Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)

1918-12-22 / 605. szám

9 BUDAI NAPLÓ 2 Voltak díszes templomaik, köz­épületeik, rendes házaik, utaik, ives hidjaik. Példás életet élt a nép és mindegyik falu vagyonosodon külön- külön. Sokféle mesterséget űztek, mindenki tudott Írni, olvasni, szá­molni ; egy-két évtized folyamán kivitelre dolgoztak már, még pedig elég terjedelmes arányokban. Főként szöveteket, finom csipkéket és máté teát szállítottak a tengerparti váro­sok felé. Spanyol kereskedők és kalandorok mind sűrűbben jöttek a falvakba. Ez a boldog élet nehány évtizeden át tartott. Ekkor Mihalovics horvát páter, aki a főszerepet vitte, bölcseségét vesztette és arra gondolt, hogy egy­séges államban egyesíti a szám sze­rint megszaporodott paraguayi gua- rámi falvakat, amivel függetleníteni akarta magát Spanyolország befo­lyása és fenhatósága alól. Azonban ez volt a veszte: a spanyol király kérésére a pápa visszarendelte Euró­pába az összes pátereket! A falvak csakhamar vezetők nél­kül maradtak, az odavalók egyenet- lenkedtek egymás között, a kommu­nális rendszer felbomlott, a községek hanyatlottak, az indiánusok széjjel- széledtek, visszaestek régi életmód­jukba, bor helyett rumot ittak, amit az odatóduló fehérek csereáruként magukkal hoztak, csakhamar ellen­ségeivé váltak a betolakodó európai kalandoroknak, gyilkoltak, raboltak, fosztogattak nagy területeken, amiért azután a már megállapodott szom­széd állam, Argentína elhatározta teljes kiirtásukat. Ez 1870-ben tör­tént. Roca generális két évig tartott hadjáratban egybe tereitette az ott maradt utolsó 30.000 rézbőrüt, fér­fit, asszonyt, gyermeket egyaránt és halomra lövette valamennyit a Rio Limay völgyében! Csak az őserdők szélén itt-ott ta­lálható romok, szépen faragott kövek puszta mezők közepében; a délame­rikai városokban többfelé látható, értékes guarámi csipkék, meg elha­gyatott vidékeken álló egyes alma- és mátéfák emlékeztetnek róluk arra, hogy itt kommunista ( közösségben élt egy indiánus nép. Én is találtam ilyen fákat a neuqueni pampákban, amikor ott San Carlos de Bariloche felé hat hétig tartott gyaloguton voltam. REISZM9NN ZONGORA TERME II, ZSISmOND UTCA I. SZ. PhLFY TÉR. Hires külföldi a-v lamint saját gyártmányú zon­gorák és piani- nok nagy válasz­tékú raktára. Átjátszott zon­gorák becserél­tetnek vagy legmagasabb árak mellett megvétetnék. Javítások és hangolások kezes­ség mellett a legolcsóbban esz­közöltetnek. Olcsó bérlet! Skultéthy Ferencz kárpitos E3 II., Fő-utca 57 megbízható régi mester. Vilűgíoríénsleni. — Mozi-Riport. — A császárok — megüzenték a harcot, A katonák — kirántották a kardot. A vámosok — felemelték a vámot, Ökrök, lovak — levetették a hámot. Diplomaták — kék, zöld könyveket adtak, Újságok közt — kiélésül! az attak. Városurak — jegyeket osztogattak, Boltosurak — népeket fosztogattak. Semlegesek — sose maradtak veszteg, S hadvezetők — uj feladatba kezdtek. A népek meg — nem várhatva a végét, A népek meg — megüzenték a békét. Szávay Gyula. Telefonon értekezhetni a felelős szerkesztővel: d. e. 10—11, d. u. 5—6. Telefonszám 24—77. A ragyogó mese. A lenyugvó nap végigsiklott a havon és piros fényben égett tőle a fenyő erdő. Őzikék állottak az erdő szélén és nézték a letűnő napot. A völgyben alant harangszó csendült. Este lett. Az erdőből különös fény bonta­kozott és riadtan néztek hátra az őzek. A harangszó belezugott az erdőbe és zsengett-bongott a fák között, ahol mind fényesebben közeledett az erdő széléhez a világosság. A fény közepén szőke fürtű, kék- szemü gyermek jött, fehér ingben, mezitláb. Mögötte fényben úszott minden, előtte volt a sűrű sötétség. Miég a fehér hó is sötétnek látszott. Mögötte hosszú sorban jöttek az erdő vadjai és a szeretetnek fény- özönében szelíden lépegettek egy­más mellett. És elkísérték a gyer­meket az erdő széléig. A sötét hó fehérré vált és mint a napsugár siklott el felette a fehér- inges gyermek, kezében a fenyőág. Ment egyenesen a templom felé, ahol együtt voltak az emberek. Elől ültek a gazdagok és hátul álltak a szegények és a nyomorul­tak, akik lehajoltak a földre és megcsókolták fehér inge szegélyét. „Könyörülj meg rajtunk!“ „Válts meg minket!“ A gyermek magasra emelte a béke zöld ágát és elindult az erdő felé, ahol még mindig szelíden várták az erdő vadjai. „Kövessetek!“ És elindult . . . ... De az emberek nem követték. Viharos közgyűlése volt e hó 14-én a Budai Polgári Körnek, mely a Vigadóban bir pompás helyisé­gekkel, melyek révén hivatva volna Budapest egyik legelső klubjává fejlődni. Az a különös kasztrend­szer, mely eddig ott uralkodott, nem igen tette rokonszenvessé a kört, a fiatalság ott nem érezte jól magát. A vágy azonban élt az em­berekben ilyenféle klub után, főleg az újabb nemzedékben, sokan be is léptek s az uj áramlatok, az uj törekvések megzavarták az örege­ket. Az igy keletkezett harc most lobbant ki a közgyűlésen, ahol Baróthy Ede közigazgatási biró elnökölt. Az öregek úgy tervezték, hogy módosítják az alapszabályo­kat, fölemelik a tagsági dijat 32 koronáról 60-ra s ezzel megaka­dályozzák az uj tagok beőzönlásét. Baróthy elnök ezzel a felfogással nem azonosította magát és amikor Schmidt Imre, a kör szimpatikus igazgatója előterjesztette az indít­ványt, mely szerint a régi tagok továbbra is csak 32 koronát fizet­nek, felzugott a fiatalság. Elsőnek Kozma Dezső a Magyar Bank fiók­jának főnöke kritizálta az indít­ványt pénzügyi szempontból, utána dr. Kabakovics József törv. biró szociális szempontból bírálta azt keményen. Lendl Adolf dr. az ál­latkert igazgatója tette magáévá az ifjúság állásfoglalását és elitélte az indítványban rejlő azt a célzatot, hogy ezzel az uj tagok belépését megakadályozzák. Ezzel az indít­vány sorsa eldőlt s egyhangúlag elvetették s a hegyvidék ágyúja nem is szólt közbe. Ezután elhatá­rozták, hogy ezentúl nőket is vesz­nek be tagul s az alapitó tagság diját 1000 koronában állapitotlák meg. — Közgyűlés után társas­vacsora volt a Vigadó éttermében, ahol ünnepelték a kör igazgatóját Schmidt Imrét, Havass Károly kú­riai tanácselnököt és Lendl Adolfot, aki most is, mint mindig a demok­ratikus haladás bátor harcosa volt. A közgyűlés hangulatából sokan arra következtettek, hogy legköze­lebb elnökválság lesz a körben. Méhely Kálmán államtitkárt a postataka­rékpénztári tanács elnökévé nevezte ki a kereskedelemügyi miniszter. Főhercegek menyasszonya, sze­gény Kotny Anna, aki örökös gunyjavolt avárbeli gyermekeknek, amikor czafatos fekete ruhában, nagy kalappal, csaknem a földig görnyedt derékkal, rövid botra tá­maszkodva botorkált az utcán. Ez volt a vár szomorú érdekessége. Csendes, nyugodt rajongója volt annak a gondolatnak, hogy főher­ceg a vőlegénye. Azt várta, azt ke­reste 70 éves koráig. Intelligens családból származott, amit szép Írása bizonyit, mellyel az elöljáró­hoz címzett leveleit irta. Valamikor régen daliás katonatiszt volt a vő­legénye, aki hirtelen elhalt és akkor meghibbant az esze. Az Úri utcá­ban, a Ney-féle házban lakott, a földön hált, krumplin és különféle hideg ételen élt és vonszolta azt a a nyomorúságos életét, mert várta a vőlegényét, aki lassan főherceggé vedlett át megzavart lelkében. A lakásába senkit sem bocsátott, attól félt, hogy megmérgezik. Jólelkü háziura segittette szénnel, mi más­sal. Az elöljáróság egyszer az Attila utcai szegényházban helyezte el, de harmadnapra megszökött onnan. Segélyt nem kért és nem fogadott el. Előkelő rokonsága telte lehe­tővé tengődését. És ezt a nagy nincstelenséget is megosztotta a várbeli verebekkel és galambokkal. Mint a nemrég Párisban ethunyt la charmeur d’oisseaux, ő is kiült a Szentháromság lépcsőjére és mor­zsát szórt a madaraknak. Ölébe, jére szálltak a galambok és ve­rebek. Badál elöljáró jó szivét min­dig rágta ez a különös nyomorúság és végre is gyengéd erőszakkal elhelyezte a pesti szegényházba, ahol jó meleg ételhez, puha tiszta ágyhoz jutott a görnyedt háta, 70 éves, örökké szerelmes szegény Kotny Anna. Szölgyémi Ferenc a Ferencz József inter- nátus igazgatója egy küldöttség élén nyúj­totta át a kultuszminiszternek és állam­titkárainak azt a keresztény kultur prog- rammot, melynek megszerkesztését, be­adását és az összes tanáregyesületeknek való megküldését e hó 16-án határozta el az országos kath. tanáregyesület. Ennek a programúinak az egyik kardinális pontja az, amit a zsidó ortodox tanárok is valla­nak, hogy — ugyanis — a hitoktatást az iskolákban nem szabad eltörülni. Január végére egy keresztény nagygyűlést hiv össze ez a testület, amelyre meghívja az összes keresztény szövetkezeteket is. A Klotiíd Szeretetház-Egyesület választmánya hétfőn tartotta évne- gyedes ülését, melyen dr. Ripka Ferenc egyesületi elnök bejelen­tette, hogy a szeretetházban ma 125 árva növendék van, kiknek egészségi állapotáról, testi és szel­lemi fejlődéséről Liptai János inté­zeti igazgató részletes és kielégítő jelentést tett. Az egyesület részére legutóbb nyújtott adományok kö­zül kiemelte a Magyar Bank 50.000 koronás, a Hadsegélyző Hivatal 15.000 koronás, a Magyar Általá­nos Hitelbank 10.000 K, Mauthner Alfréd 10t000 K és Tarnay Alajos zeneakadémiai tanár újabb 24 ko­ronás adományát. — A választ­mány azután a tanitószemélyzet illetményeit rendezte, több folyó ügyben határozott és megállapí­totta a december 22-én délután 4 órakor tartandó karácsonyfa-ünnep rendjét. Sportházaí avatott a 111. kér. Torna és Vivő Egylet december 15-én a Határ-utcai sporttelepén. A kerület polgárságának lel­kes adakozásából készült el a kényelmes berendezésű, kellemes intimségével bizo­nyára gyorsan megkedvelt sport-otthon. Az egyesület közgyűlése is itt volt, mely megválasztotta dr. Stern Józsefet elnöknek, dr. Sziklai Salamont, Bartók Bélát, Oderszky Ferencet, Szarnék Zsigmondot alelnökök- nek, Tóth István tornatanárt igazgatónak és dr. Varannai Istvánt főtitkárnak, azon­kívül a választmányt 30 tagra kiegészítette. A budai ügyvédek e hó 14-én a Gellért kávéházban gyűltek össze nagy számban, hogy az ügyvédi kamara tisztújító közgyűlésén egy­ségesen foglaljanak állást. Java része csatlakozott az ügyvédek közt kialakult négy párt közül a pro­gresszív párthoz. Szinelőadást rendez karácsony másod­napján 26-án délután 5 órakor a Budai Kath. Legényegyesület ügyes dilletáns gár­dája II., Toldy Ferenc-u. 30. szám alatt levő díszteremben. Színre kerül: Az igaz­ság felé, színjáték 3 felvonásban. Irta: Erdősy Károly. A ruhatári dij 3 korona és előre váltható esténkint, II., Iskola-u. 28, az egyesületben.

Next

/
Thumbnails
Contents