Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)

1918-11-24 / 601. szám

m qvl 601. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, tár­sadalom, művészet, és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 kor. Egy szám: 50 fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal: i., Bors-utca 24. Telefon : 24—77. Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter Felelős szerkesztő: magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Min­Áip »iái \ dén további centiméter3 korona. Nyilttér sora 10 K. VIKAAu uLLA. Szöveg között 15 korona. A hirdetések dija a meg­rendeléskor, előre fizetendő. 1918. november 24. Talpra Olaggar! Fegyverre magyar ifjúság ! Hi a haza ! Magyar anyák! Még egyszer küldjétek zászlók alá fiaitokat! Nem a halál mezejére mennek. Csak meg kell csillogtatni azt a régi dicső kardot, arhellyel ezt a hont szereztük, csak meg kell rázni azt a párducos bőrt, hogy mint az éiősdi férgek hulljanak le rólunk a rác, a móc, oláh és horvát, és mindazok, akik iránt jószivvel vol­tunk ezer éve, akiket vendégül láttunk, akiknek földet adtunk, aki­ket oly sokszor megvédtünk, — de hazug hálátlansággal fizettek érte. A béke asztalától minden nem­zet azt hozza el, ami birtokában van. Mi csak a magunkét akarjuk, sohsem kellett a másé, de ezt az ezer éve vérrel szentelt földet nem adjuk másnak! Világdicsőség ! Magyar katonák ! még egyszer fegyverbe hiv szülő­földanyátok ! Honvédek, védjük meg e hont! Talpra magyar! fi polfdrsdglsoz! Ahhoz a polgársághoz, amely a régi rendszer lidércnyomása alól felszabadulva, tétován mereszti sze­meit a bizonytalan, jövőbe, — van néhány szavam. Engels a kommunizmusról Írott könyvében azt mondja, hogy a ka­pitalista államrendnek csak két osz­tálya . van. Az egyik a burzsoá osz­tály, vagyis a nagytőkések osztálya, amely úgyszólván egymaga birto­kolja az összes élelmiszereket, nyersanyagokat és eszközöket; a másik a proletariátus, vagyis a tel­jesen vagyontalanok osztálya, amely a burzsoának kénytelen eladni mun­kaerejét, hogy a fenntartássához szükséges élelmiszereket megkapja. A tömegnyomoruság, amelyet a tár­sadalom e kettős tagozódása a dol­gozó nincstelenekre zúdított, a nyo­mor hatalmas szervező erejével fogta össze a proletárok millióit, hogy az internamonále frontján sorakoztassa tagjait a kapitalista államrend ellen. Ám a burzsoá sem marad tétlen. Ha a túlsó fronton a nyomorúság szervezte meg a maga katonáit, — temitt az a tudat váltott ki nagy­arányú szervezkedést, hogy sok a vesztem való. Megszervezkedet tehát a maga óriási érdekhálózatával a dolgozó tömegek pénzén fenntartott szuronyokra támaszkodva a másik tábor is: a kapitalizmus. A most lezajlott forradalom ennek a két szemben álló évszázados ősi ellen­ségnek hatalmas összecsapása és kétségtelenül a proletariátus egyik győzelmes fegyverténye volt. Ez a győzelem az eddigi kapitalista állam­rend uj és gyökeres átalakulását és az állam termelő erőinek jobb és igazságosabb elhelyezkedését vonja maga után. Azt kérdem én és velem együtt a dolgozó polgárság százezrei, hogy az átalakulások e nagy folyamatá­ban mi sors vár reá, és hol találhat elhelyezkedést a harmadik társa­dalmi rend : a polgári elem. Mert hogy a társadalmi rendnek ez a harmadik dimenziója is megvan, sőt, hogy ez a mellőzött rend a maga gazdasági erejével, készült­ségével, intellektusával nagy sze­repre van hivatva, azt eltagadni nem lehet. Azt a polgári rendet értem én, amely nem elég tőkés ahhoz, hogy burzsoá legyen, de amely nem is teljesen vagyontalan, hogy proletárnak legyen tekinthetőt Azt az osztályát a mi állam szer­vezetünknek, amelyről a Marx- Engels kommunista államelmélet nem szól ugyan, de amely ott őrlődött és őrlődik ma is a bur­zsoá és proletariátus malomkövei között. Azt a polgárságot, amelyet a maga osztályának öntudatától megfosztani és egy egységes állam­alkotó gondolat körül való szervez­kedéstől távoltartani ugyanoly ér­deke volt a kapitalista államrendnek, mint a szervezett proletárius letörése. Ennek az ugyancsak elnyomott, de immár szabadon fellélegző tár­sadalmi rendnek megszervezése, ön­tudatossá tétele, szétszórt erőinek egységes nagy reformesznék körül való csoportosítása nemcsak ennek a rendnek osztályérdeke, hanem az új államrendnek is egyik döntő biz­tositéka. Bűne ennek az osztálynak és legfőkép volt vezetőinek, hogy a kapitalista érdekből nekik oda­dobott koncon rágódva egvedekre, vagy legalább is kisebb érdekközös­ségekre tagozódott. Ezek a kisebb társadalmi egységek saját apró cir- kulusaikbar# mozogva elvesztették azt a tehetséget, amely a társadal­makat mozgató nagy problémák meglátására képesít; és elvesztették azt a csoportérdekeken tulemelkedő átfogó erőt, amely minden öntudatos szerveskedésnek forrása. A magyar társadalom, sőt mond­hatom egész Európa lezárt és be- mohosodott kapuit' az uj idők ha­talmas problémái döngetik. Álljon sorompóba és szervezze meg a maga sorait a proletariátushoz ha­sonló öntudatossággal a dolgozó polgárság. Ossza meg a harc terheit és a siker diadalait is azokkal, akik­kel a kapitalizmus ellen harcra kelni úgy neki, mint minden dol­gozó társadalmi rendnek egyformán érdeke. Szervezkedjék, mert szervezked­nie kell a polgári rendnek is. Becsey Antal. Poltíükai mozgolódás — Pártalakulások Budán. — Bizalmas megbeszélésre hívta össze a Kelenföld önálló és öntu­datos polgárságát szerdán estére Becsey Antal és mintegy százan jelentek meg a Verpeléti-ut 4. sz. a. polgári konyha nagytermében, ahol dr. Timon Ákost választották meg elnöknek. Becsey megnyitó beszé­dében képet rajzolt a mai helyzet­ről, mely lehetővé teszi, hogy a polgárság a forradalomszülte kere­tek között legjobb meggyőződése szerint helyezkedjék el. Hangoztatta a polgárság tömörülésének szüksé­gét és élesen megvilágította azokat az alapelveket, melyek közösek a polgárság és a proletárság között, de másfelől azokat is, melyek a kétféle rendet egymástól elhatárol­ják. A különféle pártokhoz és tár­saskörökhöz tartozó megjelentek között' igen élénk, de tartalmas vita keletkezett, amelyben részt vettek : dr. Jeszenszky Géza, Bar- tus Gyula, Fischer Adolf, Németh József, dr. Pruzsinszky Pál, Kra­mer Adolf, Schey Ernő, Fischhoff Oszkár, Ujj Gyula és az értekezlet jegyzője : dr Tóth Endre. Ä bizalmas értekezlet végül ha­talmas manifesztációval végződött, és határozottan kimondották, hogy a függetlenségi 48-as Károlyi­párthoz csatlakoznak, amit a meg­választott 50 tagú intézőbizottság hozott a párt tudomására. Elhatározták, hogy pártirodát állítanak és nagy propagandát fej­tenek ki a polgárság tömörítésére, mely ezzel e kerületben a demok­ratikus és szociális haladás irány­zata mellett, a nemzeti álláspontra helyezkedett. Az I. kerületi radikális párt 18-án értekezletre gyűlt az Erzsébethid- kávéházban, ahol a párt volt jelöltje dr. Supka Géza, legutóbb Prágá­ban járt követünk, érdekes hosz- szabb beszédben fejtegette nézeteit, megrajzolva a magyar Svájc képét. Az értekezletet Nóti József nyitotta meg, Papp Sándor festőművész, Vámbéri Rusztem, Lóránt Jenő, Pályi Sándor, Glatz Ernő, Wuko- vics István és Schey Ernő nagyrészt a radikális és szociális program külömbséget magyaráztak. Elhatároztak a jövő hétre egy nagygyűlés összehívását és a párt erős megszervezését. A II. kerület polgársága lassan mozdul. Elsőnek a függetlenségi párt látott a szervezkedéshez és e hó 16-án tartott választmányi ülé­sén kiegészítette a központban, az országos pártnál működő kerület­közi választmányát és az alábbi 13 tagot delegálta : Berzevicy Kristóf, Ghillány Miksa, dr. Jahl Rezső, dr. Kalmár Antal, dr. Németh Imre, Orbán Imre, Péter János, Pichler Károly, Szablya János, dr. Szalay Sándor, Szomjassy Géza, dr. Kozma Jenő, ifj. Eördögh András. Ezek és egy nagyobb intézőbizottság szervezik a kerületet is. Pártirodájuk egyelőre : II. Iskola-u. 33 alatt van. Nagygyűlést csak az országos pártprogramm elkészülte után hív­nak össze. A Haypál Benő elnöklete alatt megalakult és erősen szervezkedő radikális párt irodáját egyelőre hétfőn, szerdán és pénteken este 6—8 óra között a II. kér. Iparos­körben rendezte be. Az iparosok, a II. kér. Iparoskor' 18-án tartott választmányi ülésének határozata alapján, a későbben tartott iparos-nagygyűlésen Németh János, Csefkó István, Halász Jó­zsef, Király Zsigmond és Tóth András hozzászólása után elhatá­rozták, hogy csatlakoznak a szo­ciáldemokrata párthoz és a válasz­tásoknál annak jelöltjét támogatják. A Budai Polgári Kör semleges területté lett és csak mint kaszinó véli hivatását betölthetni. Dr. Kollár Lajos, a kerület volt orsz. képvi­selője a napisajtó utján búcsúzott el választóitól s teljesen a kaszinó felvirágoztatásának szenteli életét. Reneszánsz elé viszik, a gyönyörű helyiségekkel rendelkező, központi fekvésű kaszinót,- uj tagokat tobo­roznak és erős társasélet alakítá­sát tervezik. A III. kerületben a függetlenségi párt a forradalom után köztársa­sági párttá lett. A demokrata-párt vezetői közül Szilágyi Károly és Orova Zsigmond a radikális párt­hoz, Benedek János pedig a Károlyi­párthoz csatlakozott. A Demokrata-kör helyiségeiben 21-én értekezletre gyűltek a szo­ciáldemokrata-párthoz csatlakozni óhajtó szellemi munkások és mun­kásnők. Az első feladata az uj rendszer­nek az legyen, hogy a kaszárnyá­kat a humanizmus nemes céljainak bocsássa rendelkezésre s a háború áldozatai részére otthonokat teremt­sen. A budai részen létesítsen például beteg, ápolásra szoruló rokkantaknak szanatóriumot, a Hadik kaszárnyából diákotthont, a bosnyák Szapáry kaszárnyából aggok otthonát, a Pálffy-téri kaszárnyából árvaházat, a ten­gerészek laktanyájából tanonc- otthont a Sasadi kaszárnyából pedig kórházat. A Ferdinánd ka­szárnyát már régebben az állam nyomdának szántak. És mindezt uzsorás banktőke nélkül! Mily gyönyörű, elragadó képe a jövendő uj rendszernek. Schey Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents