Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)

1918-07-07 / 582. szám

3 BUDAI NAP LÓ 3 Böbéinek Budán. — Zempléni Árpád ünneplése. — Valahol fent a magasban kong a harang, éjfélt üt az óra. Lent a sötét sikátorban gárdisták káromkodnak. A kidudorodó vasrács mögött ijedt arccal kandikál ki a sötétbe az álmos civis. Két alabárdos éjjeli őr hosszú- hajú, pápaszemes embert cibál. Malac­lopó gallérja messze száll utána, mintha repülne. Garabonciást fogtak. A gárdisták útjukat állják. Nem en­gedik. — Egész éjjel dalolt nekünk. Régi dalokat, régi dicsőségről! Amikor' apáink még szabadok voltak. Volga vize mentén, Kaspi tavon túl is, ős­magyar vezérek vitték harcba népük. Nem engedik a legényt. Koránkelő rácok is beleszólnak. A sikátor túlsó végéről, Logod felől daloló diákok jönnek. Mint az árvíz, elöntik a csoportot s mire az alabárdosok körülnéznek, nincs se­hol a garabonciás .... * Ilyen volt régen az irodalmi est Budán. Ma már nem úgy van. A garabonciás potrohot ereszt és Széchenyi jóvoltából aranyakat zör­get a zsebében. Csak a dal a régi. A régi dal, a régi dicsőségről, Ezt a régi dalt ünnepelni nagy társaság jött össze Preiszler István kereszt-utcai vendéglőjében, hogy megülje Zempléni Árpád, a turáni dalok szerzője születésének 53-ik év­fordulóját. Kacziány Ödön, Istók jános, Oskár von Krücken, Palágyi Lajos, Migray József, Peíerdi Andor, Varságh Já­nos, Horváth Ákos, Ferenczy Árpád, Böhm Sándor, Kornay István, Fehér Géza, Podhorczky György, Győrffy Jóska és a Budai Napló munkatár­sai közül Dura Máté és Kerecseny János, aki ódát irt a mesterhez: Eljöttem én is a többi epigonnal, Hogy üdvözölhesselek szerény dalommal Öreg vezérem — Túrán ifjú dalnoka! Ki keletre küldted küzdő népedet, Hogy ott legyen Árpád jogának harcosa S szent örökéért ott csatázzon veled ! — Eljöttem én is és dalt hoztam neked .Mert tudom, hogy azt legjobban szereted! A születésnapot használták föl, hogy ünnepeljék Zemplénit, aki most nyerte el az Akadémia Nádasdy-diját „Vasfő és ímeu cimü munkájával. Elsőnek Palágyi Lajos köszöntötte föl, azután Migray József. így került sor Kerecsey János ifjú poétára, aki lelkesen olvasta föl ódáját, felsorolva benne Zempléni elévülhetlen irodalmi sikereit. Csodáknak szárnyain jött közénk az ének, S örültünk a „vezér“ kis Hermelinjének. S mig kritikusoknak gyáva tolla serceg, Hogy kalapácsod a Nádasdyt vitte; Méltóságosan jött Mogyoróbél Herceg, S „cirbolya-toboz“ volt ezüst fejéke — Halál vőlegény is újra föltámadt, S Didót beszéltek drága asszonyszájak. Az öreg fiú, jó Zempléni Árpád, "könnyes szemekkel köszönte meg a neki szánt rigmusokat. Felköszöníötték még Istók János és Győrffy József ötletesen, ügyesen beszélve, de jött még több is, folyt a szó, a bor, amig belefulladt a borba a szó .... S mikor kis énekesek mind örültünk veled, Hogy uj ékkő ékíti ragyogó neved; S mikor az örömünk szent mámorrá támadt, És a nagy világnak mikor hírül vittük, Hogy nem alszik fénye a fölkelt Turánnak, És lobogó lelke ott harsog fölöttük; Úgy éreztük akkor szemednek fényiben, Hogy többet érünk mi is valamivel. * Mátyás király hires templomán éj­félt ütött az óra. Bormérések pislogó lámpája mellől cihelődtek a gárdis­ták és hangosan káromkodtak a sö­tét sikátorok vizmosta köves.utján. A garabonciás felleghajtóját ma­gasra emelte a szél, mintha repült volna .... messzire, messzire turáni vidékre .... V. B. WnBMBtKUUBBMMSBBBRSBBBSSSBSBfflfflSM Hírek. Az uj alagut tervéről már többször irtunk. Ezzel kapcsolatosan a Gellért- tér rendezésére igen szép megoldás tervét dolgozta ki dr. Zielinszki Szi­lárd műegyetemi tanár. A terv szerint mindenekelőtt a Ferenc József-hidról a Rudas-fürdő felé kanyarodó villa­mos sínpálya lenne áthelyezendő, oly- képen, hogy a sínek mostani éles, folyton csikorgó kanyarulatának meg­szüntetésével a Gellért-téri szikla­barlang alatt a hegybe vágandó alag­útba vezettetnék. Ez az iveit alagut mintegy 50—60 méter hosszú lenne csak; a villamos abból megint ki­bújva a dunaparti régi pályán foly­tatná útját. A villamos vonalvezetés szempotjából ez a megoldás kétség­telenül kedvező, mert megszünteti a meglevő hirtelen kanyarodót; térha­tás szempontjából pedig e vonal- vezetés rendkívül szép, harmonikus megoldásra nyűit lehetőséget. — A Gellért-tér ilyképen a sínpályától mentesített területtel kiegészítve a Ferenc József-hid budai hídfője körül alaprajzilag kerekded teret alkotna, amelynek keretét a Gellért-tér körül e meglevő szabályozás folytatása- képen faragott kőből készítendő, ar- kitektonikus kiképzésű feljárók, lép­csők, árkádok és a barlang előtti terrasz képeznék. Ezt az uj város­képet Háry Gyula mesteri rajzban érzékitette meg; s aki ezt a koncep­ciót ebben a rajzban meglátta, annak művészi hatása alól szabadulni nem tud. — Zielinszky dr. tervezetét nem­sokára tárgyalni fogják az illetékes hatóságok; nincs kétségünk aziránt, hogy minden fórumon megérdemelt rokonszenvvel fogják ezt a budai városrendezés szempontjából nagy­jelentőségű tervet fogadni. Orosz hadifogságból szökött haza Hank József százados és ezer veszélyt rejtő út­járól múlt hó 26-án olvasott föl a Krisz­tinavárosi Kaszinó-ban lebilincselően érde­kes leírást. Prsemysl elfoglalásakor került fogságba, ahonnan csak ez év tavaszán szabadult meg. A nagy közvetlenséggel megirt s mindvégig lebilincselő és erdekes előadást nagyszámú és intelligens közönség hallgatta végig, amely az előadót az előadás végén zajos ünneplésben részesítette. Kő sza hírek terjedtek el ismételten a sajtó körében arról, hogy a Gellért- fürdő megnyitása azért késik, mert. a fürdő nagyértékü forrásvize rend­kívül mérvben megcsappant. Annyi bizonyos, hogy minden ilynemű hí­resztelésnek kedvező tápot nyújtha­tott az a tény, hogy a fürdő több­ször is kilátásba helyezett megnyitását ismételten elhalasztották. — Pedig ezeknek a halasztásoknak az oka igen szimpla dolog. A befejezés alatt álló épületen még annyi apró-cseprő pepecselő munka volt és még van is hátra, viszont a rendelkezésre álló munkaerő oly kevés és gyenge, hogy ily körülmények között megbízható munkaprogrammot csinálni bizony alig lehet. — Az történt más szóval, hogy a feltevések szerint 2 hónap alatt befejezendő végső munkák és tatarozások tényleg 5—6 hónapot vettek igénybe; a városnak pedig az az álláspontja, hogy a végleges üzemet előbb nem indítja meg, amig minden teljesen rendben elkészítve és üzemben kipróbálva nincsen. — Ennyi igaz a forrásvíz meséjéből; a forrás egyébként még a réginél is na­gyobb bőségben és változatlan minő­ségben ontja gyógyító vizét. Szerkesztöcsere. Megvált a Budai Újság­tól hónapokon át volt felelős szerkesztője, Drozdy Győző, akit hivatása másfelé szólít és átvette a lap felelős szerkesztését Gerö Sándor, aki várospolitikai könyvet irt az iparosok számára, főszerkesztője „A Cipő“ c. szaklapnak és tulajdonosa a Kossuth Lajos utcai jóhirü Gerő-fé!e cipőkereskedésnek. Megváltoznak az emberek!... Óbuda felől zsúfolt villamos jön. A benn­szülöttek szélesen elterpeszkedve bá­mulnak ki a kocsi ablakán. Gőgös gyűlölettel néha kívülről be a kocsiba. A perron sarkában szűk helyre szo­rulva áll egy ember. Szürkén, igény­telenül, meglapulva, — valami külö­nös, alázatos, állandó fanyar mo­sollyal az ajkán. Örül, ha senki nem néz feléj«. És ha mégis ... még alá­zatosabban, zavartan köszön és félre néz. Villája, kocsija a Római fürdő telepén még mindig megvan, de nem mer rajta berobogni Óbudára, mint azelőtt, — régen, — a tisztesség jó idejében, amikor a villamoson kalap- levéve ugrottak föl az emberek, hogy helyet csináljanak neki, — a minden­ható bankigazgatónak, az óbudai maharadzsának, aki előtt vitték az arany borjut és leborultak előtte az óbudaiak... Ma meg se látják, min­denki elnéz fölötte, ma már nem is kiáltják feléje, hogy pfuj! — pofo­nokat sem ígérnek neki már, az em­berek bele szoktak a veszteségbe. Az óbudai takarékról régen leszedték a sokat Ígérő táblákat, más színre me­szelték a házat, az emberek közöm­bösen mennek el a ház mellett, el­néznek a direktor felett... Megvál­toztak az emberek 1 Jegyváltás. Kapjuk a következő kedves jelentést: Örömmel értesítjük, hogy gyer­mekeink : Ripka Marcsa és dr. Krivoss Árpád jegyesek. Buda­pest, 1918. évi junius hó 22-én. Dr. Ripka Ferenc és felesége, Krivoss Árpád és felesége. E kedves családi esemény kapcsán a Krisztinavárosi Kaszinó legutóbbi társasestéjén Merényi Richárd felkö­szöntője nyomán lelkesen, zajosan ünnepelték a körtagok szeretett elnö­küket : dr. Ripka Ferencet. Tragikus eset az életerős fiatal dr. Eckermann Ede hirtelen halála. Leg­szebb éveiben, mint keresett ügyvéd és székesfővárosi bizottsági tag, bol­dognak ígérkező házassága küszöbén érte az a szerencsétlenség, hogy az állán egy kis mérges pörsönése tá­madt. Felvakarta s egy félórán belül szája félelmetesen megdagadt. Orvos nem volt kéznél s mire előkerült, már a Szt. János kórházba kellett vitetnie a beteget, ahol másnap reg­gel — vérmérgezés következtében — elhunyt. A derék, kedves, közismert úri ember váratlan elhunyta általános részvétet keltett. Budayné-Liszt Mária, a Budán lakó opera­énekesnő múlt hó 29-én Tátra-Széplak fürdő gyógytermében jótékonycélu hang­versenyt rendezett Hosszú Margit zongora­művésznő, Dohnánvi kiváló tanítványa közreműködésével. Nagy közönség tapsolta művészetüket. Könnyelműség, vagy vétkes nem- bánomság emberéletek és egyéb javak állandó kockáztatása: a sűrű házsorok között robbanó anyagok felhalmozása. Ez az eset tartotta reszkető, őrjítő izgalomban egész Óbudát a tengerész­kaszárnyában kiütött éjjeli tűz alkal­mából. Kétszáz és egynéhány benzin, petróleum és olajhordó gyulladt ki, irtózatos, ablakokat törő robbanások­kal és szemet vakító hatalmas tüz- tengerrel a nyomában. Fél Óbuda jajveszékelve volt a talpán és remegve leste, hogy mikor terjed a tűz át a kaszárnya más helyén elhelyezett munícióra. Ettől a „schifsjunge‘-k (a pólai gépész-iskola most itt elhelyezett növendékei) mentették meg Óbudát. De egy erősebb széláram a szikrákat a legközvetlenebb közelségben lévő szeszgyárra is átvihette volna és akkor ma Óbuda helyén talán a Duna folyna és a házak roncsait valahol Újpesten vagy Hidegkuton kereshetnénk. Baj volt Európa minden állatkertjében a háború alatt, csak a mi kedves Állatker­tünk bírta eddig. Minden kifutóban és ket­recben uj élet. A madársereg fiókái alig hogy kibújtak tarka tojásaikból, máris sze­degetik kedvenc eledelüket, a hangvatojásg sajnos, azonban ebből nincs elegendő a raktáron. Ezért fordul az Állatkert igazgató­sága a lelkes budai közönséghez, küldjenek cserebogarat és hangyaiojást az állatkert serdülő szárnyasai részére. A társadalom rákfenéje, a rosszul megoldott cselédkérdés. Állandó, iz­gató téma, mely a legcsunyább mu- száj-nyüggé terhesedbe a családok­ban. Ezt óhajtja szanálni dr. Szalay Sándor II. kerületi elöljáró előterjesz­tése, melyet most, amikor a kerület cselédszerző hiányában van, intézett a főváros tanácsához. Hatósági cseléd- közvetítő felállítását kéri, cselédkép­zővel és otthonnal kapcsolatban. A kerület intelligens hölgyközönségének közrehatásával az erkölcsösebb, tu­dásban bővebb, szívben nemesebb „házi alkalmazottak“ nagy rendjét kívánja megalapítani. Ez lenne az első ilyen intézmény, melyet a fővá­ros a saját kezelésében felállítana és amely régen érzett sok keserű és szomorú anomáliát szüntetne meg. Jó szerencsét! ,«I»L ——Bi "l'iV" ■TT"r-—— -I-*»« ITfrdg, koszon! egy félóra alatt kapható özv. Bominrrs GYULénÉ virágkeresketíésében II. kér., Csalogány-utca 52.

Next

/
Thumbnails
Contents