Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-09-18 / 18. szám
Budapest, 1892. September IS. BUDAI HÍRLAP. Az elhunyt Goldberger helyébe, ki a III-dik A kolera főfészke. Mindhiába való a főváros azon célba vett intézkedése, hogy a kolera fellépte esetén magát a körülményekhez képest izolálni törekszik, mert a fővárosnak magának is oly helyéi vannak, a melyek a legkörültekintőbb eljárás mellett is a betegség fő fészkét fogják képezni. A helyi viszonyokkal ismerős ember, eltekintve ó-buda egyes helyeitől, figyelmét a krisztinavárosi barakk-kórház környékének fogja szentelni, mert annak természeti fekvése nemcsak magát a környéket, de az égész fővárost veszélyezteti. A barakkórházzal szemben fekszik a krisztinavárosi és németvölgyi temető, továbbá a vörös-kereszt-kórház, végül pedig közbe esik a déli vasút a maga rakodó helyével, személy- pályaudvarával és igazgatósági épületeivel. A kolera fellépte esetén ott fekszik tehát beékelve a déli vasút, jobbról-balról kórház és két temető között, s okozója lesz annak, hogy az azon környéken ini' i c iáit levegőt szívó munkások és utasok, a kik a főváros közönségével folytonos érintkezésben vannak és lesznek, a főváros bármely intézkedései dacára is, majd a város központjába behordják a fertőző anyagot. De a kolera tovaterjedésének ez irányban még más figyelemre méltó dolog is kedvez. A kolerabarakkórháztól 50—6ö lépésnyire vannak a vasúti rakodó helyek s a teher és a személyszállitó kocsik állóhelyei is, leginkább kitéve annak, hogy a kolera-bacillusok az áruk és kocsik belsejében tanyászhassanak. Az esetleg foganatosított dezinfekció minden árún annak természeténél fogva nem alkalmazható, s a kocsik sem lesznek oly annyira tisztán tarthatók, hogy azoknak bármely elrejtett zugában a bacillus felelhető ne legyen. Azt pedig a főváros nem teheti, hogy a déli vasút utasait és árúit vesztegzár alá helyezze, mert sem a vasúttól, de még kevésbé annak utasaitól nem követelhet áldozatot o 1 v tényeért vagy mulasztásáért, a mely egyedül a tanácsot terheli. A kerület ez irányban peticiónált már a fővárosnál, s a polgármester úr, a ki a barak- kórház tarthatatlan állapotát ez alkalommal elismerte, a közegészségügyi bizottság ülésein önönmagát dezauválva annak fentartása mellett kardoskodott, mindenesetre nem fontolván meg azt, hogy a mint külföldön is a kolera tovaterjedésének legfőbb tényezőjét a közlekedési eszközök képezték, úgy a jelen körülmények között is veszélynek teszi ki nemcsak a kerület és a déli vasút, de az egész főváros közegész- ségügyi érdekeit. Különfélék. ik halott hintó ja. Rómában, az örök városban még ma is igen sok olyan ceremónia van divatban, mely a régi időkből maradt vissza. Még busz év előtt az előkelő osztályhoz tartózó halottakat oly ceremóniákkal temették el. melyek egyenesen a rómaiak idejéből valók voltak. így midőn a Szent Péter templomában egy hercegnő feküdt ravatalán, az udvarmester teljes díszben odalépett a halotthoz és alázatos meghajlással hangos szóval kérdezte a halottat: „Fenség! Mi parancsod van még?“ Egy ideig mintegy feleletet várva állott e szavak után a koporsó előtt, azután meghajtva magát kiment a templom ele, a hol a halottnak diszhintója, díszbe öltözött kocsisával és szolgáival várakozott. Egy inas a kocsiajtót nyitásra készen tartá. A főudvarmester odalépett a hintóhoz, intett az inasnak, behúzta a hintó selyem függönyeit, majd a kocsis kezéből kivette az aranyozott nvelű ostort s azt térdén ketté törve visszaadta ismét e szavakkal: „0 Fensége nem parancsol már semmit! Haza mehettek!“ Erre az inasok elfoglalták helyeiket a kocsi hátsó lépcsőjén és a lovak lassú lépésben vontatták el a hintót, melyre úrnőjüknek többé nem volt szüksége. ^Lepecsételve. A gyógyszerész meghalt és segédje vezette tovább a patikát. Egy csinos asszonyka, kinek már régebben szemet szúrt a fess patyikus, ez időtől fogva igen gyakran járt pilulákért a patikába. Ilyenkor a leggyöngédebb pásztorórákat töltették a szerelmesek. Egyszer egy ilyen édes együtt!ét alkalmával beállít egy komoly képű urakból álló társaság s előadván, hogy ők az elhunyt vagyonának bírói felvételére jöttek — elkezdték működésüket. A megzavart párocska nem tudott hova lenni ijedtében: a bizottság bizonyosan he fog jönni a kis szobába is, és az asszonyka kompromitták lesz! Á leleményes gyógyszerész úgy segitett a dolgon, hogy kedvesét egy szekrénybe dugta. A bíróság kiküldöttei a szobába is benyitottak és felírták a bútorokat, köztük persze a szekrényt is. De a patyikus akkor kezdett hiiledezni a mikor a törvényszék emberei a felvett bútorokat elkezdték lepecsételni és lepecsételték azt a bizonyos szekrényt is! A küldöttség még figyelmeztette eltávozásakor a gyógyszerészt a bírói pecsétek megsértésének súlyos következményeire, a legtökéletesebb kétségbeesésben hagyva hátra az ifjú párt. Nem volt mit tenni: hosszabb és felette kellemetlen tárgyalások után, melyeket a szerelmes pár a zárt és lepecsételt szekrény ajtón át folytatott, a patyikus elment a törvényszékhez és annak közbenjöttével szabadította ki lepecsételt kedvesét, a ki pironkodva sietett a helyszínéről haza. A szerkesztői üzenetek. Egy fővárosi napilap szerkesztőjével beszélget az előfizető : — Ugyan kérem, mi is az önök lapjának a programmja ? Tessék elolvasni múlt heti számunk szerkesztői üzeneteit, abban megtalálja. — Kinek a kinevezésében bíznak a főkapitány jelöltek közül ? — Jövő számunk szerk. üzenetében akarjuk kinyilvánítani. — Miért nem szóltak még a Kossuth-ünnephez ? — Annak okait mai számunk szerk. üzeneteiben mondjuk el. Háztüznézés telefonon.* Persze, hogy egy amerikai városban történt. A telefonhivatalban éjfélután 2 órakor megcsendült a csengő. A hivatalnok kisasszony fölrezzen álmából és a beszélőcsőköz siet: — Nagysád! —Kérem? — Én Starr Vilián vagyok. — Kérem. — És Kegyed ? — Nem nevezhetem meg magamat. — Kisasszony vagy asszony? — Kisasszony. — Hány éves ? — Húsz. — Termete ? — Közép. — Jó. Ez pásszol. Haja. — Gesztenyeszinü. — Szemei ? — Kékek. — Orra ? :— Fitos. — Szája? — Piczi, piros. — Pompás. Kegyed tetszik nekem. Akar-e nőm lenni? — Ön tréfál.— Nem tréfálok. Huszonnégy óra alatt meg kell házasodnom. Nagynéném ma halt meg. Táviratilag értesítettek, hogy a végrendeletben nagy összeget hagyott rám arra az. esetre, ha nős vagyok. Mikorra a végrendelet ide ér. — Értem. Hány éves ? — Huszonöt. Termetem közép. Szemeim szürkék. Orrom. sas. Szakállam, mint selyem. Nem dohányozom. Imádom a virágokat. — Elég. Ön tetszik nekem. — Én pedig imádom kegyedet kedves. — Biri. — Kedves Biri. — E szerint? — Holnap délelőtt 10 órakor templomban találkozunk ! A fő- és székváros közgyűlése. Budapest, 1892. Szeptember 14. A közgyűlésen R á t h Károly főpolgármester elnökölt. A főpolgármester közölte a közgyűléssel, hogy a király a születésnapja alkalmából hozzáintézett gratulációt elfogadta és megköszönte. Jelentette továbbá, hogy az idei Szent István dij nyertese Ivodolits Alfonz báró tábornok 500 irtot adott a szegényeknek, mely összeg kiosztása iránt megtörténtek az intézkedések. í Meleg szavakban emlékezett meg ezután az elnök Goldberger Imré, T h aisz Élek és Török János főkapitány haláláról és a közgyűlés határozatára kimondta, hogy emléküket jegyzőkönyvbeliieg fogja megörökíteni a törvényhatóság, a gyászoló családokhoz pedig részvét iratot fog intézni. kerületnek volt képviselője Weber József III. kerületi, Török helyébe pedig Beck Dénes V. kerületi bizottsági póttagok hivatnak be. Ezután a főjegyző felolvasta Preye-r Hugó dr. bizottsági tag sürgős indítványát Kossuth Lajos születés napja alkalmából. Az indítvány, annak tárgyalása, a főpolgármester hasztalan erőlködése az indítvány ellen, valamint Mérő Jánosnak — a svábhegyi polgármesternek, ki úgy látszik királyi tanácsosságánál fogva érzi magát hivatva nevetséges dolgokat beszélni (a miért jól ki is nevették) — szarvas okoskodása, K a a s Ivor bárónak, H e 1 f y Ignácnak és Rózsavölgyi Manónak felszólalásai eléggé ösmeretesek a napilapokból, melyek ez ügyet bőven tárgyalták. A közgyűlés impozáns többséggel elfogadta az indítványt és igv Kossuth Budapest díszpolgárává valaszttatott, a Hatvani utcából pedig — hacsak a közmunkatanács, melyhez az utcák elkeresztelése tartozik, nem okoskodik — Kossuth-utca lesz. Szabó N. Ferenc sürgős indítványára ezentúl a bizottsági póttagoknak is járni fog a „Fővárosi Közlöny“. A közgyűlés ezután a napirendre tért és elhatározta a tanács előterjesztésére a következőket : Buchwald Sándor vállalkozónak a megtartott kétszeres árverés eredményéhez képest a Ferenc-József korzón felállítandó székek utáni díjszedés jogát 265 frtnyi évi összegért 1898. december 31-ig bérbeadja. Az I-ső kerületi budaörsi utón 8164—6 számú telek mentén levő főv. tulajdont képező ■s az országuttal szomszédos széles mesgye Pavlacsek Pálnak 1893. január 1-től évi 5 frt bérért s félévi felmondás mellett meghatározatlan időre bérbeadatik. A nemzeti színháznak és népszínháznak nyugdíjintézete számára javasolt segély felett a közgyűlés nem szavazhatott, mert nem volt együtt a szükséges száz bizottsági tag. (!) Hah er hau er János tanácsnok előadta ezután a kolera-járvány ellen ez ideig tett óvintézkedésekről. Ezen előterjesztésnél igen tanulságos felszólalások történtek, melyeket épeD ezért szószerint adunk. Dr, U11 m a n d Pál: Tisztelt közgyűlés! Bár nem vagyok szakember, mégis kifejezést kell adnom bizonyos aggályaimnak és ezekre nézve javaslatokat kell tennem. Á. mi aggályomat illeti, ez első sorban az idegenek dezinfekciójára vonatkozik. Az osztrák határnál nem veszik szigorúan a dolgot és azért nekünk kettős kötelességünk az óvatosság. Igaz, hogy a kerületi orvosok megkapták a kellő utasításokat, de ez nem el e- ;ge n d ö, a mint, konkrét esetből is kitűnik. Épen Hamburgból érkezett egy Trier Ottó nevű úri ember, a kit személyesen nem ismerek, de akiről tudom, hogy a pályaudvarból a szállóba ment, és azóta a kerületi orvos ti z- kuszszor is hiában kereste. Szépen bejárja a színházakat, vendéglőket, kávékázakat. Oderbergben már, a pályaudvaron történik az első dezinfekció. Ezt nálunk is megkellene honosítani, hogy az az idegen, k i k o 1 e r á s, v a g y gyanús vidékről jön, ne terjeszthesse a bajt például az által, hogy t ár sasko csin, lóv aston, vagy villamoson bejön a városba. Egy üres szobát fel lehet áldozni e célra. Második aggályom a kolera-betegszállítási telepre vonatkozik, mely iránt, mint a tanácsi előterjesztés mondja, a mentőegyesület ajánla-
