Budai Napló, 1916 (12. évfolyam, 1-44. szám)
1916-05-25 / 7-8. szám
XII. évf 7—8. szám. Hetilap. Megjelenik Budapesten hetenkint: vasárnap Várospolitika, közgazdaság, társadalom, művészet. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1. Greguss-utca 10. Minden levét a szerkesztőségnek cimzendö. Előfizetése egy évre 12 korona. Egyes szám ára 20 fillér. Hirdetések ára: Egy hasáb széles és egy centiméter FELELŐS SZERKESZTŐ: magas terület egyszeri közlésénél 2 korona. Minden i i/idaÍo nr-t * további centiméter 1 korona. Negyedéves hirdetőknek J. VlriAAb dLLA kedvezmény. Nyilttér sora 2 K. Szöveg között 3 K. A hirdetésék dija a megrendeléskor előre fizetendő. 1916. május 25. Elkésett tanács és eső után való köpönyeg a napi sajtó riadója, hogy résen legyen a székesfőváros most, amikor a dunai konferenciáról s a dunai központ létesítéséről esik szó Közép-Európá- ban, amely kérdés szerencsés megoldása óriási gazdasági hasznot jelent. Elkésett tanácsok és fölösleges okoskodásmost, amikor ezt már T/enki tudja. ' rasóink bizonyára emlékeznek, nogy hány Ízben tettük szóvá Buda érdekében a dunai kikötők kiépítését, sürgetve négy helyen: Újpest, Soroksár, Lágymányos és Óbudán a kikötők mielőbbi nagyarányú építését. Elmondottuk volt, hogy a Duna— Rajna csatorna kérdését már hatvan év előtt egy magyar mérnök vetette föl, meg is tervezte és az egész ügyet Bismarck elé vitte, aki tisztában volt a kérdés óriási jelentőségével és a jövő gazdasági problémák egyik legsürgősebbje gyanánt jelölte meg. így épült föl a Lajos csatorna Bajoroszágban, mely összeköti a Rajnát a Dunával, a Fekete tengert az Északi tengerrel. Ha mi hatvan év óta öntudatosan fejlődtünk volna ebben az irányban, ma már oly nagy készültséggel állanánk itt, hogy se Bécs, se más ezt tőlünk elvitatni meg sem próbálná. A kisebb tengeri hajóknak Budapestig, illetve a csepeli kikötőig való közlekedése is régi terv és ez késleltette annak idején a gombosi, mohácsi és bajai hidak kiépítését, mert a tengeri hajóknak magas hidak kellenek. A világháború mindezeket a fontos kérdéseket újból fölvetette és megérlelte. Baross után sok minden feledésbe ment s annak idején a D. G. T. erőszakos fellépése minden viziköz- lekedési tervet elodázott. Nincs is értelme. Hajó nélkül nem ér semmit a csatorna. És ma is ott vagyunk, hogy ebben a versengésben az viszi el a pálmát, akinek több a hajója. Nekünk ugyancsak kevés van, még ha a propellereket is beszámítjuk. Mienk csak a viz, a németeké a hajó s akié a hajó, azé a haszon. A többi csak szófia-beszéd. Buda, május 23. A leánygymnásium kérdése foglalkoztatja most a felső Krisztinaváros elméit, mert egy jól megszerkesztett hírlapi komüniké úgy tüntette föl az ügyet, mintha már hozná is tálcán ezt a felsőbb leányiskolát — Pyber Ignác. A legjobb helyről nyert információ szerint ő vetette föl a krisztinavárosi kaszinóban az eszmét, hogy igy a Krisztinaváros megfelelő magasabb leányiskolához jusson és ne kelljen — úgymint ma — még Óbudáról is a Mester-utcába járniok a szegény leányoknak. A felsőbb kereskedelmit áthozza Budára a II. kerület s ez ügyben érdemes buzgalmat és munkát fejt ki Kreyesy Dezső, aki ezt a kérdést részletesen ismeri, mint a mester-utcai felsőbb kereskedelmi iskola miniszteri biztosa, ahol már tarthatatlanok a viszonyok és 30 osztály van egy épületben. — De hogy lesz a leánygymnásiutnmal? Mert az egész mozgalmat zokon vették a várbeliek, akik sejtik már, 'hogy az ott levő felsőbb leányiskolát lehozzák a várból, ha itt fölállítják ezt a leányoknak szánt gyirmásiuiuot s ez kemény csapás lesz a várbeliekre. Érthetetlenül fonódik itt össze a pártérdek és a sok részre oszló kerületi érdek. Avagy talán nem jó szabadpolgárok a várbeliek s ezért sújt le rájok a büntető ököl ? Vagy hogy nagyon is jó szabadpolgárok s ezért puhítják őket azok, akiknek ez igy nem jó. Most majd elválik, hogy milyen diplomata — Pyber Ignác és hogy oldja meg azt a régi fogas kérdést, mely szerint a káposztának is meg kell maradnia, de a kecskét is jól kell tartani, mert különben nem adja le a tejet. Kemény vitatkozások lesznek majd ebből is, aminek csak ama bizonyos harmadik örvend. Hiányzik az egészséges telekpolitika mely nélkül ügyes városi politikát képzelni sem lehet. A Il-ik kerület nagyobb arányú szabályozása egy évszázadig eltart, mert a város nem tudott és nem akart ott telkeket vásárolni. Pedig e néhány négy- szögletes házhelyek lehetetlenné tesznek minden egységes fejlődést. Mi már ajánlottuk a kényszer telek egyesítést, mint egyetlen módját a fejlesztésnek és nagyobszabásu építkezésnek, csakhogy ez nagy előmunkálatokat igényel s a városi hivatalok most sem győzik a munkát. A telekpolitika hiánya öli Óbudát is, ahol nyílt volna rá alkalom a téglagyár felszabadult telkeinek megvásárlásával, de ezt is szerencsésen elszalasztottá a város. így alakult ki Óbudán az a nézet, hogy a legnagyobb csapás azzal érte a magyar királyok ősi székvárosát, hogy egyesítették Pesttel, Budával. Enélkül ma fejlődésében túlszárnyalta volna Óbuda Újpestet. A vicinális vasutakat nem engedte volna tovább s ma Óbuda volna az egész vidék gócpontja és bevásárló helye. Fürdője révén világhírű, hajógyára révén jómódú, bora révén jókedvű. Ma hire nincs, szegény és a jókedvét tovább viszik a vicinálisok Budára, Pestre. Buda büszkesége, legnagyobb gyártelepe a Gáz-gyár, mely óriási munkatelepe révén hivatva volna üdvösen befolyásolni Óbuda hanyatló közgazdasági életét, — széuválsággal küzd. Keserű igazságot szolgáltat ez boldogult Hellai Ferencnek annyiban, hogy akik annak idején oly elkeseredetten támadták, — nem volt igazuk. Mondva csinált, teoretikus gázszakértők voltak, akiket válság elé vitt az első gyakorlati kérdés. A „Politisches Volksblatt“ különösen kemény kritikával kiséri a gázgyár jelentését és úgy véli, hogy ez a jelentés a lehető legferdébb világításba állítja a gázgyár vezetőségét. Hogy miért nincsen a gázgyárnak szene ? — erre a kérdésre a jelentésben nincsen válasz, holott csak nyitott szemmel kellett volna megfigyelni az igazgatóságnak azt, hogy mit csinál a bécsi gázgyár. Miért kell nekünk a szó szoros értelmében „sötét“ napok elé néznünk, amikor a bécsi példa azt bizonyítja, hogy a szénbeszerzés nem tartozik a lehetetlenségek közé. Bécsben a napi szénszükséglet 91 százalékát biztosította magának a gázgyár, — ellenben Budapesten csak 65 százalékot. De hibás a város is, amely külön ellenőrző bizottságot küldött ki a gázgyár részére s az sem látta meg a közeledő veszedelmet? Bizonyos incompatibilitások most kezdik meg- boszulni magukat. A városi gazdálkodás arculatán óriási bibircsók ez a szénválság és ugyancsak kicsiny szépségflastrom hozzá a — leánygymnásium. Lehet azonban, hogy mesterségesen kell egy kis sötétséget csinálni, hogy a városi üzemek más, nagyobb mizériáit ne lássa meg a közönség. Kevesebb várospolitikát kér a város adózó népe a gázgyártól, de több előrelátást a gázgyártásnál. A várbeliek fölébredtek szundikálásukból és ma már vakarják a fülük tövét az Erzsébet szobor miatt, melyet máris visznek a várból. Nemcsak a várnak, de az egész Budának óriási gazdasági érdeke, hogy ez a 3 milliós szobor Budán maradjon, mert ennél hatalmasabb szobor alig van Európában és többet ér száz idegenforgalmi ankétnél és bizottságnál. Az a kifogás sem helytálló, hogy a pályázó szobrászművészek nem tudnak megbirkózni a választott hely természetadta nehézségeivel, azért kellett kiírni az alternativ tervet, hogy vagy a miniszterelnöki palota mellett vagy a — városligetben. Mért épen igy ? Mért a Városligetben ? És mért nem a Ferdinándbástyán ?, ahol a szoboralap révén világszépen lehetne rendezni az egész környéket Vagy mért nem a Naphegyen?, ahol a »Tabán szabályozása után gyönyörű helyen volna, (hacsak addig ezt is el nem rontják alaposan-) De maradjunk a várban. Ezt mondják a várbeliek és nagyarányú mozgalmat készülnek indítani, mely monstre- kérvénynyel fordulna esetleg magához a király Őfelségéhez, hogy ezt a szobrot ne vihessék el a várból. Úgy értesülünk, hogy ezt a mozgalmat a várbeli kaszinó venné a kezébe és ötszáz aláírást készül gyűjteni a kérvényhez. Nem is lehet kétséges, hogy eredménnyel ne járjon a polgárság ily öntudatos föllépése. Különös lóverseny folyik most a várospolitikai nagyversenytéren. A budai istállók próbagallopokat rendeznek, hogy a béke bekövetkeztével várható nagy versenyben melyik lovat küldjék bizalommal a starthoz. Így a korán elhunyt Beszeuy lobjából, melynek eredményes te- nyészlovai voltak Koa és Liczió, — legutóbb hosszú távon egymással galoppozott Kapri a gödöllői ménesből (lovagolja Czybár) és Tliypla a verespáli ménesből (lovagolja Eaurnag). Thypla nagy súlya dacára pompásan bírta a versenyt, amig Kapri a kéményseprőtől megbokrosodva ki nem tört és keresztezte az útját. Thypla kizökkent a versenyből de még egyszer lábrakapott, örült iramban beérte a mindent le-gác-oló Kaprit és holt versenyt futottak a második helyig, ahol Kapri föladta a versenyt és most a Diana versenyben (báró Eötvös emlékezetére) kimutatott formája alapján valószínűleg más istállóba kerül. De a cél előtt Thypla is megtorpant és visszatért a mázsálóba. Helyi pályán aligha fut többet és csak az országos versenyeken vesz részt. — A svábhegyi díjra készül Czerpel (most lovagolja Teleczky). Ezt a fáradhatlan mént feljogosítja e nagy díjra a legutóbb nyert szép verseny a királyhágói díjban. Nagyobbrészt egyedül kanterez, de sokszor kiséri utján Perby, (mindig rosszul lovagolják) mely heréit, a versenyeken nem igen KOBRÁK CIPŐK FÉRFI, NÖ ÉS GYERMEKEK SZÁMÁRA NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK BUDÁN KIZÁRÓLAG KRISZTINATÉR 3. PREISACH JÓZSEF •HAZABAN
