Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-06-02 / 578. szám
XV. évi. 578. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 korona. Egy szám: 50 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1., Borsutca 24. szám. J Felelős szerkesztő: . VIRAÁG BÉLA. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Minden további centiméter 3 korona. Nyílttér sora 10 K. Szöveg között 5 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1918. juntos 2. Különböző két irányban fog fejlődni helyes városfejlesztési politika mellett Buda és Pest. A balpart sik területe, határt nem ismerő lehetőséget nyújt Pesten a gazdasági élet összes faktorai fejlődésének. A balpartnak tehát az a rendeltetése, hogy ott az üzleti élet, ipar, vasúti és hajózási forgalom, a bankélet és a hivatali munka lefolyjon Budának viszont az a rendeltetése, hogy gyönyörű hegyesdombos részein ózondus, tiszta levegőjében és ideg- csillapitó csöndjében, egy milliós világváros embertömege nagy részének egészséges lakóhelyet biztosítson. Minden ettől eltérő törekvés helytelen, egészségtelen, gazdaságilag hátrányos, de még szociális szempontból is igazságtalan. Teljesen meddő munkának tartom olyan városrendészeti tervek készítését, mellyel a mai zűrzavaros helyzeten változtatni, vagy segíteni tudnának. Amit eddig elmulasztottak, vagy elrontottak, azón változtatni egyáltalán nem lehet már. Az ily kísérlet óriási pénzáldozattal járna és igy a főváros lakóságára elviselhetetlen terheket róna, azonkívül csak újabb tápot adna a mai áldatlan rendszernek : a protekciónak, a kijárásnak és korrupciónak, nem kevésbé a zsíros kisajátításnak. Azon a konglomerátumon, melyet a mai Pest képe mutat, lényegesen változtatni nem lehet. A bérkaszárnyák óriási tengerében, teljes összevisszaságban: pályaudvarok, kórházak, gyárak, paloták, üzletek, műhelyek, iskolák, munkáslakások, istállók és mindez sétányok, játszóterek nélkül, egy örökös titokzatos füst és büzfátyollal takarva ! Soha meg nem változtatható káosz ez. Egy milliárdot kellene elkölteni és Pest mégis csak az elrontott Pest maradna. Arra a hétköznapi de józan konkluzicióra jutok tehát: maradjon minden úgy ahogy van ! Segítsünk rajta alkalom adta úgy, ahogy lehet. Ha ezzel szemben a város rendezésre szánt pénzzel megcsináljuk Budát lakóvárosnak, áthozzuk kultúrintézményeinket, elsősorban a kórházakat, főiskoláinkat s mindazokt a közkincset képező intézményeket, melyek tökélesitését és megfelelő elhelyezését a nemzet kulturrétege évek óta sürget, — ha a budai hegyek érintésével gyorsvasutat, minden hegyoldalra siklót és egyéb közlekedési eszközöket építünk, akkor gazdaságos, hasznos és józan befektetést eszközöltünk. Ilyen város fejlesztési politika, valamint Budának természet adta nagy kiese; a gyógyforrások modern kihasználása — ezek volnának egyedüli alapjai, Buda közgazdasági jövőjének. Schey Ernő, R budai biok. — Buda érdekei a közgzülésen. — (A budai kerületeket a város közgyűlésén képviselő bizottsági tagok együttes eljárása oly egészséges eszme, hogy józan észszel ez elől kitérnie senkinek sem lehet. Sok nagy dolgot lehetne megmenteni Buda számára, a mely most Pest ölébe hull, ha a bizottsági tagok ily blokszerü együttműködése bizonyos kérdésekben keresztül vihető volna. Ezt fejtegeti az alábbi cikkben újból dr. Orova Zsigmond). A bizottsági tagok a közgyűlési teremben kerületenkint tagozódnak és minthogy az egyes kerületek bizottsági tagjainak száma nem egyforma, a többség nem a polgárság politikai meggyőződésének kifejezője, hanem a nagy és hatalmas kerületek akaratának érvényesítője. Egy röpke pillantást kell csak a mezőkre vetni: a VI. és VII. kerület dominál és a kis budai kerületek képviselői csak a hatalmasak kegyeit és támogatását kérve, szerezhetnek valamely vívmányt kerületeik számára. Világos, hogy ez konstelláció sem a városi polgárság érdekében nem áll, sem annak akaratát nem fedi, mert azok a kerületek, a melyeknek elhagyatottsága és elmafadottsága a legkirívóbb, nem várhatják óhajaik teljesítését az előnyösebb helyzetnek örvendő, azok baját kellően meg sem értő kerületekből. Ebből okszerüleg következik, hogy meg kell adni a módot és meg kell keresni a lehetőséget arra, hogy a közgyűlésben döntő, vagy legalább is irányitó és messzire elhallatszó szava legyen eme jogos igények és óhajok képviselőinek, hogy — ha erre szükség lesz — számolni kelljen minden illetékes faktornak a kis kerületekkel is. Két kérdésről van itt szó: 1. A közgyűlés mai összetételében alkalmas-e a páríkereteken túlmenő, azt figyelmen kívül hagyó csoportok alakulására ? 2. Szükséges-e ily csoport létesítése ? E két kérdést csak úgy vagyok képes megoldani, ha tudatában vagyok annak, hogy a Duna jobbpartján fekvő kerületek sok tekintetben érdekközösségben vannak egymással, mert a pesti kerületekkel szemben speciális igényekkel bírnak, mely igények Pesten a megvalósuláshoz közel állanak, mig Budán a kezdet nehézségeivel küzdenek. A Duna mellett annak két partján elterülő főváros kedvező fekvését különösen annak köszönheti, hogy a folyam két partja egymástól eltérő helyzettel bir és ebből következik, hogy más várospolitikát kell csinálni az egyik és mást a másik oldalon. Pest síkságon fekszik, Buda hegyes-völgyes. Más a közlekedésügy Pesten, mint Budán, más a világítás, a csatorná- ! zás, vízvezeték stb. Másként kell építkezni Budán, másként Pesten, a középületek elhelyezése szempontjából is fontos a városrész fekvése, mert például a vámház nem volna kedvezően elhelyezve a Gellérthegyen, vagy a gázgyár a Várban, de az ó-budai síkság felette alkalmas a közeli hegyvidékre való tekintettel villaváros létesítésére és viszont a Váczi-utcában kár volna kórházat vagy kaszárnyát építeni. A pesti oldalon — a háborús nehézségektől eltekintve — kielégítőnek mondható a közlekedés, a világítás, az utcák szabályozottsága, csatornázása, rendezettsége, mig a budai oldalon a főutak mellékutcái csatornázatlanul tenyésztik a betegség csiráit és közlekedés, világítás hiányában úgy festenek, mintha csak konzerválni akarná ezeket a városrészeket a közigazgatás a régiekre való örök emlékezetül, vagy talán azért, hogy a filmkészítőknek ne kelljen vasútra ülniök, ha falusi moziképfelvételt kívánnak készíteni. Más európai városoknak is vannak külvárosaik, de a jellege e külvárosoknak városi és nem üt el annyira, mint itt Budapesten, ahol a világvárosi méretekben fejlődő Pesttel szemben Buda, vagy leginkább Óbuda a falu képét mutatja. Ez a nagy ellentét a Duna két pontja között, Pest fejlődése, Buda visszamaradása, a falu jogos igyekezete várossá lenni: ez kell hogy összeforrassza a budai oldalon fekvő kerületek képviselőit egyöntetű működésre, céltudatos várospolitikai kapcsolat létesítésére, nemcsak a kerületeik, de az egész főváros jövőjének kiépítése érdekében. Az eszme nem az enyém, nem is új, — csak felelevenítem. Tessék hozzászólni bármely formában az arra illetékes személyeknek, társasköröknek; nem is az a fontos, hogy az együttműködés biztosíttassák, mert ez csak eszköz a cél érdekében, hogy végre a városi hatóság a hibájukon kjviil elmaradt városrészeknek egy kicsit a hóna alá nyúljon. Ha Budapesthez tartozunk, jogos igényünk van budapestieknek is lenni, mert nagyon régen volt az, hogy József császárnak az egyszerű emberekből álló depuíáció azt mondotta: „mi nem vagyunk magyarországiak Felség, hanem — óbudaiak!“ Dr. Orova Zsigmond főv. biz. tag. A beépííeíf Vérmező gondolata kezdi rémíteni a budaiakat, első sorban a Krisztinabelieket. Úgy kezdődik, mint rendesen. Eleinte csak ide- [ iglenes épületeket terveznek oda, — egy-két utcát. A többi aztán jön magától. A nagyarányú építkezéseket tervező nagy bankok majd vérszemet kapnak s ha megindul a telek- spekuláció, nem lesz rá majd mód, hogy azt megállíthassuk. A vér-mezőből igy lesz bér-mező. A lakásínség vetette föl a különféle központoknak és hivataloknak ideiglenes barakkokban való elhelyezését és e célra nagyon alkalmasnak látszik a Vérmező. Pedig az nem sokat jelent, mert alig ezer lakást és boltot foglaltak le a központok, holott 20,000 lakásra van szükség. — A lakásépítő bizottság ülésein háromféle megoldás került szóba: -r- Enyhítené a lakásínséget első sorban az, ha a beván- ' dorlottakat kitelepitének Budapestről. Nemcsak a galiciaikat, hanem az erdélyieket is haza kell küldeni. Ettől senki sem vár sokat, főleg aki ismeri a lengyel zsidók lakásviszo- szonyait. — A második volna a központok, a köz és magánhivataloknak barakkokban való elhelyezése. Ez nem segít kardináláson a bajon. — A harmadik megoldást már kipróbálták Kasselben és Kölnben s ahogy az itt járt kasseli polgármester közölte — eredménnyel. Ez a manzárd lakások tömeges építése. Ahol csak lehet a padlásokat kell átépíteni lakásokká^ Ez a legegyszerűbb, legolcsóbb és leggyorsabb megoldás. Becsey Antal vetette föl nálunk ezt az eszmét és indítványát örömmel fogadta a bizottság is, a városháza is. Egy krajcárt sem fektet bele sem a város, sem az állam. Minden háziúr szívesen megépíti, ha adómentességet kap e lakásokra. Nem kell hozzá sem tető, sem alapozás, csak ügyes terv és a legolcsóbb anyagból fölépíthető. Budapesten 17 ezer ház van és ha csak egy harmadában épül 3—4 lakás a padláson már túl leszünk a lakáshiányon s az uj lakások bent lesznek a belső városban, arányosan elosztva. A hadsereg ki- vezényli a szükséges munkásokat és őszre megszűnik Budapesten ez a rettenetes csapás : — a lakásínség
