Budai Napló, 1920 (18. évfolyam, 631-654. szám)
1920-04-03 / 644. szám
Melléklet a Budai Napló 1920. ápr. 3-iki (644.) szamához1 A tél elhúzódott. Ami kis hó maradt, felszívta a nap, meg beitta a föld. Csak itt-ott az árok mélyén egy rongydarab, mely a fehér-király palástjából szakadt. A partokon kizsendül a zöld. Egy-egy kerek barna folt. a szántóföldön, Ez az elment télnek nedves lábanyoma. S egy-egy kerek kis zöld réten, legelőkön: A megjött kékszemü tavasz lábanyoma. Oh, ibolyaszemü, mosolygó kikelet, mennyire vártam már megjöveteledet 1 Vártam már a télen, kályhám előtt ülve s belemélázva a parázsoló tüzbe. Vártam reggelenkint, mikor ablakomról leolvaszíotta a nap a jégvirágot és a házereszről lecsüggő jégrojtból egy-egy nagy kristálycsap könyezve leválott. Csakhogy itt vagy te szép, te kedves kikelet! Teritsd ki, terítsd ki zöld bársonyszőnyeged! Ékesítsd ezüsttel a füzfa-galyakat! Árassz ránk napsugárt! Hozd meg a madarat! Dél van. Fenn a kéklő égi magasságon sárgán ragyog a nap melegöntő képe; megébred az élet az egész határon. TAVA S Z. Irta: GÁRDONYI GÉZA. Még a macskánk is felhunyorog az égre és a tölgyfakapu kis deszkás tetején elnyujtózik s alszik a napnak melegén. A tyúkom is máma vezette ki népét: mintha vagy húsz citrom gurulna mellette. El-elnézem gondos, jó anyai képét, amint hívja őket kottyogva, pittyegve. Meg-megáll és kapar. Belevág a földbe. Tyíi, micsoda öröm az ő vartyogása! Fut a sok apróság, magát gyűrve, törve, lebukva, felbukva, tolongva egymásra. De ime, felrikolt: Hátam mögé népem i Ihol az én régi gonosz ellenségem! . . . S ádáz tekintettel mered a macskára, aki most megy arra lomhán ballagdálva s csak úgy oldalt sandít a rémült csirkékre... Várja a tyuk, várja, mig elér elébe: szárnyát szétfeszíti, nyakát összekapja, s olyat csip rá, hogy az felug.iik a falra. Kisfiátok»ón, a napsütött, oárpjb végigmendegélek, végigjárdogálok. Az ut földje puha. Látom a nyomokon: előttem mentek az apró iskolások. Apró iskolások, apró mezitlábak, csak egy ferde cipő tarkázza nyomukat. A cigány Lacié. Mezítláb nem járhat: madzaggal köti át, de adja az urat. Á beteg Könczölné, ez is idekint van: kihozatta magát a napos udvarra. A rossz szalma-dikón fekszik mozdulatlan, behunyt szemmel tartván orcáját a napba. Mit érez? Mit gondol? Bízik-e? Remél-e? Fekszik. Ibolyát tart az egyik kezébe. Óh nap, nézhetetlen orcáju istenség, Világ világító, éltetői melegség! Nem csodálom, hogy a régiek imádtak, hiszen édesanyja te vagy a világnak. Mikor fölemeled tündöklő orcádat, az élet fölserken, megpezsdül, megárad s a harmatos zöldben zeng a madárének. Láttádra öröm és bizalom az élet. Keltesz, növelsz, éltetsz, te minden forrása, V? •nníAlvof r~~ op*bP*','í> ’"'Vsár0 iii Vx-Jlc lULv.. U, porszemre és hegyre, harmatra, folyamra. Világ édesanyja, Oh ragyogj, ragyogj ránk! fürdői levél gróf Vav Sándor hátrahagyott tárcája. Tizenöt évvel ezelőtt szerkesztettem a Budapesti Lapok címen a Park-Club hivatalos lapját, amelynek fürdőügyi melléklete volt. E lapom számára irta gróf Vay Sándor az aiábbi tárcát, mely azonban akkor nem jelent meg, mert — ahogy maga írja — reklámizünek véltem. Ma már ' mindez csak szomorú emlék. Az említett fürdők legtöbbje nem a miénk, nem magyar föld. Ma már közölhetem az elhunyt írónak ezt a nálam maradt tárcáját. Fürdőleveleket ma már nem ir senki. Az ötvenes esztendőkben pedig ez volt nyári clou-ja a néhai való jó Hölgyfutárnak. Nagy irói portentumok, Dobsa Lajos, Pompéry János Írtak fürdöleveleket, még pedig a Császárfürdcből aki csak elegáns embernek tartotta magát, el nem maradt volna a platánok alól. Az akkori idők Két legszebb lánya Bajza i Lenke meg Batthyány Emma voltak a bálkirálynők. A 'fürdő bérlője, Szekrényessy József rendkívüli agilitással, Ízléssel gyűjtötte itt össze a fővárosi szocietását, amely akkor úgyszólván egy családot alkotott. írtak F arádról, meg írtak Balaton- Füredről, nagy körülményességgel mondva el, ki érkezett meg, mit játszottak a színházban és melyik lánynál; minő ruhája volt az Anna- bálon. A lapok kapva-kaptak a fürdői leveleken, ma borzadnak tőlük a ! szerkesztők. Legföllebb akkor adnak ki fürdő-levelet, ha Mikszáth Kálmán írja. Reklámnak bélyegezték már napjainkban a szegény fürdői iitteraturát s bármilyen tárgyilagosan Írjon is valaki valamelyik fürdőről, keresik azt a bizonyos lólábat. Hajdan csak igen előkelő emberek jártak fíirdőzni. Még Mária Terézia királyné sem ment tovább Badennél. Itt használta a hé-vizet, és megvan irva róla, hogy igen szeretett a török muzsika hangzatai mellett fürödni. Nagy Péter muszka cár valamikor járt Karlsbadban s őri azzal mulatott hogy patkókat csinált az ottani kovács műhelyben, meg föllovagolt a Hirschensprung-sziklára. Az olyan gavallért, aki megjárta Spaa-t, valósággal megbámulták a XVIII. század vége felé s nemcsak ruháit, de minden lépését is utánozták az itthonmaradtak. j A mai, csupa ideg emberek, leginkább a tenger mellé igyekeznek. Aki teheti messze tengerekre megy, akinek az erszénye vagy az ideje nem engedi a nagyobb tourokat, az beelékszik az Adria-val. A legérdekesebb tengeri fürdők egyike Dréppe. Közel van Párishoz, meg Angliához is. Különösen júliusban és augusztusban folyik ott rendkívül színes élet, úgy a kikötőben, mint a plage-on, mely szürkés fövényével mint óriási sarló terjed ki a falaíse-k között. E meredek, széditően í magas sziklafalak határt szabva a tengernek, körülövezik egész Nor- mandiát s fönn a tetőn bársonyos rétek és alma-erdők vannak. Kedves fürdőhelye az északi tengernek Norderney. Heine ott irta az örök szép Nordsee cyclust, de még divatosabbak Helgoland és Schewe- ningen. Miután legközelebb van, tőlünk legtöbben keresik fői az Adriát. Kezdve Abbáziától a velencei Lidóra mindenütt magyarokra bukkanunk. Abbázia tagadhatatlanul a leg- putzosabb. Itt még a vízbe is toilettebe mennek az urak és hölgyek, még harisnyát is húz, némelyik piros szalaggal, szaimapapucsot köt a lábára! Vannak fényes éttermei, kávéházai, remek villák — de legkevesebb benne a tengeri-fürdő jelleg. Nincs plage-a. De még egy csöp homokja se. Kövek veszik körül a fürdőt és a talaj is csupa kavics. Aztán meg akár Budapesten volnánk — az Erzsébettéren. Lovrana szép, nyugalmas. Talán egy kicsit nagyon is csöndes. Churmusick nincs, ami valóságos áldás a sok muzsikától meggyötört fülnek. Előszeretettel üdülnek itt bécsi és budapesti zene- kritikusok. A tengeri fürdőket leszámítva még legdivatosabb a Tátra. Köztük a sok Füred, Alsó meg Uj, meg Igló, meg mit tudom én még mi mindenféle Füred. Valami nagyon sohase vonzott sem a hegy, sem a hűvös levegő, azért is nagyon keveset láttam még szégyenemre bevallom, a Tátrából. A felvidéken jártam sokat, de inkább Trencsén, Nyitra, meg Liptó megyében, ahol egyszer Fenyőházán töltöttem egy hetet. De az eső meg a hideg innen is elkergettek. Nyitiá- ban Pöstyént szeretem, noha hál’ istennek nem bánt a köszvény, Szives barátom ott a tulajdonos, akinél nyaranta rendesen töltök néhány napot. Pöstyén meg Herkules fürdő kü- lömben a két legeurópaibb jellegű magyar fürdő. A világ minden tájáról van ott vendég. Mikor júniusban Pöstyénben jártam, ott volt Wallwitz gróf a német császár főudvarmestere, Oroszországból egy Radziwill herceg van der Hoewen báróné, egy német alföldi fiatal asszony. Párád, a Károlyi grófok fürdője, paradicsoma a Cser- kát-nak, ma egészen modern hely, hajdan hires duhaj fészke a Józsa Gyuri kompániájának. Hires a felvidéken Józsi bácsi Csorba tó-ja. Gyöngye a Tátrának, s aki csak ott járt, a legnagyobb elragadtatással emlékezik róla. Józsi bácsi, Szentiványi Józsefről, azt mondják ő az utolsó várur, aki ; remek fürdőjében egész társaságokat vendégel meg. Fényesen traktálta meg egy alkalommal a francia Írókat, gyakran látta vendégül József főherceg családját s egy alkalommal pazar fénnyel várta magát a királyt is. Ezt a látogatást egy tragikus eset akadályozta meg, amely gyászba borította a birodalmat. Erzsébet királyné halála.
