Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)

1919-12-25 / 629. szám

7 BUDAI NAPLÓ 7 — Elmaradt megint a patak, te­kintetes uram. Még eddig sohasem történt, hogy kétszer is elmaradt volna egy esztendőben. Úgy érzem magam, mintha megölnék még ma valakit. Adjon valami Írást a tekin­tetes ur, megnézem az atyámat. Be­megyek még ma Trencsénbe. Bement és vissza nem jött. Helyette az öreg nyitott be hoz­zánk kora reggel. Nagyon megvi­selte az a néhány heti börtön. A szálas, magas ember meggörnyedt, mintha betegség törte volna meg. Csak odatérdepelt az atyánk elé és könyörgött neki: — Tekintetes uram, mentse meg a fiamat. Olyan ártatlan az, mint jómagam. Nem igaz abból, amit ő vallott, egy árva szó sem. Még minejig hiába nézte őt az atyám. Nem értett az egészből sem­mit. — Kicsoda vallott ? — A fiam, a Sándor. Nem akar­ták beereszteni hozzám. Akkor azt mondta,, hogy azt az idegen urat ő ölte meg. Bizonyságul elhozta a bugyellárisát és a kétszáz forintot, .ami benne volt.-. . . És úgy zokogott, mint a gyermek . . . — Nem igaz abból egy szó sem. Mire való lett volna neki az a két­száz forint. Csak egy szavába ke­rült volna, hogy odaadjam neki. A bugyelláris is vadonatúj volt és az urak nem is hordanak olyat. A biró ur is azt mondta rá, hogy olyan újnak látszik, mintha most került volna ki a boltból. Nem igaz abból egy szó sem, tekintetes uram, csak engem akart onnan kiszabadítani, miattam tette ezt . . . az a sze­rencsétlen fiú . . . Mikor felhiva­tott a biró ur, már láncra volt verve. Csakhogy meg nem szakadt a szi­vem. Az öreg ember vonaglott a tér­dein. Az én jó szüleim kimentek a szobából és a harmadik zárt ajtó mögül is kihallatszott az édes anyánk zokogása. Nem értettettem én az egészet; — de emlékszem rá, hogy­ne emlékeznék. Azontúl vasárnaponkint az apa járt könyörögni a fiáért. — Bejöttem, tekintetes uram, mert nem tudok megélni a fiam nélkül. A többiek engem okolnak, hogy a Sándor testvérük börtönbe került. Nem bírom én azt soká. Az atyánk is nagyon szivére vette a dolgot. Mindennap szóba került a Sándor ügye és ha vasárnap dél­után kimentünk a temetőbe mi gyer­mekek, virágot tettünk mindannyi­szor az Anikó sírjára. Atyám megtett mindent, hogy a vén molnár fia kiszabaduljon. Meg- mozgatot minden követ, latba ve- vetette minden tudását, közbenjáratta minden ismerősét, firtatta az ügyet, ahol csak lehetett. Végül kitűnt, hogy Sándor úgy vette azt a vörös bugyellárist a motesici búcsún a Rothék boltjában. A pénzt meg úgy szedte össze egytől-mástól, aki tar­tozott neki. Össze lehetett számolni az egész kétszáz forintot. Még az­nap szabadon bocsátották. A házunk előtt rácscsal elkerítve olyan kis kertforma volt. Hosszában az ablakok előtt rózsák voltak ül­tetve. Amikor gond nem nyomta atyánkat vagy valami öröm érte, akkor a rózsátokét nyesegette, tisz­togatta. Olyan áldott jó kedvében volt akkor is, mikor a Sándor ügyét elvégezte. Mintha csak a saját fiát mentette volna meg a szégyentől. A falubeliek hangosan köszön­tötték és mindenkihez volt egy jó szava. Mindenkit ismert a faluban. Jöttek arra néha idegenek is. Tisz­tességből azok is köszöntek. Néme­lyik poros, piszkos volt a nagy úttól, de azért mindegyik köszönt — egy­szerűen, mint ahogy falun szokás. — Dicsértessék a Jézus Krisztus! — Sándor 1 — fordult meg hir- telenül az atyánk és olyan öröm­mel rázta meg a rácson kívül álló kezét, mintha régen eltűnt rokona lett volna. Mi gyerekek meg sem ismertük. — Erre kerültem, mielőtt haza mennék, hogy megköszönjem a te­kintetes ur jóságát. — Jöjjön be egy szóra. — Köszönöm. Megyek haza, meg­vigasztalom azt az öreg embert. Szomorú volt, levert volt. Réve­dező szeme nem tudott sehol meg­akadni, Mi baja lehet ennek? Bá­natot visz ez az apjának, nem vi­gaszt. Hátha meggyógyul odahaza? Nem gyógyult meg. Sínylették a börtönt mind a ketten. Az öreg sem tudott erőhöz jutni. Meggör­nyedt, reszketős aggastyán lett be­lőle, hogy a kilincset is alig volt képes lenyomni. — Hogy vannak odahaza? — Köszönöm a kérdésit, tekin­tetes uram, meg volnánk, csak az a Sándor fiú ne keserítene minket. Úgy kell rá vigyázni, mint a gye­rekre. Attól félek kárt tesz magá­ban. Egész nap egy szavát se hal­lani. Éjjel meg nincs nyugta. Néha jön-megy, mintha űzné valami. Más­kor pedig el bámul egy helyre és meg se hallja a szavamat. Ijesztős rá nézni ilyenkor. Beteg az a fiú nagyon. Idegenek is mondták, hogy a Krajcsovicsék Sándor fia nem so­káig viszi már. A vége az lett, hogy ismét elvitték Trencsénbe, a kór­házba. Nem bántott ugyan senkit, de attól tartottak, hogy önmagát bántja majd. Megmondta akkor, hogy megöl valakit és megtartotta szavát. Megölte a saját lelkét, Azóta csendes a malom. Az öreg Krajcsovics tesz-vesz benne. Nem sok a munkája. A patak vize elfo­gyott és csak amolyan vékony erecske kanyarog a kövek között. A kiszáradt medert kétszer is fel- töltöték, hogy nagyobb esése le­gyen. Ha jár is a malom, olyan lassan, csendesen zakatol. Emlékszem, hogyne emlékeznék most, mikor azt irta az édes anyám, hogy a malom táján ismét embert öltek, de a gyilkost elfogták. A vén molnár látta, amint a patak jeges vizében mosta véres ruháját. Vi­gyáz már a háza tájékára, nehogy folt essék a becsületén. Aztán nincs is neki több olyan fia, mint a Sán­dor volt. Nincs, akit megőrjítsen a börtön levegője. •: (§ Szegény öreg ember! : -'•'••• rt Ha hozzánk téved, mondd meg neki, jó anyám, hogy az a kiváncsi fiad, aki délutánonkint el-elnézte a zakatoló garatot, emlékszik még rá is, a Sándor fiára is, a csendes ma­lomra is. Viraág Béla. Minden;}gyógyszertárban és — drog eriáb an^kaphatólf^ FRÖSTOÍi fagykenöcs felülmúlhatatlan. Előkelő Cukrászszalon Ravasz L. /., Krisztina-körut77. CIPŐT elsőrendűt és szépet ! BELES 3ÓZSEFÍ készít ----- II. KÉR., | SZ EGÉNYHÁZ-U. 15. I \ VESZEK mindenféle régiséget, aranyat, ezüstöt, drágakövet, porcellán figurát, szőnyeget, bútort, zongorát, zálogcédulát bármiről GELB SÜLM 1., ftttila-utca 8. P ETHEHflZY piskótagyára II., Corvin-tér 12. Teiefonhivó 58-01 és 43-87. taMíázhetyek különféle méretekben Szolid kivitel. — Jutányos árak. Autogén hegesztés és vágás. — 9HueraasäQ Babusa.<j xo 1 Hölgy fodrász** j szalon modern berendezés- 5 J sei. — Manikür. £ 11., BziSágpi-tér 1. sz. í BIEBER KÁROLY ezelőtt: özv.Schulzbergerjózsefné Budapest, I. kér., Pálya-utca 6. sz. Épület és műlakatos. Sírkeresztek és rácsok. — Kitűnő szerkezetű 3 B R a 9 3 k w m en « Kozmetikai szerek, bel- és külföldi specialitások és drogua cikkek nagy raktára. marosfalvi dr, Dávid VÍMOY gyógyszertára a,,RómaiCsászárhoz‘‘ Budapest, II,, Fö-utca és Batthyány-utca sarok. is a s? r* ís 2a a: s az es tí s* » a#«is w s cj a a* k a rj »r.? & k e? s «cs k a os a a ss *5 iScbuItbeisz 3enői ISZHLQ R TáRCIRTÉZETE j £ ö II., Margit-körut 44. szám. X a Minden hó elején uj kurzus. «Különórák. ----------- Gyermek-tanfolyam. „B udai Víg Fiuk“ találkozó helye. g u ama könyvnyomdái § részv.- társaság készíti a legolcsóbb s o Iegizlésesebb o » nyomtatványokat I., Szí. 3ónos-íir I/a. BJf &S és ékszer javítást gyorsan és 'ft# Ä pontosan jótállással vállalnak STEINER TESTVÉREK — órás- és ékszerészek — 11. KÉR., VÉRMEZŐ-UT 4. SZ. Faliórákért küldenek. — Ékszer javítások ----------------megvárhatók, ----------------------­jP ipepe és háztartási cikkek. Bel- ! és külföldi illatszerek VflDdSZ illatszertárában Budapest, II. kerület, Fő-utca 23. sz. IRitZOEi és FEST I., Lágymányos-u. 4. Telefon: József 82-57. KRAMER ADOLF festő és mázolómester Elsőrangú Ydncintézet Exclusiv társaság. Kryszíiniák József 11., Pálfy-tér 4, I. era. (Fő-utca 85.) NEW-YORK SZÁLLODA Telefon 108—48. Budai fürdőket használó idege­nek számára kiválóan tiszta, szép napi szobák 8 koronától feljebb. — Az Erzsébet-hid közelében, a : Rudas- és Rácfürdő között. : BUDÁN, I., KÖKÉNY-UTCA 14. ,4S& Ű& kgft £&■ áSk éli, iföi t LegmBgbizbatobh varrógép javitó- :: műhely. :: ZLfllHáL L. Varrógép, kerékpár- és grammafon - raktára. I., Krisztina-körút ISI.

Next

/
Thumbnails
Contents