Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)

1918-09-08 / 591. szám

X17 SVÍ Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tár- sadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. 591. Előfizetése egy évre 24 korona. Egy szám: 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Bors- SZQÜ1. utca 24. szám. Felelős szerkesztő: . VIRAÁG BÉLA. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Min­den további centiméter 3 korona. Nyilttér sora 10 K. Szöveg között 5 korona. A hirdetések dija a meg­rendeléskor előre fizetendő. 1918­szeptember 8. Bűd a mellőzése. — Az uj városház ügye. — Irta: Fábián Gáspár. Kiterítem magam elé Budapest tér­képét és szememet a jövőbe meresz­tem ! Nem azt vizsgálom, mi volt Budapest, nem engedem magamat a a múlt — bár tiszteletre méltó — tradíciói által megkötni avagy meg­téveszteni, hanem, mert a jövő szá­mára óhajtok teremteni, azt kutatom, hova, mely irányokban fog a jövő­ben Budapest székesfőváros legter­mészetesebben, legbiztosabban fej­lődni. Szememet rászögezem a geográfiái alakulatokra, melyek irányt szabnak a fejlődésnek. Nem kerüli el figyel­memet a háború előtti években óriási lendülettel megindult fejlődés sem, mely máris szinte biztos alapot szol­gáltat arra nézve, hogy az abban maradt munka itt fog megindulni és ebben az irányban folytatódni! Eddig Budapestről szólván, vall­juk meg, soha más nem lebegett szemeink előtt, mint a Duna bal­partja, a pesti oldal. Arról, hogy a budai részen áll a főváros másik fele, szerettünk megfeledkezni. Ez a megfeledkezés Budáról szégyenteljes állapotokat szült a múltban nap­jainkig: egy hatalmas városrészt, melyhez nagyságot és lakosságot, fekvést és kiterjedést tekintve hason­lót, sőt megközelitőt az egész ország­ban hiába keresünk s mely mégis a legelemibb középületek nélkül áll, és fejlődik! Valamikor Buda volt a főváros lelke és koronája s csak a legutóbbi évtizedek alatt fordult meg a viszony azáltal, hogy mindenünket Pestre költöttük, Budát pedig tel­jesen elhanyagoltuk. De mintha nagy változások kü­szöbén állanánk! íme, a város szi­véhez legközelebb fekvő budai rész, a Gellérthegy alja, a Kelenföld vagy Lágymányos óriási fejlődésnek indul a legutóbbi évtizedek alatt. A leg­szebb, legegészségesebb városrész fejlődik itt, úgy hogy hovatovább mindenki, kit üzleti érdeke nem fűz a fővároshoz, ide menekül, itt telep­szik meg. Nem kell jövendőbe lá­tóknak lennünk, mikor azt merjük állítani, hogy Budapest fejlődésének uj irányát itt és légióként itt kell keresnünk. A közeljövőben megépül itt a Bo- ráros-téri hid, mely egy uj, hatalmas életnek megindulását idézi elő e helyen. A Margithidtól az Összekötő-va­súti Ilidig uj, nagy-városi élet fog fejlődni, hatalmas beruházásokkal és építkezésekkel. E két hid között még 4 nagy hid szolgál a Pest és Buda közötti forga­lom lebonyolitására: a Lánchíd, Erzsébethid, Ferenc József-hid és a Boráros-téri hid, mig a Duna cen­truma eddig az Erzsébet-hid volt és ezen át lehetett elképzelni a főváros tengelyét, addig a Duna centrum az uj hid viszonyokkal Iejebb csúszott az Erzsébet és Ferenc József hidak felezési vonalába. Ugyanide helye­ződik el a város tengelye is nagyon természetesen, a geográfiái viszo­nyoknak megfelelően. Az uj centru­mot már a természet előre kijelölte, geográfiái súlypontúi odahelyezvén a fenséges Szent-Gellérthegyet, mely­től jobbra és balra a két budai rész, e két hatalmas szárny indul ki és terjeszkedik szét. A Cyti természetesen nem változ- hatik, az megmarad a Belváros. Azonban a Belváros két részének súlypontja fog helyet cserélni. A súlypont a jövőben a Lánchíd és Erzsébet-hid közötti részről az Er­zsébet-hid és Ferenc József-hid kö­zötti részre helyeződik át ! És ez az a hatalmas eredmény — melyet ime a jövő biztos fejlődése és a geográfiái szükségesség tár fel előttünk — mely N*gy-Budapest centrumának kijelölésénél, a város­háza elhelyezésénél uj megfontolá­sokra ösztönöz bennünket. Ez felel meg legjobban Buda ér­dekeinek !--- ■ 'S—Sp NJ ajpi: * i ■» szept. 8. Nagyon sürgős volt most öt éve a városi vizmü-üzem létesítése. A legsürgősebb része pedig az Arany Bárány épületének olyan mérvű át­alakítása volt, mintha abba legalább is a vizminiszterium költözött volna be, s a miniszternek is ott kellett a lakást berendezni. Olyan rettenetes költséggel építették át az egész há­zat, hogy azt az ásványvíz-üzem sohassm heveri ki. Úgy látszik, ezzel be is van fejezve minden. A lakás pompás, a ház külsőleg is csinos, a tisztviselőket s első sorban — természetes — az igazgató urat fi­zeti a város, bizonyára jól fizeti, a lakásához mérten, a többit pedig (értsd ez alatt az ásványvizüzemet) — igya meg a fene! Kell is a vá­rosnak ásványvíz! Ki iszik ásvány­vizet és ha mégis kell ásványvíz, ott a Kristály, mert újabban azt méri a főpolgármester ur. A Hun- gária-forrást pedig le kell dugaszol- ni! Ez a bolond forrás el akarja hitetni a főváros népével, hogy ő is gyógyvíz. Igaz, de csak az epét gyógyítja: — nur die Gall! Ez az egész vizüzem jó vic volt, valóságos vicüzem! A kelenföldi pályaudvar kör­nyékének rendezését ismételten, de teljesen eredménytelenül sürgették a Kelenföld bizottsági tagjai és az ér­dekelt polgárság. Csodálalos, hogy egy helyszíni szemlén kívül eddig érdemileg semmi sem történt ebben az ügyben ; pedig nemcsak a szü- kebb értelemben vett helyi érdekelt­ségnek, hanem a főváros és a Du­nántúl utazó közönségének is pa­rancsoló érdekei követelik a viszo­nyok gyökeres javítását. A pálya­udvar főnökségének adatai szerint naponta átlag háromezer utas fordul meg az állomáson, hol villamoson, hol kocsin ; és mind e rengeteg em­bertömegnek forgalma oly lehetetlen szűk helyen bonyolódik le, a mely nem méltó a székesfővároshoz és ezenfelül egyenesen közveszélyes. A pályaudvarhoz [kocsin csak a Máv. tulajdonát képező keskeny úttesten lehet eljutni, a melyen egy villamos sínpár is halad ; az állomás épülete előtti tér oly kicsi, hogy azon’ kocsi alig fordulhat meg. A másik oda­vezető útvonal a „Kelenföldi ut“-nak csúfolt alig másfélöles utunk lenne, — ha arról a villamos végállomás­nál ácsorgó villamos kocsiktól és az ott tolongó, villamosra, várakozó közönségtől az állomás épületéhez egyáltalában eljutni lehetne. Pedig a türelmes papiroson már 10—15 esz­tendeje megvan az állomás előtti térnek, mint a forgalom recipiensének kiképzése; az elmúlt esztendőben Fock Ede tanácsnok is kintjárt ve­zérkarával, hogy a helyzet tarthatat­lanságáról és a teendők sürgősségé­ről közvetlenül meggyőződést sze­rezzen ; megállapította, hogy csak az egyik kisajátítandó rozoga vendéglő­épület megszerzésére és az útból való eltávolítására lenne szükség, hogy legalább átmenetileg tűrhető állapotot teremthessünk a háború alatt óriásian megnövekedett forga­lom lebonyolitására. Úgy látszik azonban, hogy ezen a ponton akadt el az administráció szekere, mert azóta nagy a csend a dologban. A kelenföldiek most abban bizakodnak, hogy Sallay Árpád tanácsnok úgy is mint budai ember és úgy is mint uj, ambiciózus tanácsnok, ismert energiájával kifogja emelni a kátyú­ból a megrekedt akciót. Elvégre a háború nem lehet az a bűvös varázs­ige, amely minden mulasztásra meg­adja a boldogító'absolutiót. De meg ennek a pályaudvarnak amúgy is nagy jelentőségét és békeidőbeli te­kintélyes forgalmát épen a háborús viszonyok sokszorozták meg; a fen­tebb sürgetett rendezést és vele összefüggő kisajátítást tehát a hábo­rús állapot nem késleltetheti, hanem parancsolóan sürgeti. Fogas kérdés a Fogas téli me­netrendje. Október 1-én 8 órakor indul az utolsó fogaskerekű vasút a Svábhegyre, nagy szívfájdalmára a fenn nagy számban lakó intelligen­ciának, amelyik sehogy sem tudja kulturigényeit és szórakozását össz­hangba hozni a 8 órai hazamenés­sel. Talán egy színházi vonat indí­tása segítene a medvévé változni nem óhajtó hölgyeken, akik ezt könnyel öntözött panaszos levélben Írták meg nekünk. Megújítva, elhalasztva vár a megvalósításra egy szép terv, mely a béke idején született és a háború alatt nem tud létrejönni. A Kereske­delemügyi minisztérium hivatalos lapja közli, hogy a miniszter a városi villamos vasút előmunkálati engedé­lyét további egy évre meghosszab­bította. Ez a szürke hir azt jelenti, hogy a tabáni vasút folytatásaként a déli vaspálya keresztezésével aCsörsz- utcán, Böszörményi-uton, a Kar- thausi völgyben a svábhegyi fogas­kerekű vasúti állomás érintésével a Normafa platón, a jánoshegyi menedékház és az Erzsébet szana­tórium mellett Budakeszig közleked­nék s valóságos áldásává lenne az említett vidéknek. Bódy polgármester szeretettel karolta fel ezt a kérdést és nem engedi lekerülni többet a napirendről. Tengeri kígyója a II. kerületnek a Lövölde környékének rendezése, a mi azért fontos kérdés, mert a kör­nyékbeli intelligens lakók és villa­tulajdonosok csak nehezen tudják megközelíteni lakásaikat,, fuvarral már egyáltalán nem. A Felvincy-utat a város meg is kezdte építeni, de abban is hagyták, mert a 10 száza­lékos emelkedés nem teszi lehetővé a kívánt forgalmat. Az érdekeltek most mint egyetlen megoldást azt kérik a várostól, hogy az Alvinczy- ut aljától szerpentinszerüleg építse­nek utat a hegyre, mely kétszer át­szelné a Lövölde mai lövőterét. Ez lehetévé tenné az alólról most fuvar­ral meg nem közelíthető Aranka,

Next

/
Thumbnails
Contents