Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-12-07 / 624. szám
2 BUDAI NAPLÓ 2 Bent az irodában „adminisztrált“ Fenyő mérnök ur és igy nagyon sokat kellett érintkeznie a várossal, ahol végre is benne látták az ügyes szerpentinépitő megtestesítőjét, a- mely tudat kifejlődését ügyesen tudta érlelni a jó Fenyő. A szerpentin elkészültével aztán úgy vélték a városnál, hogy ott is elférne ilyen szerpentin-zseni és nagyon szép állást ajánlottak föl Fenyőnek, aki azt nagy képpel viselte is az első szerpentin-ut építésig. Akkor kiderült, hogy annyit ért hozzá, mint a hajdú. De mihez ért hát? Akkor kezdte a város a kátrányos gyalogjárdák építését, és — természetesen — Fenyő vállalkozott a kátrányszakértő tisztségére és csak későn jött rá, hogy a kátrány — nem lekvár. Erre aztán Fock tanácsnok berendelte a központba adminisztrálni. De már akkor későn volt, mert Fenyő mérnök ur efeletti elkeseredésében szint vallott, még pedig a legvörösebbet. El is csapta Fock tanácsnokot. Aztán ... azt majd valami főtárgyalásról fogjuk olvasni. — Nos, attól tartunk, hogy ő tervezte az Alvinczy-úti szerpentint, a lövölde mellett, amelyen azonban gyalog is csak hegymászó turisták érvényesültek. Olyan meredek, hogy át keli építeni és az uj rétegfelvételekkel most készült el az útépítő osztály. Az egész vidéket át kell szabályozni, hogy ezen a környéken valaki fuvarral megközelítse a házat. Ott bizonyára módosul a káromkodás is még pedig úgy: — Egye meg a fe—nyő ! fl papvdíűszíds ]oga Budán, — Részlet egy tanulmányból. — Fonák a helyzet ott, ahol a kegyúri jog nem természetes, hanem jogi személy által gyakoroltatik, mint például itt a fővárosban, ahol a törvényhatósági bizottságé a kijelölés joga. A törvényhatósági bizottság tagjai közt milyen sok a más vallásu, aki szavazhat a budapesti plebánosi állások betöltésénél, akinek pedig elvégre semmi köze sem lehet a katholikusok lelkipásztorának megválasztásához. Teljesen elhibázott rendszer amelylyel végre már egyszer szakítani kell. Az öntudatra ébredt katholikusoknak első sorban a papjaik megválasztásának jogát kell a maguk számára megszerezni. A főváros a katholikus egyházzal szemben fennálló kötelezettségeinek ellenértékéül katholikus kezekből eredő hagyományok és ajándékozások révén mindenkorra kárpótlást nyert s igy — mivel kegyúri jogainak alapjait ezen katholikus eredetű ellenértékek képezik, önként értetődik ebből, hogy a kegyúri jogosítványok gyakorlására nem a főváros egész közönsége, hanem annak csak római katholikus része jogosult. Ezt igy is értelmezték a rég múltban, amikor a főváros kegyúri jogának legális gyakorlatához szó sem férhetett. Az idők folyamán azonban a gyakorlat mindinkább eltolódott e legális felfogástól. A szabadelvű demokrata pártkörök vezérei, a főváros töi- vényhatóságának hangadó tényezőivé válván, döntő befolyást gyakoroltak a kegyúri jogokhoz tartozó plébános jelölésben is. Az eddigi állapotokkal mindenesetre szakítani kell s a főváros katholikusai minden áldozat meghozatalára készek legbensőbb ügyeiket illető jogaik biztosítása, illetve visszaszerzése érdekében. Az egyház- községi szervezetek szívesen osztoznak a főváros kegyúri terheinek viselésében, amit az egyházközségek tagjai rendszeres önkéntes adományaikkal a legnagyobb készséggel mozdítanak elő, de ezzel szemben csak egy, mindenki másnak semmit sem jelentő, de a katholikus közönségnek legbensőbb érdekeibe vágó jogot követelnek vissza : saját maguk akarják választani plébánosaikat. És ezt a jogot meg kell adni az egyházközségek szervezett katho- likusainak, a főváros katholikus közönségének. Ezzel Budapesten sem sértjük a kegyur jogait, mert hiszen a kegyuraság a főváros katholikus közönségét illeti. Ez a közönség pedig az egyházközségek közönsége. A kegyúri jogokat egyébként mindenkép tiszteletben kívánjuk tartani, de ebben az egy pontban békés megértésre számítunk a főváros részéről, aminek eljövetelében nincs kétség bennünk. Aki ennek útjában áll, az ellensége a keresztény világnézet ér- vényrejutásának s a sötétben bujkáló szerepét játsza, hogy ismét ránk szabadítsa az istentagadás átkos szellemétől elvakult gonosztevőket, a minden tisztességet lábbal taposó, vérszopó fenevadakat. De ezekkel le kell számolnunk ! A múlt szomorúan bizonyította be mindannyiunknak, hogy a királyi főkegyúri jogon és a kegyúri jogon felépült egyházi intézményeink az első támadásra oltalom nélkül maradtak s ha meg nem alkotjuk egyházközségi szervezeteinket, a mindent szétzúzó vörös terror még templomainkat is romba döntötte volna. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni a kegyur- nak sem. A katholikus egyházközségek intézményét az üldözések és az elnyomás hozták létre. A legnehezebb viszonyokk közt — mikor mindenki félreállt — teljesítette nehéz feladatát a kirabolt, a lealázott katholikus egyház védelmében, anyagi feltételeinek biztosításában. Dr. Juhász István. JltPCR. Szerkesztőség telefonja: 129—96. Szerkesztő található d. u. 2—3-ig I., Bors-utca 24. Ide cimzendő minden levél. Premier Budán. Három felvonásos népszínművet „Tóth Pálék jegykendője“ cimen irt Tima József, melyet még Komjáthy János igazgató fogadott el és a Várszínház mutatta volna be, ha szénhiány miatt benem csukja kapuit. Komjáthy János már 1913-ban mutatott be a szerzőtől két darabot, a kassai nemzeti szinházban. Az első a „Megváltás“ cimü dráma, amely szép sikert aratott. Ezt követte 1915-ben a pécsi nemzeti színházban az „Itthon“ cimü verses színjáték, amelynek igen nagy sikere volt. Verseket, tárcákat is ir Torna József és legutóbb, „Virágok egy honvédsirrau címmel irt kötetét igen kedvezően fogadta a sajtó. Az „Egy budai kávéházban“ kezdetű dalát a Fővárosi Orfeumban forró sikerrel énekelték és a „Harmónia“ ki is adta. — A „Tóth Pálék jegykendője“ cimü népszínművet, az Óbudái Kisfaludy szinházban fog színre kerülni még e hó folyamán- Nagy ambícióval készül rá Kaposi jeles társulata s azt hisszük, hogy nem hiába. Két plakát állítja meg most az utca népét szokatlanul erős rajzokban megrögzi- tett két gondolat: — Vissza! — az egyik eszme és tárgya, és — Egy táborba magyarok ! — a másiké. A két plakátot Ungliváry Sándor budai festőművész rajzolta, az ő ismert, határozott modorában és különösen meglepő rajzával. Plakát mind a kettő — és még nincs benne semmi banalitás, — plakát, amely mindenkit megállít, anélkül, hogy kiabálna — plakát, amelyet rögtön megért minden magyar szív, = plakát, mely a művészetével hat. Kedves gondja most minden krisztinavárosinak, hogy a kirabolt templom hiányzó javai pótoltassanak. Még a diákok is felbuzdultak és — ahogy azt már a múlt számokban megírtuk — a Kis kadét operettel kapcsolatos táncestéjükön 1301 koronát muzsikáltak és táncoltak össze a templom javára. Csakhogy sok ilyen ezer korona kell még s igy sokat kell még dalolni, muzsikálni és táncolni. Szerenád készül Budán Szávay Gyula neves irótársunk tiszteletére abból az alkalomból, hogy a győri nők hadsereg napján felolvasott költeménye „Hirt hozok Budáról!“ megjelent Budán is. Az utolsó évtized legremekebb poémája ez. A Budán élő poéta ünneplését a budai ifjúság rendezi. Kiotild Szeretetház Egyesület december 21-én délután 4 órakor karácsonyfa ünnepet rendez, 125 árva növendéke számára. Kegyes adományokat hálásan fogad el az intézet I., Budakeszi-ut 8. Nem csoda, hogy ez a város ezer bajjal küzd, hisz a városházán mindig azzal foglalkoznak, ami nem időszerű és hozzá még oly módon, ahogy fölösleges. Havazáskor bizonyára a nyári záporok vizének gyors levezetését próbálgatják s amikor langyos időben — most — heteken át eső zuhog, akkor jelöli ki a tanács, hogy a havat hol kell lerakni. Így az I. kerületben: 1. a Lánchidtól az Ördögárok torkolatáig terjedő Dunapart; 2. rendkívüli szükség esetére: az elzárt Dunaág, azzal a megjegyzéssel, hogy a havat sem a töltésre lerakni, sem a töltésen havat fuvarozni nem szabad. A havat a medencébe kell berakni, oda fuvarozni pedig a Buda- joki-utón és az ezzel kapcsolatos feltöltött területen kell; — a II. kerületben; 1. az Óbudai gőzhajó-állomás előtti, a Ti már- és Cserepes-(Fazekas-köz) utcák közötti Dunapart; 2. a Leipziger-féle (volt Grünwald-féle) szeszgyár fölött levő Dunapart; 3. az Üstökös- és Zátony-utcák közötti, a védtöltésen kívül eső Dunapart; 4. a Templom- és Naszád-utcák közötti, a védtöltésen kívül eső Dunapart; 5. az Óbudai rakparton az Első budapesti gőzmalom r.-t. ipartelepe előtt a védgáton kívül fekvő Dunapart; 6. az Óbudai rakparton a Lujza-gőzmalom előtti, a védgáton kívül eső Dunapart. Tiz évre elvetheti ennek a gondját a m. t. Tanács, ha kimondja, hogy ez a rendelkezés tiz évre szól. Télen a Svábhegy nagyon csendes városrész, pedig volt idő, amikor úgy tervezték, hogy a Svábhegyet bevonják a városi életbe és télen át is lehetővé teszik számára a • városi kultúra élvezetét. Sűrűn járatják a fogaskerekűt, sőt még éjjel is lesz színházi vasútja s most mindez - befagyott. Pedig most volna rá égető szükség, amikor bent kevés a lakás és nincs fűteni való. Télen ott ma is nagyrészt csak szegény nép lakik, amit legjobban bizonyit, hogy a Diana-utcai iskolában az amerikai misszió ebédjein 260 gyermek vesz részt. Ezek a napközi otthonnak is részesei ezer gondot és fáradalmat okozva fegyelmezetlenségével a tanító testületnek. — A kath. autonómia iránt érdeklődve azt a felvilágosítást kaptuk, hogy nincs aki szervezze s igy egyelőre e téren nem történt semmi ... A Svábhegyen minden csendes . . . Bonitz Ferenc osztálytanácsost nevezte ki a kormány a miniszterelnöki sajtó- osztály főnökévé, — régi érdemei elismeréséül, Bonitz még a régi „Magyar Allam“-nál kezdte újságírói pályáját és résztvett a Telefon Hírmondó létesítésében. Onnan - ment Fehérvárra az akkor induló Fehérmegyei Napló szerkesztői székébe. A néppárt sikereiben nagy része volt és a szerkesztésében megjelenő vidéki újságot hosszú időn át nagy érdeklődéssel várták nemcsak Budapesten, hanem az egész országban. Az Alkotmány megindulásakor került vissza Pestre, s onnan Budára a sajtóirodába, amelynek ma főnöke. Érdemi révén lett azzá. Megrontott örömmel nézik szomorúan az óbudaiak az ő régi temetőjüket a Kórház-utcában, amely már a közel jövőben megszűnt volna temető lenni és hatalmas, árnyas fáival kész park lett volna, csak épen utakat kellett volna beléje lerakni és a tisztásokon virágágyakat létesíteni. Ideálisan szép park lett volna. — Csakhogy a szovjetkormány idején bitang jószágnak nézték szép öreg fáit és elkezdték irtani, amely vandalizmust most fokozta a fűtőanyag hiánya. A temető fáit egy szállig kivágták, sőt még az öreg nagy fakeresztet is eltüzelték. Az egyetlen vigasz, hogy több is veszett Kunéknál! Gordon Róbert a Déli Vaspálya Társaság üzletigazgatójának, a miniszteri tanácsosi címet adományozta a minisztertanács. Szovjet-milliomosok is vannak Budán, ki lakat alatt, ki szökésben. — Típusa és Kelenföldön általában ismert ember volt Weiszmayer Márkus, aki a legaulikusabb modorban bort szállított a hadseregnek, amely üzleten milliókat szerzett s a hadak züllése után a kelenföldi szociálisták vezére lett. Ha szóvá tették előtte ezt a Márk- fordulást, azzal vágta el a kérdést, hogy ő idealista. Ezt az idealizmusát fényesen bizonyítja az alábbi eset; A Kelenföldön az októberi forradalom idején megszervezték a védőőrséget, melynek főként a villa részben volt fontos hivatása és az őrség élére állították Ditiich Vidor tanárt, aki mint katonatiszt végigverekedte vitézül a háborút. Melléje zászlóst is adtak és a válogatott, megbízható, jól fizetett legénység a legjobban végezte feladatát. Egy éjszaka hire jött, hogy az Átlós utón katonák fosztogatnak. A két parancsnok az őrséggel rohamlépésben vonult ki, körülfogta a házat és ott fogta a fosztogatókat. Hetykén azt vallották, hogy
