Budai Napló, 1918 (15. évfolyam, 571-606. szám)
1918-05-04 / 574. szám
BUDAI NAPLÓ A FORRADALOM NÁDORA volt István főherceg, akinek oly nagyrésze volt, hogy az 1848- iki országgyűlés alapvető törvényeit április hó 11-én szentesitette a király, de a ki közvetlenül a szentesítés után hirtelen elutazott Budapestről és csak temetkezni tért vissza Budára, — a magyar közönség előtt misztikus fátyolba burkoltan él és érdemes munkát végzett lapunk belső munkatársa Bellaágh Aladár tanár, aki összegyűjtötte az István nádorra vonatkozó adatokat. Ezekből vettük az alábbiakat. Ötven és1 egy esztendeje volt március 1-én, hogy különös szertartások mellett helyeztek örök nyugalomra egy számüzöttet, aki születésénél fogva hivatva lett volna a magyar nemzet történetét irányitáni, a hogy azt néhány hónapig tette is: — István nádort, a foradalom nádorát, boldog emlékezésü József főherceg bátyját. Mária Theréziának volt a dédunokája, fia a nagyinádornak, akinek a szobra áll a József terén. Anyja, a korán elhunyt Hermina anhalt — bern- burg — schaumburg hercegnő, akinek emlékezetére épült a Hermina kápolna. 1817 szeptember 14-én született Budán. Ő volt a második, aki a most uralkodó Habsburg házból, itt az országban született. Rajta kívül csak V. Lász’ó király, aki komárom- ban látta meg a napvilágot. Alcsuthon nagy volt a kis parasztfiuk és a Palatínus Pista meg Jóska közti barát- kozás és István nádor itt szívta magába magyar érzelmeit a magyar szóval. Teljesen bírta a magyar nyelvet. Ebben első volt a Habsburgok között. 1838-ban az árvíz idején, saját életét kockáztatva mentette a szerencsétlenek, s akkor már nagy népszerűsége volt. 1843-ban az orosz cár leányát Olgát kellett volna elvennie, aki már tanulta a magyar nyelvet, de a házasságot meghiúsította Metternich herceg. Nagy népszerűsége Magyarországon szemet szúrt Bécsben és ezért Csehország kormányzójává nevezték ki, a hol négyévet töltött 1847-ig, amikor az akkor erős forrongásban lévő magyar nemzet lecsillapítására, Magyar- ország királyi helytartójává nevezte ki Ferdinánd király, egyúttal Pest- Pilis és Solt vármegye főispánjává és a jászok és kunok birájává. Nagy ünnepség volt a beiktatása, melyen a királyt Ferencz József, utóbb a monarchia uralkodója, — képviselte, ahogy azt már 1913-ban megírtuk e helyén, és szintén tiszta magyar nyelven üdvözölte István nádort. Szereplése a forradalom idején közismert. Amikor a törvénytelenül hor- vát bánna kinevezett Jellachich betörése ellen hadsereget szervezett a magyar kormány, a nemzet osztatlan kívánsága az volt, hogy István nádor vállalja a fővezérséget. Itt kezdődik a tragédiája. Bécs- ből azt az utasítást kapta, hogy kerülje az összeütközést a bánnal. Kossuth akkor abban látta a megoldást, hogy István nádornak ajánlják fel a koronát, amit azonban István elhárított magától. Bécsben mégis azzal gyanúsították, hogy a magyar koronára vágyik, s ezért kellett királyi rendeletre 1848. szeptember 22-én titkon elhagynia Budát és Magyar- országot. Nagy népszerűsége hirtelen szétfoszlását az okozta, hogy amikor írásban hagyta hátra az egy évig viselt hivataláiról való lemondását, feledékenységből, vagy tévedésből itt hagyta azt a tervet is, melyet a bécsi udvari körök számára készített, a magyarországi mozgalmak katonai erővel való elnyomatásáról. Innen Bécsbe utazott,’ ahol aztán őszintén feltárta a helyzetet az udvar előtt. A császár a nassaui Schaumburgba internálta, ahol népneveléssel és a szegény ügy rendezésével foglalkozott. Nem is volt koldus akkor Schaumburgban. 1866-ban folyton erösbödő tüdőbaját ment gyógyítani Nizzába, ahol egy év múlva értesitette öccse József főherceg, hogy a nemzet kibékült uralkodójával, és két nappal az alkotmány helyreállítása és a felelős magyar kormány kinevezése után 1867. február 19-én Mentoneban elhunyt. Február 28-án éjfélkor érkezett a déli vonaton Budára, ahol ünneplő módon várták. Nagy néptömeg kisérte föl a várba koporsóját. Március 1-én temette — végrendeletben kifejezett kívánságához mérten — szerény pompával, de méltóan Baríakovich egri érsek, — a budai királyi palota sírboltjába, iker testvére, Hermina főhercegnő mellé. Alakját ma is még valami legendás, misztikus köd burkolja. Előkelő Czukröszszalon I. Krlszíina-könií 77. Ravasz László Hi 931 BUTI IR A háború alatt is szárazfából olcsón készít portalékat, irodai berendezést, műbutort,ablak- erdőnyt tervek szerint. Javít és p ol itu roz. PÁSZTOR KÁROLY Diszmü- és mübutorasztaLos II., MARGIT-KÖRUT 55. SZ. Telefon: 121-59. Telefon: 121-59. Virág, koszorú egg félóra alatt kapható őzv. DOIIURFTS GYlILtiRÉ virágkereskedésében II. ker.f Csalogány-utca 52. Jövőbetekintés. Irta: Dr. Lendl Adolf III. Magyarország térképéről megirt tervemmel még nem öleltem fel a nagy Gellérthegyre tervezett látványosságok egészét. Érdekesen folytathatjuk és befejezhetjük ezeket a Kis-Gellérthegy felé vonuló lankás lejtőn. A Kelenhegyi-út felső része vezet arra és a Szirtes-út visz le róla az újból építendő Tabánba. A Déli Vasutat boritó alagutra hajlik e terület alsó része. Elég terjedelmesen nyúlik el, most azonban kopáran fekszik. Hiába parcelláznák ezt, aligha fognak villákat oda építeni; mező- gazdasági mivelésre pedig sovány a talaja és csekély jutalmat igér. A város forgalmába kerülő, közelfekvő kiránduló helyet lehetne belőle teremteni. Én ezt következőképen képzelem : A néprajzi falu. Már másoktól is felvetett tervet elevenítek fel az itt előterjesztendők- ben. Magyarország néprajzi faluját kellene idetelepiteni. Ez fölötte érdekes és érdemes, változatosságával invitáló, emellett tanulságos, meg nem is olyan költséges és sokkal egyszerűbb vállalkozás volna, mint az előbbi; ezenfelül pedig szintén magyar eredetiségekben bővelkedő. Hazánk különböző vidékeiről hozzáértéssel válogatott, jellemzően szép minták szerint, kisebb-nagyobb falusi házakat építenénk ide, úgy ahogyan eredetiben vannak szerte az országban, udvarral, kerttel, kapuval, kerítéssel és egy elég területes, vagy több részre osztott faluban egyesi- tenők ezeket. Templom, papiak,iskola a felekezetek szerint több is volna benne, de részben tulajdonképen a háziipari kiállításoknak szolgálnának hajlékul. Többféle mesterségben dolgoznának ezek az emberek hétköznapon ; vasárnapon pedig ünneplőben mutatnák be a falut a városi közönségnek. A vinkótól kezdve mindent lehetne itt kapni a tokaji aszúig; persze ételt is mind eredetiben: a szentesi csárdásné főzte a paprikás, a délvidéki füstölt oldalas, fatányéros, szegedi halászlé, sztrapacska, hamisítatlan juhturó, paranica és még többféle jó, odavalósi módon elkészítve. Sok érdekes, valóban értékes néprajzi tárgyat lehetne itt egybe hordani mindenfelől a falvakból, pásztori kunyhókból, halásztanyákról és e falu középületében, az iskolában például kiállítani, árusítani. Gondoljunk Herman Ottó páratlan gyűjteményeire, amiket „Ősfoglalkozások“ címén reánk hagyott. Százötven, sőt kétszáz érdemes vitéznek kitüntetése és megélhetésének biztositásása rejlenék benne, ha nehány évre ide hozhatnók, hogy azután — ha eredetiségből veszített a nyelve, szokása, ruhája szabása —, megjutalmazva, otthon levő szomszédjával kicseréltetnék. Úgyis a kertes városok korszakába jutottunk; ne- kövessük ebben is csak a német példát! hozzunk ide közbe egy kis falusi életet, hangulatot és magyar tanulságot a magunk módja szerint széles e hazából. Megmutathatjuk ezt majd az idegeneknek is — és meg fogják nézni: ne lássanak megint csak divatos nyári várost, otthonukból való utánzást! 3 JfipcR. A háborús Buda. A kínban vonalgó, vértengereket ontó, titáni küzdelmekben hős magyarság budai szereplőinek itthon maradt részében mutatkozó adatait soroljuk itt fel: Az I. kerületben, az elöljáróság részéről 4600 nő kap hadisegélyt. Államsegélyes rokkant és özvegy van 390. Ezeknek segélyezési összege 670 ezer korona. A most felemelt hadisegély novemberig visszamenő összegét, körülbelül egy millió koronát, az első kerületben már március első napjaiban fizették ki teljesen. A háború kezdete óta a mai napig az első kerület tizennégy millió és ötszázezer koronát fizetett ki: A II. kerületben havonta 130 ezer koronát fizetnek 2300 hadisegélyes és 90 rokkant és özvegynek. Az utóbbiak közül 1915. szeptember első felében jelentkeztek az elsők és azóta a mai napig összesen kaptak 22.500 koronát. A segély ügyek horribilis munkáját Szabó Gyula főjegyző dr. Oravetz Gyula és egy jól megszerzett egész kis vezérkar intézi: A III. kerületben 5300 hadisegélyezett és 327 rokkant és özvegy van. Ugyancsak március hónapban fizették ki a felemelt hadisegélyeket, a legelsők között, ami csak folytonos, lelkiismeretes, megfeszítő munka eredménye. A hadisegély-ügyek egész embert kívánó vezetőhelyét Bauer Lipót tölti be, aki érdemei elismeréséül a polgári hadi érdemkeresztet kapta. Sok anomália, méltánytalanság és nyomor szűnt most meg azzal, hogy az elöljáróságok diszkrécionális joga a hadisegély kiadása. Eddig, ha valaki a segélyből nem tudott megélni és mellékesen keresett — a hadisegélyt elvesztette. Ma már, ha ez a kereset a 120 koronát nem haladja meg kaphat segélyt, természetesen megokolt esetben. Mindahárom kerületben igazságosan, jószivvel, lelkiismeretesen kezelik a segélyezés nehéz ügyét. Senki sem panaszkodik — a rokkantakon kívül. Amit ezekkel csinál az állam az elszomorító, lealáz, igazságtalan hálátlanság. Egy rokkant, aki a lábát, karját, szive épségét, szemét adta a hazaszeretete bizonyságáért, ezért cserébe 10-20 koronát kap egy hónapra. Amikor ez az összeg ma egy napra sem elég. Mindahárom kerület képviselőjét felkérjük tegyék szóvá a magyar törvényhozásnak ezt a szégyenfoltját a képviselőházban, igazságos ügyet szolgálnak vele és sok ember hálája és köszöneté kiséri majd igaz szavukat. Skultéthy Ferencz kárpitos s II., Fő-utca 57 megbízható régi mester.
