Budai Napló, 1917 (14. évfolyam, 96/564-102/570. szám)
1917-11-00 / 100. szám
XIV. évf. 100. szám. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet és sport terén szolgáló újság. Előfizetése egy évre 20 korona. Egyes szám ára 30 fillér. Szerkesztősége: I., Bors-utca 24. Kiadóhivatala: II., Fő-utca 7. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : i. VIRAÁG BÉLA Hirdetés ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 5 korona. Minden további centiméter 3 kor. Nyilttér sora 10 K. Szöveg között 5 korona. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. A szükség törvényt bont. És ha eddig törvény volt Budán, hogy e városrész kardinális kérdéseivel senki se foglalkozzék azok közül, akiket ezzel a polgárság megbízott, — akkor hát uj fórumot kell teremteni, uj embereket kell a sorompóba állítani, akik megteszik. Minden kerületnek számos az elintézetlen ügye, sok fontos kérdése. Első helyen áll a Tabán szabályozásával ütött nagy seb az I. kerület testén. Erre nehéz tapaszt találni. Belepusztult ebbe a fél Krisztinaváros. Az elhibázott, elsietett tervet végleg felborította a háború és az I. kerületnek ez a része úgy néz ki, mintha Budát is bombázták volna. A Kelenföld rohamos fejlődése a dunaparti mocsárba fulladt, mely fölött — mint a lidércfény — lebeg a telekspekuláció. A hegyvidék fejlődése teljesen megállt és egészséges megoldások helyett egymás haját tépik a kerület bizottsági tagjai. Elemi iskoláiban suszterek hálnak és van olyan iskolája, amelyet a tiszti orvos akar bezáratni, mert közveszélyes. Ez olyan jakobinus kerület, ahol mindig készen áll a gilotin és mindig valakinek a fejét követelik. A szabad polgári párt radikális frakciója még uj lapot is indít a régi „Szabadpolgár“ helyébe, vagy ellenébe, hogy elintézze a párt belső baját. Ebben a kerületben mindig halálosan gyűlöltek valakit, hogy azután egy turós-csuszás vacsorán kibéküljenek vele. Itt mindig fölösleges valaki s mire jégre tették — kisült, hogy szükség van reá. Itt a semmittevést olyan ügyesen tudják csoportosítani, hogy lázas tevékenységnek látszik. A Krisztinában mindent csinálnak és semmi sem történik. Itt az emberek csak azért egyesülnek, hogy aztán szétválhassanak és csak azért válnak szét, hogy aztán egyesülhessenek. Lett volna egy nagyon fontos ügye a kerületnek: a "téli kikötő kérdése, de az egy Becsey Antalon kívül senki sem érdeklődött iránta. Olyan tessék-lássék megoldással agyonütötték az egész ügyet. A Sósfürdő eladását is egészen magánügynek tekintik, pedig a budai fürdő- programmnak egyik fontos záróköve. A szundikálói!, kerületben, szeretett képviselője : Kollár Lajos programm- beszéde dacára, olyan csendes minden, mint a Sipka-szorosban. Itt igazán nem lörténik semmi. Az emberek egymásra vigyáznak, nehogy a másik tegyen valamit. Annak a programmbeszédnek egyetlen pontja az volt, hogy a Vízivárosnak széles utakra van szüksége, ahol a hegyi üde jó levegő .... stb. Kristálytiszta szent igazság ! De hát hol vannak azok a széles utak ? Mikor lesznek ? Hol lesznek ? A Bathyány-utcától a Margit-körutig csupa szűk sikátor. Egy zsúfolt falu. Pedig a Horvát-utcán át tervezett o-tíSIpc átlAc iifra óapfö szfikséí* volna. Közlekedése a kerületnek nincs és ha Bódy alpolgármester a sarkára nem áll, akkor még omnibusza sem volna. Lehetne színházunk télen is. A vezetők indolenciáján múlt, hogy ez sincs. Lehetne pompás Jókai-szobrunk a Széna-tér feiső részén, de a kaszinóbeli urakat ez sem érdekli. Még azt sem bánják, ha az Erzsébet-szobrot végleg elviszik Budáról. Mit nekik egy három milliós szobor ! A kerületben csak az iparosság mozdult meg. Mintha öntudatra kezdene ébredni. Erősen szervezkedik gazdaságilag és politikailag. Azt a kötelet, amelyen eddig vezették — eltépni készül. Ez a másfélezer iparos nagy erőt képvisel és képes fordítani a közügyeken és a vezetésen. A III. kerületről még beszélni is kár. Ott egy-két ember rettenetes küzdelmet visz a közgyűlésen, a bizottságokban, de a többi szép csendben, otthon kenyérre keni a fejéről azt a vajat, amelytől nem mer kimenni a napra. Amikor még kint jártak, foltos lett a köntösük a lecsurgó vajtól. Így hát ott sem történik semmL Az uj Dunahidíól várnak ott' mindent. Hid pedig, ki tudja mikor lesz. A kerület egész közgazdasági életére kiható kérdés lett volna az évek óta vajúdó ide-oda tervezett piaca, vásárcsarnoka — de valójában hat kofa, két hentes és húsz svábasszony teszi a hetivásárt. Ha a háború előtt a bizottsági tagok megcsinálták volna az egyetlen élelmiszerbeszerző lehetőséget : a Dunaparton a vásárcsarnokot, akkor nemcsak Óbuda, hanem egész Buda ellátása ma szabályozottabb volna. Ügyes ötletekkel idecsalogathatták volna a környező vidék élelmi fölöslegét, halmozódás lett volna a legszükségesebb cikkekben és ez a háború alatt, ha némileg redukálva is fennmaradt volna. De igy Óbudán, az éjszakák bus melódiája a mesz- szire vonuló parasztszekerek csengő játéka. Sivár dolgok ezek nagyon, és változtatni keli ezen. Egyesíteni kell valahol, valami módon azokat az erőket, akik tudnak is, akarnak is tenni. Valami budai szervezetet kell teremteni, ahol a szükséges dolgokat sorra fűznék, a terveket megérlelnék és készen vinnék a végrehajtó hatalom elé. Okos, egészséges,, szükséges alapon egyesíteni kell a Duna jobb partján fekvő terület akeióképes egyéniségeit. Ez a darab föld történetileg, kulturálisan, geografiailag egészen más, mint Pest s a belső résznek történeti stylusban való kiépítése, ásványvizei révén fürdővárossá való átszervezése oly programm. mely elég alapot nyújt az egyesülésre. Valami ilyesféle, de nagy koncepciójú szervezkedés érdekében agitál néhány lelkes ember. Csakhogy a duzzogók tovább duzzognak, az álmosak szundikálnak s az éhes stréberek számára ez nem látszik terített asztalnak. | Hegedűs János. | Régen, egyszer fölemelte a függetlenség háromszinü lobogóját a németajkú, a csendes, az elfojtott Budán és kitartó küzdelemmel hosszú évek során nagy táborba gyűjtötte az általa nevelt magyarokat. Lassan mindannyian magyarokká lettek és végül is diadallal tűzte ki ezt a Szent lobogót a kerület ormára. Most ezt a zászlót gyászfátyollal vonjuk be és nedves szemmel hajtjuk le az öreg vezér sirhalmára. Csodálatos volt a törhetetlensége, ember- feletti a szívóssága, amellyel ezt a zászlót lobogtatta. Emberszerető nemes alakját már életében bevonta a 48-as hősök legendás patinája, magasan fölénk emelte egy hosszú élet makulátlan becsületessége. A törpe kor bozótjából kimagaslott, mint a sudár fenyő. Egyetlen elégtétele, \urscsapásokkal sújtott életének egyetlen vigasztalása, hogy megérte eszménye teljes diadalát. Buda, 1917. nov. 17. Egeret szültek a vajúdó hegyek és a nagy dobra ütött lágymányosi téli kikötő kérdéséből csekélyke kis akció lett. A város igyekezett ugyan valami előnyöket szerezni, de az adott viszonyok között valami nagyobb eredményt elérni nem igen lehetett. A régi kikötőt az összekötő vasúti hid alatt a mai terjedelmében használják föl, a mi már magában elhibázott dolog, mert ott valami városfejlesztő nagy akciót nem lehet kifejteni. Az úgynevezett kopaszi zátony, amely a mostani kikötőt képezi, kevéssé alkalmas a fejlesztésre. A kereskedelmi minisztérium elvégzi a kotrást és a kikötő építő munkát, s a főváros bármikor átveheti kártérítés nélkül a saját kezelésébe. Csakhogy ez tisztán telelő kikötő lesz és rakodásra alig rendezhető be. Raktárak és tárházak nem férnek ott el s az egyvágányú iparvasut alig tudná lebonyolítani a forgalmat. A mólója csak hitvány hullámtörő gát és nem rakodásra szolgáló móló. Mi régebben azt a tervet propagáltuk, hogy a kikötőt építsék meg a kelenföldi pályaudvar mellett és hatalmas csatorna kösse össze a Dunával. Csakhogy ehhez szükség lett volna a hires Dunabizottság erélyes közreműködése, melyet még 1914-ben állított féöl a főváros. Három év kellett neki, a mig végre 1917. márciusában megalakult s azóta — alszik. Egy ilyen apró kis kérdés ilyen téli kikötő miatt, mely a leghatalmasabb városfejlesztő eszköz s Budának közgazdasági életében döntő hivatása volna — kár fölébreszteni. Mennyi szemét, rm_ kerül napfényre egy-egy o._ középitkezésnél, mint példám Gellért-fürdő . . . Szinte hiheteu hogy mily óriási szeméthegyekei hordtak elő a pincékből, emeletekről és ha állandóan nem fuvarozták volna el ezt az utcára került törmeléket, szemetet, maszatot, ma a Gel- lért-téren talán éppen akkora szeméthegy állana, mint maga a Gellért- fürdő. Mintha ott mindent kétszer csináltak volna, mintha a föld alatt is aknákat és tárnákat fúrtak volna, minden falat kétszer lekapartak volna, olyan rengeteg vakolat, por, piszok, föle, kulimász kő, üveg és téglatörmelék került elő a Gellért- fürdő titokzatos mélységeiből. De még ez csak érthető. Ez a fürdő parádénak épül. szépnek kell lennie : kosztsz was koszt! De hogy egy simplex átalakítás is ennyi szemetet és piszkot produkáljon, mint ahogy bámulni járta a közönség a Rudasfürdő mellett álló Arany Bárányból kiömlő szemétrakásokat, az már szinte megdöbbentő. Itt csak egyszerű átalakításról volt szó. Helyet kellett csinálni az ásványviz- üzemnek. A régi ház földszintjén tágas helyet a töltés és a dugaszolás számára, az emeleten pedig az irodának. És mégis úgy látszott, mintha belül az egész ócska házat átépítették volna. Holott ilyen gazdálkodás nem tehető föl a székes- főváros részéről, ahol mindenki tudja, hogy ezt a házat már akkor halálra Ítélték, amikor a Rudas-fürdő újjáépítését elhatározták. Ebbe fölösleges pénzt beleölni — tilos és vannak kiváncsi városatyák, akik nagy érdeklődéssel várják az Arany Bárány belső átalakításának végszámadásait. Ezt a bárányt nem kívül, hanem belül nyírták. Igazságos ügyet tett magáévá a II. kerületi iskolaszék. A fővárosi helyettes tanítók, akik a legszána- lomra méltóbb kiuzsorázottjai a fővárosi intézmények személyzetének — az államnál szokásos egy évi várakozási idő helyett nyolc-tiz évig kénytelenek várni a megválasztásra. Éz az igazságtalan háttérbe szorítása a megérdemelt elismerésnek, indította állásfoglalásra a II. kerületi iskolaszéket, hogy a fővárosi tanácsnál sürgősen eljárjon a helyettes íanitók megválasztásának igazságos és méltányos kivitelében. Ha ezt pedig a tanács és törvényhatóság nem teszi magáévé, akkor az egész iskolaszék lemond. Ugyanilyen álláspontnak igyekeznek a többi iskolaszéket is megnyerni. Az I. kerületi iskolaszék legutóbbi ülésén, melyen Szigeti János elnökölt méltatlankodással tárgyalták azt a lanyhaságot, melyet a székesfőváros illetékes ügyosztálya az elemi iskolák teljesítőképességével szemben tanúsít. A Fehérvári-uti iskola elérni osztályai használhatatlanok, mert a központi fűtés kazánjait most alakítják át, holott ezt nyáron kellett volna. Most a tantermek nem fü hetők. A Váli-utcai elemi iskola két emeletét a kelenföldi cipőgyár munkásai számára foglalták le
