Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-10-25 / 618. szám
Cens.: Polgár. XVI. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tárFelelős szerkesztő: Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter 1919. sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. magas terület egyszeri közlésénél 10 korona. Minévfolyam. Előfizetése egy évre 40 kor. Egy szám: 1 kor. V1RAÁG BÉLA. den további centiméter 5 korona. Nyilttér sora 10 K. október hó 618. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Telefon: 129—96. Szöveg között 15 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 25-én. Budai Dalárda. Budai hegyvidéki egyesület, Budapesti (budai) lövészegyesület, Budai hegyvidéki gazdasági egyesület, Farkasvölgy és vidéke egyesület, „33“ footbal Clubja, I-III. kér. vendéglősök ipartestül., I. kér. Iparoskor, II. kér. Iparoskor, Kelenföld-lágymányosi Iparoskör, Krisztinavárosi kaszinó, Rózsadomb és vidéke egyesület, Virányos kútvölgyi egyesület, hivatalos lapja. Egy országról, amely lesz... Irta: Szilágyi Károly. Ne sirassuk azt a Magyarországot amelyet ez a mostani háború darabokra tört. Nem az Árpádok, a Nagy Lajosok, a Hunyadiak Ma- gyarországa volt az. Hazánk területe ezer év alatt sokféleképen változott, nagyobbodott, fogyott úgy, mint minden eleven Organismus. Volt akkora, hogy: „magyar tenger vizében hunyt el észak, kelet, dél hulló csillaga —“ volt már ennyifelé'is darabolva mint most; volt kisebb is mint most, amikor még nem is tudjuk, hogy mekkora, de olyan kicsi soha sem volt, mint a háború előtt! Ki ne emlékeznék még arra, hogy a magyar tartomány határa csak Chlopyg terjedt. Ez a szűk gyűrű fogott bennünket körül és ezen belül úgy összevissza volt itt zsúfolva minden, hogy nem fért már bele sem a magyar hadsereg, sem a magyar diplomácia. Úgy, hogy közülünk magyarok közül sokan abban a meggyőződésben pirultuk a világ népei közt napjainkat, hogy mi tulajdonképpen ország sem vagyunk, hiszen . se fejünk, se karunk, se kardunk. Az a Magyarország, amelynek cserepei ott feküsznek a világ itélőszé- keinek nagy munkaasztalán, az nem volt sem Kossuthnak sem Széchenyinek a Magyarországa. Mindegyik másról álmodott, mindegyik másért dolgozott és bizonyos, hogy akármelyiké született volna is meg az idők méhéből, egyik sem került volna arra az asztalra ... de egy magyar emberé sem és persze a Tisza Istváné sem! Igazi okunk se volt nekünk erre, hiszen csak úgy példának említem a szerb „Obrana“ egy lapja se szól ellenünk, annak minden sora csak a „svaba“ ellen izzik. Megbukott, összetört az a gépezet, amelynek a főmasinisztái szintén nem magyarok voltak. Nincs tehát semmi okunk, hogy sirassuk ezt a tákolmányt, amelyben nekünk igaz örömünk soha sem tellett. Sőt áldanunk kell a sors irányt- rnutató kezét, amely a vér és nyo- morszagú chaosban, megmutatta azoknak akik még megmaradtunk, hogy hova jut egy olyan nép, amely annyira elhagyja magát mint a magyar. Eljutottunk szinte a végenyészet örvényére, ahol választanunk kell, vagy le a mélybe, vagy pedig — újra kezdeni mindent — mint már oly sokszor — megint legelőiről és föl — ad astra ! A magyarok istene megfogta a kezünket és odadörgi mindegyikünk fülébe a nagy magyar poéta gyönyörűen örök-emberi mondását: „küzdj és bizva-bizzál.“ — Hogyne bíznánk, amikor a nagy elesettség és elernyedtség után már látjuk, hogy acélozódik a kar. Megszületik a mi hadseregünk, a magyar hadsereg, fennlobog a seregek élén, úgy mint 48-ban, a magyar három- szin és, tudjuk, hogy az a mienk, a mienk, a mienk! Tudjátok e mit jelent ez a háromszor egymásután leirt ugyanegy szó?! Minden csalásnak és hazugságnak a végét. Azt jelenti, hogy a nemzet fiainak a bátorsága, a harckészsége, a vére a nemzet rendelkezésére áll. Ez jelenti a magyar hatalom első zsen- dülését, a magyar igazság első érvényesülését, minden reményünknek bimbóba fakadását, minden jövő dicsőségünknek megalapozását. A magyar célra megszervezett magyar erőt, Kell hogy jelentse honfoglaló erős derekú őseink vasfegyelmét, első vezéreink körültekintő okosságát, előrelátó bölcsességét. Ez jelenti a 49-ben megszakadt önálló magyar élet továbbfolytatását, a tetszhalálból való feltámadást. NäßlO: Buda, 1919. október 24. Budát szerette néhai jó Petrik Albert. Építész, iró és fotográfus volt egy személyben s ami szépet mütörténelmileg iskolázott szeme észrevett, azt remek fotograffokon örökítette meg. Ezrekre rugó fény- képgyüjfeményének egy részét még ez évi március havában állította ki az Iparművészeti Társulat és e gyönyörű feltételeket látva ismerjük meg valójában, mily szép is a mi öreg Budánk, mennyi örökszép művészet van itt elrejtve kicsi házak kapuin, udvarán, hogy az öreg templomokról, monumentális épületekről ne is beszéljünk. Györgyi Kálmán igazgató, akinek jóvoltából ez a remek gyűjtemény a társulat tulajdonába jutott, említi, hogy maga az ősz mester, az azóta szintén elhunyt legnagyobb élő magyar építőművész, Schulek Frigyes, könnyekre fakadt, amikor az általa alkotott Halászbástya gyönyörű felvételeit szemlélte. Csak e képek árulták el igazán, mily csodaszépek, mily eredetiek, mily világra szoló értékűek az ő alkotásai részleteikben is. Mütörténeti becscsel bírnak e felvételek, mert sok épületet hiába keresünk immár belőlük. A lerombolt Tabán legszebb, legfestőibb házai vannak itt megörökítve. Össze vannak gyűjtve e képeken a régi Buda sajátosan érdekes homlokzati dombormüvei és egyéb szobrászati remekművei, nfeiyek azt igazolják, hogy itt fi- nomlelkü;' művészettől áthatott mesterek dolgoztak a múltban. És vájjon, nem volna-e helyén való, ha Buda közönsége e képekből egy sorozatot megszerezne és a kialakulóban lévő kulturhistóriai múzeumban azokat a müveit közönség elé tárná? E képek a múlt kultúráját, szépért való lelkesedését tárják elénk, bizonyságát adva annak a ténynek, hogy a múltban valóban Buda vezetett.» (F. G.) A vén Gellérthegy inegifjodás előtt áll. Az aljából kibuggyanó gyógyvizek nagy szerephez juttatják. Éélkör alakban fogja körül a hegyet; a szent Gellért-fürdő, a Rudas- és Rácfürdő. Mindegyik a hegyhez simul, mely megadja neki a természetes sétahelyet, megfelelő tiszta levegővel. Egy 250 méter ✓ magas, természetadta Éifel torony, — tiz- percnyire a belvárostól. Helyes várospolitika mellett a fővárosnak kellene megszerezni a Rácfürdőt is, hogy egyöntetű fürdőügyi politikát folytathasson. És ezek érdekébe helyre kell állítani a szent Gellérthegyet is, ami önként kínálkozik. Valahol siklót kell rá fölvezetni, vagy a Hadnagy-utcából kiinduló uj villamos vasút egy szárnyát kell rávezetni, hogy a város - poros levegőjéből hirtelen ozóndús levegőre jusson a megviselt tüdő. De rendszeresen parkírozni kellene az éjszaki lejtőjét is, hogy necsak Pestről nézve legyen természeti szépség, de az ott sétáló közönségnek is legyen miben gyögyörködnie a kilátáson kívül. A déli lejtőjét már fölmérték és ha a jó Isten és Gerenday Dezső műszaki főtanácsos úgy akarják, jövőre megindulhat a parképítés munkája. Szt. Gellért nemharagszik megérette. Hazug és csaló jelszavakkal izgatták, hajszolták és vezették félre mindig a magyart. A különféle izmusok voltak magyar nemzetiségünk gyilkosai. De egy sem volt oly végzetes, mint a mindig nagyképűen hangoztatott liberalizmus. A szocializmus és hóhérhajtása a bolseviz- mus,. édesanyjuk gyanánt a liberalizmust tisztelhetik. Az apjuk Shmidt Ádám volt, aki a liberalizmus gazdasági tételeként kimondotta, hogy a szabad verseny fejleszti az emberek önérdekét, ez viszont a társadalom érdekeit istápolja. Követelte az ipar, a kereskedelem és mező- gazdaság szabadságát és azt, hogy az állam tartózkodjék mindennemű beavatkozástól. A tőkések, az üzérek,, a népnyuzók tolvajszava lett ez az átkos jelszó és oly vad kegyetlen- őséggel aknázták ki, hogy munkájok nyomában minden rabszolgaságot meghazudtoló kegyetlen uj rabszolgaság támadt. Az ipari rabszolgák nyomorából fakadt ki a szocializmus, melyet egy Mordechai nevű földönfutó, aki később a Marx nevet vette föl, ellátott uj, csalárd, képmutató és végzetes pecséttel; — a kommunizmus bélyegével. Mérges magját láttuk kikelni, ettünk e maszlagból, mely megrontotta szerencsétlen magyar népünket. De téved, aki azt hiszi, hogy a magát újból felkínáló liberalizmus jelszavát hirdető szemforgatók csak a kommunizmus leleplezett utjain iparkodtak megvalósítani nemzetrontó terveiket. A bol- sevizmussal párhuzamosan egy más irányú kommunista tan is dolgozik, mely még amannál is hazugabb célú, amely már befurakodott hozzánk is, melyet azonban még kevesen ismernek e néven, mert ez óvatosan jár. Pest már felült neki, nézzünk szemébe itt Budán. Az uj jelszó a Zsorzsizmus, melyről jövő alkalommal rántjuk le a leplet, mert meg kell állítani útjában -most, amikor idegen lobogó alatt evez be a magyar vizekre. A sürgős kérdések egyike volt a székesfőváros szabályozási tervének kidolgozása. Ezt maga a tanács is belátta s a közmunkák tanácsának megszűntével elhatározta egy uj ügyosztály felállítását, a mely a város szabályozási ügyeit látná el. A dolog azonban a nagy felfordulásban megakadt holott nekünk Budán ma is sürgős. Egész városrészek vannak szabályozási terv nélkül s ez hátrálja majd azok gyorsabb fejlődését. A város terjed, perifériáin hatalmas közmüvek keletkeznek s mindez tervszerűtlen, mondhatnánk szeszélyesen történik, ami soha jóvá tehető hibákkal járhat. Bennünket Budán biztat a remény, hogy most már talán jobban megnézik a Duna jobb partján tengő városrészt s a hitvány, szűk, nagy esésű hegyi utak helyet, megfelelő utakat kapunk a külső részeken is. A \mdai tájon várjuk a speciálisan budai utca típust, — mert eddig ”pest”-szerüen épült Buda.
