Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)
1914-05-17 / 20. szám
I Megjelenik: hetenkint kétszer. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Attila-nyomda 1 , Szt. János-tér 1 a. Értekezni lehet d. u. 2—3 óráig. „ATTILA“ könyvnyomtató míiintézet. Aáinden levél a szerkesztőségnek címzendő. Telefon: 108—29.1 Előfizetése : Egy évre 8 kor. Félévre 4 kor. Egyes szám ára: . . . .10 fill. 1914. május 17. Hirdetések ára : 20. szám. X. évfolyam. Egy hasáb széles, egy centiméter magas terület egyszeri közlésnél . 2 K Minden további centiméter ... 1 „ Negyedéves hirdetőknek 5°/o kedvezmény. Nyílttéri közlés dija soronkint . . 1 kor Szöveg közötti közlés „ . . 2 Kis hirdetések ára: Minden szó ......................................6 fill. Va stag bellivel.................................10 „ A hirdetések dija előre fizetendő. Errőí»arról. Ismét perbe kell szállánunk Gelléri Mórral, amikor felpanaszolja, hogy mért szüntette meg a Mec/nvart-tér elnevezést a közmunkák tanácsa és hogy ezzel szemben teret, vagy utcát kér Mechwart számára. Jó, jó! — de ne Budán. Pesten, az uj kálvária körül valahol egy közt, de ne Buda legszebb terét. Ám az is fölösleges. A ;,'nagyérdemű iparos úttörő“ a hogy Mechwartot nevezi, nagy volt a magyarok letörésében s ez még sem lehet érdem, mely szoborért kiabál. Gelléri Mórnak oly nagy érdemei vannak a magyar ipar fejlesztése körül, oly lelkiismeretesen őrködik felette, hogy minden érdem megjutahnaztassék, — hogy nem fog csorbulni országos tekintélye, ha ebben a kérdésben nem exponálja magát. S főleg ne Budáért. Van nekünk itt egy szobrunk már, mely szintén nem a magyarság iránti szere- tetböl nőtt, a várbeli Eugen szobor, de azt felsőbb tekintetekből tűrnünk kell. igaz, hogy Budavárát ö foglalta vissza, ami azonban az önfeláldozó magyar hősök nélkül nem sikerült volna. Petneházy és hős társainak sehol sincsen szobra. Zenta város bölcsen és hazafiasán visszautasította Eugén ur szobrát s igy jutott hozzá Buda. Azonban ott a királyi kertben, mintegy családi díszül szolgál — és az ellen sincs kifogásunk, hogy Mechwart űrét a Ganz-gyár udvarán állítsák fel. Talán, ha Siemens és Schukkert művek átveszik a Ganzgyárát, akkor majd áthelyezik a szobrot az őt megillető miljőbe és helyre. Se terünk, se1 utcánk nincsen számára. * Volt Budapesten az orosz-török háború idején egy napilap : — Kelet Népe. Ez volt akkor a nemzeti eszme szószólója és erélyesen követelte, hogy a monarchia mozgósítson a törökök mellett, az oroszok ellen. Egy vasárnapi száma aztán közölt egy legfőbb haduri rendeletet a lap élén, amelyben el volt rendelve a mozgósítás és az egész felvonulás a munkák ellen. Végül pedig csillag alatt, hogy ezt az egész rendeletet úgy álmodta a cikkíró, szép volna, ha igy volna, de nincs igy. A Sza- bady kávéházban egy lelkes polgár elolvasta, de csak a csillagig és örömében a földhöz vágta szépen kiszívott tajték pipáját. Amikor utóbb felvilágosították, hogy a csillag utáni részt is olvassa el, szomorúan kezdte összeszedni az összetört pipa cserepeit. — Azt hisszük,- hogy múlt vasárnapon sok budai polgár járt igy, amikor egyik laptársunk vezércikkét elolvasta, mely szerint a Stadion jön a Vérmezőre, katonáék kapják a Rákost stb. — Csak épen a csillag alatti rész hiányzott, apró betűvel, hogy ez az ügy tavaly állott igy és szép,,yCTLn/,^u ma is igy volna, de nitfQsén • ig \ éSS. í „TérehlC'^^ojgá'okat, hol ebbe, uuu Ábtó M: alakiba, itt is, ott is p^térc^k|:kÁt *Sct1jszolgálni: A II. kcrijlIr^a^gn most válogatja, hogy^Hk^^mkolból nyílik jobb kilátás. Mindenhol takarmányul pompás képeket vetítenek a jászol fölé. Szép csábos képek a messzi jövendőből . . . : ............Néhol látszik a masiniszta arca, aki a képét igazítja. Riasztó arcok a közel múltból . . . S »l?drosi« Suddn volna az egyetlen megoldás, mely valami rendet teremtene a mi rettenetes közlekedési bajaink közepette. Nincs közgyűlés, ahol ne hangzanék el Buda valamely vidékéről a panaszos szó, hogy a közúti viselkedése tűrhetetlen állapotokat teremt. Hiába igyekezett ,,megnyugtatni“ Sándor Pál szivét Kepes László dr az pusztán a panaszos szavaktól nem gyullad meg, nem is melegszik föl, mert Sándor Pál csak az elméletben humánus hazafi, de a gyakorlatban oly krajcáros üzletember, mint a legutolsó zsákhordó. Egy lépést sem tesz ingyen és egyáltalán nem akar arra az álláspontra állani, hogy a közúti vasútnak nem csak jogai, de kötelességei is vannak a fővárossal szemben.- i,Egészen világosan körvonalazta a városi vasút nagy befolyását a budai.' közlekedés javítására dr. Lőv^dEajos és igazolta ezzel sete&Wisürgetett és kifejtett nézetünkét1, hogy Budán a közúti vasút tultengése egyúttal a közlekedés romlására, vezet Ha a „városit“ két hídon át tudjuk hozni Budára, megszűnik a monopólium és azontúl olcsó és gyors közlekedéshez jutnánk mind a két vonalon. Igaz, hogy a közúti hatalmas sil- bakokat állított fel minden hídnál és'ez őrszemek parancsoka: Kollár í Lajos heroikus harcokat viv a városi ! minden törekvése ellen, — de épen ez bizonyítja, hogy félti Budát a közúti, — a vasút áthozásának nagy horderejét. Olyan nagy tekintély, mint Kollár Budán, ideig-óráig útját is állhatja ennek/ de előbb-utóbb mégis győznie kell a józan felfogásnak. Vázsonyi Vilmos szintén sürgette 1 a városi fejlesztését és ennek pro- grammját. Szebbet, nagyobbat nem kívánhatnak, mint a városi budai hálózatának kiépítését. A budai külső körút, — a Batthyányi-utcai vonal és annak meghosszabbítása a Pasaréti utón át ki a Hiivösvölgybe, — az Erzsébet-hidról az újonnan fölépített Tabánon át a Svábhegy alján elterülő vidékre, — a Szépvölgybe és — a Pacsirtamező-utcán át ki a Gázgyár felé a Dunapartjára. Hozzáférhetetlen nagy vidékekre hatna ez termékenyitőleg. A székesfőváros egyik nagy érdeke, hogy a tulajdonában lévő városi vasutat fejlessze, amihez tág teret nyújt Buda és a legjobb alkalmat a most folyó tárgyalások bölcs kihasználása. Budo, mái». 17. Komédia minden. És ismét vissza kell nyúlnunk a múltba Erdélyi Gyula bátyánk furfangjához, amivel ő a Buda és Vidékét minden viszontagság mellett fenntartotta. Mecénást keresett folyton, akit azzal kötött a laphoz, hogy majd kieszközli, hogy az illetőről teret vagy utcát nevezzenek el. Már aszerint, a hogy. Ezt az ideát ki lehetne használni a városi pénztár javára. Most úgyis divat, hogy mindenki után teret és utcát neveznek el és azért nem is volna nehéz az alábbi terv révén pénzt gyűjteni a városi kasszába. Csináltassa meg a város Nagy-Buda- pest térképét, természetesen Vácig Kecskemétig, Szolnokig és ossza be ezt a térképét utcákra, terekre és sétányokra. Ázűtári hívja föl mind- azb'kát, akik!’a nevüket igy óhajtják megörökíteni és szabott árért nevezzen el utcákat és tereket a jelentkezők nevéről. Zónák szerint. A közeli zóna drágább, a távoli olcsóbb. A fődolog az, hogy az elkeresztelés megtörténjék, a lapok megírják és a térképen berajzolják. Az illető pedig fizet. Brazíliában a grófi és bárói méltóságokat adta igy el Don Pedro császár a korházi alap javára, miért ne tehetnők mi is! — Úgy tudjuk, hogy ilyen ideákért, ha beválnak jutalékot fizet a főváros. Mi is igényt tartunk rá valamely közcél érdekében. Hátha beválik? A Ferdinánd bastya- szabályozása napirendre került és mi ismételten fölhívjuk rá a közönség figyelmét, mert a bizottság elég felületesen el- siklott felette. A várbástyának ezt a részét is monumentálisán kell kiépíteni, mert a Margithid felöl gyönyörűen érvényesül. Fölvetettük volt a tervet, hogy építsék ide Erzsébet királyasszony szobrát. Gyönyörű kép volna. Vagy állítsák ide IV. Béla király szobrát, aki Buda nagyságát megalapozta, s egyik legnagyobb királyunk volt. Csak ne valami cyclopfalas, vagy maiteres módon tatarozzák rendezés címen, mert ezzel egy évszázadra agyonütik a Víziváros és Országút egyetlen kimagasló pontját. Meg egy városi part lesz Budán. Az állami tisztviselők országos egyesületének budapesti 1. kerületi helyi bizottsága Kositzky Tibor kir. tanácsos, Sólyom Jenő és Andor Endre elnöklete alatt május 13-iki gyűlésén elhatározta, hogy a bizottság nemcsak kizárólag az általános tisztviselői kérdésekben foglalt állást, hanem mint az állami tisztviselők hivatalos érdekképviselete a választások alkalmával mint külön községi párt fog szerepelni. A szervezkedés munkálatait már megkezdették, de bővebb programmjukat még nem ismertetik. Szegény ember sorsát, boldog Isten bírja, — mondották régen. Ma már ezt a sorsot öntudatosan tudja irányítani az állam és a város. A II. kerület szegény sorsú társadalmát a legmélyebb gyökeréig érintő tervre hívja föl figyelmünket a 11. kerület szegényügyi előadója, tehát a közigazgatásnak az a tisztje, aki ahogy levelében írja — mai hivatalánál fogva is látja és tudja, hogy ez az uj terv valóságos áldás volna a szegénysorsu néposztály számára. De adjuk magát a levelet: * Jelszóvá lett, hogy csak az az iskolatípus felel meg legjobban hivatásának, amelyik az életnek nevel s ezért jogosoknak és szükségeseknek kell mondanunk azokat a törekvéseket és kísérleteket, melyek az ez irányú legjobb típus keresésében összpontosulnak. Ily kísérletek bár ez kétségtelenül elsőrendű állami feladat volna sok féle irányban történnek a székesfőváros részéről, ahol az általános népművelési célokat nagyon ügyes kapcsolatban találjuk a népjóléti vonatkozásokkal. Ha már most ezeket a kísérleteket eredményeiben vizsgáljuk, merjük állítani, hogy a sok háztartási, gazdasági, háziipari szakirányú s egyéb ismétlőiskola, valamint az elemi és polgári iskolákkal kapcsolatos tanfolyamokon fölül messze kimagaslik a székesfőváros X kerületi háziipari szövőtanfolyama s a vele kapcsolatos varró és főzőtanfolyamok. Ha van a főváros tanfolyamai között olyan, mely valóban az életnek nevel, úgy az bízvást ez a most említett tanfolyam, mely megérdemelné, hogy rendszeres aísófoku ipariskolává fejlesztessék. Ezen a X. kerületi háziipari kísérleti szövőtanfolyamon fiatal leányok és felnőttek közöttük családos anyák egyaránt nyerhetnek oktatást.
