Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-10-23 / 23. szám
Budapest, 1892. Október 23. BUDAI HÍRLAP. parancsolna radikális intézkedéseket mert a mit eddig fővárosunkban a fásítás érdekében elkövettek az még a verebek igényeit sem elégítik ki. A városligetből a gyárnegyedbe mentünk a hol különösön a malmok kötötték le figyelmét. Fogalma sem volt, bogy a malom ipar eldorádójábán van s bogy fővárosunk ezen a téren Európában első helyet foglal el. Fel is jegyeztettem vele, bogy helybeli gőzmalmaink átlag 5.600.000 métermázsa gabonát őrölnek meg évenként. Délben már városszerte beszélték, hogy a kolera kitört s igy további tanulmányaink elmaradtak. Társam csak még egy bankot szeretett volua látni. Elvezettem a hitelbank nem rég elkészült palotájába, a hol egy igazgatósági tag kalauzolt bennünket. Idegenem, ki e téren kiváló szakember, mindent megnézett és meg- magyaráztatott magának s úgy az ügykezelés, mint az üzlet berendezése felett teljes elismerését fejezte ki. Ezt a hitelbank meg is érdemli. Este elváltunk. Bankárom megköszönte fáradozásaimat és biztosított, hogy örül, hogy megismerte hazánkat, de anyagilag is nyert, mert élénk piacot talált. A vonat kirobogott én pedig abban a boldogító meggyőződésben tértem vissza lakásomra, hogy ismét lesz valaki, a ki hirdetni fogja, hogy élünk, hogy nem voltunk, nem leszünk, hanem —már vagyunk! Örök dicsőség fényeskedjék annak, a ki ezt megjövendölte nemzetének már akkor, a midőn még jövőről álmodni sem lehetett ! A »hős,« Hentzi tábornokról, kinek „hősi halálát“ oly gyakran emlegetik azok, a kik emlékét megkoszorúzzák a „Magyarországban“ „Mentzi tábornok bűnei“ cimü cikkében a következőket olvassuk; Hentzi születéshelyére nézve magyar volt. Debreczenben született. Keresztlevele latinból lefordítva igy hangzik : „ 1785. október 26-ikán született és ugyanazon napon kereszteltetek meg a csecsemő, kinek a keresztségben Henrik, József, V incze név adatott. Született nemes szülőktől, atyja Hentzi Lajos patriczius s a toskáni József- ezredben hadnagy, anyja Kortitsch Jozefa bárónő, törvényes hitvesek; keresztszülői méltó- ságos Bellegarde Henrik gróf, ugyanazon ezred ezredese és Kortitsch Francziska úrnő.“ A Budavárát ostromló Görgey felhiva őt nem magyarázható meg másképp, mint hogy csakugyan maga is teljes tudatában volt eskü- szegésének. Hentzi k ü 1 ö n ben a h á t á n k a p o 11 seb következtében halt m e g. Ezt a sebet akkor kapta, a mikor álruhában menekülni igyekezett. Némelyek szerint egy titkos kapun at akart menekülni, de utolértek és lelőtték. [Jgron Gábor erről igy szólt: „Hentzi nem oly hősiesen veszett el, mint az ünneplők el akarják hitetni. 0 a szolgák halálával múlt ki. Álruhában akart megszökni és úgy ismerték fel s lőtték le hátulról. Képviselőtársaink közt vannak, a kik ezt tudják s a kikre mint tanukra hi vatkoz hatom.“ Az Ugrón által emlitett szemtanuk egyike: K ő r ö s s i íSándor. A vári érre berontó zalai honvédzászlóalj három századosa : Püspöki Pongrácz, Hert e- 1 e n d y Kálmán (a későbbi főispán) s Csillag László (a későbbi kúriai biró) egyszerre lőttek Hentzire, nem tudván, melyik golyójától esett el. Bartal Móricz dr. főorvos nyilatkozata szerint, a ki a sebesült Hentzit a General- Commando épületében tüzetesen megvizsgálta s konstatálta, hogy a seb feltétlenül halálos, a golyó a tizenegyedik borda alatt fúródott a hátba s elől rézsut, a tizedik borda alatt jött ki. A megsebesült Hentzi az őt a honvédek dühétől védelmező honvédtisztek többjének meleg köszönetképen jobbját nyújtotta, de egyik sem fogadta el. Görgey fővezér sem méltatta Hentzit arra, hogy vele kezet fogjon, a mit Görgey Vácznál a haldokló Götz tábornokkal megtett. Irodalom és művészet. * „Ilyen az élet“: rajzok, irta Révész János. Találóbb cimet az előttünk fekvő könyvecskének nem is adhatott a szerző, kivált, ha azt is oda tette volna még, hogy a: „vi- déki —élet.“ A tizenhárom rajz hol komolyan, hol humorisztikusan, de mindég közvetlenül, egyszerű szavakban ösmertet meg bennünket a vidéki élet egyes fázisaival, jóízű vidéki alakokkal s azok gondolkodás módjával. Minden egyes rajz egy-egy gyorsfénykép, melynek minden szava, minden vonása karakterisztikus. A szerszerzőnek humoros, nem ritkán szatirikus megjegyzései képezik a rajzok kiszinezését: ezek élénkítik, teszik érdekessé a müvecskét. mely nemcsak az iró éles megfigyelő képességéről, de hivatottságáról is meggyőz bennünket. A Révész János név, a mint az a tállyai Kossuth ünnep leírásából is kitűnik Riszdorfer Jánosnak írói álneve, a ki a „Nagybánya és A időkének,“ a legrégibb s legjobban szerkesztett vidéki lapok egyikének szerkesztője. A csinos kiállítású könyv, mely Molnár Mihály, nagybányai nyomdáját dicséri két koronáért vagyis 1 írtért akár a szerzőnél vagy kiadónál Nagybányán, akár a „Budai Hírlap“ utján is megrendelhető, Mutatványul a jeles müvecskéből mai tárcarovatunkban közöljük a „Ki a hibás?'- cimü rajzot, mely találóan jellemzi az oláh parasztnak természetét, eszejárását és az oláhlakta vidék szokásait. a vár átadására, hivatkozott magyar származására. Hentzi válaszában kijelentette, hogy semmivel sem tartozik Magyarországnak, mert ő svájczi eredetű. A mieink mindamellett mint debreczeni születésűt, hazaárulónak tartották őt. A hazaárulás a Jlentzieknek különben, úgylátszik, már vérükben volt. Svájczi nagyapját ugyanis a svájczi szövetség elleni árulásért, a mit Lessing is leirt, halálra Ítélték ... Hentzi nem szolgálhat eszményképül ama hadsereg előtt, a melynek védelmére hazánk is bízva van, mert Hentzi szószegő, esk élsz égő volt. Hentzi 1848-ban Péterváradon parancsnokolt s ott esküt tett a magyar a 1 k o t m á n y r a, de Hollán Ernő az ő kezében nem látta biztosnak e fontos erősséget s ki is szoritá onnan. Félig-meddig fogva került Péterváradról Budapestre s itt szolgált. A mikor a magyar nemzeti kormánynak 1848. utolsó napjaiban menekülni kellett Pestről. Hentzi megjelent Kossuth lakásán s ajánlkozott, hogy ő fogja megerősíteni Szegedet. A mikor Kossuth ezt visszautasította, azt válaszolta, hogy Pesten fog maradni s ekkor Kossuth Lajos becsületszavát vette, hogy nem fog a magyar hadsereg ellen harcolni. E szóadásért a Pestre bevonult Windisch- grätz tisztjei kezdetben elfordultak a Pesten maradt Hentzitől, a ki ekkor fölkérte a császári főparancsnokságot: állítsa egy veszedelmes pontra s meg fogja mutatni, hogy milyen hű katona. Ekkor tették Budavárába parancsnoknak s mint ilyen védelmezte, Kossuthnak adott szava ellenére, Budavárát a magyarok ellenében, A szószegés ügye utóbb a császári katonák közt nem egyszer szóba került. Voltak, a kik azt mondották : „a lázadóknak adott szó nem kötelez.“ De erre egy hires osztrák lovassági tábornok azt mondotta: „Azon kellett volna kezdenie, hogy ne adja szavát lázadóknak, mert ha adta, akkor nem az dönt, hogy kinek adta, hanem hogy általában adta.“ Ugrón Gábor 1886-bau, a Hentzi-sir május 21-iki megkoszorúzásakor, a következőket mondta a képviselőházbau: „Nagyon jól volt megválasztva a kamarilla által Budapest védője, mert annak nem a hős babérkoszorújáért kellett harcolni, hanem félni kellett azon kötéltől, mely az esküszegőkre, becsületvesztettekre vár.“ A mikor Hentzi elbúcsúzott Jellacsicstól, igy szólt: „Ebben az életben nem látjuk egymást viszont; ha a golyó meg nem könyörül rajtam, akasztó fa lesz a sorsom.“ Hasonló szellemben irt Bécsben tartózkodó nejének, a magyar ß e r t a 1 a n Eleonórának. E kijelentése Egyszer úri vendégek érkeztek a kastélyba. Kocsijuk eltört s a falu végén vesztegelt valahol, ők maguk gyalog jöttek be s kérték az uraságot, hogy vitesse tovább őket, mert valami nagyon sürgős járásuk van, s a kocsit nem képes a cigánykovács megreparálni. A nagyságos ur ismerte a szerencsétlenül járt utasokat jól s szívesen teljesítette kérésüket. Mitru vitte őket a székvárosba. Derekasau hajtott. Az urak idejében érkeztek meg. Öt forint borravaló ütötte a Mitru markát. Ritka nagy összeg, hisz havi fizetése is. csak mindössze négy forint az ellátáson kívül. Mit csináljon ő ezzel a rengeteg pénzzel ? Végig sétált a városon. Minden harmadik, negyedik házban pálinka-mérés, bor-árulás, sörmérés kisértgette. Egyik házon gyaluforgács, másikon, feuyőkoszoru! Egy-két jókedvű ember lármája kihalszik az utcára. Egy elégedett képű atyafi boros üveget emelget az utca közepén. Majd szájához teszi s nagyokat kortyongat belőle, az ital csak úgy kotyog az üvegben. Ennek a hangnak nem tudott tovább ellent állani. Késő éjjel értek haza a lovak. A bakon senki sem ült. A jámbor állatok szép csendesen haza ballagtak. A kocsis bent hevert a díszes ülésben boltrészegeD, az utón valahol elnyomta a buzgóság hiába rángatták, kiabáltak rá, ol- dalba ütötték, leöntötték vízzel, mit sem használt. Az uraság megparancsolta, hogy dobják valahová a színbe, reggelig majd helyre jön. Az eskü óta alig telt el 5 hónap s ime beadta derekát a fiú! Reggel maga elé rendelte az uraság Mit- rut s szigorú szemrehányásokkal illette, keményen megdorgálta. Majd elővette a bizonyítványt, a kocsisi kvalifikációt, szeme elé tartotta Mitrunak és igy szólott: „Látod gazember, te hamisan esküdtedén téged már most lezáratlak. Tudod-e te haszontalan, hogy öt esztendei fegyházat is kaphatsz ezért P Szerencsétlen teremtés. Én felkaroltalak, jó dolgod volt s igy megtörted az esküdet!“ „Én semmi bűnt nem csináltam jó uram.“ „Még beszélni mersz?!“ „Nézd meg nagyságos uram ezt az Írást.“ Azzál kive&z zsebéből egy gondosan összetürö- getett iv papirost. Az uraság kezébe veszi, elolvassa és hangosan felkacag. Mitru bement az utszéli egyik falunak lelkészéhez ott visszaszítta az esküt egy napra s erről a pap adott neki 50 krért hiteles bizonyítványt. Ez volt az az irás. „Igazad van, te ártatlan vagy!“
