Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-07-14 / 583. szám
2 BUDAI NAPLÓ 2 Katasztrófa előtt állunk a ruházkodás terén s ezt a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén szóvá is tette dr. Pető Sándor, rámutatva arra a szomorú körülményre, hogy ez a ruhauzsora épen a városi Hsztviselő- äst két sújtja legjobban. Ilyen körülmények között történik azután, hogy a tisztviselők és a többi ilyen alkalmazottak kapnak most egy olyan összeget, amely normális körülmények között tisztességes összegnek volna nevezhető, sajnos, azonban a ruhabeszerzés mai nehézségei és nyomorúságai mellett annyi, mint semmi. Katasztrófa vár ezen a téren a tisztviselőkre, alkalmazottakra és általán a polgárságnak arra a részére, amely tovább már nem képes elviselni a háborúnak ezeket a legkin- zóbb terheit. Nagyon szeretné, ha a kérdésnek a felemlitésével valamit segíthetnének ennek a dolognak az előbbrevitelében, de itt határozottan statáriális intézkedésre lenne szükség. Pesti gáznak mondhatnánk a Kecskemét és Lajosmizse között Böck Hugó min. tanácsos által fölfedezett földgáz medencét, melynek értékesítésére mutatott rá Becsey Antal a világítási bizottság legutóbbi ülésén. Ahelyett, hogy uj gázgyárat építene a főváros 40—50 millió költséggel, vegye kezébe az alföldi földgáz ügyét, tegyen próbafúrásokat. Ha Kecskemét kész áldozatot hozni, ahogy azt Becsey előtt az ottani polgár- mester kijelentette, akkor Budapestnek kétszeres kötelessége áldozni e fúrásokra és még ez évben megszerezni a positiv tudást, hogy ott kellő gázréteg van-e. (Erre nézve megkerestük BedSey Antal mérnök, bizottsági tag urat, aki megígérte, hogy lapunk számára legközelebb részletes tanulmányt ir erről.) — Becsey fölhasználta ezt az alkalmat és némi elégtételt szolgáltatott a gázmüveknek az általuk beterjesztett jelentés kapcsán. A bizottság tagjai, akik a gázművek működését nemcsak ebből a rövidre szabott jelentésből ismerik, kell, hogy azt kiegészítsék azzal a megjegyzéssel, hogy ebben az elmúlt nehéz esztendőben egyfelől a gázmüvekkel szemben óriási igényeket támasztott a közönség, másfelől pedig a szénellátás dolgában óriási nehézségek voltak napirenden és mindezek dacára a helyes egyensúlyt úgy a gázüzem fentartása, mint az egyébként kifelé és befelé megnyilatkozó szociális intézkedések tekintetében az igazgatóság fenn tudta tartani. — Ez egyúttal elégtétel Ripka Ferenc vezérigazgató számára is egy hétfői újság maliciózus cikkével szemben, mely a városatyákról írott krokijai során most a vezérigazgatót igyekezett megcsipkedni. A sok téves adat elvette a cikk élét. Ripka sohasem volt Gödöllőn ügyvéd, mint jogász lett újságíró és nagyon fiatalon került a Ganzgyárhoz. Ma is büszkesége, hogy mint jogász, két műszaki osztályt vezetett ott és az országban számos városi üzem berendezését ő eszközölte ki a Ganzgyár számára. Szégyene a fővárosnak, hogy még mindig nincsen bejezve a csecsemőkórház építkezése. így mondotta ezt a közegészségügyi bizottság legutóbbi ülésén Weimess Marián. Az elnöklő Folkusházy Lajos alpolgármester szigorúan arra az álláspontra állott, hogy addig nincs építkezés, nincs csecsemőkórház, a inig a kormány a költségekhez hozzá nem járul. Viszont Weimess azt proponálta, hogy fejezzék be az építkezést akárhogyan, oldják meg a kormány hozzá járulásának kérdését. A közgyűlés határozata szerint az egész építkezés elmarad. Ötmillióba kerülne s nincs reá pénz. Mi sajnáltuk, a mikor elejtették a Városmajor-utcába tervezett csecsemőkórház ügyét és sajnáljuk, ha elmarad az egész építkezés, mert teljesen osztjuk Weimess biz. tag felfogását. Műkönnyeket sirt Alpár Ignác a felett, hogy Strobl Lajos, a kitűnő szobrász ellenezte a képzőművészeti bizottság ülésen a műkőből való síremlékeket a temetőben. Strobl feltétlenül csak művészi szempontoknak hódol, viszont Alpár már üzleti szempontokat visz be a műkő révén és hiába akart hatni a bizottság laikus tagjaira azzal, hogy a műkő színezhető. Ha ez keresztül megy, akkor majd láthatunk hupikék angyalkákat, vörös taláros Jézusokat és zöld kendőkben térdrehulló Magdolnákat, sárga szalagokkal és lila szoknyákban, a hogy abban B.udán eléggé részünk van. Az a műkőgyár megél majd a nélkül is, hogy a halottakat föltálaljuk neki. Maradjunk csak a Strobl indítványa mellett. Virág, koszorú égi? félóra alatt kapható özy. DOminiTS GYULÁKÉ virágkereskedésében II. kér., Csalogány-utca 52. Skultéthy Ferencz kárpitos q II., Fő-utca 57 megbízható régi mester. ! NYÁRI! 9 tanfolyamok 9 GYORSÍRÁS, gépírás, KÖRYWITEL lffi7MA-féle Bank* és Keres- Jw/tMA kedelmi Tanfolyam, gyorsíró- es gépíró-iskola Budán, II., Isfcoía-u. 27. (Aranyéremmel kitüntetve.) Kincsek a vízben. — Buda mint világfürdő. — Irfa : Dr. Lendl Adolf. I. Buda hírneve fürdői és hévforrásai révén régi keletű. Sok történelmi emlék tanúskodik erről. Kelta és római maradványok gazdagon kerültek elő a földből e források mellől. Anonymus megemlíti a felső- és alsó hévvizeket. Mátyás király a Rác-fürdőbe járt üdülni; a törökök idején virágzásban voltak különösen a Rudas-fürdő meg a József-hegy alattiak (Velibég) és a szüzek fürdője a konstantinápolyi ut mellett (a mai Erzsébet Sós-fürdő). Későbben a Sáros-fürdő (most Gellért-fürdő) emelkedett gyógyító erejével országos hírre. A keserüvizek csak újabban — néhány évtized óta — használtatnak és terjesztetnek az egész világon, szintúgy mint más gyógyító és üditő vizeink. A magántulajdonban levő fürdők az utolsó néhány évtizedben nagyot haladtak és jól berendezett, terjedelmes épületek emelkedtek fölöttük. Nincs Európának még egy olyan nagyvárosa, amely jeles gyógyforrásaink bősége és sokfélesége tekintetében mérkőzhetne a mi székes- fővárosunkkal. A gazdag, természetes kincsekkel megáldott budai oldal gyógyító viz- forrásai a következők: Erzsébet-Sós- fürdő a Kelenföldön; Gellért-, Rudas- és Rác-fürdő a Gellért-hegy tövében; Király-, Szt. Lukács- és Császár-fürdő a Józsefhegyi csoportban; Óbuda langyos forrásai a Római fürdővel; továbbá a Lágymányos, Őrmező és Dobogóalja keseriiviz-forrásai és a Hungária-forrás a Rudas-fürdő mellett, mint hatásos ivóvizek; szintúgy a Mária-forrás a Szemlöhegy alján. Ezenfelül a Margitszigeten és a Városligetben találunk egy-egy nagyarányú és fényes, modern berendezésű Artézi fürdőt, meg a pesti legnépesebb kerületben néhány vastartalmú fürdőt magántulajdonban. Maga a Duna pedig jó alkalmat kínál nyári uszóházak, népfürdők és parti fövenyfürdők létesítésére. Ezeknek szószólója dr. Kassai Ferenc, aki az Állandó Kiállítás területének partjaira tervez fövenyfürdöket. Mindezek a felsorolt természetes források részint hévvizek, részint különböző vegyi összetételű gyógyító vizek és oly bőséget, változatosságot jelentenek, mint amilyent sehol másutt nem találhatunk. A fürdők elhelyezése az egész főváros területén és elosztása különösen a budai oldalon, a Duna mentén olyan kedvező és könnyen megközelíthető a főútvonalak mellett, hogy nagy hivatást biztosítanak e tekintetben hazánk fővárosának. Hallottam azt az egyébként általánosságban helyes kifogást a székesfőváros törvényhatóságának egyik közgyűlésén, hogy milliónyi lakosságú nagyváros füstös levegőjével nem emelkedhetik fürdővárossá — csakhogy a budai oldal elég gyéren lakott és tiszta levegőjű ! Amióta a székesfőváros Tanácsa és törvényhatósági közgyűlése helyes és nagyvonásu — bár elég költséges — fürdőpolitikát követ, azóta kimagasodik a többiek között a városligeti Széchenyi-fürdő és a nemsokára megnyíló Szent Gellért-fürdő. A főváros vezetői jó utón járnak, ha nagy áldozatok árán bár, mégis különös gondot fordítanak fürdőink fejlesztésére, mert ezek Budapest fellendülésében tényezőként számba vehetők. Kétségtelenül látjuk és szívesen köszöntjük növekedő, szépülő és maradandó értékekben gyarapodó fővárosunk haladását a gazdasági, kulturális és szociális irányzatokban s éppen a fürdőknek felkarolása belevág, sőt hozzátartozik e törekvésekhez. A világhírt manapság már nem lehet oly könnyen elérni, mint egy félszázaddal azelőtt; pedig Budapestnek erre szüksége lesz a legközelebbi jövőben, hogy kiemelkedjék a nagy vonalon a közönséges sorból Berlin és Konstantinápoly között. Minél észrevehetőbb, minél eredetibb és megkülönböztetőbb módon tegye; erre való egyik eszköze pedig a természetes gyógyforrásaiban és a fürdőkben van. Ezek emelik az egész város jelentőségét mindenki előtt és viszik a hírét világgá. Legtöbbet tudnak Észak- és Dél- Amerikában Budapestről a Hunyady János keserüviz és a Kristályvíz révén. Ez azonban magában véve nem dicsőséges és nem elégséges. Teljesebbé, tartalmasabbá kell tenni az óriás reklámot kifelé s ehhez a legjobb alapot adják éppen a fürdők, amelyekért megirigyelhet bennünket Bécs és Berlin egyaránt. Én a fürdőktől a pénzbefektetést nem sajnálom, — bár nem kívánom a fölösleges pazarlást — elsőrangú, magas nívón álló, legmodernebb fürdőket kívánok látni, szállókat, sétálóhelyeket és egyéb érdekelő berendezéseket ajánlok melléje. Még pedig nemcsak a fővárosnak saját tulajdonában levő fürdőkről mondom ezt, hanem ahol a magántulajdonos anyagi ereje nem bírja, vagy üzleti érdekén felül volna a költekezése, ott a főváros álljon segítségére, nem magának a tulajdonosnak, hanem az ügynek. Például mondom, hogy az én kívánságom szerint a most eldugott, pedig elismerésre méltó Király-fürdő környezetét mielőbb rendezni kellene, hogy kiépülhessen; szintúgy a Szt. Lukács- és Császár fürdőét; hiszen megbotránkozik az állapoton minden idegen, aki Óbuda felé csak egy lépést tesz, milyen elhanyagolt ott az utca e-fürdők közelében. Én a környék fejlesztésével — esetleg más módon is — segíteném és serkenteném a fürdők magántulajdnnosait és nem tartom elégségesnek azt, ha a főváros maga emel saját forrásai
