Budai Napló, 1917 (14. évfolyam, 96/564-102/570. szám)
1917-12-25 / 102. (570.) szám
XIV. évf. 102. (570) szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 24 korona. Negyedévre 6 korona. Szerkesztősége: I., Bors-utca 24. az. Kiadóhivatala:!!., Fő-utca 7. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ: i. VIRAÁG BÉLA Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Minden további centiméter 3 kor. Nyilttér sora 10 K. Szöveg között 5 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1817. december 25. Mélyen bele szántott az ekevas Tabán talajába. A választás eredménye erősen megdöbbentheti azokat, akik a kerület föltétien urainak vallották magukat és akik két évtizede tartják a tenyerüket a kerületen. Lelkes, fürge uj emberek jöttek, akik azt mondták, hogy a boldogsághoz nem elegendő, hogy az „l?48“-ban benne van minden, nekik ez a minden az életben kell. Nem burok alatt, mint múzeumi ritkaság, — hanem mint életadó eszköz. Azt is mondották, hogy az 1848, melvet az elnyomott szegénység szült, ma már nagyon megbarátkozott a nagytőkével, mely szolgaságban tartja a dolgozó népet s a dolgozó középosztályt Azt is mondják, hogy azt a Kossuth Lajost valamikor népámitónak mondotta az uralmon levő rend s ma mégis ő a megváltó. Azután azt is mondják, hogy 70 éve lesz már az 1848-nak és hetven év alatt nemcsak az ember kopik el, de lekopik az eszmék népvonzó zománcza is. Minden eszme betölti a maga hivatását. Kezdi mint ideál és végül is a gyakorlati politikus kenyerévé lesi. Sok eszmét már nem is rágnak ezek a politikusok, csak kérődznek rajta. És ha igy van, akkor abban is igazuk van ezeknek az uj eszmékkel, uj irányokkal eltelt fiataloknak,, hogy a régi rend helyébe újat kell i állítani, hogy azt az elhasznált földet, nagyon mélyen föl kell szántani, hogy az uj talajból uj erők sarjadhassanak ki. Arra aztán neki feszítették az ekevasat és egy hét alatt úgy feltúrták a talajt, hogy a régi rend csak a legelámitóbb, a szavazó népet leginkább félrevezető plakáttal tudták némileg elrémiteni a szavazástól. Némileg mondjuk, mert azért akadt ezerkétszáz ember közül negyedfél- száz, aki azt mondotta: nekem ezek az uj eszmék kedvesek, én abban az uj irányban akarok haladni, mely az emberi méltóság teljes kidom- iorodásához vezet. Nem a kis korcsmák népe volt ez, hanem a müveit dolgozó közép- osztály, mely ezzel közelebb lépett a dolgozó munkás néphez, hogy együtt emeljék fel kriptájuknak azt a nehéz kőfedelét, melyet ósdi jelszavakból, ósdi előjogokból nyomott föléjük az uralmon levők önzése. Ezek a fiuk mélyen beleszántottak ebbe a korhadó talajba, mély barázdát vágtak és ha jól művelik tovább, bőséges termésük lesz. Buda, 1917. dec. 25. Komisz dolog történt..A budafoki helyiérdekű villamos vasút 10- én reggel, egyik napról a másikra | felemelte a tarifát 100—150%-kal anélkül, hogy a nyilvánosságot bármilyen módon is erről előzetesen informálta volna. Ennek meg voltak a természetes következményei. Ez a vasút túlnyomóan gyári munkásokat szállít és a középosztályhoz tartozó szegény existenciákat, akiket a fővárosi lakáspolitika szorított ki a szomszéd községekbe, továbbá iskolás gyermekeket. A megdöbbenés első órái után a munkások összeállottak és rájöttek arra, hogy tulajdonképpen az ő ügyük el van árulva, még pedig hatósági asszisztenciával, mert hiszen tarifaemelést máról-holnapra csakis valamely hatóság jóváhagyásával lehet életbe léptetni. Ennek az árulásnak a konzekvenciáját levonták olyan értelemben, hogy este szervezkedve vonultak fel, megállították a közlekedést, felborítottak 15—20 villamos kocsit, azokat as árokba fordították, összerombolták, súlyosan bántalmazták a közúti alkalmazottait, sőt kocsikat föl is gyújtottak. Erre lovasrendőrök vonultak ki, szóval felbomlott a közrend és a közbiztonság ezen a környéken. A gyárak munkája is megszűnt és a munkások zúgolódása olyan nagymértékű, hogy a mai puskaporos levegőben ennek súlyos következményeivel kell számolnunk.“ így adta elő a tényállást Becsey Antal a közgyűlésen. Teljesen érthető dolognak tartja tehát úgy ezeknek a dolgozó munkásoknak, mint a még szánan- dóbb helyzetben levő intelligens osztálybelieknek azt a felháborodását, amely ott kitört, rombolt és zúzott és tovább is fog még rombolni, ha segítség nem érkezik. Tény, hogy abszolúte nem volt időszerű és alkalomszerű ebben a puskaporos levegőben a munkássággal és a dolgozó intelligens osztálybeliekkel igy elbánni. Ennek a társaságiak a régi jobb időkben Yoit elég mit eltennie a nehezebb idők nehezebb viszonyainak a nivellálására; igy a fővárosnak ezzel a társasággal szemben semmi komoly oka nincs az engedékenységre. És amint a munkásság ledobta és árokba fordította a társaságnak a közlekedési eszközeit, úgy kell a főváro nak is árokba lökni azokat a törekvéseket, amelyek ezekben a nehéz időkben a polgárság zsebének és érdekeinek a rovására akarnak érvényre jutni. Követeli, hogy a helyiérdekű vasutak üzeme a polgárság a közrend érdekében katonai felügyelet és ellenőrzés alá helyeztessék. Hosszú keze van Faludnak és ma már átér egészen Budara. Mert csak az ő terjeszkedését látjuk abban a suttyomban szőtt, meglepetéssze- . ben előkészített tervezésben, mely Budán keres uj talajt olyan színházi vállalkozáshoz, mely más alapon a budai résznek kulturális létkérdése és kabarékkal agyon nem üthető. A nagy és neves apák kicsiny és névtelen fiai a színpadokon nem igen válnak be, de ez nem lehet jogcim városrészek kulturális boldo- gitására és ilyen dilletáns kísérletekhez talán nem eléggé alkalmas Buda, ahol már akkor három színpadon játszottak, amikor Pesten még egyetlen egy sem volt A lehetetlen művészetien irányhoz méltó az a lehetetlen eljárás a városházán, mely ! Buda meghallgatása nélkül akar j dönteni Buda művészeti sorsa felett. — Kemény kérdések tódulnab a toliunk alá, melyek vezérlő embereinknek még a családi viszonyaiba is bele nyúlnak, — de leszereljük ezeket addig, amig ez ügyben végleges döntés nem történik. A legkimélet- lenebb megtorlással kellene élnünk, utálatos botrányokról kellene a leplet lerántanunk, ha a II. kerületi választmány előterjesztését negligálnak a városházán. Fontos kérdése ez a Vízivárosnak, éber szemmel figyelünk rá. „Komótosan“ .. . csak komótosan, ez a valódi budapesti, jobban mondva városházi jelszó. Hatásokra számitó tanácsnoki nyilatkozatban olvassuk ezt az elavult szót. mely maga is a múltból cseng felénk és rettenetesen jellemző a mi városi viszonyainkra. Csak komótosan! — Mikor már egymást ölik az emberek valami hitvány kis lakásért, — akkor komótosan felállítják a lakáshivatalt; — pedig ha a szociális Programm rendszeres megvalósításával minden kerületben fölépült volna a népszálló, sok ember jutott volna tisztességes lakáshoz. — Amikor már az alant álló villák nyakába zudul a királyi ^ várhoz vezető szerpentin ut, — amikor már egymástól nem fér a hajó a téli kikötőben, — amikor már megvásárolta más a Sós-fürdőt, — amikor már hercegség alakul a Sashegyen, — amikor már egy városrész apró gyermekei maláriás beteggé lettek a városmajoron átfolyó ördögárok bűzétől, — amikor az iskolát csukatja be a tiszti1 ügyész, mert fertőző betegségeket terjeszt, — amikor és még sok amikor, amikor a tabán őslakó népe már szerteziillött, mert ősi helyéről kipiszkálták, de helyébe nem adtak mást, — akkor k o- mótosa n, de csak komótosan ballag e sok nyomorúság és baj nyomában a városi adminisztráció A helyettes tanítók sorsáról emlékezett meg a Budai Napló a múlt számában. Engedje meg, hogy a kiuzsorázoítságunk telje» képét rögzíthessem le b. lapja hasábjain. Huszonhárom-huszon- négy éves korunkban, a fővárosnál eltöltött három esztendő után, most a háború alatt napi hat koronával díjaznak bennünket, (le csak akkor, ha tanítunk. Szünet, ünnep- és vasárnap egy fillért sem kapunk. Akkor még azt a kis sovány ebédet se ehetjük, amit hétköznapokon. Decemberben például egy egész hónapra egyszáznyolc koronát kapunk. Lehet ebből manapság 30 napig étkezni, m- házkodni és lakást fizetni? Mellékfoglalkozást sem vállalhatunk, mert hadi órarendünk a hét feléber» délelőtt, felében délután kötele® a tanításra. De különben sem tudnánk más munkát lelkiismeretesen elvégezni, mert most nemcsak tanítunk, hanem apát is kell pótolnunk, utána járni gyermekeknek, javítani sorsukon. Mindenki megkapja Őogos követelését, csak bennünket zavarnak — a szó szoros értelmében — el vele. Az állam az ideiglenes embereinek megadta a ruhasegélyt, a főváros is megadta mindenkinek a szolgáknak és takarítónőknek is csak — a helyettes tanítóknak nem! Gyűl bennünk a keserűség. Soká ezt már nem bírjuk. Az intéző körök vessenek magukra, ha erőszakra, durvaságra (kényszerítenek bennünket. (F. R.I
