Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)

1919-12-14 / 626. szám

2 BUDAI NAPLÓ 2 nyájunkat túlontúl megyőztek arról a letűnt véres rendszer vészterhes napjai. Ennek megváltozásáért harcba kell szállnunk s a szellemi harc­nak a mi ősrégi Budánknál hivebb és természetszerűbb védbástyája nem lehet. Ezért azt a kérést intézem budai polgártársaimhoz, hogy minden lépésünkben és minden cselekvé­sünkben a nemzeti együttérzés vezessen s ekképp példával járjunk elől fővárosunk és igy közvetve az egész ország gondolat- és érze­lemvilágának kifejlődésében. A társadalom az azt alkotó emberek összessége s igy a nemzet lelkü- lete a hozzátartozó egyesek lelki­világának [az összetétele. Ahogy mi érzünk és cselekszünk, úgy lüktesen és úgy fog is lüktetni a főváros s majdan az egész ország élete. Lelki szemeim előtt lebeg a közel jövő igaz magyarjának a typusa s ennek legtöbb és leghübb képviselőit itt a mi körünkben szeretném és úgy hiszem, hogy itt fogjuk is látni. De a magyar jellegen kivül nem hangsúlyozhatom eléggé még a keresztény erkölcsiség érvényesü­lésének a szükségét. Ennek bizto­sítására éppen a jelen idők terem­tettek meg számunkra egy jelenté­keny újabb erősséget a katholikus autonómiában. Hogy e szervezetnek a műkö­dése hatékony és a rendeltetésének megfelelő legyen, két szempontot vélek szem előtt tartandónak. Az egyik : minden erővel előmozdítani, hogy a különféle felekezetekben rejlő eszmei és erkölcsi erők ne egymás ellen vagy egymás rová­sára érvényesüljenek, hanem össz- hangzatosan működjenek közre mindnyájunk közös céljának eléré­sében, a mely nem lehet más, mint az ötéves háború és a rákö­vetkezett forradalmak feldúlta tár­sadalmi és erkölcsi rend helyre­állítása, a köz- és magánerkölcs megtisztítása, a nemzeti lét s a teljes államélet kiépítése és az ezeréves magyar államiságnak az emberileg elképzelhető legvégső időkig való fenntartása. A másik szempont, melyet a fő­város katholikus közönsége meg­bízottjainak képviselői minőségük­ben s az egyháztanács tagjainak ebbeli működésűkben szem előtt kell majd tartaniok azt, hogy a katholicizmusban rejlő külön er­kölcsi értékeket és erőforrásokat, úgyszintén a katholikus egyháznak ezen alapuló jogait és jogos érde­keit minden igaztalan támadással szemben megvédjék. Bízom benne, hogy erre a jövő­ben kevésbbé lesz szükség, mint eddig, de azért ne feledjük, hogy a letűnt rémuralom napjaiban, nemkülömben az azt előkészítő évtizedes aknamunkában is, a hazátlanok és istentagadók részé­ről jövő minden támadás éle első­sorban és legfőképp a katholikus egyház ellen irányult. És éppen ez az, ami mindennél meggyőzőbben bizonyítja, hogy a katholikus egy­ház a kereszténység legerősebb vára, mert ennek megdöntése nél­kül az ellentábor sem remélt rom­boló ügye számára diadalt. Bizva remélem, hogy ennek a szempontnak az érvényesülését más felekezetű polgártársaink nem fog­ják félreérteni s ezért erősen bizom benne, hogy a katholikus kegyúri kérdés megoldásánál az ő részük­ről is jóakarat fog nyilvánulni. Ez annál inkább remélhető, mert hisz a katholikus egyház a keresztény­ség diadalának és e néven a nem­zet fennmaradásának is egyik leg­erősebb védbástyája s igy erősitése úgy a közös hazának, mint az egész kereszténységnek, tehát a nyugati műveltség alapzatának az erősitése. Vajha szüntelen a szemeink előtt lebegne, hogy mily csodás fejlő­dés vár ránk, ha a nemzet mai legválságosabb napjaiban gyökeret ver köztünk az eddig kiányzó köl­csönös megértés! Ha ez bekövet­kezik, akkor bizalommal nézhetünk a felveendő választási harc elé, mert akkor abból is csak győze­lemmel kerülhet ki a magyarság és a kereszténység. Dr. Gyulay Lajos. fl budai karhatalomról. — A hegyvidék közbiztonsága. — Még élénk emlékezetünkben van junius hó 24-ike, amikor a csendes Budának is kijutott a terror fiuk megszállásából. Nem volt elég az, hogy a böszörményi-uti csendőr­laktanya, a mozdony-utcai pedagó- gium fészke és gyülhelye lett a különböző és szomorú hírnévre vergődött vörös alakulatoknak, ha­nem az ellenforradalom napján a munkásezredek csapatai is meg­szállották kihalt utcáinkat. Ettől kezdve a budai részeknek nyu­galma is végleg megszűnt, mert ahogy felfedezték e szép vidék kel­lemes otthonait, egymásután rek- viráltak el nemcsak a lakásokat, hanem egész villákat is. Ennek következtében Budának vadregé­nyes hegyvidéki része valósággal telítve lett a mindenféle bolzsevista szélső elemekkel ugyannyira, hogy a közbiztonságot jelenlétük még most is veszélyezteti. Bár ugyan Kun Béláék bukása után sietve nevet és lakást cseréltek, azonban jelen­létük sokáig ártalmas maradt vidé­künkre. Derék karhatalmi alakula­tunknak jutott a feladat, hogy összefogdosa őket. Különösen a mártonhegyi-körlet az, amely e tekintetben igen szép eredményeket ért el. Az Istenhegyi-uttól a Farkas­völgyi temetőkön túl egész Budaörs határáig és le Kelenföldig portyáz- nak el derék karhatalmi őreink és azonkívül alig múlik el hét, hogy az egész környéket razziaszerüen meg ne vizsgálnák. Sok veszélyes egyént sikerült a karhatalomnak elfognia, akik között voltak mint ismertebbek Biermann István és dr. Szántó Ernő egykori népbizto­sok, ez utóbbiról még az is kide­rült, hogy az Ausztriába menekült bátyjával Szántó Béla volt hadügyi népbiztossal is állandó összekötte­tésben volt. A karhatalom — amelynek pa­rancsnoka Kovách Béla őrnagy, helyettese pedig Weitner Béla szá­zados — közel 120 tagból áll és egyesíti magában a Svábhegy vidé­kének csaknem egész intelligens fiatalságát, rövid fennállása alatt is oly szép munkát végzett, hogy hisszük, közel van azaz idő, ami­kor környékünk a kommunista elemektől teljesen mentes lesz. Nem tudjuk ugyan, hogy mi a terve a felsőbbségnek e derék és érdemes munkát végző karhatalmi testülettel, mi azonban nagy meg­nyugvással látjuk annak működését annál is inkább, mivel a budai félreeső hegyekben még mindig igen alkalmas búvóhelyet találhat­nak a gyanús egyének és e nagy kiterjedésű külső területnek védel­mét és közbiztonságát a mai rend­kívüli viszonyok között, a mostani rendőrségi, még kevésbbé a mező­őri szolgálattól alig várhatjuk. Dr. Dencz Ákos. ...nemoöaŐuöa! Nem oda Buda! Három röpke szó; de minden betűje a magyar história egy-egy fejezete. Nemcsak azé, amelyet már a múlt patinája takar, hanem azé is amely most csinálódik. Származását homály fedi. A hagyomány szerint Attila szavai; a testvérviszály során mennydörögte oda Budának végső figzelmezte- tésül: — eddig, és ne tovább! Van­nak, akik másként tudják. Hogy ez a mondás nem a hun mondák lég­körében született. A tatár- és török- dulások szenvedései sirnak ki sza­vaiból; de a csüggedés könnyein át bizakodóan ivelődik bennök a reménység szivárványa: — Él magyar, áll Buda még! Kettős arca van, mint a mytho- logiai Janusnak: az egyik vészt- jóslóan fenpegető, a másik bátori- tóan felemelő. És ez talán egy okkal több arra, hogy Buda kró­nikájának hasábjain neki állandó hely jusson. Mert nekünk, akik a „ma“ történetét kisérjük nyomon, mind a két arculata kívánatos. Sőt szükséges ! Nekünk, akik Buda társadalmá­nak történelmi, nemzeti és erkölcsi horizontján állva rójjuk a krónika betűit, bizony-bizony szükségünk van a mementonak arra az érc­buzogányára, amely figyelmezteti a tévedőt és reácsap, — ha kell — a rosszhiszeműségre. Hadd legyen ilyenkor a szó a haragvó Attiláé: — „Megállj testvér! Nem oda Buda!“ A megpróbáltatások nehéz nap­jaiban pedig — amelyekből, hej! de kijutott a magyarnak! — báto­rítás kell a csüggedőnek. Hadd legyen ilyenkor a három szó a múltnak mélységeiből felhangzó mementó: —- Nézd! egy ezredév minden vihara után most is ott ragyog Buda ormán a magyar korona keresztje. Hadd legyen ilyenkor ez a három szó felsiró fohászunk, de egyben bizakodó hitvallásunk is: Ne csüggedj testvér! Él a magyar még és — nem oda Buda!“ S. 71. JltecR. Szerkesztőség telefonja: 129—96. Szerkesztő található d. u. 3—4-ig I., Bors-utca 24. Ide cimzendő minden levél. Névnapok. Az aktualitások néha kiszo­rítják ezt a kis rovatot, mely iránt való érdeklődés, főleg a hölgyolvasóink köré­ben nagy, amit a rovat elmaradása esetén van alkalmunk tapasztalni. A sürgetésnek szívesen teszünk eleget és közöljük a legutóbbi napok két ismert névnapjának történetét : Szent Borbála a III-ik században élt és Maxinrinus császár idején halt vértanú halált Nikodémiában. A legendák szerint atyja Origenes elzárta a világtól és kí­nozta, amikor megtudta, hogy leánya ke­resztény hitre tért és mert sehogysem bírta rávenni uj hite elhagyására, saját­kezűig lefejezte, mire őt a helyszínen a villám ütötte agyon. Szt. Borbálát, zivatar és tűzvész esetén szokás segítségül hívni, vagy akkor ha valakit készületlenül lep meg a halál és az egyház történet példá­kat tud rá, hogy a szent segitett is. Szent Miklós püspök, akiről a Mikulás­napi szokásokat elnevezték, Kis Ázsiában született Patara városában és utóbb Mirá- ban mint püspök élt Diocletianus császár idején. 327-ben halt meg. — Miklós néven hat pápát ismerünk és számos szentet. A magyar történelem is számos Miklós nevű egyházi és világi főurat ismer, akiknek vezeték nevét nem is tudja a történelem. Ezüst miséjét olvasta december hó 8-án az óbiTÖai templomban Labuda Ferenc dr. e plébánia rövid megszakításokkal. huszonöt évi lelkésze. Érdemekben dús működés határköve volt e nap. Hívei és egykori tanítványai nagy számmal üd­vözölték. Ez alkalommal az ünnepi szó­noklatot Sagmüller József esperes mon­dotta. A befalazott átjáró boszszantja mindazokat, akik eddig az ismert Willinger-udvaron át jártak ki a Krisztina-körutra. A kereszt­utcát pótolta ez az átjáró, melyet most a ház uj tulajdonosa, Tschögl Gusztáv beszüntetett azzal, hogy a két különböző tulajdonos háza kö­zötti átjáró ajtót befalaztatta. A pes­tiek mindig kellemetlenkednek és sejthető volt ez is előre, amikor a hábortf végén Tschögl Gusztáv a házat mintegy félmillió koronáért megvette, mert különös volt már az a körlevél is, amelyben erről a lakókat értesítette és amelynek vége körülbelül igy szólt: Értesítjük, hogy házaink kezelésé­vel Tschögl Gusztáv ur Öméltó­ságát bíztuk meg. (Aláírva) Tschögl Gusztáv és neje. Az ilyen körlevelek éppen eléggé alkalmasak ahhoz, hogy a budaiak szeretetéhez vezető ajtót is segít­senek befalazni. Győzelmet aratott 5:0 az Óbudai Torna­egylet mely végre megtalálva önmagát, e feltűnő nagy goaalarányu győzelmet aratva a II. oszt. bajnokság egyik vezető egye­sülete az UMTE. felett. E nagy győzelem azt a reményt keltegeti, hogy a csapat kiheverte már a karhatalmi szolgálat fá­radtságait és ismét hozzálát a szezon elején megkezdet pontok gyűjtéséhez. A goalok közül hármat Rácz lőtte.

Next

/
Thumbnails
Contents