Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)
1914-03-29 / 13. szám
Megjelenik: hetenkint kétszer. Minden levél a szerkesztőségnek Szerkesztőség: 11., Krisztina-krt. 33. címzendő. Telefon: 1Ü8—29. Értekezni lehet d. u. 2—3 óráig. fi t f KÍ^m * * 1 ’ Szent Jfnos:tér 1/a p évre 8 kor. lze epé,:evre 4 Kor. „A 1 11LA“ konyvnyomtato mumtezet. Egyes szám ára: . . 10 fin 1914. március 29. 13. szám. X. évfolyam. Hirdetések ára : Nyílttéri közlés dija soronkint . . 1 kor ~ , .. .. .. Szöveg közötti közles ,, . . 2 „ Egy hasab szeles, egy centimeter * magas terület egyszeri közlésnél . 2 K hirdetések ara: Minden további centiméter ... 1 „ Minden szó . .................................b till. Ne gyedéves hirdetőknek 5°,o Vastag betűvel...........................10 „ kedvezmény A hirdetések dija előre fizetendő. ErrőI-arrőL Nekünk jut Budán minden rosszból. Mintha büntetlenül lehetne itt gya- lázni a magyarságot. Mintha biztosan tudnák, hogy Buda polgársága szótlanul eltűr minden arculcsapást. itt nem tart senki rettenetes népitéletek- től, a polgárság felzúdulásától, mely kíméletlenül elsodor márványszobrokat és élő bálványokat. Mintha tudnák, hogy itt nagyon gyönge derekú, nagyon félénk szavú nép lakik, amelynek hamar hajlik a gerince s az elveknél jobban szereti a meghódolást. Talán nem is rosszul számítanak azok, akik igy számolnak. Nagy heje- hujával indultunk neki, hogy megszerezzük Budának Jókai szobrát, — elvitték. Elvitte épen az, akinek ide kellett volna hoznia. Nagyon büszkék voltunk az Erzsébet szoborra és már is viszik a Városligetbe. Hanem amikor leleplezték a magyargytilölő Mechwart szobrát, akkor ott tolongott fekete díszben minden Budán élő magyar. Most Rákóczi Ferenc nagy emlékét piszkolják. Három millió hold ura volt és odadobta, hogy száműzetésbe menjen a kivert kuruc- vezérekkel. Egy budai képviselőnek, aki véletlenül egy személy az Akadémia elnökével, egyetlen egy szavába került volna, hogy ez a szégyen, ez a gyalázat ne jöjjön reánk. Ezt az egy szót nem találta meg és Buda önérzetes polgársága még a mai napig sem dörögte feléje rettenetes tiltakozását. Kár is volna megzavarni üdülését a délvidéken. Meg aztán . . . mit nekünk Rákóczi ? Ö is csak méltóságom volt, mint fejedelem és méltó- ságos ur van Budán elég. A képviselő ur, pedig kegyelmes ur! . . . Azért hát rendezzünk záklyás fenét a tisz- j teleiére, ha visszatér közénk . . . . : Ez a Rákóci is, mi az ördögnek van most itt útban, épen most, amikor közelednek a választások. . . . Nem vagyunk mi kurucok .... No hát! * A sok bába között még is csak elvész a gyerek. A várost boldogító sok párt két széke között Ä földre ültetik végül — Buda nagy érdekeit. I A Tabán sivár környékén, hiába verik a mellüket, hiába mondják, hogy én vágyók a külömb legény! Akinek a rovására megy ez a mellbeverősdi, a budai polgár, csak körülnéz és tisztán lát mindent. Látja a nagy egyéni érdekeket, amelyek mellett igazán eltörpül az a kicsi-pici közérdek, amit a látszat kedvéért szolgálnak. Ott az urak addig fogják egyik a másikáról hiresztelni, hogy nem tett semmit, nem tud semmit, hogy végül elhiszi a polgárság. És aztán ? Csodálatos játékot folytat a közúti vasút itt Budán. Mi ismerjük. Sajnos. Olyan hitvány közlekedés, mint a budai oldalon nincs sehol széles Magyarországon. Kocsi nem jön és ha jön — zsúfolt. Végig, az egész hosszú Margitrak- parton nem látni sokszor egyetlen egy villamos kocsit sem. Minden becsületes közintézmény, aminőnek mi Magyarország székes- fővárosának közúti vasutját tartjuk, első sorban, sürgősen, nagy áldozatok árán a meglévő bajokon segítene. Olló! de nem oda Buda! Most az Erzsébethidi közlekedést kellet kicsikarni s ennek fejében leigérték az egész menyországot, a sirontuli boldogságot. Lesz itt minden! Még a Mátyástemplom harangozója is villamoson jár majd fel a toronyba. Lesz villamos a Svábhegyre, kettős vágány a Farkasrétre, az Alkotás- utcából egyenesen a Ferenc józseí- hidra visz majd a villamos a Villányi- utón végig s ha most megkérdeznék Sándor Pál urat és udvari tanácsosait, akkor azt is megígérnék, hogy saját költségükön építik meg a Borá- ros-téri hidat, — csak azt az Erzsébethidi jogot adják már oda! Lesz itt fészkes fene, de nem villamos a Svábhegyre! Ha ezt komolyan akarná a közúti, akkor már régen meg volna, hisz ott van a Farkasréti temető felett a végállomás, egy kilométernyire a Svábhegytől, csakhogy épen ezek a vonalak azok, amelyek révén prés alá lehet tenni a fővárost. A közúti vasút emminens érdeke, hogy azt a kilométert kiépítse mielőbb és mégis vár vele, hogy ezzel is jobban préselhessen. Csodálatos játék ez polgártársaim. Mohón olvastuk mindnyájan azt a gyönyörű programmot, amit a közúti adott és az egyetlen józan ember a kereskedelmi miniszter volt, aki ridegen rámondta, hogy ez — a jövő zenéje. Csak épen nekünk budaiaknak lehet ilyeneket bemuzsikálni. Egyetlen egy mód lett volna, hogy ezt a sok csillogó Ígéretet valóra váltassuk a közútival, ha az Erzsébet hidi közlekedés jogát a Városi vasút kapta volna és a közútit szorították volna a megalkuvásra. Ariiig Budán a közúti vasút nem kap egészséges konkurenciát, addig — fütyül reánk, nekünk, — ahogy tetszik. Ma ez Budán monopólium és ugyancsak csúful kihasznált monopólium. Buda pedig alszik. Álmodja a legszebb álmokat azokról a csillogó ábrándképekről, amiket a közúti poéta, Sándor Pál ur fovoláz neki s amihez kórusban zengik a dicséretet azok az udvari tanácsosai, akik egész Budát odaadnák — egy tál lencséért, amit a Lipót-küruton ma úgy hívnak, hogy — igazgatói állás! De nekünk Budán ezt mind be kell vennünk, le kell nyelnünk. És úgy kell nekünk ! Buda, márc, 29. Müszerelem hamis gyöngye haboz a béke lakomák kocintó serlegében, a bor felszínén. A 11. kerület gondosan izolált közönsége előtt szép szavakkal zengett dicsériádot a kerület képviselőjéhek egy fővárosi bizottsági tag, hogy a közgyűlésen az egész főváros előtt ügyesen beállított indítvánnyal leránthassa. Nagyon érezhető ezen a méltóságosok között dúló szeretet ize. Jenes Vilmos legutóbb azt indítványozta a törvényhatóságban, hogy kérje fel a város a fővárosi kerületek országgyűlési képviselőit, hogy amikor szükséges, vessék latba minden befolyásokat, tekintélyüket, összeköttetéseiket a főváros érdekében a kormánynál. Oh szent ártatlanságba burkolt indítvány ! Éppen a második kerület képviselője, vezér alátámasztója a kormánynak és bizottsági tag is egyúttal, de aki városatya- ságát nem vette komolyan, aki a főváros ügyes-bajos dolgait nem igyekezett soha elrendezni kormány segítséggel, aki rikítóan csillogtatja, hogy sem fővárosi, sem kerületének helyi érdekei iránt nem érdeklődik, nem törődik velük és ezzel garanciába is — a jövőre, hogy nem is fog törődni velük. Rossz szolgálatot tett excellentiás klubtársának Jenes Vilmos. Felidézte a már majdnem elfelejtetteket, hogy most újból, de jobban emlékezetünkbe véssük a választásokig. Vagy talán ezt akarta ? A Krisztina-tér rendezese ma már annyira előrehaladt, hogy az ügyosztály a versenytárgyalásra beérkezett ajánlatokat előterjesztette az ut és csatorna építési bizottság ülésén. Nem tartjuk szerencsés gondolatnak a templom körüli tér vásárpiacnak való felhasználását, bár a régi szokás és gyakorlat, mellette szól. Ezt a kérdést meg lehetett volna oly módon oldani, hogy a piac a Krisztinaváros centrumában maradjon, de nem a templom. körül. A templomot pedig kis parkkal kellett volna körülvenni. Igaz, hogy ilyen pótokoskodás : eső után köpenyeg. Generálpardont szalutált már a miniszter is a közúti előtt. Nem akarja megengedni, hogy a Városi villamos’ átjöhessen az Erzsébethidon Budára, a Döbrentei-téren túl. Amit sok nehézséggel, sok érdek eltemetéssel keresztül vittek, sok reménnyel vártak Budán: a Városi villamos budai közlekedését, erős konkurren- ciát a közútinak, gyorsabb forgalom lebonyolítást, olcsóbb tarifát, mind mind — hogy is mondják — csak a holdban lesz meg. A közúti hatalma nagy, aranyhoz szokott erős markok és körmök még az állást jelentő székek bársonyát is erősen fogják, ölelik magukhoz, szakítják, húzzák lefelé a közúti környezetbe, hogy lerongyolva a sárban mocsko- lódjék. Nem lesz a Fő-utcának Városi villamos forgalma, nem lesz a Csalogány-utcán át a Széna-térig egész- ! séges közlekedés, nem lesz az Er- j zsébet-hidon át, a Tabánon keresztül ; a Németvölgybe tiszteséges közieke- ; dési eszköz Buda közönségének, í amelyik még hitt a jóhiszeműségben, i a jogos érdekek védésében. Szomorú i csalódást, nagy kiábrándulást jelent a miniszter leirata. D^még nagyobb és hatványozottabb átkozódást Sán- dorpáléknak és támogatóiknak a közönség részéről. Cssrnaf 3őzseí Ismétmegbotlottam egy sirhalomba, melyet most hántolták s baráti köröm ismét szegényebb lett. Társam a szer- I kesztésben : Csernay József meghalt I fiatalon, egy végzetes hülés következ- : tében. A magyar újságíró egy külö- í nős típusa veszett el benne. Minden ! szépért hevülő, könnyen lobbanó, az ! igazságért mártiromságot is szenvedő j ember volt, aki — csendesen pen- | gette a lantot is, forgatta az ecsetet is. Az a nyugtalan lélek volt, akinek nem elég gyorsan halad a világ. Szerinte minden ólomlábon járt. Óbuda lelkes harcosát vesztette ei benne, aki látnoki hévvel képzelte el a III. kerület rohamos fejlődését. Halvány arca kipirult, amikor Óbuda magyarosodása került szóba, amelyből derekasan kivette a részét, mint tanító és iskolaigazgató. Lelki szemei előtt ott ragyogott az újpesti hid fölépítése után újjáépülő Óbuda képe, a vörösvári sugárút, a fényben úszó, széles Lajos-utca, az új gárgyárhoz vezető sugárút, a kiépült óbudai rakodópart s a hajógyári dunaágból épült óbudai kereskedelmi kikötő. Álmodott ezekkel és lázasan szerette volna siettetni ezek megvalósítását. Talán érezte, hogy arasznyi rövid életfonala megszakad, mielőtt megláthatná ábránd képeit a valóságban. ,
