Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)
1914-04-12 / 15. szám
Megjelenik : hetenki'nt kétszer. Szerkesztőség: II., Krisztina-krt. 33, Értekezni lehet d. u. 2—3 óráig. Kiadóhivatal: I., Szent jános-tér 1/a. „ATTILA“ könyvnyomtató műintézet. Minden levél a szerkesztőségnek címzendő. Telefon : 108—29. 1914. április 12. Előfizetése: F.gy évre 8 kor. Félévre Egyes szám ára : .................... 15 . szám. X. évfolyam. Hirdetések ára : Egy hasáb széles, egy centiméter magas terület egyszeri közlésnél . 2 K Minden további centiméter ... 1 „ Negyedéves hirdetőknek 5° o kedvezmény. Nyílttéri közlés dija soronkint . . 1 kor Szöveg közötti közlés ,, . . 2 ,, Kis hirdetések ára: Minden szó..........................................6 fill. Va stag betűvel.....................................lü „ A hirdetések dija előre fizetendő. Erről-arróí. Husvét volna, a keresztény világ nagy ünnepe, a Megváltó glóriás halálának és feltámadásának ünnepe, amelylyel megváltotta a bűnbe esett világot. Nincs vallás, nincs hit, nincs ember, aki hódoló kegyelettel ne hajolna meg, imádattal ne volna a világ- történelem e nagy eseménye előtt. Ami benne emberi, az meghat minden földi embert és Krisztus hívei imádják benne a megváltó Istent . . . Husvét volna és oly nehezen gyűlünk istenimádásra, mert vész a hit és szinte egészen elveszett a megváltásba vetett reményünk. Nagy Isten adj erőt, hitet és erősítsd meg bizalmunkat a megváltás nagy müvében . . . * Mert szóbeszédben nagyok vagyunk. Dörgedelmes szóval hirdetjük, hogy a füst, a füst, a füst . . , amit a kis propeller okád felénk, az veszedelmes,^ az nem méltó a fővároshoz. És rendeletét ad ki a város violaszin pecsét alatt, hogy csak világoskék füstöt tűri vagy mi a szösz. . . . Azután pedig elrendeli, hogy a Gellérthegy alján, a Fehér- vári-ut mentén, épen a villanegyed alatt kéményt építsen a Gellért-fürdő és füstölje ki a budapesti Riviéráról, a Gél lért lejtőjéről a lakókat. Ha a közönség beleszólhatna a közúti dolgaiba, akkor először is lángpalióssa! kergetné ki a kapitalisták édenkertjéből Sándor Pál urat, aki úgy kezeli a szót, mintha keserű vizet ivott volna. Higan, lágyan folyik ajakáró! a szóáradat. Kár szót vesztegetni ezekről a bizottságokról, amiket csak a közönség bolonditására röpít világgá jó Sándor Pál ur, de a közönség ma úgy van, mint az a bizonyos Schlesinger és — nem hagyja magát — bolonditani. Szép bizottság volna az, mely a közönség panaszait intézné el és melyet Sándor ur állítaná össze. Vagy hogy ez is talán valami ügyes fogás ' a sajtó kijátszására, amely eddig mégis csak rákoppintott a közúti ujjaira, amikor már nagyon vastagon volta zsákhordó ujjak körmei alatt a fekete piszok. * Lajtha Béla úr neve szerepel a középitési bizottság ülésén, aki előterjesztést tett az építendő uj fővárosi könyvtár épületének terveiről, amelyek Neuschloss Kornél ur szerint összefüggenek az uj kalvintéri templom építésével. A bizottság tagjait valami borzongás járja át. Hétmillió koronáról beszélnek és a kultúrára hivatkoznak. Csendes borzongás kéretik. 'F A Gellért-fürdő körül minden csendes, mint télen a trágyadomb. Még az a három fogadott munkás sem kopog a háztetőn. Olyan ijesztő csend,, van. Vájjon hány milliót jelent ez megint? megváltás. Nyögjük a jelent, siratjuk a múltat és keserves a jövendőnk itt Budán, j Kereskedelmünk, kisiparunk pang, nagyiparunk nincsen. Ház és telek értéke csökken, jó budai népünk elvándorol, a beszármazottak vissza- kivánkoznak Pestre és ami helyükbe jő, nagyrészt sorsüldözött, hajótörött ember, aki nem hoz át más egyebet, mint léha erkölcsöt és tömérdek gondot, amivel szaporítja a mienket. Prófétánk voina elég, de Megváltó nincsen közöttük. A keresztet mi viseljük. A Tabán néptelen. Minden a levegőben lóg: a házak sorsa, emberek jövője, kisemberek léte és maga a nagy szabályozás. A Lágymányos fejlődése megállt, a Kelenföldé meg sem indult. A Németvölgy olyan, mint akinek nyakán a kés. Fejlődésének, jólétének nyitott sirja ott tátong előtte: — a déli vasút rettenetes árka. Reménnyel-vagyonnal költözött oda a népe s most szegényen buj- dosik el onnan. A Vízivárost fojtogatja a megvalósult rém. A Lánchíd elzárásával, mintha a levegőtől zárták volna el. Az Országút nem egyébb, mint rozoga viskók tömege. Nyomorult falu, mely nem bírja a világváros terheit és a ház csak teher, de nem vagyon. A Hűvösvölgy elejét, a Pasarétet agyonüti a téglagyár, a kórház és a temető. Siralmas sorsán hullajtott könnyének barázdája az Ördögárok, földjét felfalja a téglavető. A Svábhegyet egy vékony szál köti a városhoz, a rozoga Fogaskerekű, — egy darab megsavanyodott jóakarat a múltból, csiga — a repülőgép korszakában. Újlakon évek óta nem épült új ház, a szőlőhegyeken kukorica terem és világraszóló szép völgye oly távol esik Pesttől mint a Tátra völgyei. Óbuda, ez a nagy sváb falu — szegényebb, mint volt valaha. Az Árpádok királyi széke volt s ősi magyar voltát ma egyetlen kő sem bizonyítja. A Lágymányos legszebb, legértékesebb része piszkos mocsár, — a Törökvész lakóinak lába alól csuszám lik a föld a téglagyár mélysége.be, — Víziváros legszebb terére kikönyököl a Ganzgyár ócska kőfala és elértékteleníti a szomszédos telkeket, — a Ferdinánd bástya olyan mint a Vágmenti várak omladéka, — s az óbudai dunapartnál különb azóbecsei. Még Tétény is előttünk jár, neki jutott a sertésvásár, tőlünk elvették j még a Vérmezőt is. Nagyhírű fürdőink gyógyithatlan sebeket ütnek rajtunk s a Sárosfürdő ma a magyar ipar átka, — s mintegy gúnyból mutatja Újlaknak i piszkos hátsó felét a Lukácsfürdő, i Nincs két garasunk, hogy tovább túrjuk a földet Árpád sirja után. A Vérhalmon jeltelenül ál! hédervári Korit sirja, Martinovicsnak nincs 1 emléke, és ami a budai Vár díszé- j nek volt szánva, — viszik már át Pestre, Erzsébet királyasszony szobrát. Jókaitól elestünk s kaptuk helyette azt az idétlen pángermán szobrot. Ennyi kintől-bajtól, nyomorúságos j helyzetünkből, ki fog bennünket i megváltani? fl pángermán szobor ügyében folytatott küzdelmünk célt ért. Keserű pohár múlt el tőlünk. Egy szégyenétől megszabadult Buda. A magyargyülölő Mechwart András szobra nem fogja már soká provokálni az önérzetes magyarságot. Elhordják a nyilvános térről oda, ahol helyén lehet, a Ganzgyár udvarára. Még utcaitábla sem fogja nevét meg- örökiteni, mert a közmunkák tanácsa, ahol a közelmúlt katasztrófája után, most valami nyugodtabb, a közfelfogással is megegyező nézetek jutnak uralomra, — már kimondotta, hogy a Statisztika előtti tér marad, mint volt, Heltai Ferenc-utca. Minden megkörnyékezés, minden kisértés dacára, oly rendületlen kitartással szolgálta a Budai Napló ezt a gondolatot, — oly fanatikusan hittük, hogy e gyász-szobor révén Budát ért arcú lesapás nyomán támadt pir nem éghet soká a jobbparti városrész orcáján, hogy szinte a lap létét kötöttük e kérdéshez. Egyedül állottunk e harcban, még Budán sem volt fegyvertársunk. Nem is csodálkoztunk ezen, mert itt a sajtó a pártpolitikai torzsalkodásban meríti ki erejét és a tulajdonképeni nagy kérdések mellett szótlanul elsiklik. Ahol a hajlongásban gyakorlottabbak, ott még meg is hódoltak e pángermán szobor előtt és tömjéneztek neki. Csakhogy a nagy igazságokat nem homályositja el a tömjénfüst. Mi ismerjük a gyászszobor egész történetét, ahogy egyenkint és óvatosan ugrasztották bele az egyes tényezőket, s épen ezért kalapot emelünk Bárczy István polgármester előtt, aki nagy elfogialtsága mellett, megbízott a nála eljárók szavában, de amint észrevette, hogy félrevezették, — férfiasán igyekezett jóvátenni hibáját és elégtételt szolgáltatni a megsértett magyarságnak. Elsősorban öt illeti a pálma. A Budai Napló megtette kötelességét, a sajtó nagy hivatásához méltóan. Az elért siker nekünk a legkedvesebb, a legbecsesebb elismerés. * Jóvátett hiba címen a Pest; Hírlap vasárnapi számában megjelent cikkben! közöljük a következőket: Megemlékeztünk a közmunkák tanácsának ama határozatáról, amely azt foglalja magában, hogy a Mechwart András-tér elnevezést hatályon kívül helyezte, amiről csakis helyesléssel vehetünk tudomást. Az a Mechwart András, akiről szó van, ezelőtt néhány évtizeddel Németországból került a magyar fővárosba, illetőleg annak budai részébe, hogy a Ganz- gyárban szerephez jusson. Később annak mindenható igazgatója lett, hogy ezen állásában nagy jövedelemhez és befolyáshoz jusson. Az akkor még jórészben német Budán nem volt képes levetkőzni germán voltát és úgyszólván egész élete végéig német honpolgárnak tartotta magát. A gyár munkásai és hivatalnokai közé kiváló előszeretettel alkalmazott németeket, nem sokra becsülve a magyar szorgalmat és tudást. Mikor kissé megmelegedett és ösz- szeköttetésbe került az itt lakó németekkel, mihamar szervezni kezdte azt az egykor hires és sokat emle- getet germán-egyesületet, amelynek tagjai a mi viszonyainkhoz nem igen kívánkoztak simulni. A városban valóságos német kolóniát alkottak s mindenben Németországhoz tartozóknak tekintették magukat. A németségért és különösen a német nyelvért fotytatott küzdelmükben a többek között azt is megcselekedtek, hogy a milleniumi ünnepségek idején egy német színház fölépítése érdekében tettek lépéseket. A kérelmet Mechvart Andráson kívül báró Koch- meíster is aláírta, de minden eredmény nélkül, mert az ország és a sajtó felháborodása az egész mozgalmat elnyomta. A Ganz-gyár néhány vezetője két évvel ezelőtt,"azzal a gondolattal kezdett foglalkozni, hogy egykori igazgatójának szobrot emel. Ázzál a kérelemmel fordultak a fővároshoz, hogy a statisztikai épület mentén levő parkból egy kis részt a szobor helyéül engedjen át, amely kívánságot a tájékozatlan tanács teljesítette is. Nyilvánvaló, hogy a Ganz-gyár egykori vezetője csakugyan nem szolgált rá arra, hogy halhatatlanságát a magyar fővárosban többi nagyiainkkal emlékmű hirdesse. A felszólalások folytán a közmunkák tanácsa immár intézkedett is és most aligha van más hátra, mint az, hogy a Ganz-gyár a szobrot a gyár épületének valamelyik udvarába helyezze át. Igen hihető, hogy ez is hamarosan meg fog történni és igy nemcsak egy, hanem két hibát tesznek jóvá.
