Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)

1918-06-09 / 579. szám

kertváros kérdése, a melyek megvalósítására az I. kerületnél alkalmasabb helyet találni alig lehetne.

Biztosan hiszem, hogy a kerület . hazafias, áldozatrakész polgárságával egyetértőén sikerülni fog a megvalósításra váró ;terveket keresztül vihetni.

Fáj az igazság, de önkéntelenül napfényre kívánkozik, mégha fáj is. Szóvá kell tennünk azt nem méltányos eljárást, gmely legutóbb a fogalmazók választásánál megnyilvánult. Mi nem tartozunk senki politikai tarsolyába, nekünk egyetlen saját külön politikának van s ez nem egyéb mint a kisember igazságos ügyének megvédése a hatalommal szemben, a protekció üldözése, mely érdemeket gázol el, ambíciókat öl meg, életkedvet sorvaszt el és mely ma oly erős, hogy még az uj seprű sem tudta kiseprüzni a városházáról, oly nagy, hogy egy seprű nem is elég oda. Mig bent a tanácsteremben a protekció terpesztette szét polipkarjait, addig kint az ajtó előtt ott borzongott a rettegők hangtalan rémülete, a beválasztásra érdemesek görnyedező félelme, a rangsor respektálását könyörgők szolgai meghunyászkodása, a becsületes munkások fojtott haragja, az élni akarók szánalmas nyomorúsága. 17 állás volt hirdetve a II. o. íogalma- zóságra s természetes, hogy a rangsor első 17 segédfogalmazójának — ha csak erkölcs vagy tehetség dolgában nem esik kifogás alá, —- kell bejutnia. A rangsor legelsője tényleg bekerült, de már a közvetlenül utána következők: Jancsó Károly, dr. Heumann Károly, dr. Gergelyt Ernő, dr. Garancsy László, Hügel Jenő dr., Szántó Ferenc dr., Beke Hugó dr., Szöllösi Győző, Huszár Ferenc dr., Prokop Sándor, dr. Ba- barczi István báró nem választattak be. Csupa képzett, 8—17 éve várakozó ember, akik most csak keserűséggel beszélhetnek a hatalom letéteményeseiről, akik a tulajdonképeni kenyéradó gazdát: a főváros közönségét is félrevezetik. Közhírré kell tenni ezeknek a naiv embereknek a nevét, a kik becsületes, pontos munkával, sok szolgálati évvel remélték ezt a kis állást elérni. Csakhogy a fővárosnál nem ez a siker titka! — A választással járó csúf lélekvásárt szóvá tették a pénzügyi bizottság ülésén is úgy Pető Sándor, aki meg- botránkozva ítélte el azt a korteskedést, melyj a szavazó városatyákat az urnáig kisérte, — ' Szilágyi Károly pedig a régi, érdemes, hü és buzgó fogalmazókét vette pártfogásába, a kiknek az a szerencsétlenségük, hogy a kerületekben dolgoznak és megelőzik őket azok a fogalmazók, akik a tanácsnokok mellé vannak beosztva. így hát nemcsak a mi véleményünk az, hogy ezeknél a választásoknál gyakran megbotlik a méltányosság.

javítóműhely

Siiddn.

II. Fö-UlCA 7. ez. TELEFON HÍVÓSZÁM : 152-61.

Szebeny Antal emlékének megünneplésére e hó 13-án jön össze az I. kér. polgársága. Ez alkalomból Írják nekünk az alábbiakat: Szebeny Antal volt az, akinek kiváló egyénisége, kristálytiszta jelleme, hazafi- sága, emberszeretete, és az a mindent, de mindent kiegyenlítő modora, amellyel az I. kerületet vezette, ösze- tartotta és amellyel annak súlyt jelentőséget, a polgároknak pedig tekintélyt kölcsönzött. Szebeny Antalról beszélni könyü, de követni őt, rendelkezni az ő önmegtagadásával, saját érdekeit a köznek alárendelni már nehezebb, ahhoz az ő krisztusi szeretet és áldozatkészsége szükséges. És tegyük szivünkre a kezünket. Vájjon halála után mindenben követtük-e őt ? Volt-e bennünk összetartás, egymás megbecsülése és szeretete. Vezettük-e olyan hűen, odaadóan és eredményesen ezt az Isten áldotta szép kerületet, mint ahogy azt ő tette ? Nem akarunk visszatekinteni a közelmúlt eseményekre, de bizony úgy rémlik, mintha néha-néha megfeledkeztünk volna Szebeny Antalról és elveiről. Pedig ellenfeleink már nyomunkban vannak. Az összetartásról és erőről mi csak beszélünk és írunk, de ők azt valóban gyakorolják is. Szebeny Antal velünk közel húsz esztendeig küzdött a szabadpolgári eszmékért és a kerület érdekeiért. Ha ennek a húsz esztendőnek fáradtságát és eredményeit kockáztatni nem akarjuk, ha kerületünk fejlődését, polgáraink jólétét szivünkön viseljük, akkor nyújtsunk egymásnak baráti jobbot, győzzük meg önmagunkat, s dolgozzunk vállvetett buzgalommal, kevesebbféltékenységgel és irigységgel. Akkor fogjuk igazán megünnepelni elköltözött nemes vezérünk emlékét, követve példáját. K. J.

A Lakásépítő Állandó Bizottság f. hó 6.-án, este 6 órakor a Magyar Mérnök és Építész Egylet helyiségeiben ülést tartott, a melyen a miniszter-tanácsban elfoglalt miniszterelnök helyett Bálint Zoltán műépítész, alelnök elnökölt. — Az ülés főtárgya annak a kérdésnek megvitatása volt, van-e a LÁB.-nak további létjogosultsága, tekintettel arra, hogy az Országos Lakásépítő Tanács ugyancsak a miniszterelnök vezetése alatt megalakult, avégből, hogy a LÁB. legfontosabb program alpontját: a háboruslakásépítést végrehajtó jogkörrel kezébe vegye. — A rendkívül érdekes és magas színvonalon álló vitában Koch Károly, Garbay Sándor, dr. Halom Dezső, Hoepfner Guidó és rnég többen vettek részt. — A bizottság egyhangú határozata szerint a LÁB. bő programmjának csak legelső pontja kerülvén gyakorlati megoldásra, a hátralevő nagyarányú lakás-politikai kérdések további megvitatása és előkészítése még annyi fontos és felelősségteljes anyagot hagyott nyitva, hogy azt a LÁB. működésének esetleges beszüntetésével gazdátlanul hagyni a köz érdeke ellen lenne. — E határozat folytán, a melyhez Wekerle Sándor miniszterelnök is utólag hozzájárult, ezen fontos társadalmi szervezetnek további fennállása és működése továbbra is biztosíttatott.

Szemetszuró hiba, hogy a Döb- rentei-teret egy körülbelül öt méter széles homlokzatú játékház zárja le. Egy ily hatalmas, középületekre pra- edestinált téren putrik állanak, melyek kiépítve, még lehetetlenebb megjelenésüek lesznek. Hát miért

nem lehet a Dunapart apró telkecs- kéií kisajátítani és egyesíteni? Hát nem látják az intéző körök, hogy képtelenség 500 méteres útvonalon 5—6 méter széles házakat építeni ?

Nehézségekkel küzdve, de mégis kielégítőn haladt a Villányi-ut közműveinek építése az elmúlt esztendőben is, az idén úgy látszik kátyúba jutott. Ez a körülmény arra indította a Villányi-ut és Környéke Egyesület elnökségét, hogy legközelebbi választmányi ülésében foglalkozzék a módokkal, a melyekkel az építés erélyesebb folytatását és mielőbbi lebonyolítását elérni lehetne. Úgy vagyunk értesülve, hogy a fennakadás fő oka a csatornaépitő vállalatnak renitenciájában keresendő. — Ha ez igaz, akkor leghelyesebben tenné a székfőváros, ha a hátralevő munkalátökat saját kezelésében fejezné be, a mi annál is inkább indokolva lenne, mert közismert dolog, , hogy a székesfőváros csatornázási í ügyosztálya az Ördögárok bebolto- I zása és az óbudai Aranyhegyi árok ? szabályozását is házi kezelésben l végezte el és igy ily munkálatokra I nyilván be van rendezkedve. Az ér- « dekelt polgárságnak nagy érdeke fűződik ahoz, hogy a Villányi-ut útvonala közlekedés céljaira mielőbb alkalmas legyen; és bízik abban, hegy fentnevezett egyesület elnöke: Becsey Antal székesfővárosi bizottsági tag, ismert erélyével dűlőre fogja juttatni ezt a vajúdó kérdést.

A tanítóság jó ügyét vette pártfogásába a legutóbbi közgyűlésen több budai városatya. így Szigeti János a javaslatban foglalt sok kedvező dolog dacára azt hiszi, hogy ez mégsem fogja kielégíteni a közoktatási alkalmazottakat, mert ma egy takarítónő több pénzt kap a hónap végén a kezéhez, mint a szakképzett tanítónő évekig tartó kálvária után. — Perezd Béla azt látja, hogy e javaslat összhangot hoz létre a községi és állami oktatószemélyzet viszonyaiban s ezért elfogadja a javaslatot, de más irányban azt nem tartja kielégítőnek. Általános a panasz, hogy a tanítónők százával nem teljesitik a kötelességüket, hetekig, hónapokig sőt évekig nem járnak be az iskolába s innen a sok helyettesítés. Baj, hogy ezek mind protekciósok.

Budapest ékessége a budai Várhegy, bár nincsen közvetlenül a Du- naparton, mégis innen nyílik reá a legszebb kilátás; ezért épp oly fontos ennek hibátlan célirányos beépítése, mint akár a közvetlen partoké. És mit látunk ? Mig a páratlan fekvésű királyi Várpalota és a Mátyás-templom sokat Ígérőén emelkedik a főváros felé, annak valóban királyi jelleget kölcsönözvén, addig a Várhegy lejtője a legnagyobb összevisszaságot. rendezetlenséget tárja a szemlélő elé. Undok tüzfal-archi- tekturák mindenütt, melyek bemocskolják az Isten által is szépnek teremtett hegyoldal képét.

ESSasmaBXSSB

Az olympíai versenyek sorrendjét még a béke idején úgy állapította meg a nemzetközi bizottság, hogy 1920-ban Budapesten rendeztessenek. Föl is merült már több ízben a kérdés, hogy a Stadion-t hová építsük és a vélemények legtöbbje Buda mellett döntött. Lehet, hogy a háború miatt kénytelenek leszünk elhalasztani ezt a terminust, de a hely megállapítása ma is időszerű. Nagyon alkalmas és különleges hely is kínálkozik újabban, a mióta a Hűvösvölgy elején, illetve a Pasarét elején lebontották a Dräsche féle téglagyárat és ez a terület felszabadult, a maga vadregényes mivoltával. Minden budai ember ismeri a Pasaréti-ut elején azt a rettenetes gödröt, amit ott ásták, hogy a téglához szükséges anyagot kibányásszák. Ezt a helyet szánta a stadionnak dr. Lendl Adolf és a következőket írja nekünk erről: A körülbelül tizenkét holdnyi területet körül fogják építeni kertes házakkal, úgy hogy a közepén közel nyolc holdnyi terület szabadon maradna; ennek északi oldalát határolja az a meredeken leszakadó part, amely már több Ízben csuszamlások következtében veszélyessé vált, amiért óriási támfalakkal és feltöltésekkel megerősítendő dr. Lóczy Lajos professzor határozott véleménye szerint. Ez a meredek lejtő a támfalakkal együtt aniphitheatrálisan kiépíthető és iiy módon célszerűen berendezhető nézőtér gyanánt szolgálna soksok ezer ember számára. Az ovális sík terület ellenben (körülbelül 6—7 hold, 250 m. hosszú és 180 m. széles,) kitűnő pályákat biztosítana úgy a gyakorlatok, mint az óriás versenyek számára. A szükséges épületek e területnek az alsó (déli) oldalát övezhetik. Szembe pedig — a lejtőre — az amphitheatrálisan építendő padsorok, fedett ülőhelyek, páholyok stb. kerülnének. Ha százezer nézőnek való helyet biztosítunk e területen, talán nem is haladjuk túl a mértéket, mert Stockholmban (1912-ben) 33 nemzet 5000 versenyzőjén felül, körülbelül 60—70.000, az egész világból egybesereglett idegen látogatója volt az ott rendezett olympiai játékoknak, bizonyságául annak, hogy a sportnak ilyen módon való felkarolása egyúttal leghatalmasabb tényezője az idegen- forgalom emelésének. A régi görögök a különböző testgyakorlatokra és a testnevelés többféle módjaira nagy gondot fordítottak. Négyéven- kint nagy versenyeket — olympiai játékokat — rendeztek, amelyeken az egész nemzet résztvett. Pelopo- nesus egyik kies fekvésű völgye — Olympia — volt e versenyek kijelölt helye, ahová nemcsak legkitűnőbb bajnokaikat küldték, hogy a legkiválóbb nemzeti kitüntetésért, az olajág díszéért küzdjenek, hanem az egész ország népe szintén egybesereglett ott, hogy gyönyörködjék a megkülönböztetett mérkőzésekben. Már 800 évvel Krisztus születése előtt a görög nép egyik legféltettebb szentélye volt Olympia és a nemzeti játékaikat e helyen a legkimagaslóbb ünnepekként jegyezték a történelmükbe.