Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-05-18 / 576. szám
4 BUDAI NAPLÓ 4 Hz elrontott Bndapesí. A Dunapartok építőművészed jelentősége. Irta: Fábián Gáspár. II. Budán az összekötő vasúti hídtól a műegyetem fölső sarkáig elterülő holt dunaágat lassan töltögetik. Már be is vonalazták a térképen e helyet a sablonos, minden különösebb idea nélküli, parallel utcákkal, nyilvánvalóan bérházak számára. Nem tekintve azt, hogy e mocsár fölött állandó tartózkodásra szolgáló lakóházakat emelni már egészségügyi szempontból sem igen tanácsos, hisz a Duna vízállása szerint ez a föltöltés többé-kevésbbé állandóan vizenyős marad, melybe a bérház alapjai nem a legegészségesebb módon gyökereznek szét: ez oly terület, mely fekvésénél fogva praedestinálva van egységes, parkszerű kiképzésre, — pavillonszerü beépitéssel. Ez a székesfőváros állandó kiállítási területének legméltóbb, legszebb, legközelebb fekvő helye volna, alkalmas a legművészibb, legnagyszerűbb kertépítészeti megoldásokra. Ez az idea nem új! Már 1881-ben, majd a millenium alkalmával fölmerült ennek az elhagyatott, de gyönyörű fekvésű területnek kiállítási célokra való alkalmas volta. Palóczi Antal hívta föl erre is a figyelmet, agitált, lelkesített az eszme mellett, terveket dolgozott ki, melyeknek eredménye az lett, hogy — ide telepítették a mulatni kívánók számára a magyar Konstantinápolyt. A maradványai máig is ott látszanak. Ha talán nem ő, ki a város építésén és szépítésén tisztán ideális erőktől indíttatva dolgozott, hanem valaki más — akár állásnál, akár érdekeltségénél fogva nagy befolyású ember vette volna kezébe az ügyet, ma már itt egy csodaszép, a Városligetet már fekvésénél fogva is messze túlszárnyaló városrész keletkezett volna! Mert, sajnos, nálunk ritkán érvényesül az ideális törekvés, sőt a személyi kérdések rögtön annyira előtérbe tolulnak a legnagyobb, az egész város, az egész ország jövőjére döntően kiható kérdések eiintézékor is, hogy miattuk gyakran a legjobb, legszebb, legtökéletesebb ideáknak is el kell bukniok! Amaz eszménknek, hogy a Duna- partot középületekkel népesitsük be, az uj Műegyetem helyének kiválasztása pompásan megfelel. Azonban lehetetlen ismét keserűség nélkül meg nem emlékezni az egyes épületek csoportosításában megnyilvánuló kisszerüségröl, a jövőbe való látás hiányáról. Aki ezt az épület- csoportot a túlsó partról — hiszen ott állunk — szemléli, úgy tűnik föl előtte, mintha a kémiai épület — nem tartoznék a Műegyetemhez, hanem a téren levő többi bérházhoz, amelyeknél még alacsonyabb, kisebb is; a főépület mögötti épületek pedig azt iparkodnak jelezni, hogy itt van a város vége, ezután már csak földszintes házak következnek 1 Ezzel szemben a lényegtelen, hátsó utcában főépületcsoportok állanak. Lehet, sőt bizonyos, hogy ez az elrendezés a tanítás lebonyolítását illetőleg a legpraktikusabb, de nem lett volna szabad egy pillanatra sem elfeledkezni arról, hogy a Dunaparton vagyunk, és ez a tény minden más szempontot eltörpítő és messze túlszárnyaló követelményeket támaszt elénk! A Dunavonal monumentálitást követel, oly nagy mértékben, hogy erre példát nekünk egyetlen világváros sem tud szolgáltatni, nem lévén ily széles útvonala! Ha mi ezt meg nem értjük, ennek szolgálatába állani nem tudunk vagy elfeledünk, akkor alkothatunk még oly nagyszerűen praktikus, a célnak pompásan megfelelő épületeket is, de egyre nem reflektálhatunk: az idegenek, azt a bizonyos speciális célt nem ismerők elismerésére és bámulatára, kik csak azt látják, hogy: ime, egy óriás úttest, liliputi alkotásokkal beszegve! Fájdalom, ismét oly területhez értünk, hol nem az elismerés pálmáját, hanem a kritika vesszőjét kell megsuhogtatnunk. Értem a Ferenc- József-hid budai hídfőjénél elterülő Gellért-teret! Ez a tér, bármely oldalról közelítse is meg az ember, infámisan rossz, alaktalan, a forgalom lebonyolítására is alkalmatlan, elhibázott téralkotás! Már maga az a körülmény, hogy a hid egyik oldalára csúszott, kellemetlen, de ez, úgy látszik, budapesti speciálitás, mert ugyanezt látjuk a hegy másik oldalán is, az Erzsébet-hidnál. A legnagyobb hiba pedig a rettenetesen szituált, minden oldalról ferdén beállított homlokzatú Gellért-fürdőn és fogadón kívül a Kelenhegyi-utnak erőszakos cikk-cakkos megtörése. Ezt az utat, mely gyönyörű látképii folytatása volt a hid tengelyének, tönkre tették, elcsúfították. "gEwsggirijiM'MMKUii'iiiwiw mii fwniHirwniiiiinii LIBftL ARDOR OPTIKUS W SZEiííSEBEHÉS IFTihl! LEIBÉR Órám. íénííiíi üía Rlspsííefoíí 1B'í5. It n TELBFÜH: 11Z-Z6. BDDBPEST, II., FÍ-BTCB l SZ. Előkelő Gznkrtfszszaloii I. Krisztína-kSrat 77. Eotoss Iidsklö / hbbhoüiküi'« bw aas a bis-« na A K29D CKB Sí as 8« fij* na Vészéit rs 32 SAP 3? 3 9 3 (Sft tiB mindenféle «á fitt régiséget ÜK- ' Kft Stf «3 aranyat 1rö ui HS ezüstöt '.ü Vv ti rt $ sa RS drágakövet »9 ca o* porceilán 99 s* eís ÍH 3 ca figurát ÜÍJ5 7:'4 »Ö rb car szőnyeget & ű &» í5 a US S!t bútort ••Sí* ar4 99 zongorát z* fl fii GN zálogcédulát »fl CM un au. bármiről fii Jtn vre érj «a na SEILE Satomon u 'Ji ca HA H8 «» r.a ca a a Kft pna 1. kér., ffóí2Ía«B. 8 UK «C fiit aa BB □ eb 'vi* waBBBwnwsir. qprT »aoK>a«*MBfaBauBKBC»BsaBBBHaiiB ■BBaaaii cL/ Az óbudai hajógyár ferde helyzete a várossal és állammal szemben mindinkább előtérbe kerül és megoldásra vár. Budapest egyik legnagyobb gyárüzeme ez, mely mint fontos közlekedési eszközök gyára közszolgálatban áll tulajdonképen, de sehogysem tud bele illeszkedni a magyar főváros kereteibe. Mint osztrák vállalat gyűjtőpontja az osztrák németségnek és Óbuda végleges elinagyarosodásának egyik kerékkötője. Az „Első császár kir. szab. Duna Gözhajózási Társaság“ mely jelzésül D. D. S. G. betűket használja nálunk is, ami „Donau-Dampf- Schiffart- Gesellschaft“-ot jelent csak külső mázban magyar s igy hajógyára sem lehet más. Mint budapesti nagy vállalat, mint a magyar közlekedés egyik legfontosabb segítő eszköze, mint társadalmi tényező — fontos kérdés, hogy magyar legyen. A M. Á. V. is csak az osztrák-állam vasút kisajátítása után lett a világforgalom tényezője s a magyar hajózás is csak úgy válhat a Dunát domináló tényezővé, ha magyarrá teszük túlnyomó részben a magyar Dunán közlekedő hajózást, amihez az első lépés volna az Óbudai hajógyár kisajátítása. Minden áldozattal meg kell ezt szerezni és valamely szin-magyar hajózási vállalat fen- hatósága alá helyezni. Olyan nyílt sebet égetnénk ki ezzel, mely állandóan sajog és a magyar hajózás rákfenéje, — A D. D. S. G. ez évi közgyűlése 6,401,036.34 korona tiszta hozadékot mutat ki a múlt évben, azelőtt 9,423,000.— volt. Oly nagy nemzeti tőkét von el amit nehéz kiheverni. Részvényenkint 70 korona osztalékot fizet, mint a múlt évben, de sajnos — részvénye alig van Magyarországon. Az egész pénz külföldre megy. Az államosítás ennek elejét venné. A Neptun R.-T. mely a budai oldal milliós részvénytársaságai között a legifjabb, mint altruisztikus vállalat azonban a legelső, — legutóbbi közgyűlésén megállapította,,hogy a múlt csonka év mérlegét 87.500 korona veszteséggel zárta le. A Neptun r.-t. a hadügyminisztérium megbízásából a fürdőkályhák rézhengereit van hivatva kicserélni, csakhogy a hadügyi igazgatás a gyártáshoz szükséges anyagot nem bírta programul szerü- leg szolgáltatni s igy a fürdőkályha- hengerek gyártása és kicserélése lényegesen elhúzódik, mert elvül mondotta ki a részvénytársaság, hogy a közönség érdekében a rézhengereket addig nem rekvirálja, amig azok helyébe a leszereléskor azonnal nem állíthatja föl a póthengert. Veszedelem fenyegette a budai cukrászipart a cukorközpontnál folyó gazdálkodás. A nagycukrászok Ger- baud, Lukács, Hauer, Freund és mások közelférköztek a központhoz és waggonszámra kapják a cukrot, inig a kisebbek 2—3 zsákkal. Az volt a jelszó, hogy aki több segéddel dolgozik, annak több jár, holott csak a létbiztositás volt eleinte a mértékadó. Ha a kontigens kétharmadát néhány kiválasztott kapja és az egy harmadon kell 280 kis cukrásznak osztoznia, akkor nem lehet meg a becsületes arány. A nagycukrászok megingatták Lendvay Ödön igazgató állását is, aki egyedül volt méltánylással a kicsinyek iránt. Nagy harcok után most már a cukrász-ipar- testületnek van hozzászólása az elosztáshoz, ami némileg enyhítette a már rendkívülien kiélesedett helyzetet, melyet legjobban a budai cukrászok sínylették. A Nasici Tanningyár és Gőzfürész R.-T. rendkívüli közgyűlését a Hazai Bank R.-T. helyiségeiben Wälder Gyula főrendiházi tag elnöklésével tartotta meg. A napirend előtt az elnök meleg szavakkal emlékezett meg Szitányi Ödön elhunyíáról. A társaság 15.000 darab uj részvény kibocsájtásával, amely részvények már az 1917/1918. üzletév eredményében részesednek három millió koronával tiz millió koronára emeli fel alaptőkéjét. A kibocsájtandó uj részvényekből 11.666 darab a régi részvények birtokosainak olyképpen ajánltatik fel, hogy minden három régi részvényre egy uj részvény jusson 1350 korona kibocsájtási árfolyamon. A közgyűlés felhatalmazta az igazgatóságot, hogy a részvényeseknek fentartoít elővételi jog gyakorlásának időpontját, valamint a többi feltételeket megállapítsa. Végül a közgyűlés Szécsi Pált egyhangúan a társaság igazgatóságába beválasztotta. 1E1SZM ZONGORA TERME II, ZSIGMQMB inxj9 1. SZ. PÍÍFY-TÉ8. Híre« külföldi valamint saját gyártmányú zongorák és piani- nok nagy választékú raktára. Átjátszott zongorák becseréltetnek vagy legmagasabb árak mellett megvétetnék. javítások és hangolások kezesség mellett a legolcsóbban eszközöltetnek. Olcsó bérlet í m m # m i> & 0 e m m mindent leír! Kozma-féle Eépiró és Sokszorosító intézőt II., Fő-utcza i9. szám. Leírás. Tógépekbe ciiktálás.Steno- grafálás. Gyors, pontos és megbízható munka. Igazgató: Kozma Bernát, felső keresk. iskolai, gyorsíró tanár. Telefon: 174-04. # # m # kásássá sas sássá !P53 S33 ESS SS2 BHB gféSFÜ 1 EZERNÉL, több kiváló orves és tanár ajánlja. 1908. St.- Louis, 1911. Turin Grand Prix. 1 R KRISTáLY-FORRáS RsvAryviz Hasznos ital étvágyzavaroknál és emésztési nehézségeknél. Hathatós azomjesillapitó. óvszer fertőző betegségek ellen. BE1EÜ3B SS3K3I ZU&S53 ES5*S«I iegex h SÍ Kiadó: Vlraág és társa. Nvomatott az Attila kő- és könyvnyomdái műintézet r.-t.-nál 1. kér., Szt. János-tér 1/a. ÍJ
