Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-02-09 / 612. szám
ben és amely félreértések olyan közkérdések körül keletkeztek és keletkeznek, amelyek felől a proletár tévesen van informálva. Ez a találkozás alkalmat fog szolgáltatni a proletárnak arra, hogy érdekeinek tisztább felfogására és gazdasági szerepének szabatosabb megismerésére és megértésére jusson, ami nélkül a gazdasági élet biztos alapjai meg nem építhetők és ami nélkül a proletár a felfelé nivellálódás útjára soha sem léphet, amire pedig szüksége van, hogy lelkületéből a durvasági ösztönök elpárologhassanak. Ám mindenek között, ami a közös munkában való találkozásból mint hasznosságok fognak kiszármazni, a legnevezetesebbnek jelölhetjük meg azt, hogy a proletár közvetlen tapasztalásból fog tudatára ébredni annak, hogy az országos köz ügy éknek bármilyen természetű és irányú intézéséhez az elméleti képzettségre, szaktudást a, speciális áttekintésre és tapasztalásra elmellőzhetlenül szükség van, nemkülönben, hogy a kulturszükségletek adják a népek gazdasági jólétének természetes előfeltételeit és megfordítva is, hogy t. i. gazdasági jólét nélkül nincsen kultúra. Amit a proletár ma még nem hisz, akkor már hinni fogja, azt, hogy munka, jólét és kultúra annyira összetartozók, annyira egymásra vannak utalva és annyira közös előfeltételei egymásnak, hogy egyik a másik nélkül soha elkülönülve nem létezhetik. A polgár és proletár között fennálló ellentétek megszüntetésének valódi kulcsa nem is abban van, hogy az a nagy aránytalanság, mely a polgár és proletár jóléte között fennáll, az utóbbi javára lényegesen módosuljon, hanem abban, hogy a proletár a jóléti különbözőségnek származási törvényeivel egyáltalában megismerkedjék és belássa, hogy az ő esetében a jóléti különbözőség kiegyenlítéséhez nem csupán arra van szükség, hogy a polgár az ő javára nagyarányú, sőt lehetetlen koncessziókat tegyen, hanem arra is, hogy a különbözőségnek a proletárban rejlő okai is megszűnjenek. Ezek az okok ugyanis a proletárt individualitásból folynak, szükséges tehát, hogy ez az individualitás is módosuljon és pedig módosuljon abban az értelemben, amint azt — igen helyesen — a szocializmus igazságai megjelölik. Önök tehát, tisztelt Polgártársak, lássák be, hogy Önöknek ebből a magasabb érdekből minden áldozatot meg kell hozmok még pedig spontán, mielőtt Önöket erre valaki kényszerítené, illetve lássák be, hogy Önöket erre elsősorban a saját érdekeik kell, hogy kényszerítse. Önöknek spontán kell megadniok a lehetőségeit annak, hogy a proletár felvilágosodjék és belássa, hogy nem az Önök jólétéért, hanem a kultúráért dolgozik, olyan értelemben, hogy ő maga egyáltalán dolgozhassák, lévén, hogy nem Önök, hanem a kultúra az ő igazi munkaadója. Ha pedig a kultúra haladásáért dolgozik, ezzel a saját jólétének fokozásán fáradozik, amivél fokról-fokra önmagát tolja közelebb a kultúrához és segíti önmagát abba a jóléti helyzetbe, melyben a kultúra kincseiből maga is kiveheti a részét. Önöknek, Polgártársaim, mint kuiturembereknek akarniok kell, hogy a proletár erkölcsi lénye a kultúra szellemében megtisztuljon és ezt az akaratukat Önök mindenekelőtt abban juttatják szóhoz, ha a szocializmus igazságait fentartás nélkül elfogadván, azoknak a gyakorlati életbe való átültetését erélyesen szorgalmazzák! Gróf Zay Imre. Sulfos hibák voltak észlelhetők a kötelességtelje- sités körül már a háború első hónapjaiban. Ezek a hibák jórészt abban mutatkoztak, hogy az emberek nem azt tették, aminek tevésére hivatva voltak. Szerepeket cseréltek és közben nem vette észre senki, hogy e szerepcsere káros következményekkel fog járni. Emlékezzünk azokra a szomorú időkre: a posztókereskedő zabot árult posztó helyett, a községi jegyző földet közvetített és elhanyagolta a hivatalát. Ne csodálkozzunk azon, hogy a népben felszabadult feszítőerő az első intrá- dára a zabon hízott posztókereskedő és a proviziós nótárius ellenében nyilatkozik meg. ' A többtermelésről a háború későbbi szakában, mikor már kifelé mentünk, úgy beszéltek, hogy mindenki igyekezzék önmagának többet termelni az eddiginél és ezen az elvi alapon emelték a tojás, a hús, a kravátli és a csizma árát. P.ecca- tur intra et extra muros. A mező- gazdasági termelés, az ipari és kereskedelmi termelés terén orgiákat ült a bűn és még csak ma érezzük igazán a visszaélések fojtó hatását. Mi tehát a teendő ? Az a szerencsétlen helyzet, melybe ez az ország jutott, parancsdó direktívát ad mindnyájunknak; tegyük meg a kötelességünket, de kiki a magáét és nem a szomszédjáét. Mindenki a maga tudásához képességéhez képest a saját szakmájában dolgozzék, — minél többet, hogy lássék az eredmény. De tegye meg mindenki a kötelességét abban a munkakörben, amelybe tartozik. Régi baj ebben az országban, hogy nem neveli senki a gyermekét a saját foglalkozásában. A paraszt fiskálisnak adja a fiát, a fiskális birtokot vásárol a fiának. Piinius szerint Apelles festő egy suszternek, aki a szandálokon tul- menőleg festménye egyéb részeit is bírálni kezdte, azt mondta: „Suszter, ne tovább a kaptafánál!“ Hát nem az volna az ideális állapot, hogy egyes foglalkozási ágak, mesterségek apáról-fiura öröklődnek? Csehországban a falusi csizmadia a fiából is csizmadiát nevel, de a fiú műhelyét már a városban nyitja meg, az unoka kézigépekkel és nehány legénnyel dolgozik, a dédunokának pedig cipőgyára van. Tessék megnézni a sarokházakat.r Én „olcsó könyvtár“-nak neveztem, mert ha elkezded a kiragasztott plakátokat olvasni, mire a végére jutsz, újat ragasztanak. Csupa párt- gyülés, pártprogramig, mindenik gyűlésre mindenkinek el kell menni és mindegyik pártprogramm kisüti rólad, hogy hazaáruló vagy, ha a másik párthoz csatlakozol. És mennyi energia pazarlódik el feleslegesen a plakátszövegezéssel és a gyülésezéssel ? ! Pedig az ország sorsát nem ezek a gyűlések intézik, hanem az a gyűlés ott Párisban. Legyen tehát kevesebb a plakát, kevesebb a gyűlés és végezzé mindenki a kötelességét! Dr. Orova Zsigmond. Székely — ma már sehol sem székel, Bánát — nekünk csak bánat. S fordul a régi szó uj éllel : „A székely bánja, ha — nem támad!“ Ifedetaaefe a katholikus autonómia körül. Váratlan nehézségekkel küzd csaknem minden budai plébánia a katholikus autonómia szervezkedése terén. Néhol ezek tisztán személyi kérdések, sok helyen a ferde felfogás, de — sajnos — gyakori a terror, mely mindenütt helytelen, de legkevésbbé van helyén az autonómiai szervezkedés kérdésében. Ez nem társadalmi és nem politikai kérdés. Ez a lelkiismereti szabadság kérdése. A személyi kérdések nagy részt onnan származnak, hogy azoknak akik már 30 esztendeje sürgetik, már nem kell, akik pedig eddig akadályozták, szeretnék mielőbb nyélbe ütni, hogy megmentsék azt, amit még lehet. Mert sietni kell, nehogy elkéssen az egész autonom szervezkedés. A katholikus autonómiának eddig fő célja az egyházi vagyonnak a nagy javadaima- sok kezéből való kivétele és világi kezelése lett volna. Azt hisszük, a törvényhozás meg fogja előzni a katholikus autonómia megalakulását és mire az meg lesz szervezve, már hült helye lesz az egyházi vagyonnak és nem lesz mit átvenni a papok kezéből az autonom világiaknak. Marad tehát az autonómiának az, ami után senki sem vágyott: uj, hitközségi adó kivetése, a perselypénzek, gyertyák, egyházi ruhák és szerek kezelése, esetleg a templom fentartása és tisztogatása és a lelkészek fizetésének megállapítása. De nem is lesz nagyon kellemes és népszerű dolog az autonómiai képviselőség, mert nehéz küzdelmet kell folytatnia belül és kívül. A budai autonom szervezkedésről a közelmúltban a következőket jelenthetjük: Múlt vasárnapon délelőtt 11 órakor nagyhatású szervezkedő gyűlést tartottak a kelenföldi kath. autonom egyházközség hívei. Fábián Gáspár munkatársunk mondott nagyszabású gyújtó beszédet siralmas állapotainkról, a hívek elha- gyatottságáról és szervezetlenségéről úgy vallási, mint gazdasági téren. Oly meggyőző erővel tárta fel a szomorú helyzetet, hogy beszéde hatása alatt a jelenlévő hívek — dr. Küffer Béla kezdeményezésére — 850 koronát tettek le azonnal az elnökség asztalára a szervezkedés céljaira. Majd Ruffy Pál miniszteri tanácsos hófehér feje emelkedett szólásra és megható szavakkal buzdította a hívőket a kitartásra. A kápolna egyesület és az autonómiai szervezkedés vezetője Mészáros János prelátus gyönyörű beszédben szólt az egybe- gyült hívekhez, akik Forster Gyula miniszteri tanácsos világi elnök végbeszéde után lelkes és mélyen meghatott érzéssel távoztak a sikerült gyűlésről. A zugligeti hívek autonómiai gyűlése múlt vasárnap délután folyt le az ottani angolkisasszonyok rendházának nagytermében. A szép számmal összesereglett hívek előtt ugyancsak Fábián Gáspár beszélt a szervezkedés szükségességéről, visszautasítván azt az alaptalan vádat — melyet lapunk már szóvá tett — hogy t. i. az autonómia pártpolitikát folytatna. Viszont azonban követelte: hogy az autonómia szervezete megvédje tagjait, ha őket emiatt támadás érné. Körösy Endre plébános azonnal felemlített egy esetet, hogy egyik hívét, mert be mert lépni a katholikus hitközségbe, a szociáldemokraták megfosztották állásától. Azonnal megalakult egy bizottság, mely ez ügyben a minisztert felkeresi és a sérelem orvoslását követeli! Végre is, ha a vallás magánügy, úgy ennek megválásáért nem" szabad senkit földönfutóvá tenni, bármely felekezethez.tartozzék is az illető. óra között minden délután TEA ÉS SZALON KVARTÉT Magas művészi nívón álló előkelő hangverseny FRENREISZ ISTVÁN SZT, GELLÉRT FÜRDŐ „MÁRVÁNY“ termében. Az ÉTTEREMBEN pedig BALOGH testvérek muzsikálnak minden este. PIEISiCH JÓZSEF Lp Krfszfíiia-íér 3 Un es noi- áivatttzlst Elsőrangú Miss szöulit árÉ hízol £s fest 1., Láyymánycs-utca 4 Telefon : József 82-57 KRAMER ADOLF FESTŐ ÉS MÁZOLÓMESTER nann özv. SZULTZBERBER UÓZSEFNÉ-------- CÉG -------BUDA PEST, I. PÁLYA-U. 6. Épület és mülakatos. Szab. ablakzár gyár. Kitűnő szerkezetű taHapéKtűziiBlyBh különféle méretekben Szolid kivitel. Jutányos árak. Autogén hegesztés és vágás.
