mert ugyanazt az állam, illetve a főváros vele szemben elmulasztja.

Egy tanítónőnek ma 4—600 K fizetése van havonta, ami békeértékben 20—30 K. Meg lehet ebből élni? Követelhetünk ezért attól a szegény tanítónőtől becsületes munkát? Hol itt a keresztény kurzus, hol itt a keresztény erkölcs ? Az alkalmazottak bérének visszatartása égbekiáltó biin; ezt követi el a magát kereszténynek nevező uj Magyar állam.

Te mérnök vagy, munkáidért megkapod a Téged megillető dijaidat, de nem tudod elképzelni a fix- fizetésesek rettentő nyomorát. Tanítani és "fegyelmezni igen ntl-éZ munka; ahhoz erős fizikum és idegzet kell; ezt 500 K-ból nem lehet előállítani.

Hogy a tanítóság nem teljesíti kötelességét, igaz, szégyen,' de elsősorban nem az ö szégyenük, hanem a társadalomé, az államé, a fővárosé, akik alkalmazottjaiknak lelkiismeretlen nyomorgatásáva! mesterségesen tenyésztik a kötelességmulasztást, erkölcstelenséget és ezzel a bolse- vizmust és anarchiát.

Római-fürdőtelep, 1920. április 5.

Üdvözöl barátod

Csáktornyái Lajos, plébános.

M

agyarázó emléktáblával látta el 1866-ban a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Bizottsága a Vár nevezetesebb utcáit és épületeit. Csakhogy azóta a főváros történetével fogalkozó tudomány ezeknek a tábláknak nem egy adatát helyesbítette s igy egyik-másika kicserélendő volna, mert mai szövegével csak megtéveszti az érdeklődő közönséget. Budavár helyes topográfiáját csak a legújabb időkben sikerült megállapítani, ezek szerint a régi térképeken és metszetrajzokon

ábrázolt s nagyrészben Budavár 1686-iki ostromakor elomlott templomok és más építmények helyeit ismerjük pontosan. így a Disz-tér 8. számú házon levő emléktábla tévesen állítja, hogy itt állott hajdan a szent Magdolna temploma. Éz a templom a mai u. n. helyőrségi templom, a Disz-téren pedig — az egykori Szent Gyürgy-téren — az ostrom előtt a Szent György temploma állott, mely a török időkben részben mecsetül, részben fegyvertárul szolgált, amelynek romjait az ostrom után Weinlein István budai kamarai adminisztrátor térszabályo- rás címén lehordatta. A térre azután nárványkut került, melyet Carlo Adami como-i szobrász faragott, ennek helyébe emelték 1893-ban a honvédemléket.

I

^ÉVES a Várszínházon levő emléktáblának az az állítása, hogy itt állott hajdan a Bol- dogságos szűznek u. n. uj vagy kisebb egyháza. Ez a név a Zsig- mond-prépostság templomát illette, mely a mai Szent György-téren volt naztüiiiu ucL »alkun, a juZ$6Í főherceg palotájával szemben állott s amelynek romjait 1767-ben Mária Terézia királynő parancsából a királyi palota újjáépítésekor bontották el Szent Zsigrnond kápolnája azután az uj palotában épült meg. Hibás tehát az V. számú tábla is a Szent György-téren, mert tévesen jelöl a Szent Zsigrnond templomának külön épületet, mivel ez azonos a Boldog- ságos szűz uj vagy kisebb egyházával. Rupp és az utána következő monográfusok összes idevágó adatai eszerint ugyancsak tévesek. III. Endre király és temesvári Pelbárt a Várszínházzá átalakított karmelita templomban voltak eltemetve és nem — mint a táblákon olvasható — a helyőrségi templomban.

S

ZENT GYÖRGY-TERÉNEK hajdanában a mai Disz-teret nevezték. A mostani Szent György- tér a török idők előtt (XV. század) Szent Zsigmond-tér volt, mivel itt állóit a Szent Zsigmond-kápolna. Budavár ostroma után 1695-ben a budai kamarai igazgatóság a telek- kőnyvszerkesztéskor (Urbárium) Vár- utcának keresztelte el. Később Szent- György-piatznak hívták, majd 1875- ben hivatalossá lett a Szent György- tér elnevezése. Nem tévesztendő azonban össze a középkorban szereplő Szent György-terével, amelyen az egykori Szent György temploma is állott. Ennek a helye a mai Disztér. Ezt az ostromkor rommá lőtt templomot, amely a török hódoltság alatt mecset és egyúttal fegyverrakíár volt. Weinlein István, a budai kamarai adminisztrátor hordatta el.

Hunyadi László feje a mai Szent György-téren hullott a porba a hóhér pallosa alatt. A törökverő dicső hadvezérünk fián az igazságtalan Ítéletet 1457 március 16-án hajtották végre, mint az egykorú tudósítások mondják: „szokatlan időben és rendkívüli helyen“. Thuroci krónikás szerint ez a nap utolsó óráiban történt és pedig a Zsigrnond palotája előtt terjedelmesen elterülő téren, amely a palota ablakaiból is áttekinthető volt. A kegyetlen fejedelem a rettenetes három hibás pallosütésnek innen szemtanúja is volt és ő adott jelt a halálos negyedik csapásra. Úgyancsak Thuróci mondja, hogy ha László grófot a nap szokásos órájában a Szent György-terére vitték volna, ahol Kontot és társait is kivégezték volt (tehát a mai Dísztérre), akkor a nép őt bizonyára kimenti vala a bakó kezéből.

Tafferner jezsuita szerzetes 1666- ban Szent Györgv-ternplomáról, mely az akkori Szent György-téren áilótt, azt írja, hogy az a vár közepén (tehát a Disz-tér tájékán) áll, mecsetté van átalakítva, de kapuzatán ott maradt a vértanú remekbe fara**;■ ff f-.-Kvo n7..vh'i rpiótc\l

^Ull Á.J . jw.v.

megfosztottak, sőt a pusztító vágy nem kegyelmezett a lábai alatt levő sárkánynak sem.

A királyi palota előtti teret, tehát a mai Szent György-teret Bonfini, Mátyás király történettudósa Zsig- mond-palota előtti térnek, Galeotto pedig egyenesen Szent Zsigmond- terének nevezi. Elmondván, hogy ott győzte le Hollós Mátyás király a cseh Holubárt.

Dr. Lechner Jenő.

Az elleníorradalmárok rohamosan szaporodnak olyannyira, hogy ma már azokból olyan hadsereget lehetne összeállítani, amelyik nem egy, ha- nem három magyar vörös hadsereggel is győzelmesen tudott volna leverni annak idején. Sajnos azonban az a körülmény, hogy ezek az ellenforradalmárok csak ma ellenforradalmárok, amikor már könnyű ellenforradalmárnak lenni. Akkor, amikor még veszélyes volt és z mikor tényleg szükség lett voina ezekre az urakra, ezek sehol sem voltak, mert akkor még nem volt „biztos helyzet“ ellenforradalmárnak lenni. — A budai iparosok, ma nem ellenforradalmárok, hanem akkor voltak azok, amikor ezeket a kérkedő urakat sehol se lehetett látni. Úgy leszünk velük, mint az olaszok a marsalai ezerrel. Huszonöt év múlva már hemzsegett tőlük Itália és voltak vagy huszonöt- ezren. Pedig csak ezer volt eredetileg. A 48-as honvédek is megszaporodtak csodálatosképen a 60-as évek végén, mint most az ellenforradalmárok.