Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)

1918-11-17 / 600. szám

3 BUDAI NAPLÓ 3 úrnőt. A mezőre azonban senki sem lépett, tudva azt, hogy azt katonák őrzik. Egy cseppnyi gye­rek végre mégis átmászott a kerí­tésen és — csodák csodája - nem lőtték le, sőt katona sem volt se­hol. Néhány perc múlva ellepte a kiváncsiak tömege a Vérmezőt s ezzel meg is volt nyitva a közön­ség számára. Tető alá került a budai legújabb szín­ház a Hattyú- és Csalogány-utca sarkán. Erősen igyekeztek, hogy szárazra tehessék .a múzsák e legifjabb hajlékát, melyről a budai közönség még ma sem tudja, hogy mi a célja, és lehet, hogy a mai nehéz időkben elrekvirálják a múzsától valami praktikusabb célra. Diadalkapu helyett ennivalót kér a budai családoktól az a bizottság, mely a hazatérő katonák fogadá­sára és ellátására alakult. Felhívja a budai családokat, asszonyokat és leányokat, hogy legalább egy ke­nyeret vagy kalácsot süssenek az érkező katonák részére. Minden fővárosi családra csak egyszer ke­rülhet a sor, mivel mindennap más utcasor vállalja magára az ellátást. Aki csak teheti, adjon húsfélét, tartós felvágottat, cukrot, sütemé­nyeket, cigarettát és pénzt, hogy minél több örömcsináló eszköz áll­jon rendelkezésre. A pénzadomá­nyokat a Pesti Hazai Első Takarék- pénztár Krisztina-téri fiókjához kéri számlája javára küldeni. Termé­szetbeni adományok a Krisztina- téri elemi iskolába ('Krisztina-körut 131) levő raktárba küldendők. A gyűjtés úgy történik, hogy kocsi­kon megjelennek a cserkészfiuk s azokkal 2—2 hölgy, akik igazol­vánnyal vannak ellátva. A rendező­bizottság, mely Temple Rezső kor­mánybiztos, Baán Dezső, br. Hat­vány Antónia, Szederkényi Anna és Hosszú István tagokból áll, arra is kéri a közönséget, hogy jelent­kezzenek azok is, akik pályaudvari ételkiosztásra vállalkoznak heten­ként 1—2 órán át. Senkisem ma­radjon el. A lelkiismeret parancsa követeli ezt a szerény áldozatot. Vértanúink ezrei legalább egy-Két jó falatot kapjanak a fővárosban, az ország szivében, ahol szeretet­tel, jószivvel, kenyérrel, kaláccsal várjuk őket diadalkapu helyett- — Óbudán nem lehetett utcák szerint rendezni a gyűjtést, mert ott olyan utcák is vannak, ahová vinni kel­lene, de hozni onnan nem igen lehet. De vannak Óbudán gyárte­lepek, malmok, pénzintézetek, ke­reskedők, akiknek van félteni való­juk és ezzel mód nyílik számukra, hogy bebiztositsák magukat. Nem is kerül pénzbe, csak kenyérbe, kalácsba, hurkába, szivarba. Aki­nek ez nincs, adjon pénzt. Az ado­mányok vagy Orova Zsigmond dr. címén adandók le: III. Flórián-tér 3, vagy postán a központnak: „A visszatérő katonák fogadására és ellátására alakult bizottság“ cí­mén V. Rudolf-tér 2. — A Budai Napló szívesen vállalja a közvetí­tést. — Érdekes e mozgalom tör­ténete. A forradalom utáni napok­ban szükebb társaság ült együtt az egyik társaskörben. Ott voltak többek közölt Marich Jenő min. tan., Bánó Frigyes, Geguss Dániel rendőrtanácsos, Száva János, Kas­sai Ferenc és dr. Orova Zsigmond. Budapestet akkor kezdte kirázni a hideg, mert hire járt, hogy minden frontról fosztogatva jönnek a ka­■HHBnKBBBMnHBBnnmHnm 33HH tonák. Ezek elé hiába vonul a polgárság gépfegyverekkel. Hiába való vérontásra vezetne. Ezek a katonák éhesek, rongyosak, szegé­nyek. Vigyünk eléjük kenyeret, ruhái, pénzt. Aki magyar közöt­tük, megbékül, mellénk áll. Le­gyen igy! Fogápolás. Értesítem barátaimat és összes jó ösmerőseimet, hogy a katonaságtól való leszerelésem folytán rendelésemet újból megkezdtem és szívesen rendelkezésre áll Singer Ernő, áll. vizsgázott fogász, Buda­pest, Dohánv-utca 71. Szegény ember húsa körül folyik most a tusakodás. Az olcsó húsra szóló utalványok kiádását kezdték meg e hét elején, hétfőn, a budai három elöljáróságon. Az I. kerü­letben Barna Sándor fogalmazó végzi a kiosztást és 12 ezer utal­ványt adnak ki egyelőre. Most elsősorban csak a hadisegélyesek kapnak fejen^int 8 szelvényt, mely­nek mindegyike 20 deka húsra szól. — A Il-ik kerületben cseké­lyebb volt az érdeklődés a hét első három napján, mintha nem volna tisztában az eljárással a közönség. — A III-ik kerületben már hétfőn rendkívül sokan jelentkeztek. — Az elöljáróságok utasítást kaptak, hogy írják össze a rokkantak és elesettek hozzátartozóit, akik a hadisegélyesek után következnek majd és szintén kapnak ilyen utal­ványokat. Baj van a budai elöljáróságokon, honnan a leszel elési munkálatokhoz munkaerőket kellett kiküldeni. Az I. kerület — 8 embert, a Il-ik és III-ik kerület 12—12 embert kül­dött ki s igy azok munkáját a visszamaradottak kénytelenek in­tézni, ami — természetesen — némi torlódásra vezetett, dacára, hogy minden előljárósági tisztviselő túl­feszített munkát fejt ki, túlórákat töltve a hivatalban. A közönségnek is elnézéssel kell lennie és belátni azt, hogy a megcsappant létszám a legjobb akarat mellett sem tart­hatja be a szokott tempót. Gyász érte Jancsó Pált, akinek neje Oláh Erzsébet november hó 11-én, hosszas szenvedés után, házasságának 17-ik évé­ben elhunyt. November 13-án temették a farkasréti temető halottas kápolnájából. Ki kell üríteni vére is az iskolá­kat, mert a helyzet ide-stova tűr­hetetlen és veszedelmes. A város legegészségesebb helye a budai hegyvidék, ahol nyaralók vannak s közben egy-egy iskolában beteg katonákat helyeztek el, akik infi- ciálták a környéket. A II. kerület bizottsági tagjai felpanaszolták a közegészségügyi bizottság ülésén, hogy a Rózsadombon egy ilyen iskolából keletkezett tuberkolózis fertőzés lépett fel olyan helyen, ahol ezt a betegséget azelőtt nem is ismerlék. Az Áldás-utcai iskolá­ban. Véletlenül ugyanakkor Laamann József is azt követelte, hogy a Csalogány-utcai iskolát ürítsék ki és a katonákat vigyék az Áldás­utcaiba. „— Olyan nincs ! — hör­dült rá Weimesz Marian — oda nem engedjük!“ A budai dalárda rendes évi közgyűlésén dr. Márkus Jenő vezérigazgatót, volt vá­rosi tanácsnokot elnöknek, dr. Baranski Gyulát és dr. Lendl Adolfot alelnököknek, a nagyérdemű elnököt, Rózsavölgyi Gyula ny. polgármestert pedig tiszteletbeli elnök­nek választották meg. A rab hegedűjét nézik most so­kan. Farkas Pista régi pesti cigány­prímás orosz fogságba jutott még a háború első esztendejében és Darniczán volt a fogolytáborban. A muszkák még a hegedűjét is elvették, amelyen oly sokat mu­zsikált Hadffy tábornoknak a galí­ciai táborban. És sehol nem tudtak neki egy hegedűt felhajszolnb^Éogta magát jó muzsikus Farkas Pál és szerzett száraz deszkát és két hó­nap alatt maga csinált magának hegedűt. Szeretettel, gonddal fa­ragta bicskával, húrnak mindenféle vékony-vastag drótot húzott rá és bizony megrikatja vele az embert. Hát még a busuló hadifoglyokat Darniczán ! Azután hazaszökött, el­vitték az olasz frontra és most nehány napja itthon van. Elhozta azt a hegedűt is és most sokan nézik, sokan hallgatják ezt a „Batthyány kávéház“-ban, ahol min­dig van valami specz'alitás. Még néhány portrait mutatunk be az I. kerületi elöljáróság szegényei közül, a múlt számban közölt „sze­gények portréja“ cimü hírünk be­fejezéséül : Szívbe markoló látvány, ha rongyaiban, alázatos arccal, koldus kéregetéssel pár fillért kap a 82 éves báró Brandenstein Ottóné, akinek rokonai birodalmi grófok. Ronccsá zsugorodott az egykori nagy­asszony s állandó az átok az ajkán a rokon­ság nevének említésekor. Az öreg Brandeisz Dávid az 1. kerületi elöljáróság rendőre. A folyosón segély­osztás alkalmával ő tartja fenn a rendet. Hosszunapon a szegényiigyi előadónak : a nemes szivü, a szeretette! s méltányos­sággal dolgozó Barna fogalmazónak min­dig egy hosszú imádságot küld. Ezt azután személyes megjelenése alkalmával nagy páthoszszal, egy főrabbi gesztusaival el- ismétli. A legérdekesebb típusa a filléreken élőknek a régi városmajori vurstli egyik mókázója. A csodálatos ellentétek embere Állandóan borotváltan jár, mint egy szí­nész, de szidja a szinés^kedést, komédi- ázást. Magyarul nem akart megtanulni, de sváb nevét a hangzatos Ördögkövire ma­gyarosította. Szeret filozofálni— a maga értelmi fokának megfelelően. A menhelyről megszökött: mert jó ugyan ottan, „aber die Leute sind dort nicht gebildet.“ És a szemérmes szegények hosszú so­rozatát lehetne még felsorolni, a minisz­teri tanácsosok feleségét, az osztálytaná­csosok húgait, akik félénken, megtört szemekkel, toldozott ruhákban, elkesere- d ett szívvel surrannak tova az utcákon, közöttünk élő, hörgő emberek: megfojtott exisztenciák. A magyar vértanuk nyugvó helye még ma is jeltelen, mert a Kut- völgyi-ut szabályozása a központi városháza tudja a jó Isten milyen ellenszenve folytán még nem volt felvéve a közmunka programúiba. Az 1919 évre fontosabb egy név­telen utcának a megépítése (a Villányi-ut és Ménesi-ut közt) s az igénytelen Szüret-utcának (Kelen- földön) északkeleti támfalának a kiépítése, mint egy egész vidék történelmi, közlekedési és eszté­tikai fejlesztése. Most Wildner ta­nácsnok vette kezébe a vértanuk emlékének ügyét és egyelőre ki­adatja a Martinovics-emlékkönyvet, azután pedig méltó mauzóleumot állíttat a vértanuk kiásott csontjai­nak elhelyezésére, ott ahol el vol­tak temetve. HEISZMQNH ZONGORA TERME II, 2SIGW0HB ÜTCÖ 1. SZ. FhLFV TÉR. Hires külföldi va­lamint saját gyártmányú zon­gorák és piani- nok nagy válasz­tékú raktára. Átjátszott zon­gorák becserél­tetnek vagy legmagasabb árak mellett megvétetnék. Javítások és hangolások kezes­ség mellett a legolcsóbban esz­közöltetnek. Olcsó bérlet! 01 áfák íSk dXfa dttk é38h & &S 3 -a r ,4 n & m f Firág, feoszeri félóra alűtí kapbató özv. DOimniTS OTHLánÉ virágkereskedésében 5|. ker.9 Csalogányai ca 52. ATTILA EYOIflDA E.-T. Eisái ipiníaísónpkaí.iuii. M, eljegyzési- és esküvői Hártyákat, gyászjelentéseket soron kisül; továbbá folyóiratokat, müveket és hírlapokat, hivata­los- és üzleti nyomtat­ványokat stb. legszebb .-. kivitelben. /. JUTÁNYOS ÁRAK ! Megrendelései; pontosan készittEtnek! BUDAPEST, I., SZT. DÁNOS-TÉR i/í.

Next

/
Thumbnails
Contents