Budai Napló, 1919 (17. évfolyam, 607-629. szám)
1919-02-02 / 611. szám
X17I. évi. 611. szdm. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 kor. Egy szám: 50 fii!. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors-utca 24. Telefon : 24—77. Felelős szerkesztő: VIRAÁG BÉLA. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. AAin- den további centiméter 3 korona. Nyilttér sora 10 K. Szöveg között 15 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1919. február 2. H szociális társadalomban élő egyének között különbségnek nincsen helye, mindegyik egyenlő jogokkal és kötelességekkel bir. Joga van mincfen dolgozó egyénnek nemcsak az élethez, hanem a jó élethez és nincsen joga egynek sem ahhoz, hogy jobb élete legyen embertársának rovásá- ra. A ‘teljesített munka különböző- ^sége nem ad jogalapot az élvezhető jólét különbözőségére, mert a ma- gasabbrendü munka eredménye csak az alacsonyabbrendü munkával való kiegészítése utján érhető el. Tehát minden dolgozó egyénnek lehetővé kell tenni a jó megélhetést, a polgári kényelmet, sőt a kultúra áldásaiban való részesedést is, a magasabb szellemi és lelki élvezeteket. Az már azután más lapra tartozik, hogy az utóbbiakban ki akar részesülni. Az emberek sohasem voltak és sohasem lesznek egyformák, szertelen különbségek választják el őket egymástól erkölcsileg és szellemileg s ezeket nehéz összeegyeztetni. Az eddig használt módszerek és eszközök nem vezethettek célhoz, mert az emberekből a legvadabb indulatokat váltották ki. Gyűlöletet vetettek és vért arattak. A szociális igazságot hirdető apostolok rossz fegyvereket forgattak, a gyűlölet fegyvereit, amikkel igazságokat még sohasem lehetett kiküzdeni, de újabb, még nagyobb igaztalanságokat teremtettek. A szocializmus alapgondolata szép és nemes, minden gondolkozó és becsületesen érző ember leikéből fakadó igazság, de szerintem csak egy utón és módon valósulhat meg, mert, mint igazságnak előbb-utóbb győznie kell. Ez az ut pedig a szeretet útja. A legelső, legnagyobb és legigazabb,, szocialista Jézus Krisztus volt. O a szegényekért, az emberek egyenlőségéért jött s igy minden szava, minden cselekedete, egész élete a szeretet legtisztább megnyilatkozása volt. Embertársaim, a budai társadalom minden osztályából, nem érzi- tek-e ti is, hogy nem lesz más ut a szociális igazság megvalósításához, csak a szeretet útja? A gyűlölet elválaszt, rombol, a szeretet egyesit, épit. Vájjon nem volna-e már itt az ideje, hogy emberek legyünk mindannyian, érző, egymásért élő testvérek, akiknek e szép hazában — egymást megértve, egymással megférve — annyi helyük van a boldoguláshoz, annyi becsületes joguk a boldogsághoz? Meg kell tanulnunk a boldogságnak krisztusi psychologiáját; csak'az a boldogság tiszta és nyugodt, melyet nem felebarátunk rovására, de vele megosztva élvezhetünk. Mindenki hozzon áldozatot, ezt parancsolja a nagy, az isteni szocialista példája. Az anyagi javakból áldozzon a tehetős, a gazdag, a szellemi kincseket ossza szét a tudós, a költő, a szegény pedig áldozza fel egész gyűlöletét és engedje be igy megtisztult szivébe a szeretet gyönyörűséges országát. így, de csakis igy születhetik meg a szociális igazság és utjának egyengetését kezdjük el itt Budán. Merényi Richard. ISfflÖ: x.. -»‘jauda, febr. 1. A magyar szent korona jövendő sorsa érdekli a magyarságot, mert a koronázáson kívül is rendkívüli közjogi szerepe van a magyar alkotmányos életben. Ez a korona össze nem hasonlítható más országok koronájával, mert másutt valóban az uralkodó-ház házi koronája volt, csupán diszül szolgált és más szerepe nem is volt. Ott a detronizált királlyal sutba vethették a koronát is. Magyarországon ez a legfőbb közjogi hatalom, mely magasan felette állt a királynak. Ezt a koronát egyszerűen muzeális értéke szerint megbecsülni, mint a múlt feleslegessé vált cifraságát a múzeumban elhelyezni nem lehet. Ez a korona az alkotmány biztositéka, a szabadság megóvója. Minél szabadabb a magyarnemzet, annál hálásabban kell viselkednie a koronával szemben, mely mint élettelen tárgy semmiféle autokrata ténykedésre nem képes, hatalmi törekvései nincsenek, de mint fogalom a közszabadság és s nemzeti egység személyesitője. A korona a magyar nemzet. Ahogy a Bibliából hiába vakarnák ki Krisztus szereplését, mert a hagyományban, a hitben és erkölcsi felfogásban él már csaknem kétezer éve, — úgy a korona jelentőségét a Werbőczy Hármaskönyvéből, a magyar közjog e bibliájából is hiába törülnénk, mert a korona fogalma, mint a magyar nép legfőbb közjogi tényezője él a magyar nép hagyományában, hitében és nemzeti érzésében. A magyar alkotmány történeti alkotmány, több mint ezer éves fokozatos fejlődés eredménye és gyökerei az őshazába nyúlnak vissza. Hasonló magaskoru egyenletes alkotmányfejlődést, mely a nemzet szabad tagjainak a közügyek intézésében való részvételét állandóan biztosította volna, a kontinens egyik állama sem mutathat fel. A királyság idején minden jogunkat biztosította a nemzet számára a korona. Királyokat lehetett detronizálni, de a koronát nem — és ha nincsen király, a korona azért nem veszti el jelentőségét, csak épen elmarad az egyik közjogi ténykedése. — A szent korona közjogi jelentőségét kellően megvilágítja dr. Timon Ákos egyetemi tanár tanulmánya, mely szerint a magyar nemzet szent István koronáját szentnek tartja és ezzel a felfogásával az élő nemzetek között egyedül áll. A királyok megkoro- náztatásuk alkalmával nemcsak az egyházi esküt tették le, hanem megesküdtek az alkotmányra is: a nemzet jogainak törvényeinek, kiváltságainak és szabadságának fentartására. Ezt okmányilag II. Endre óta lehet bizonyitani. E korona révén jutott el a magyar nép az államiság és a valódi közhatalom fogalmához — valamennyi nyugati népnél korábban. A korona tette lehetetlenné nálunk a fejedelmi absolutizmus kifejlődését, ahogy az nyugaton minden népnél megtörtént. Amikor már közel volt a veszély, hogy a nyugati behatások következtében a magyar nemzet közélete is magánjogi alapokra helyezkedik és kifejlődik az egyed- uraság, nálunk a korona személyisége révén épült föl az államjogi rendszer s igy a korona révén az állam tulajdonképeni fogalmához minden nyugati népnél korábban jutott el a magyar nemzet, mely az államot, mint az összesség érdekében szervezett társadalmat a szent koronában látta megtestesítve. Ez a magyar államiság szimbóluma. Kifelé más államokkal szemben a magyar nemzet szuverenitását, nemzetközi önállóságát jelképezte. Még a legfőbb kegyúri jog is a korona joga és nem a királyé. Az ország területe a szent korona területe. A korona magasabb eszmei egész, mely a királyt és nemzetet együttesen magában foglalta s igy nálunk nem voltak felségjogok, csak a koronának voltak jogai. A korona közjogi fogalmának, személyesitésének eredménye a vármegyei önkormányzat erőteljes kifejlődése, a magyar törvényhatóság intézményének létesítése, melyen megtört minden abszolutisztikus törekvés. A koronázás nem is volt törvényesen kötelező, de a korona tekintélye már oly nagy volt, hogy Róbert Károly hiába csináltatott Rómában uj koronát, mert László erdélyi vajda nem akarta kiadni a szentet, és áldatta meg a pápával az újat, uralkodni addig nem tudott mig a régivel meg nem koronázták. I. Ulászló minden törvényét és adományát érvénytelenítette és V. Lászlóval vissza is vonatta az országgyűlés, mert nem volt ezzel a koronával megkoronázva. A magyar nemzet az ország közkincsének tekintette a szent koronát, mely nem a királyé nem is az uralkodóházé, hanem egyes egyedül a magyar államé, és őrizetéről Mátyás óta a törvény- hozás és a király együttesen gondoskodtak. Talán véletlenül, de éppen akkor érték csapások a magyar népet, amikor az országon kívül volt a korona s megszűntek amikor hazahozták. A nép térden állva fogadta, oly nagy volt a tekintélye. Talán e tekintély csorbításával kapcsolatos a mai végtelen nyomorúságunk. A magyar nemzet ezeréves önálló állami léte s igy világtörténeti hivatása, léte és fen- maradása a legszorosabban össze van forrva a szentkoronával, amelynek minden állampolgár tagja s benne látja alkotmányos életének legnagyobb biztosítékát, örökérvényű palládiumát. A magyar szent koronában egyesül a haza, az állam, a magyar nemzet és annak minden szabadsága. Specziális budai alakulás kíván lenni az a polgári szövetség, melynek alakuló gyűlése e hó 27-én volt a budai Vigadóban és mely bátran fölvette címébe a „nemzeti“ szót is, mintegy igazolva azt, hogy a budai polgárság nem lehet más, mint magyar. Igaz, hogy a mai viszonyok között ezzel óvatosan kellett volna bánni, mert a ki ma a nemzeti álláspontra helyezkedik, arra hamarosan rásütik az ellen- forradalmi célzatot. A polgári pártok vezetőinek előbb tisztázniok kellene a kérdést a szociáldemokrata párttal, hogy az ő nemzetköziségük, miképen egyeztethető össze a magyar nép zömének nemzeti érzésével? A múltban érthető volt ez a nemzetközi álláspont, mert az alig számottevő magyar szociáldemokrata pártnak épen az volt az ereje, hogy a háta mögött állott az egész nemzetközi szocializmus s erre támaszkodva tudott bizonyos sikereket elérni. De ma, a mikor a párt óriási mértékekben megnövekedett (számukra talán nem épen kívánatos elemekkel) a kormányhatalom teljesen az ő kezébe került, — ma már nincsen szüksége a nemzetközi hin- terlandra, s ma — fordítva — épen a nemzeti álláspont adna neki újabb erőt, nyitna számára újabb kereteket. A budai polgári nemzeti szövetség e kérdés tisztázása nélkül szemben találja magával a szociáldemokrata pártot és ez a harc lehetetlenné tesz minden egészséges együttműködést a közrendre, vagyon és jogbiztonságra való polgári törekvést. Az egész világon az eddig nemzetköziséget valló, de uralomra jutott szociáldemokraták áttértek a nemzeti alapra, mert csak igy ellensúlyozhatják a nacionalizmus örök igaz jelszavát a saját céljaira kihasználó imperializmust s a szolgálatában
