Budai Napló, 1916 (12. évfolyam, 1-44. szám)
1916-11-26 / 43. szám
XII. évf. Buda érdekeit a várospolitika, közgazdaság, társadalom. művészet és sport terén szolgáló újság. FELELŐS SZERKESZTŐ: Hirdetések ára: Egy hasáb széles és egy centiméter magas terület egyszeri közlésénél 2 korona. Minden 1916. 43. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 11. Fő-utca 68. szám. Minden levél a szerkesztőségnek cimzendö. Előfizetése egy évre 12 korona. Egyes szám ára 20 fillér. J. VIRAÁG BÉLA további centiméter 1 korona. Negyedéves hirdetőknek november kedvezmény. Nyilttér sora 2 K. Szöveg között 3 K. A hirdetések dija a megrendeléskor előre fizetendő. 26. Lehajtott fővel, gyászbaborult lélekkel, bánatos szivvel áll felséges királya ravatalánál a magyar nemzet. Koronás ősz királyunk halála kétszeresen sújtja Budát, amelynek Ö volt első polgára. Gyönyörűen fölépített királyi várán szomorúan bólongat a fekete zászló, mint a mily szomorúan lengenek a fekete gyászlobogók szerte az ősi Budán, a szerény földszintes házakon és a büszke palotákon. Az örök világosság fényes- kedjékNeki, isten örök kegyelme jegyen velünk, az árván maradt magyar nemzettel. Nehéz helyzettel küzd a háztulajdonosok nagy része itt Budán, ahol a földszintes’ házak lakóinak többsége bevonult. Buda helyzete e téren is más mint Pestté. A háztulajdonosok szövetségének igazgatója Heltay Béla űr érdekes és a helyzetet részleteiben is megvilágító cikket irt lapunk számára háztulajdonos és bérlő helyzete a háborúban dinen, melyet alább közlünk: Egyik súlyos közgazdasági probléma szüli a másikat. így vagyunk a hazatérő hadkötelesek házbértartozásával is. A helyzet az, hogy a háború után elképzelhetetlen bonyodalmat fog előidézni a háború során felgyülemlett házbérhátralékok láncolata. A moratóriumos lakók hátralékai hatalmas összegre rúgnak, ezzel arányosan gyarapszik az ingatlan tulajdonosok adó- és kamattörlesztési hátraléka is. Nagy megrázkódtatás fenyegeti tehát a főváros egész polgárságának anyagi életét, ha a bonyolult visszonyok rendezéséről idejekorán nem gondoskodnak. Két tényező ügyét kell szem előtt tartani: a lakóét és az ingatlan tulajdonosét. Feltétlenül módot kell találni arra, hogy a hadból hazatérő lakót fél életére ne nyomorítsák meg azok az elmaradt házbérrészletek, melyek a háború során egyre szaporodtak. Viszont a háztulajdonosok súlyos helyzetének orvoslásáról is kell gondoskodni, mert eltekintve attól a kellemetlen helyzettől, hogy a ház- tulajdonos az államnak és városnak valóságos végrehajtója, mostanában a hadbavonultak házbérének elmaradása révén milliókra menő károsodások érik. Ez a károsodás a statisztika szerint eddig tizenhárom és fél millió korona, ezenkívül ugyancsak a statisztika szerint, az üres bérlemények után a háború kezdete óta kilenc millió 600.000 korona. Ezek az adatok igazolják, hogy a háztulajdonos helyzete kritikus és ennek folytán minden reménye a még növekedő tizennégy milliós kintlevőség s nem lehet kétséges, hogy ehhez az Összeghez minden eszközzel hozzá akar majd jutni csupán azért, hogy az állammal, a fővárossal és a bankokkal szemben íenálló kötelezettségeinek eleget tehessen. Megint elő fog állani tehát a terhseknek a háborúból hazatérőkre való áthárítása, aminek lelketlen és igazságtalan voltát azonban a háztulajdonosok is érzik. Valóban, a hazatérő katona önhibáján kivül felgyülemlett házbér- hátralékát nem szabad majd tűzzel- vassal behajtani, viszont kötelességévé lehet- e tenni a háztulajdonosoknak, hogy e hátralékokat ők fizessék? Amikor tudvalevő, hogy ennek az összegnek jelentős része nem a háztulajdonosoknak marad, hanem , adók s más illeték alakjában az állam és a főváros kasszájába vándorol. Joggal mindenki úgy gondolja, hogy ezt a tarthatatlan helyzetet az államnak kell sürgősen megoldania, hogy a hadbavonult bérlők a tehertől megszabaduljanak. A háztulajdonosok nem vállalkozhatnak arra a szégyenteljes szerepre, hogy a hazáért küzdő és hazatérő katonákat végrehajtókkal fogadják. Tehát a háztulajdonosok helyzetén azért kell segíteni, hogy a lakosságon segítve legyen. A megoldás nem nehéz, csak érvényesítenie kell a kormánynak azt az elvet, hogy a háborús terheket egyenlően viselje minden társadalmi osztály. Mentesíteni kell tehát a lakbérhátralékkal sújtott katonákat és tekintse az állam ezeket az Összegeket is háborús tehernek. Heltay Béla Nemcsak hazafias, de nagyon okos cselekedet a hadikölcsön jegyzése Buda, november 24. Néha nem jó újságírókkal, iró emberekkel intim beszélgetéseket folytatni. Megírják. Leszögezik a mondottakat, amiket nem szokás megcáfolni, mert tetszetősek, hizel- gőek, de az a baj, hogy egy-két év múlva azok dokumentumokká válnak, így járt két évvel ezelőtt dr. Bárczy István polgármester Bródy Sándorral. A két év előtt kiadott , Fehér könyviben olyan interjú féle jelent meg, amelyben Bródy azt mondja, hogy: . . . Bárczy nem fél a nehéz helyzettől, nem ijed meg a bajtól, inkább valami isteni, de nyomban kitűnik, hogy csak látszólagos kön nyelvi őséggel nézi az egészet, (t. i. a háborút) hogy nem bürokrata, nem krajcár számoló.“ Azután följegyzi kijelentéseit : . . . „Csaknem tízezer betegre való kórházunk lesz — a háború után. Az isten áldja meg ezt a háborút.“ És hozzá fűzi Bródy: . . . „Különben is nagyon meg van elégedve a háborúval.“ Azután ismét Bárczy beszel: . . . „Még a mészárosok és pékek is jól viselik magukat. Nincsen pauperismus." Arra a kérdésre, hogy van-e pénzünk? azt feleli, hogy: — „Van, amennyi kell. Minden időkre. Budapestnek félezer milliós vagyona van. Bécs szegény város hozzánk képest.“ — Arra a kérdésre, hogy van-e elég élelmiszer készlet, azt feleli: — „Beláthatatlan időkig!“ (Hát nem jó dolog ilyen interjúknak helyet adni, mert most aztán minderre nagyon rácáfolt az idő és a tények. Mert ma már se pénz, se posztó. Ám lett azóta műszerüzem, ásványvizüzem és sok mindenféle büzem.) A polgármesterről írott jellemrajzot Bródy azzal fejezi be, hogy: — „formaságok nem akadályozzák cselekedeteiben. Semmi sem olyan idegen e különösen bátor és nyilteszíi embernek, mint a körülményesség és fontoskodás. Teljhatalmú kormánybiztosnak született és most végre az lehet, anélkül, hogy kinevezte volna magát.“ . . . igen. Egészen igy van. Nagy dolgokat vár a székesfőváros közönsége attól a húszas bizottságtól, melyet a pénzügyi bizottság legutóbbi ülésén alakítottak, hogy az 1917. évre szóló költségvetés előirányzatát dolgozza ki és tegyen előterjesztést az uj jövedelmi források előteremtéséről. Valóban nagy érdeklődéssel néz a közönség ennek a bizottságnak a munkája elé, mert — érdekes részletek szivárogtak ki főleg a városi üzemeknél tervbe veti megtakarítások körül. Egyik sarktétele ennek: — a házi üzemek egységes és üzleti alapon való kezelése, szervezése és vezetése. Revízió alá veszik az egyes üzemek élén álló vezetők illetményeit és azokat a nagy ellentéteket igyekeznek majd takarékosan kiegyenlíteni. Megszűnik az a nevetséges anomália, hogy amig az egyik vezetőnek, aki rendkívüli szakértelemmel vezeti az üzemét 3200 korona a fizetése és gyalog jár, addig a másiknak 80,000 korona jövedelme van és autón jár. Nehogy ezt bárki tréfának vegye, ki kell emelnünk egyet, például az anyagszertárt, mely üzem évenkint egy millió korona értékű árut vásárol és ellátja a varos összes iskoláit és kórházait. Az elmúlt évben csak szappanban 150,000 koronát takarított meg a városnak és még talán ma is 12 filléres szappan van a raktárán. A székes- fővárosi kimutatások szerint a megbízható, kipróbált, hűséges és becsületes vezetőnek csupán csak 3200 korona fizetést ad a város. Semmi egyebet, még autót sem. — A huszas bizottság egy kissé bele pillant majd ebbe az autó-tömeg üzembe is. Most egy autó fenntartása évi 25-30 ezer koronába kerül á igy húsz autó beszüntetése már egy fél millió korona megtakarítást jelentene. A sok mindenféle házi üzemen, autón, igazgatói lakáson meg lehet takarítani egy-két milliót. Ez még akkor is nagyon célszerű volna, ha tényleg van Budapestnek egy fél milliard vagyona. Lejárta magát a jogászok uralma a városházán. Azok az osztályok, azok az üzemek, amelyek élén mérnökök állanak — egytől-egyig kifogástalanul működnek. A többinél baj van, örökös a panasz. Ott sohasem segítenek a bajokon meritorikus megoldásokkal, hanem formulákat keresnek és fiskális okoskodással teszik túl magukat a legégetőbb kérdéseken. Amikor a müszerüzem körül baj volt, a fiskálisok rögtön megtalálták az ellenszert és föltálalták a virilizmust, mint csemegét. Ezt edd meg polgártárs és ne a műszerüzemet! És a kérdés meg volt oldva. Rettenetes kamatveszteséggel jár a Tabán lassú kisajátítása Eddig mintegy 18 millió koronája fekszik ebben a városnak, aminek évi kamatja csaknem négy millió. És ez évről-évre növekedik, holott a kisajátítás ma sincs még befejezve, pedig hat év előtt kezdték. Igaz, hogy már a vegét járja és alig egynéhány ingatlan vár még elintézést, de hol van még az az idő, amikor az itt befektetett rengeteg pénz el kezd kamatozni. Hátra van még a végleges rendezés, a közművek, útépítés, csatorna, vízvezeték és sok minden egyéb, ami ismét óriási összegeket fog fölemészteni s mindamellett kevés kilátás van arra, hogy azután rohamosan megindul az építkezés. A telek pedig órárol-órára drágul. Üres lakás meg egyáltalában nincs Budán.