Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-06-16 / 580. szám
< XV. évi. 580. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 korona. Egy szám: 50 JtS 1 I Z— O — <• " rtA/v Ao t/í orl ABíi/ofo 1 • I OTS ” fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I., utca 24. szám. Felelős szerkesztő: J. VIRAÁG BÉLA. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter 19Í8. magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Minden további centiméter 3 korona. Nyilttér sora 10 K. fUHfHS Szöveg között 5 korona. A hirdetések dija a meg- -rendeléskor előre fizetendő. 8Ö» fíran^esőrel igyekezett felüditeni és termőbbé tenni a székesfőváros törvényhatósága közalkalmazottainak a háború nyomorúságaitól kiszikkadt szerve- vezetét. A legutóbbi közgyűlés egyszerre három irányban is igyekezett a bőség szarujából a segítség áldásait árasztani. Csak az volt a baj, hogy a háború alatt a székeifőváros kincsesládája is annyira kiürült, hogy még a legsürgősebb segítségre sem jutott belőle máskép, mint úgy, hogy a polgárság szivére és zsebére kellett apellálnia. Prózai nyelven szólva 72% községi adópótlékot kellett kivetnie, amivel az eddigi 33%-os pótlék 45%-ra emelkedik. Kétségtelen dolog, hogy a nyújtott pillanatnyi segélyt lekicsinyelni nem lehet, ,4z eddigi államsegélyen kívül a székesfőváros oktató személyzetének illetmény-javítása címén3,420,216 koronát, a közigazgatási alkalmazottak anyagi helyzetének javítására 3,715.923 koronát és végül a köz- igazgatási alkalmazottak státus rendezése céljaira 1,818.400 koronát, azaz összesen közel 9,000.000 K-dt adott közalkalmazottainak újabb segélyezésére. És ha ez a segitség nem is felel meg minden irányban, a hozzáfűzött várakozásoknak, ha a segítés mérve az egyre féktelenebből tobzódó áru-uzsorával lépést tartani nem is tud, ez az újabb segítség mégis csak enyhülést fog hozni azoknak, akik ezekben a nehéz időkben a székesfőváros köz- igazgatásának és oktatásügyének felelősségteljes, nehéz munkáját végzik. A tanács és a törvényhatóság kétségtelen jóindulatának teljes méltánylása mellett azonban nem zárkózhatunk el a segítés módjának és eszközeinek objektiv bírálata elől. E tekintetben három ponton esett súlyos szépséghiba, sőt mulasztás. Áz első hiba többé-kevésbbé alaki természetű, de mégis lényegbe vágó. Mi volt ugyanis a feladat ? Az, hogy a székesfőváros a maga közalkalmazottainak a háború következtében megnehezült életviszonyain könnyítsen. A segítés eszközeit ennélfogva akként kellett volna megválasztania, hogy azok gyorsan segítsenek és hatékonyan, egyelőre a mai életviszonyokhoz idomuljanak, de egyúttal is elasztikusak legyenek, hogy az életviszonyok kétségtelenül bekövetkező nagyhullámzásaival, s az áru és pénzérték változásaival módosulhassanak.A háborús életviszonyok ugrásszerű ingadozása kizárja a háborús segélyek állandó jellegét, s ha ez igaz, akkor nyilvánvaló, hogy a háborús segélyezésnek egyfelől az egyes fizetési osztályok szerint tagozott életstandardon kel! felépülnie, másfelöl a megélhetési viszonyok változásával időszakos revízió alapján úgyszólván automatikusan keli módosulnia. Ezzel szemben a tanács előter- | jesztése a tisztán háborús természetű : segélyezések mellett erősen belenyúl | a közalkalmazottak státus viszonyai- j nak rendezésébe is. Tette pedig ezt teljesen váratlanul, éjjel-nappali tanácsüléseken, anélkül, hogy akár az érdekekelt közalkalmazottaknak, akár a törvényhatóságnak idéje és módja leti volna a rendszerváltozás részleteibe és ezek alapján komoly bírálatba és körültekintő megfontolásokba mélyedni. Már pedig háborús viszonyok között státusrendezést csinálni vagy egyáltalában nem szabad, vagy legfeljebb legnagyobb óvatossággal és körültekintéssel lehet. — Státusren- dezés nem pillanatnyi, mégkevésbé rövid időközökben változtatható karakterű intézkedés; hanem a legfontosabb szervezeti probléma, a melyen a székesfővárosunk egész közigazgatási rendszere nyugszik. — A helyes, aránytalanságokat és jogfosztásokat nem tűrő tisztiviselői hierarchia forrása a köztisztviselői kar ambíciójának és rugója a kötelességtudó erőkifejtésnek; viszont elhirtelenkedett intézkedések, egyes tisztviselő-osztályoknak a többiek rovására való érvényesülése és egyéb ily okok lefékezik a munkakedvet és gyengítik azt az etikai alapot, a melyen önérzetes köztisztviselőnek állnia kell. — A státus-rendezés problémáinak megoldása tehát nemcsak széleskörű látókört, hanem nagy körültekintést, higgadt mérlegelést és beható megfontolásokat igényel normális viszonyok közölt is. — Nyilvánvaló tehát, hogy a státus-rendezés nem lehet a háborús segítés pillanatnyi eszköze, hanem konszolidált viszonyok évekre, sőt évtizedekre szóló biztosítása. Hírlik, hogy a státus-rendezés ügye nagy elégedetlenséget váltott váltott ki a köztisztviselők egyes osztályaiból, a melyek a belügyminiszter elé terjesztik sérelmeiket. — Hogy a panaszok valóban jogosultak, annak illusztrálására itt csupán a főiskolai minősítésű tisztviselők néhány sérelmére kívánok utalni. — Az előléptetési viszonyok még ebben a minősítési osztályában sem helyesen tagozódnak. — A főváros tizenegy fizetési osztályban elhelyezett főiskolai képzettségű tisztviselők közül ugyanis az első öt fizetési osztályba az árvaszék jogi képzettségű tisztviselőiből több mint 36%, az ügyészi szakon több mint 33%, s a fogalmazói szakon 22% kerülhet ugyanakkor, amikor ez az arányszám a mérnökök státusában 14%, a vegyészeknél csak 8 %-ra rúg. — Ez az aránytalanság nemcsak bántó, hanem egyenesen provokáló. Hát az a munkakör, a melyet a főiskolai képzettségű mérnök egy fejlődő nagy város adminisztrációjában betölt, avagy az a felelőségteljes munka, a melyet az élelmiszervizsgálatok révén a vegyészmérnökök kifejtenek, annyira alacsonyrendü, hogy ez az inferioritás a fent közölt aránytalanságot indokolttá teszi ? Vagy talán a főiskolai képzettség műszaki, vagy gazdasági karaktere jogcím arra, hogy ily életbevágó megkülönböztetések és aránytalán- ságok intézményesen jussanak kifejezésre? A segítő akció második hibája az, hogy eszközeit nem a gyakorlati élet igényei szerint választotta meg. A legkényelmesebb módot választotta: pénzsegélyt adott. Ám mit ér a pénzbeli segitség akkor, ha a közel látás egész szisztémája végül nehézkes, ha az ellátás legfontosabb cikkei nagyobbrészben csak az illegitim utón és árakon kaphatók? A köz- alkalmazottaknak nem pénz, hanem lakás, élelem és ruházat kell; mindezek feletti rendelkezési jogok szálai pedig a közhatóságok kezében futnak össze. Nem lett volna-e tehát Iogikusabb és gazdaságosabb, ha a hatóság a segélyezés oroszlánrészét természetben való szolgáltatásokban biztosította volna saját alkalmazottainak ? Hiszen ez már részben amúgy is megtörtént, miért nem fejlesztettük ki ezt a rendszert a maga egész teljességében? A harmadik hiba a fedezet kérdésének megoldásában történt. Pénz kell ? Hát akkor egyszerűen csak szorítsuk meg az adóprést! Azt az adóprést, a melyről a legképzettebb adószakértőtől a legszimplább dilettánsig már ezerszer megállapította mindenki, hogy antiszociális, rend- szertelen és elavult! Pedig lennének a közjövedelmeknek egyéb oly forrásai is, a melyek nemcsak a közszükségletek céljaira onthatnák nagy bőségben a szükséges fedezetet, de egyúttal a társadalom erkölcsi defektusainak lecsapolására is üdvösön felhasználhatok lennének. Ott van a totalizatőr; a Királydij napján nagyobb forgalma volt, mint az oktató személyzet illetmény-iavi- tására fordított közköltség. Miért nem nyúlunk bátran, erős kézzel ennek a féktelen játékszenvedélynek megadóztatásához akkor, amikor például a bruttó lakbér-bevételek egy harmad részét viszik el adóban. Hogy a lótenyésztés ügyének ártunk, vagy a játékforgalmat lelohasztjuk vele, — mindez már nem komoly ellenérv. Avagy ott van a tőzsde játék a mely épen a háború alatt hihetetlen arányokat öltött. Miiliárdokban fejezhető ki az értékeknek az a hullámzása, a mely egy háborús esztendőben a tőzsdén csak érték-különbözetekben jelentkezik. Miért nem veszi el a közhatóság ebből a nagy forgalomból a közt jogosan megillető haszonrészesedést. Nem a pó- tadó-préssei kisajtolt verejtékcseppek, hanem az ily természetű jövedelmek, keli hogy kiegyenlítsék az egyre jelentkező nagy tehertételeket. Az bizonyos, hogy ezeknek a problémáknak a megoldása nagy munkát, akaraterőt és mindenekfelett gerincet kíván. De hiszen épen azért választottuk meg Bódy Tivadart polgár- mesterünknek, mert megítélésünk szerint mindezek az attribútumok meg vannak benne. Ne riadjon vissza egyes osztályoknak talán hatalmi szóban is jelentkező tiltakozásától: — a főváros polgárságának üdvriadala és tapsai el fogják némitani azokat! Becsey Antal. ál fmdaf Danaparí más beépítést és kiképzést kivan, mint a pesti oldal. Itt ügyelnünk kell arra, hogy a szép hegyoldalak képét a szem elől el ne födjük, hogy a hegyoldalnak fás, lombos, villaszerű karaktere már a pesti Dunapartokról látható legyen. Ám evégett ismét nem valók oda bérpaloták, melyek tudvalevőleg sokkal magasabb és zártabb beépítést adnak, mint a középületek. Hiszen látjuk, hogy például maga a parlament két emeletsorral alacsonyabb, mint a szegélyző pesti bérházak. Tehát még a budai partra is inkább valók — már e szempontból is — középületek, melyeknek monumentalitása nem magasságban, hanem inkább egészen harmonikus megjelenésben nyilvánul meg. Megdöbbentő az, hogy még a fővárosi leghatalmasabb, párját ritkító útvonala is: a Dunaparí, minden nagyobb gondolat, eszme és vonás nélkül fejlődik. Itt van ez a három tér: Szilágyi-tér, a Batthyány- és a Pálffy-tér, melyek mindegyike azt igazolja, hogy nem tudjuk, miért vannak ott, mit csináljunk velük! A hatalmas útvonal mentén ezek a terek illuzoriusak. A forgalom sem kivánja létüket, amit az is fényesen igazol, hogy a Silágyi-tereí beépítették, a Batthyány- és a Pállfy-íeret parkkal látták el, melyet senki nem látogat. Még legjobban járt a Szilágyi- Dezső-íér, hol Pecznek eredeti, kedves temploma talált helyet, mely azonban a dunai nézőpontból tekintve kicsiny. A Batthány-téren ismét élénkbe tűnnek a világváros világutonalára jellemző 5 méter széles bérházak, melyek e helyen még annál elszomorítóbb hatásúak, mert a Duna- vonal felüli ré*z lezárását alkotják. És a Pálffy-tér körülzárt parkjában ott éktelenkedik világcsufjára
