Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)
1914-02-22 / 8. szám
I Megjelenik: hetenkint kétszer. Minden levél a szerkesztőségnek Szerkesztőség : 11., Krisztina-krt. 33. címzendő. Telefon : 108—29. Értekezni lehet d. u. 2—3 óráig. Fi-r +• Kiadóhivatal: 1., Szent János-tér 1/a. F(rv Avrp « Ze a , at'T'ii AíM- tgy evre 8 kor. Felevre 4 kor. „A 1 11LA“ konyvnyomtato nnuntezet. Egyes szám ára: . ío fin 1914. február 22. 8. szám. X. évfolyam. Hirdetések ára : Nyílttéri közlés dija soronkint . . 1 kor _ .. Szöveg közötti közlés ,, . . 2 „ Egy hasáb szeles, egy centiméter ... , . , , . , , magas terület egyszeri közlésnél . 2 K Kis hirdetések ára. Minden további centiméter ... 1 „ Minden szó ..........................o till. ne gyedevesj^rdetoknek 5»/o Atodetésk 'dija' eiőre fizetendő'.' Erről-űiróh A szegény suszter elment a paphoz és szomorú arccal panaszolta el, hogy az ő kis leányát Rebekának keresztelték annak idején és most azt szeretné, hogy valami szebb nevet adjon neki a pap. No, e miatt ugyan kár búsulni és majd csak segítünk a bajon, hisz a leánynak több neve is van bejegyezve. Ezért kár igy szomorkodni, ha más baj nincsen. Hát hisz volna más baj is, mert épen délben árverezik el a derék cipészmester házát és bútorát, de fizetni nem tud. — Hát épen úgy van a Krisztinavárosi Kaszinó a Krisztina-téren, hogy amikor a Lánchíd elzárása miatt dobra kerül két városrész, akkor azt kérik a tanácstól, hogy adjon a Lánchidnak — szebb nevet. Például Széchenyi-hid. Igazán szép gondolat, de talán nem időszerű. Arról már egészen fölösleges beszélni Budán, hogy kik akarják, kik sürgetik azt az üdvözítő eszközt, mely a Lánchíd elzárásával járó ezer bajon fog segíteni, t. i. a közúti társaság üzemét az Erzsébet hídon. Tudjuk, látjuk, halljuk. Pedig az egészséges megoldás a Városi vasút áthozatala lett volna, amelynek sínjei ott járnak az Erzsébet hid pesti fejénél. Ez aztán konkurrenciát hozott volna a budai villamos forgalomba. Így azonban minden marad a régiben, csak épen — egy pár zseb dagad meg és Sándorpálur gőgje növekszik, mert az történik Pesten és Budán, amit ö diktál. Csakhogy a polgárság számon tartja a közúti — szekértolóit, akiknek nem kell sem autóbusz, sem omnibusz, sem a városi, hanem egyedül és kizárólagosan csak a — Közúti. A választási helyiség ajtajára fogjuk felszögezni annak idején ezeket a neveket. * Mint az Alagúttal, úgy járhatunk a Lánchiddal is. Tavaszra ígérték, hogy elkészül s azóta elmúlt a nyár, az ősz, múlik a tél és az Alagút még mindig csöpögős, piszkos és sötét. Az a két esztendő, amit a Lánchíd restaurálására szántak, szintén elnyúlhat három évre. Három, négy év múlva már akár zárva is maradhat a Lánchíd, mert akkora elköltözik a Krisztinaváros egyhar- mada s a Víziváros fele. Erről sem volt még szó, hogy a repülő-omnibuszt, a franciák legújabb találmányát alkalmazzák a Lánchíd pótlására. Csodálatos, hogy az aerobuszt még nem ajánlotta senki a törvényhatóságban. Talán a levegő döcögősének nagyobb sikere lett volna, mint földi testvérének, mert nem fűződne annyi érdekeltség hozzá. Vagy talán épen azért nem került napirendre ? fl Lánchíd elzárásának kérdése amióta tárgyalás alatt áll, már sok szó esett arról, hogy miként lehetne a közlekedési eszközök e megfogyatkozását pótolni és ebben a kérdésben mindenki a csavargőzös, a villamos, az omnibusz közlekedés szaporításáról, az autóbusz forgalom létesítéséről beszél. Egyetlen egy esetet olvastam, amikor valaki nem látta e forgalmi eszközök szaporításával, újaknak beállításával a kérdést teljesen megoldva, hanem hozzá vette még az időmulasztást, az elvesztegetett időt is, de végeredményében ezzel is odajutott, hogy Budapesten az időmulasztás nem jön tekintetbe, mert itt az idő — nem pénz! Hát én magam is elismerem, hogy az idő nem pénz azoknak, akik a saját fogatukon, automobiljukon járnak, nem pénz azoknak sem, akik ilyen járó szerszámokat bérelnek, mert ezek az urak csak kivételesen jutnak fáradtsággal a maguk százezer felé hajló, vagy ezt is meghaladó keresetükhöz és ezeknél a kereső feleknél 10—20 perc, egy-két óra késedelem nem is jön számításba, de bizony a szegény embernél az idő Budapesten is pénz és a szegény ember nem azért megy gyalog a hivatalba, üzletbe, műhelybe, vagy a gyárba, mert nem sajnálja az útra az időt, hanem azért mert zsebe csak ezt a közlekedést birja el és inkább a nyugalomra szánt időből vesz el valamit, hogy a megállapított időre munkába álljon. A szegény embernek meg van szabva a munka ideje, előbb nem állhat munkába, amint az elő van írva és ezt az időt be is tartja, mert a mulasztást levonják neki pénzben és ezt a szegény ember nagyon is megérzi. A napi keresetéből élő társadalomnak, azonban nem csak arra van szüksége, hogy a Duna egyik partjáról, annak másik partjára gyorsan átjuthasson és igy ne legyen kénytelen pihenésre, vagy étkezésre szánt idejét, gyakran talán az egészség és igy a munkaképesség rovására megrövidíteni, de szüksége van arra is, hogy ez a gyors közlekedés ne legyen drágább, mint a Lánchíd elzárása előtt, a gyalog közlekedés volt! Mert nézzük csak közelebről a dolgot! Az a statisztika, amelyet az állami hidak vezetősége a Lánchíd gyalog forgalmáról kimutat — nem pontos. Ott ugyanis úgy csinálják a statisztikát, hogy a hány személy a 4 fillér lefizetése mellett a hídon átmegy, ugyanannyi jön visza is, tehát a váltott jegyek számát megkétszerezik és kijön a gyalog közlekedők száma ! Pedig ez nincsen úgy! Sokkal több ember megy át a Lánchídon gyalog Pestre, mint a hány ugyancsak gyalog — Budára átjön, nevezetesen, mig 100 jön Budára, addig átlag 120—140 megy Pestre! Miért? Mert Budáról fizetés nélkül jutunk át a pesti oldalra, szóval ingyen, visza- felé azonban fizetni kell a hídon 4 fill.-t, ámde a csavargőzös is áthoz 6 fillérért, igy ezt a 2 fill, külöm- bözetet nagyon sok ember ráfizeti, sőt tekintettel arra, hogy az omnibusz már a József-tértől jön és innen 8 f.-ért a Batthyány-térig visz, sok ember ráfizeti a 4 f. külömbözetet is! Erre azt szokták mondani, hogy ez csak filléres külömbözet, tehát nem jöhet számításba, természetesen ismét csak az automobilos, fogatos társadalom beszél igy, de a szegény ember azt mondja, hogy ha egészen gyalog jártam, addig megtettem az utat 4 f.-ért, ezután csavargőzösön megteszem 2X6 = 12 f.-ért, omnibuszon 2X8 = 16 f.-ért, villamoson 2X12 = 24 f.-ért és ez 200, 400 illetve 600u/o áremelkedés, de ha felkelek egy órával korábban, tehát a pihenési időm rovására reggel óriási kerülővel, tehát testi fáradsággal is — átmegyek gyalog, akkor is 6 f., 8 f., 12 f. közlekedési kiadásom van vissza, ami szintén 50, 100, 200% áremelkedés! Ha nem jól esik az autótaxin járó urnák 4 K helyett 12 K-nát fizetni, ugyan az áll a szegény emberre fillérekben! Mert hát hány ember van, akinek ezt az utat naponta kétszer is meg kell tenni ? Eddig megtette gyalog oda-vissza 8 f.-ért, most megteheti csavargőzösön oda-vissza 24 f.-ért, tehát 16 f. külömbözettel és ez egy évben 300 munkanapot véve 48 K, vagy naponként, egyszeri közlekedés mellett 24 K! Hát nem pénz ez egy szegény embernek? Bizony kell, hogy az hiányozzék vagy a ruházatból, vagy az élelmezésnél, mert a napi keresetéből élő ember számadásában ez már számot tevő összeg! Ami közönségünknek az a része, amelyik a pesti oldalon keresi meg mindennapi kenyerét, már úgy helyezkedett el Pesten is, Budán is, hogy számításba vette nemcsak a Lánchídon való gyors átjutást, hanem az olcsóságot is, igy a bajon csak akkor segítünk igazán, ha nem csak gyorsak, hanem egyúttal olcsók is leszünk! Nem elég tehát megsüri- teni a villamos, a csavargőzős forgalmat és beállítani az autóbusz közlekedést, mert hiszen a villamos alig jöhet számításba, ez a pesti oldal egyetlen egy részére sem visz át olyan helyekre 12 f.-res szakaszjegyekkel, ahová azelőtt 6 f.-es csavargőzös, vagy 8 f.-es omnibusz jegygyei eljutottunk, hanem ezekre a helyekre a villamoson már 20 f.-es jegyet kell váltani, a csavargőzös pedig háromszorosa, sőt ha az autóbusz forgalmat tényleg 4.-es jegyekkel léptetik életbe, ez is kétszerese lesz az ,-;jbgi kiadásoknak. Szóval ha azt c, >rjuk elérni, hogy a szegény ember nt fizessen rá a Lánchíd elzárására, — és nekünk törekednünk is kell oda hatni, hogy úgy az autóbusz, mint a csavargőzös is adjon ki a budai Lánchídfőtől a pesi Lánchídfőhöz és vissza szóló 4.-es térti jegyeket és pedig még abban az esetben is, ha a hatóság ezeknek a vállaltoknak a külömbözetet egyenként, vagy alku szerint átalányban megtéríti. Ebben az esetben legfeljebb arról lehetne szó, hogy ezek a jegyek csak reggel 6—8, déli 12—2 és este 6—8 óra közt legyenek érvényesek, mert azt elismerem én is, hogy az, aki ezen időközökön kívül közlekedik — ráfizetheti a külömbözetet. Németh Imre dr. Buda, íebr. 22. Bűnben fogant minden dolognak, bűn a gyermeke. Már a nagy német poéta is megmondotta, hogy a bűnös tett átka, hogy újból mindig bűnös tettet szül. És azt a szegény diur- nistát, aki azért, — hogy megtakarítsa az Alagutvámot és a hídpénzt, katona ruhába öltözött naponkint négyszer és tényleg megtakarított vele naponkint 24 fillért — föl kell menteni. A hidvám jogtalan adó és épen a szegény embert sújtja, mert aki omnibuszon vagy villamoson járhat, az nem fizet se hid, se Alagutvámot. A napidijas pedig szegény ember, nagyon szegény, aki sehogy sem tud megélni és vagy az összekötő vasuti-hidon át jön haza óriási kerülővel és idő előtt letörnek az inai, — vagy valami ilyen huncutságot eszel ki, mert megtakarít igy havonkint hat koronát, ami olcsó cigarettába átszámítva 600 cigaretta
