Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-08-18 / 588. szám
XV. évi. 588. szdm. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 korona. Egy szám: 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., Borsutca 24. szám Felelős szerkesztő: J. ViRAÁG BÉLA. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Minden további centiméter 3 korona. Nyilttér sora 10 K. Szöveg között 5 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1918. augusztus 18. fl magyar Iparosokról sok szó esett az utóbbi hónapokban közhatóságok különböző tárgyalásain, sőt az elmúlt napokban a magyar törvényhozás termeiben is. A székesfőváros törvényhatósága nemrég szervezte meg a Budapesti Kisipari Hitelszövetkezetet, avégből, hogy a hadból visszatérő kisiparosok és kiskereskedők részére exisz- tenciájuk megalapozásához az anyagi eszközöket biztosítsa. A zövetkezet keretében 300,000 K-ás garanciális alapot is létesített, amelyet a nagy pénzintézetek önkéntes hozzájárulásával remélhetőleg néhány millióra lehet majd felemelni. Ennek a garanciális alapnak a terhére arra érdemes kisiparosok és kereskedők minden kezesség, vagy egyéb formaiság mellőzésével kaphatnak 4,000 K-ig terjedő kölcsönt. A Népjóléti Központ nemrég határozta el, hogy ehhez az alaphoz saját erejéből 100,000 K-val járul hozzá. — Az elmúlt napokban pedig a pénzügyminiszter terjesztett törvényjavaslatot a törvény- hozás elé, amelynek értelmében a háborúból visszatérő kisiparosok köl- csöneinek biztosítására 90 millió koronával ipari hitelszövetkezetet kíván alapítani. — Az az iparos, vagy kereskedő, aki ettől a hitelszövetkezettől kölcsönt kap, az első években csak méltányos kamatot tartozik fizetni ; tőketörlesztésre majd csak akkor kerül a sor, ha a kisiparos üzlete felvirágzott és anyagilag megerősödött. Felesleges bizonyítanunk, hogy a közhatóságokat ebbeli, immár számottevő elhatározásaikra korántsem érzelmi momentumok indították, hanem az ország gazdasági érdekeinek józan felfogása késztette. Az ország ipari gazdaságában a kisipar a háború előtti időkben számottevő tényező volt, dacára a nagyipar fellendülésének. — Ipari termelésünk 1910-ben kb. 4 milliárdnyi értéket képviselt, amelyből a kisipar termelésére kb. 1,300 milló, vagyis az egész ipari termelés egy harmada esik. Nemzeti gazdaságunknak ezt a jelentős erőforrását tehát újból helyreállítani, sőt lehetőleg az eddiginél még nagyobb erőkifejtésre képessé tenni, oly nagy horderejű feladat, amely méltán foglalkoztatja a kormányzat illetékes tényezőit. Ipari gazdaságunk rekonstrukciójában azonban a fentebb körülirt intézkedések csupán a kezdő lépéseket jelentik. — Végzetesen súlyos hiba lenne e kezdő lépéseknél meg- állani. Az anyagi támogatás kétségtelenül hathatós eszköz arra, hogy a háborúból hazatérő iparos a maga rombadőlt exisztenciáját újraépítse; de elvégre is csak eszköz, vagy szerszám, amely birtokosára nézve akkor jelent értéket, ha van alkalma vele élni. Ha közhatóságaink nem gondoskodnak idejében munkaalkalomról és arról, hogy iparosaink termelő munkája kellő védelemben is részesüljön, akkor az, igénybe vett hitel egymagában csak improduktív teher, amely a maga holt súlyával egyaránt végzetesen nehezedik az iparosra és az ország közgazdaságára. A legsürgősebb kormányzati fel-., adatok közé tartozik ennélfogva egyfelől a háború utáni idők talaját megfelelő munkaalkalmak biztosításával a termelő ipari munkára előkészíteni; másfelől az ipari munka védelméről intézményesen gondoskodni. Az utóbbi irányban különösen sok a tennivalónk, különösen hatósági munkák és szállítások esetében. Az úgynevezett generálvállalkozási rendszer kiirtása, a számla- követelések gyors, bürokratikas for-' maságoktól ment kiutalása, ipari, illetve közszállitási törvény megalkotása, az ipari nyersanyagoknak igazságos, az érdekelt ipar testületek erőteljes befolyásával eszközlendő felosztása és a már régen elavult 1884. XVII. ipártörvény korszerű reformja egy-egy nélkülözhetetlen láncszeme gazdasági életünk fejlődésének. Mindezenfelül pedig a haladottabb országok ipari versenyére is fel kell vérteznünk iparosainkat a kellő készültség és magasabb fokú ipari kultúra eszközeivel. Ha van ország, ahol e téren rengeteg sok a pótolni való, akkor mi a sorban a legelsők közé tartozunk. 7űrtonc-képzésünk rendezetlen; a segédek továbbképzéséről alig történt gondoskodás; a mestereknek pedig, akiknek az ipari fejlődés utján a haladó korral lépést kellene tartaniok, nincs intézményük, amely őket a termelés uj eszközeivel, gépeivel idejében megismertesse, nincs kísérleti állomásuk, amely esetleges hasznos újításaik értékéről pártatlan véleményt mondhatna. Megkoronázhatjuk a sorozatot végezetül annak a leszögezésével, hogy annyi fáradságos, de meddő kísérletezés után nem tudott még nyugvópontra jutni az iparosság nyugdíj-problémája sem. A vásár mindig kettőn áll. A felsorolt teendők első sorban az ország közgazdasága érdekében ellátandó kormányzati feladatok ugyan, de nem közömbösek az iparosság nézőpontjából sem. Álljon résen hát az iparosság is létérdekeinek helyes felismerésében tömörülve a szervezettség erejével; és szólaljon meg, mint az ország élő lelkiismerete, ha azt látja, hogy jövendője forog kockán. Becsey Antal A Nándor bástya végleges rendezése most már elkerülhetetlen, mert ma-holnap elkészül az Országos Levéltár uj nagyszabású palotája, mely megváltoztatta Buda szilhuitjét, és - rendezni kell a palota környékét. Vártuk, hogy szóvá teszi ezt valaki a városházán, esetleg a következő interpelláció alakjában: „Van e tudomása a tek. Tanácsnak, hogy a Vár legszebb részén, az államnyomda háta mögött egy — Ferdinándról elnevezett — Nándor nevű bástya van, amelyről panorámába való kilátás nyílik a Rézmálra és Rózsadombra? S ha van, akkor bir-e tudomással arról is, hogy ez a bástya, mely egy városrész legkedvesebb sétálóhelye lehetne, oly elhagyatott állapotban van, mint Dri- nápoly valamely bástyája, — hogy megközelíthetetlen és világítás nélkül való, — hogy oda csak nagy kerülővel juthatnak el a szerelmes dadák, — hogy nincs egy feljárója s még lépcső se vezet a Mátray-utcából a Lovas-utra ? Most épül a bécsi-kapu sarkán az uj Országos Levéltár s haj- landó-e intézkedni, hogy ez alkalommal rendeztessék ez a bástya, mint a Bástya-sétány folytatása valamelyes művészi kivitellel, hogy méltó — még ha egyszerűbb is — folytatása legyen a Halászbástyának, melyhez föllehessen jutni a Batthyány-utcából, — a polgárság örömére s a város díszére ? Egy ilyen kicsi kis interpellációt megérdemelne az uj levéltári palota, — maga a szép kilátást nyújtó bástya, és — a bástya alatt elterülő városrész lakossága. Az iskolakerülők nyilvántartását rendelte el Várossy Gyula tanácsnok. 26.000 ilyen iskolakerülő van Budapesten s igy nagy munka lesz ez, amelyet szeptemberben kezdenek el. Sokszor elrendelték ezt már, de még eddig nem sikerült. Most talán komolyabban veszik, mert kényszeríti erre a várost Becsey Antal indítványa, mely szerint az egyes iskolákban kell elhelyezni azokat a gyerekeket, akik másként züllésnek indulnának. Segítségére lesz ennek az iskólaügyi előadók uj intézménye, akik nemcsak az iskolamulasztást tárgyalnák, de mint népjóléti megbízottak, eljárnának az egyes családokhoz is, hogy a mulasztás okát megtudják s igy szociális szempontból is tudnának intézkedni. így csak az akták gyűlnek, mert a vagyontalan, a létminimumon aluli családokat bírságolják, — hiába. A végrehajtó is hiába jár s a mai rendszer mellett nincs eredmény. Az új szegények, a háborús gazdagok szembenálló véglettársai, a volt középosztály tagjairól, a főváros mindeneseiről kell újra Írnunk: a leg- átkosabb sorsról, a fővárosi oktató- személyzet életéről. Junius 15-ike óta szünidő van, a helyettes tanitókat (450-en felül a számuk) a főváros szélnek eresztette: menjenek követ törni, kanászkodni, mert ő nem ad fizetést. így kényszerítik rá a tanítóságot, hogy elzülljön. És emellett még folyton keserítik egymásra halmozott méltánytalanságokkal. A legutóbbi választáskor olyan emberek jöttek be, akik még egyáltalán nem voltak jelölve, vagy két éve vannak a fővárosnál, de az atyauristen a pártfogójuk. A többi 3—4—5—6 évig sínylődik. Nem csoda, hogy a helyettes tanítók 90% már a szociál-demo- kratapárttal tart és annak eszközeit fogja legközelebb igénybe venni. - A rendes tanítók a testi és lelki le- rongyolódás utján vánszorognak. Ez a tulajdonképeni kulturelem, filléres fizetésével, mint az árdrágítók pörölye és a könyörtelen, irgalomnélküli gazda üllője között fekvő, görnyedő pária, alacsonyodik senkivé. Kilenc évi tanítóskodás után, tehát 27 éves korban, amikor családalapításra kellene gondolnia, kap a tanító 1800 K fizetést, 800 K lakbért és most 1600 K háborús segélyt. Tehát összesen 4200 koronát. Lehet ebből tisztesé- gesen élni, berendezkedni, gyermeket nevelni és csak a legócskább szórakozást: a mozit megnézni? Gyűl a keserűség, a megélhetés jogos vágyából feltörő düh az emberekben. És az izgatott, lefogyott, lázas arcok lehet, hogy legközelebb már nem csendes demonstrációval „sétálnak“ majd a városháza elé.
