Budai Napló, 1914 (10. évfolyam, 1-30. szám)
1914-08-01 / 30. szám
Megjelenik: hetenkint kétszer. Nyáron át csak csütörtökön. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Attila-nyomda 1., Szt. János-tér 1/a. „ATTILA“ könyvnyomtató műintézet. Minden levél a szerkesztőségnek címzendő. Telefon : 108—29. 1914. augusztus 1. Előfizetése: Egy évre 8 kor. Félévre Egyes szám ára : ................. 30 . szám. X. évfolyam. Hirdetések ára: Egy hasáb széles, egy centiméter magas terület egyszeri közlésnél . 2 K Minden további centiméter ... 1 „ Negyedéves hirdetőknek 5% kedvezmény._________ Ny ílttéri közlés dija soronkint . . 1 kor Szöveg közötti közlés „ . . 2 Kis hirdetések ára: Minden szó..........................................6 fill. Va stag betűvel.....................................10 „ A hirdetések dija előre fizetendő. Végzetessé válható történelmi nagy napokat élünk. A rendes polgári elmélkedés helyett rendkívüli, izgalmas gondolatok szállják meg a lelkeket, — világraszóló események érdektelenné teszik az apró napi eseményeket, — a kockán forgó országos és nemzeti érdekek háttérbe szorítják a-7-* ^gos, de törpévé lett, apróra zsugorodott helyi érdekeket, amiket 'ai Napló hasábjain szolgáltam. „nasem volt a célja és törekvése ennek a lapnak, hogy híreket gőzöljön, — hanem egyedüli hivatása az volt, hogy Buda érdekében eszméket, gondolatokat és terveket termeljen, azokat széles körben tegye rokonszenvessé, fölhívja azokra a hatóságok, az illetékes körök figyelmét és igy szolgálja eszmei téren a Duna jobb partján elterülő városrész sajátos, külön érdekeit. A háború most mindenek felett annyira lefoglalja az elmét, hogy más ügy iránt alig érdeklődik. Mohón veti magát minden híradásra, mely a harctérről jön és az újságok ma csakis és kizárólag ezt a célt szolgálják. A kiválóan szerkesztett s a világsajtóban méltó helyet elfoglaló esti lapok a nyolc oldal terjedelemből hetet a háborús jelentéseknek szentelnek s alig egyet az okvetlenül'szükséges híreknek. Ilyen viszonyok mellett azok a csendes eszmék, amelyek ápolása és terjesztése képezte a Budai Napló hivatását — teljesen elvesztik hatásukat. A legszerencsésebb gondolat is kárba vész, mert nincs, aki meghallgassa, nincs aki végrehajtsa. Az illetékes tényezők figyelmét lefoglalja a háború s az azzal kapcsolatos bajok és viszásságok elintézése. Kárba vész ma minden eszme, minden terv, minden gondolat, mely békés, rendes viszonyok mellett talán korszakalkotó átalakulásokat és üdvös változásokat idézhetne elő. Ki mérlegelje azokat ma? Olvasóinknak izgalmak közt élő lelke fogékony-e ma azok iránt? Nem. Érzem és gondolataim minden érvelése azt mondja, hogy — nem! Nincs célja ma az ideális eszméket szolgáló lapok megjelenésének. Az olvasó közönséget nem érdeklik, a közügy terén eredményt nem érnek el. Megjelenésük nélkülözi a komolyságot és az olvasót is bántja, hogy országos válságok idején, amikor minden izgalom egy irányba fordul, — amikor az ágyuk dörgését lesi, halálthozó puskagolyók zúgása közben, — mi a szorgalmas méhe zümmögésével dongjuk körül a fülét. Immár huszonnyolc esztendeje, hogy a tollat forgatom mint iró és mint hirlapiró. Nekem ez a hivatás, egyúttal a kenyerem. Nekem ezt a hivatást a legkomolyabban kell szolgálnom. Én nem tehetem azt, hogy mint intim jellegű, hetenkint megjelenő, helyiérdekű újság, — mímeljem a világsajtót és naponkint külön kiadásokkal filléreket szedjek el az újabb értesülésekre vágyó közönségtől. Én beismerem, hogy nem tudok versenyezni azokkal a nagy szervezetű lapokkal, amelyek ma — rettenetes költségek árán — külön tudósítókat tart; Bécsben, Berlinben, Párisban, Pétervárott, Zimonyban, Bosniában, i válságos helyzet minden érdemes pontján. De nem is tartom összeegyezte tőnek a hírlapírói tisztességgel, hogy külön kiadásokban újból föltálaljak más hangzatos címek alatt olyan értesüléseket délután, amiket már reggel olvasott a közönség, mely pusztán csak az ujságárusitók hangos kiáltására ugrik bele a lapvásárlásba, hogy — „külön kiadás!“ Nem ez volt az én lapom hivatása, s a budai olvasó közönség eddigi jóindulatát és a lapomnak nehezen szerzett erkölcsi értékét nem vagyok hajlandó felváltani — igy szerzett — fillérekre. Megoldást kerestem, hogy az olvasó közönségemet ne terheljem most kis érdekű közlemények feltálalásával, de ne is kárositsam meg, — különben a körülmények is arra kényszerítenek, hogy ily megoldást találjak. Fiatal munkatársaim kardot kötöttek, ki hívásra, ki önként, — a nyomda személyzetét megtizedelte a mozgósítás. És elment a harctérre olvasóim javarésze. Akik itt maradtak, aggódva várják az Aldunáról érkező híreket és szivszorongva, könnyes szemmel kit érdekel ma, hogy a Tabánt jól szabályozzák-e avagy nem. Tegyük le a tollat néhány hétre. Ez a háború rövid lesz. A rácz hadak nem tudnak megállani velünk szembe és Európa egyik nemzete sem veheti oltalmába ezt a gyilkos csürhét. Néhány hét alatt végig tipornak didalmas seregeink ezen az orgyilkos tanyán, — addig ásuk el a béke fegyverét, a csendes ideákkal foglalkozó újságot. A világháború pedig igazán feleslegessé teszi a hetilapok megjelenését. A Budai Napló függetlenül intézheti sorsát, mert semmiféle párt kötelékébe nem tartozik, pártpolitikát nem folytatott s igy még a pártérdek sem követeli, hogy mi akkor is a közönség elé lépjünk, amikor azt egészen más irányú érdeklődés köti le. A diadalmámorban hazatérő sereget újból üdvözölni fogja a Budai Napló, de addig lemondunk arról a kedves kötelességteljesitésről, amely- lyel mindig szolgálatára állottunk mélyen tisztelt olvasóinknak és bejelentjük, hogy egyelőre nem jelentetjük meg a Budai Naplót, amig a helyzet nem tisztul, amig ismét le nem száll a felzaklatot lelkekre a béke. Viszontlátásra a győzedelmes háború után. 3. Viradg Béla. IZaggrabecsliit olvasóinkhoz! Nyomatott az Attila kő- és könyvnyomdái műintézet nagy gyorssajtóján. I. kér., Szt. János-tér 1/a. Telefon 108—29.
