Budai Napló, 1916 (12. évfolyam, 1-44. szám)

1916-10-11 / 41. szám

3 3 BUDAI NAPLÓ Dr. Platthy György egészségi állapotát általános érdeklődés kiséri. Hónapok óta kiizd vesekőképződéssel s a betegség végre is ágyba döntötte. Orvosai bíznak mielőbbi teljes fölépülésében. Egyszerűen, mint a többi budai uriasszony jelent meg Gróf Tisza istvánné a kelenföldi közgyámkörzet legutóbbi értekezletén. Nem fogad­ták semmiféle előre kitervezett, szín­padi hatású ovácziókkal, de annál melegebben üdvözölte — mint egyik legszorgalmasabb közgyámot — az elnöklő Becsei Antal, a hósz- szab betegség után ismét megjelenő grófnőt. A legnehezebb körzetek egyikét, a hengermalom környékét kereste ki a maga számára a minisz­terelnök neje, mely terület erős, szo­ciális munkát igényel és tisztjét nagy odaadással töltötte be. Betegsége alatt Bittner Mária óvónő helyettesí­tette, de még akkor is a legintenzi­vebben érdeklődött minden csekély­nek látszó részlet iránt. A grófnőt nagy tisztelettel és szeretettel vették körül a jelenvoltak : — Arányi Jenő, Badál Ede h. el ül járó, Becsey Ad­taíné, Biehn Jánosné, özv. Cserháti Sándorné, dr. Czobor Gyula, Endrei Ákos, Fodor Viktorin, Gerster Kál­mán, Halmos Gyula titkár, Halmos Gyuláné, dr. Hanauer István, Hoepf- ner Guidó, Kálnay József, Kelló Vilmos, Ölveczky Pál, Raksányi Anna, Városi Jánosné, Schey Ernő, Sebestyén Arthur, özv. dr, Weiszber- ger Miklósné, Zsadányi Ferenc, Zwack Lajosné közgyámok. Komjáthy János aki mint igazgató is ki­váló színművész maradt, legközelebb föl­lép a Magyar Nábob folytatásaképen Hevesi Sándor átdolgozásában sziure kerülő Kárp.ithy Zoltán színműben, Szentirmay Rudolf szerepében. Különösen Budán nagy az érdeklődés e vendégszereplés iránt. Ivócsarnokot terveznek a Döbrentei-tér parkjába, de sietünk kijelenteni, hogy nem olcsó és jó budai bort mérnek ott, hanem — vizet. Különféle ásványvizet, elsősorban pedig a Hungária forrás gyógyvizét és a főváros különböző ásványvizeit. Minden világvárosnak van ilyen gyógyvíz telepe, ahol poharankint, hidegen-meiegen illatja ásványvizét a beteg polgárság. Az uj ivó- csarnok harmonikusan illeszkedik majd az Erzsébet hídfő folytatásaképen épült és a park szélén elvesző építészeti részhez. A legszörnyiibb kérdés az élelmezés kérdése egyedül talán Kelenfölden van egészségesen szervezve, ahol azt közvetlenül a háború kitörése után a vezető társadalom vette eré­lyesen a kezébe. Becsey Antal mér­nök, a kerület egyik vezető embere, aki fegyelmezett aggyal mélyebbre lát, némi kanapépörök elintézése után megszervezte a Kelenföldi Népsegitő Szövetséfet, amelynek elnöke boldog emlékezetű Szebeny Antal volt, a végrehajtó bizottság elnöke pedig Poinpéry Elemér min. tanácsos. Talán az egyetlen eset Budán, hogy a külömböző pártok ebben a kérdés­ben összeforrtak s így vált lehet­ségessé, hogy a végrehajtó bizottság munkájából erősen kiveszi részét Timon kkos dr.egyetemi tanár, Juhász Andor dr. a törvényszék elnöke, dr. Platthy György orsz. képviselő, Báthory Károly tkp. igazgató, Fischer József épitész, Révai Mór és dr. Hanauer István a Szent Imre colle­gium igazgatója, belevonva e szoci­ális munkába’ a Kelenföld egész intelligenciáját. 1914. augusztus ha­vában alakult meg a négsegitö szö­vetség, hogy a társadalom segítő kezével gyógyítsa a háború áltál ütött sebeket. A programm egyszerű volt: — munkára s igy keresetre adni alkalmat, élelmet adni és élel­met termelni, A szövetség rögtön népkonyhát állított és alaptőkéül 12 ezer koronát gyűjtött az alapítók között. A pénzt hasznosan értékesí­tették. Amellet, hogy állandóan élel­mezték és segítették a munkakép­teleneket, aggokat és gyermekeket, — a munkaképes gyermekek s a felnőttek számára foglalkoztató mű­helyt állítottak a műegyetem néhány termében, ahol a hadsereg számára nagyszabású varróm ühelyt állítottak 100 varógéppcl, elektromos üzemmel. Itt mindennemű katonai felszerelés készül : szörmebélésü keztyü, ruha, fehérnemű s hogy az arányokat is megvilágítsuk : — szállított a műhely eddig százezer háti-zsákot. Az igy elért forgalom meghaadta a 350 ezer koronát s ennek 80 százaléka mun­kabér. Még a svábhegyi körzetet is ellátta munkával a szövetség, mint­egy 3-400 családnak juttatva igy keresetet. A műhelyt László Jenő mérnök önfeláldozó szorgalommal vezeti. A népnek nyújtott kereseten kívül élelmiszerről is gondoskodnia kellett s a csekély alaptőke dacára nagyarányú mezőgazdasági tevékeny­séget fejtett ki a szövetség. Bérbe vett a Kelenfölden parlagon heverő vagy a bolgároktól elhagyott terü­leteket, tavaly 90, ez idén 100 hold­nál többet s azt részben feles mű­velésre mintegy 200 családnak adta ki 300 négyszögöles parcellákban, — részben a szövetség maga mű­veltette, főleg burgonyát, paradicsomot és hüvelyes veteményeset termelve. A mezőgazdasági telep a Budaíoki-ut végén, az elárusító üzem kicsiben a Fehérvári-ut 27. alatt van, ahol a szövetség irodát is tart. A termény- üzem Halmos Gyula titkár gond­jaira van bizva, akit előnyösen ismer a budai közönség mint kiváló szí­nészt, aki jelentékeny sikereket ért el Krecsányi társulatánál. Az üzemek hasznot hajtottak s ez tette lehetővé hogy a két év alatt 40 ezer korona készpénzsegélyt tudott a szövetség szétosztani, — felruházva a szegény iskolás gyermekeket, támogatva a rosszsorsu műegyetemi hallgatókat, népkonyhát tartva fenn, sőt a gon­dokkal megküzdeni nem tudó in­telligens családoknak is tudott meg­felelő ételt nyújtani. Még a művészetről sem feledkezett meg ez a kiváló szociális alkotás és a múlt évben 50—60 Budán lakó festő és szobrász közreműködésével anyagilag is rend­kívül sikerült kiállítást rendezett. Mindemellett még tőkét is gyűjtött, mely meghaladja a 25 ezer koronát, ami sertésekben, lovakban, gépekben és különféle gazdasági felszerelések­ben áll a szövetség rendelkezésére. Ezt a tőkét a háborúból hazatérők fölsegitésére szánták. Az abrakhiányból származó lómi­zériának mi budaiak isszuk meg a levét. Elsősorban bennünket sújt, ha beszüntetik az omnibusz-közleke­dést. A lónak zab kell s most mióta a zabhegyezés és a zabszem oly nagy szerepet játszik a város adminisztrá­ciójában, — kevés a zab és az omnibusz lovak műzabot kapnak, — igy teszik lóvá a lovat — nagyon lassan döcög az omniláda, aminek föltétlenül vagy omnibusz-halál, vagy — egy újabb „székesfővárosi zab- rnüüzem“ fölállítása lesz a vége. Pedig ezen a bajon egyszerűen le­hetne segíteni, csak a pesti oidal luxus-közledesét kellene hasznossá tenni. Ma az Eskü-térről autóbusz közlekedik a városligetig, ahová a pesti ember eljutt a városi, a közúti és a földalalii vasúton, és az autó­busz épenséggel káros konkurenciát csinál a városi üzemben levő föld­alattinak. Ha a pestiek részben le­mondanak erről a negyedik közle­kedési módról s az autóbusz a Krisztina-térről az Andrássy-ut sar­káig járna — végig a jól burkolt utcákon — a budai oldal egyik élet szükségletének tenne végre eleget a város. Hősök Falva címen dr. Lendl Andor felel egy vaskos füzetben arra a kérdésre, hogy mi történjék a háború után a meg­rokkant hősökkel, a hadi özvegyekkel, ár­vákkal, a háború miatt állástalanokká váltakkal, a munkakeresőkkel? Lendl Adolf dr. aki már egyszer az európai hirü állat-és növénykert létesítésével megmutatta alkotó erejét, ötletességét, szakértelmét egy olyan tervezettel oldja meg a kérdést egyelőre Budapestre vonatkozóan, hogy abból nemcsak uj polgári terhek nem következnek, hanem például Budapest köz- élelmezési kérdése egyenesen szenzációs módon megjavul és a befektetett milliók és visszatérülnek haszonnal. 178 földműves családot ültetne egy uj faluba, a Hősök Falvába, mindegyiket egy-egy jól ellátott, boldog fészekbe, ugyanannyi egy, két vagy három holdas belsőségbe és az egész falu a fővárosnak termelne. A könyv megren­delhető a Haclsegélyző Hivatalnál V. Aka­démia-utca 17. Ára 3 korona, II. kér. Iparoskor e hó 19-én este vá­lasztmányi ülést tart. Üres a fészek, nincs lakója már. A Philadelphia volt a fészek. Oda jártak a horváth-kerti művész-kalitka éneklő, csicsergő madarai. De ott nincs már semmi ujj, nincs aki előkelő gesztussal keverje a kártyát hat játszma pikéhez és kibicnek még valami kristály palotába költözött heicegh sem akad. A biíliárd asztal körül sem lehet már zajonghni, mert megroppantak a kávéház bordái és most már bordás-talanui áll. Kerény most már kerény-jegy ellenében sem látható. (Sajtóhiba, olvasd: kenyér!) Kong a kávéház és minden hangos szó, mint a tihanyi viszhang verődik vissza falain. A kávéház bársony padjain hercegnék nem ülnek többet, nem torkos-kodnak s nem játszanak filipchent (magyarul: fülöp-két) A né­met hadseregből sem téved ide ked­vükért nyalka tiszt, sem porosz, sem pajor. Hogy ettől a mi szivünk sebes — tény / Ezt rettegi, mert ez szivünkbe vág — óh né! — nemcsak a szivünkbe, hanem a lelkünbe is! Hisz még a Duna is másképen szól a budai parton : Pesten azt locsogja: — talatta, talatía! itt Budán azt, hogy : — galetta, galetta! A sira­lomtól selypítve mondjuk a cigány­nak: — Étsy! — amikor a legszebb bihari dal sem ömlik simán, di-csőn, a pityókos vendég már horly-og s a sarokban bánatosan ott ri Girgucz a szomjas bunyó, aki bacsány-aáoí kér, hogy él és azon tűnődik, hogy ha van Adony, miért nincs Bodony is. A közönség is csendes. Selymes szóval nem hizelgi őket körül és nem tapsol mencsik-offloan, ha hűvös az est. Temesvárra ment el a szín­házunk és vele ment a sok kedves művész, akiket oly igen megszerettünk itt Budán. Busan intenek utánuk Buda hegyei, halmai, virágos kertjei, és mert nincs kertész, aki gondozná, kóróvá lesz a fészek szélére hullott — viraág. Régen volt, pedig a Borsszem Jankó csak most vette észre, hogy egy budai vendég­lőben „ ... Nabonda frizs bókátza van ... “ Hol van már a friss pogácsa ! Még hetente sincs, nemhogy naponta. Itt Budán, ahol a legtöbb trafikban: — „Zigareíta nintsch!“ — és a régi jó kis korcsmákban a vendég „Retteg vajai“ cimü ételt hiába keresi ma n ár az étlapon. — De elég ebből ennyi, Mert kár kicsufolni a budaiakat hibás magyarságukért, hisz aligha van város, mely oly gyorsan megmagyarosodott volna, mint Buda. Az öregek még nem tudtak más nyelven, csak németül s az ifjúság nem beszél másként, csak magyarul. Ne­künk őrölnünk kell, hogy ezek az izig-vérig magyar érzésű, de németajkú öreg budai polgárok jól-rosszul, de kiírják magyarul, hogy : bókátza van : Jobb igy, mint svábul, Kiveszi részét Buda is az erdély menekültek vendéglátásából és min-í den kerület közgyám-intézménye melegen fölkarolta szerencsétlen hon­fitársaink ügyét. Az egyes körzetek elnökei vállalták a pénz és más ado­mányok gyűjtését és az ellátást. A fő­város a népszállóban főzet számukra és teherautókban termoíorokban szál­lítják az ételt a központokba. Az 1. kerületben a kelenföldi kaszi­nó ily étkező helyiség, ahol Becsey Antalné, azonkívül a felsőkrisztina­városi kaszinó, ahol Ripka Ferencné intézik lelkesen a buzgolkodó hölgy- bizottság élén az ellátást. A máso­dik kerületben dr. Eckermann Ede a szegényház u. 41. sz. a. szervezett a menekültek számára 40 embert befogadó lakást és ellátást. — A budai kultur egyesület kezdeménye­zésére egész Budán kiterjedő moz­galom indult meg egy monstre hang­hangverseny rendezése ügyében, amelyben eddig részt vesz a közm. kör, a budai poJg. kaszinó, Szabad Líceum budai osztáya, 11., kér. ipa­roskor, budai Katii, kör, Polgári lövészegylet, Krisztinavárosi kaszinó, 1., kér. Iparoskor, Óbudai kath. kör cs a József főherceg szanatórium. A Vigadóban levő budai polg. kör tár­salgójában volt a szervezkedő érte­kezlet, a melyen Schmidt Lajos el­nök távollétében dr. Hennyey Vilmos elnökölt és részt vettek a felsorolt egyesületek kiküldöttei. Az egyesü­letek fedezik a rendezés költségét s igy a 2 és 3 koronás jegyekből befolyó jövedelem egészben jut az erdélyi menekülteknek. Zavar.Társaságban, amelyben részt vett az egyik alpolgármester is, szó volt a műszerüzemről. Az volt a kérdés, hogy mi mindent szállít ez üzem. Többek közt — elemeket is. Az egyik úr azt kérdi, hogy: — Miféle elem az, amit a műszer- üzem szállít ? Tréfásan jegyzi meg más valaki: — Műszer-elem. Az alpolgármester zavarba jön: — Miféle mű-szerelem? Mire fölvilágosítják, hogy rosszul köti a szót: — Nem mű-szerelem, hanem műszer-elem. Azután diskréten mosolyogtak. A Sárosfiirdö mint impozáns köz­épület bontakozott ki állványburko­latából és rohamosan halad a be­fejezéséhez. Előtte most rendezik a teret. Belölről hordják ki az építéssel járó törmeléket. Csodálatos, hogy mennyi piszok kerül ki egy ilyen nagy középületből! A belső helyiségek kezdenek kialakulni és az összes nagy reprezentáló helyiségek már kellően áttekinthetők. A szükséges berendezések és bútorok munkában vannak a főváros legelőkelőbb cé­geinél, ami egyúttal garanciát nyújt, hogy a terveknek megfelelő szép kivitelben ez év végére szállítják is. A múlt napokban három óra bosszant részletesen nézett meg mindent Bárczy István polgármester Hegedűs Ármin műszaki tanácsos kalauzolása mellett. Segíthet mindenki azokon a mun­kát kereső, de nem találó, szegény nőkön, ha sürgősen a kelenföldi népsegiíő szövetség műhelyébe: — cikkek, katonai alsó ru­házatok nagyválasztéka Preisach Józsefi., Kriszíina-tér3,

Next

/
Thumbnails
Contents