Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)

1914-01-11 / 2. szám

MEGJELENIK BUDAPESTEN HETENKINT 2-SZER : SZERDÁN ÉS VASÁRNAPON. — SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : II. KERÜLET, FŐ-UTCA 40. TELEFON 108—29. 2. 1914. január 11. előfizetése egy évre: 8 k, félévre 4 k,egyes szám 10 l HIRDETÉS ÉS NYILTTÉR ÁRSZABÁSA AZ UTOLSÓ OLDALON. szám. X. évfolyam. megrendelést átvesz a kiadóhivatal. Erről-arról. Az alagutvám ügyében a legutóbbi népgyiilésen dr. Baranszki Gyula mondott érdekes és izgató beszédet. Be is jelentette a jelenvolt rendőr­tanácsosnak, hogy izgat. És izga ott. Bebizonyította, hogy az Alagút meg­váltásának diját a krisztinavárosi pol­gárság már kifizette azokkal a jog­talanul szedett négy fillérekkel, mert jogosan csak két fillér járt a rész­vénytársaságnak, vámengedélyi okirat szerint. Az alagút csak olyan közút, mint más és furcsa volna, ha az Andrássy-ut elején vámot szednének, mert fával való burkolása hétszáz­ezer koronába került. Az alagút vámja forgalmi akadály, rontja a ruhát, mert gonbolkozni kell, koptatja a nadrág zsebet és a vámszedők gya­núsan megnézik az embert, nincs-e mögötte talyiga, vagy eléje fogva ló. Ez a vámszedés elavult zaklatás, amit jogtalanul szed az állam, — külön teher, melyet ha kirónának egy ösz- szegben, akkor felzudulna a polgár­ság, de igazságtalan, mert egyes embert sújt, csak azért, mert nem a Chicagóban lakik, hanem a Várhegyen túl. Ha eltörülnék, megtérülne más adókban. Ma kerékkötője Buda fej­lődésének, pedig a különféle hid és alagút vámok nélkül sok oly gazda­sági és ipari vállalkozás alakulna .Budán, mely a fejlődését hathatósan elősegítené. — Mindezekhez oda kell képzelni Baránszki ügyvéd mozgé­kony alakját a dobogón egy, két, három pápaszemmel, amint csípős, éles hangon izgat. Mert izgatott. És e különféle vámok ellen érdemes volna tovább is izgatni. A közúti közlekedés Budán béna, kezeit megkötötte a léha kapzsiság, amit nagyranövelt az az átkozott tu­dás, hogy versenytárs nélkül áll a „közu-tált vasút“. Nincs is remé­nyünk reá, hogy javuljon a helyzet, mert kocsija nincs, embere nincs en­nek a romlásnak indult vállalatnak. Az a sokat szidott omnibusz nagyobb szolgálatot tesz, becsületesebben tel­jesíti kötelességét, biztosabban szál­lítja az utast, mint a közúti. — Csak egyetlen egy mód van, hogy ezt az elbizakodott — várost, közönséget, egyaránt semmibe sem vevő vasúti társaságot józanságra rázzuk, ha mó­dot talál a székesfőváros, hogy ver­senytársat állítson neki. A legsimább megoldás volna, áthivni a városi vas­utat, de ha ezt hid hiányában egye­lőre nem lehet, akkor meg kell te­remteni egy speciálisan budai közúti vasutat, mely kellő alaptőkével jö­vedelmező is volna és letörné a köz­úti ökör szarvait. — A pusztába kiáltó szó, amit a közgyűlésen mondott Jenes Vilmos, hogy a Bécsi-ut köz­útiját kapcsolják bele a II. kerület, vagy ahogy Baránski Gyula szeretné, hogy még a Kelenföldet is vonják bele ebbe. Nem lehet, nincs kocsi. Ami nincs! Valaki, akinek mindig van mondani valója, — valaki, aki évtizedeken át vett részt a községi harcokban — valaki, akit régi személyes jóbarát­ság fűz a közmunkatanács tagjaihoz, — valaki, aki nem akar névvel szere­pelni, nehogy e miatt a társadalmi érintkezés terén ellenségei legyenek — valaki, aki mégis fölöslegesnek tartja az egész közmunkatanácsot — írja nekünk a következőket: A közmunkák tanácsának 1912. évi jelentése nem nagy örömet sze­rez Budán, mert igazolja, hogy ez év folyamán alig történt valami a budai részek fejlesztése érdekében. A jelentés az I. kerülettel kezdődik, de mondani valója nincs. A rég múlt időkből táplálkozik, visszatekint a múlt századokra és azt a következ­tetést vonja le, hogy a vár mindig a főúri világ otthona volt, ezért nem népesült be a múltban és ezért nem fog benépesülni a jövőben sem oda kell törekedni, hogy a székesfőváros egyébb területéről — a zsibongó élet által — kiszorított főúri világ ott találja meg neki való otthonát és meg is állapítja a jelentés, hogy főuraink tényleg igyekeznek is a vár­ban ingatlanokat szerezni, de — el­hallgatja, hogy az uj tulajdonosok nem építenek történelmi typusban uj főúri palotákat s igy a vár törté­nelmi hivatásának emelése érdekében nem tesznek semmit. A jelentés a II. kerületnek nem szentel külön fejezetet, csak a várral kapcsolatosan említi meg, hogy a várhegy oldalának rendezése még mindig csak a jövő, — talán a jövő — század zenéje, s ha a vár bás­tyáját köröskörül elfoglalják a mág­nások, ha az Esterházy hitbizomány főúri palotát épit a mostani magtár kinézésű épület helyén, az uj paloták fenséges kilátását ne vonják el a vár oldalban emelt polgári házak. Csakhogy a főuraink a téli hónapok­ban sem laknak állandóan a várban — a polgárok pedig nem nagyon tülekednek, hogy a vároldalban bér­kaszárnyákat építsenek, a zsibongó élet sem nagyon szorongatja a pesti oldalon a főurakat és igy ráérnek még megszokni a várbeli otthont. A vároldal szabályozása igy nem sürgős és várhat még egy gyenge századot. Ugyan ilyen nem sürgős a jelentés szerint a Mátyás lépcsőnek a Korvin-térig való meghosszabbí­tása. Ezt a tervet Schulek Frigyes tanár még 1902-ben nyújtotta be és az a lefolyt 12 év alatt csak egyet­len lépést tett előre, nevezetesen a fővárosi közmunkák tanácsától el került a székesfőváros tanácsához. Ha tehát tovább is ilyen gyors lépé­sekben halad, hamar elmúlik a gyenge század. A várral és ennek kapcsán a II. kerülettel is végezve áttér a jelentés a tabáni városrész szabályozására — ám uj dolgot itt sem mond. Tényleg a Tabán kisajátításán kívül nem is történt az 1912. év folyamán az I. kerületben semmi, de a ható­ságok mégis sokat foglalkoztak ennek a kerületnek a jövőjével, jövő fej­lesztésével ; összeírtak, összerajzoltak egész könyvszekrényre valót, feltét­lenül érdekes és értékes dolgokat, de ugyan azon idő alatt, ugyan azok a hatóságok nem áldoztak a II. kerületnek egy eszmét, de sőt még csak fél árkus papirost sem, ellenben a kelleténél többet foglalkoztak a kerületet az anyagi romlásba taszító ' tervvel, a Lánchíd elzárásával. A jelentés azután végig halad a II. kerület belterületén, továbbá a nyaralók, a családi házak építésére legalkalmasabb külterületén, de anél­kül, hogy akár jobbra, akár balra tekintene, úgyszólván bekötött szem­mel megérkezik a III. kerület kies fekvésű, bár kőbányákkal majdnem a heiyrehozhatatlanságig tönkre tett vidékére: — a Szépvölgybe, a Pál- völgybe és a szomszédos hegy lej­tőjére, erre a családi otthonok épí­tésére kiválólag alkalmas és ma még aránylag eléggé olcsó helyre. A sza­bályozási terv szerint ezt a vidéket 10—20 méter széles utak fogják szelni minden irányban és ha a székesfőváros törvényhatósága annak idejében egy tál lencséért ki nem adja kezéből a hatalmat, hogy a város területén a helyi közlekedést irányítsa, akkor itt lehetne megépí­teni egyik legszebb fekvésű helyi vasutat a Margit-körut egyik alkal­mas pontjából kiindulva a Rózsadomb lejtőjén a Törökvész dűlőbe és innen a Csatárka hágón át a Pálvölgybe, a Szépvölgybe, le egészen a Kis- celli útig, vagy akár a Vörösvári utcáig. Aki látta Genovának, vagy Algírnak magas fekvésű nyaraló helyeit és ezen magaslati helyek villa­mos vasúti hálózatát, amely helyek külömben nem nyaralók, hanem min­den időben egyformán lakott családi otthonok, annak nem lehet kétsége az iránt, hogy Budának ez a kies vidéke ilyen villamos vasúttal be­hálózva és az említett helyeken érvé­nyes olcsó személy díjszabással, rövid évek alatt beépülne családi házakkal. Mert könnyebb eljutni a hatodik határba, mint Budapestnek legegészségesebb fekvésű helyeire, igy azután mi a hegyvidékeinkkel lemaradunk, ellenben Szentmihály az ő szemétdombjaival, Rákospalota, Erzsébetfalva az ő homokbuckáival pedig fejlődik és'halad. Dicsekedik azzal is a jelentés, hogy hány helyi érdekű vasút léte­sítésénél járt közbe; mely a vidékekre vezetett, de mélyen elhallgat arról, hogy a budai hegyvidék vasút háló­zatának fejlesztése kérdésében még sürgető, vagy indítványozó felszóla­lással sem tett egy picike kis lépést sem. A III. kerületre vonatkozó jelen­tés azzal ér véget, hogy a Pacsirta- mező utcánál parkot építenek. Ez is a XXI. századnak szól, mert bizony a folyó században Óbudának ez a része valószínűleg nagyon könnyen tudja nélkülözni a parkot. A tanács 1912. évről szóló meddő működését legjobban bizonyítja a jelentés végéhez fűzött részletes számadás. Ebben az esztendőben terjedék eladásokból összesen csak kettőszázezer koronát vett be a tanács, pedig a szabályozás folytán a köz­terület céljaira való vétel és terje- dékek eladása a város építési for­galom fokmérője. A Margitsziget 1912. évi nyers bevétele alig ütötte meg a 250.000 koronát, s igy ez az üzlet ma még nem valami jövedelmező vállalkozás, mert ez a bevétel jó­formán fel is emésztődött. A sziget kilenc millió korona értéke gyümöl- csözetlenül maradt. Mindent összevéve a közmunkák tanácsa az 1912. évben kifejtett mun­kájának értékével meg sem közelí­tette azt a 201.500 koronát, amit föl­emészt a tanács személyzeti kiadása. Budapest, 1914. január 11. Csínján simogattuk eddig ezt a Sándorpált, aki alatt a budapesti közúti közlekedés valóságos isten­csapása lett, — de a szentendrei vicenálison legutóbb történtek után, ezt a sándorpállott sebet ki kell égetni a főváros beteg közlekedésé­ből, mert igy sohsem gyógyul meg. Fejtől romlik a hal és ez a mi köz­lekedésünk valóban romlott. Ezt a fejet le kell ütni a halról. — Szom­baton este történt, hogy jámbor, bé­kés utasokat véresre vertek a vici­nális egyik állomásán, revolvert fogtak rájuk — a Sándor Pál emberei,

Next

/
Thumbnails
Contents