Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-09-11 / 17. szám
Budapest, 1S92. September 1 1. BUDAI HÍRLAP. 6 nyösnek és ennélfogva célirányosnak fogják nevezni“', ép azért ha emberi képzelő tehetséget önmagára hagynánk, képtelen lenne a célszerűségi, vagy is az általános hasznossági fogalom helyes megállapitására. Méltó tárgyak ezek arra, hogy egy olyan önálló felfogású gondolkodó, mint dr. Frederik Jenő budai villájában a zugligetben a s/ép vidéken, ezeken bölcselkedjen. Tehetsége és készültsége meg van hozzá. Anyagi gondok nem nyűgözik le. Tehát egy-egy pontnál megállhat, töprenghet, összehasonlíthat és levonhatja független következtetéseit. Nem olyan nyelven ir, mit írója sem ért meg, hanem világosan és tisztán, sőt határozottan népszerűén. Daczára, hogy merész, nem elbizakodott, állításait az igazság erélyével, de szerényen tárja elénk, és elvisz arra az álláspontra, hogy: „az élő alkotmányok tökéletessége azért nem valósulhat meg soha, mert a tökélvesbitő testi szervezet maga a tarthatatlan és gyámoltalan ősanyag része“ . . . Felteszi ezután a szervezeti alakulástan egyik legfontosabb kérdését t. i. Egyenes arányban állanak e a simulás eredményei a szervezeti alkotmány mennyiségi tartalmához? Vagy is, képez-e a testi haladás vagy az eltérő alakulás kivitel nélkül anyagi szaporulatot, a szervezeti elfajulás ellenben mindig anyagi fogyatkozást? És megfelel rá avval, hogy felfedezi az öszhangzást. Harcol a modern anyag elviség ellen, s azt állítja: „Teljes képtelenség, hogy valamely vizsgálati módszer, mely a tüneményeknek csak is külső látható jeleiben ragaszkodik és képzelt realitásában, a dolgoknak csak is anyagi oldalával foglalkozik képesítve legyen nekünk a kérdéses tárgyak belső lényegéről felvilágosítást nyújtani.“ ,. A lét bírálat a“ határozott irodalmi nyereség es eredetisége, valamint független eszméi figyelmet érdemelnek s azt hiszszük méltó (eltűnést kelt az olvasó közönség között és szakkörökben. Budai ember sikereinek kétszeresen ■ rülünk. * Krisztinavárosi színkör. Pénteken este került színre a krisztinavárosi színkör utolsó újdonságai: „A .k r a k é 1 e r e k cimü bohózat, melyet Lorénvi Kazaliczky Antal vidéki színész irt. ki még a múlt szezonban is a krisz- : inavárosi színkörnek tehetséges és igyekvő tagja volt.“ —- A darab maga hacsak nem a szinszerüségnek tekintetében, egyébként ugyan ■•rra a formára van ütve a mire a többi ilyen fajta művek mik az utolsó három év alatt mint újdonságok dominálták mind a két színkörnek színpadjait. — Mivel pedig a szerzők rendesen csupán a momentán mondhatni a helyi hatás kedvéért írják darabjaikat nagyon természetes, ■ ogy azok mindig feltudják, a színház látogató közönség érdeklődését kelteni. — Egy vékony mese, tipikus fővárosi alakokkal, mondásokkal és elmésségekkel garnirozva és kész a hatás vagy legalább annak a látszata. A krakélerek- röl sem mondhatunk mást mint ezt, miután ez is arra a sablonra arra a sémára megy a mire- i többi u. n. fővárosi életkép vagy bohózat, egyedüli érdeme az, hogy a közönség nevető izmait a szereplőknek osztott mókázasok által, folytonosan igénybe veszi és folytonos derültségbe tartja a nevetni vágyó publikumot. — A darab meséje, mely tarkítva van asztaltársasági összejövetellel, cseh-magyar hölgy zenekarral kuplékkal és indulókkal röviden a következő: D ö ms ö d i Bálint (Kovács Mihály) nyugalomba vonult szappanosnak vau három krakéler lakója kik közül az egyik Marosi József mérnök (Giréth Károly,) leányát a szép Klárát (Serédi Sarolta) akarja elvenni. — Miután azonban Dömsödi másik leányának férjét Re- kesztyényi tanárt (Komjáthy János) ‘ egyszer állítólagos gyávaságon kapta rajt, nem akarja Klárát más feltétel alatt Marosinak adni, mintha legalább három párbajt verekszik.végig, hogy ekként bemutassa előtte bátorságát, ki azután nem ijed meg az olyan krakélerektől mint a Dömsödi lakói Gr y ü f k ö s Gyű r k a (Réthey Lajos), és Gyón gyös Dani (Pintér- Imre), a Dömsödi azonban maga is házasodni akarna és beleugrik egy apróhirdetés utján a levelezésbe, melyet e gazdasszonya Borbála (Berzsenyi Julia) tesz közé. • r A második felvonás a „Csak lassan“ asztaltársaság estélyén történik, hova Dömsödi Rózának (R. Balogh Etelka) férje is elmegy és megtalálja azt az urat, kit ő, mert feleségével sértően bánt. felpofozott a miértő most feleségétől elválva él! Éz az úr pedig senki más mint Gyürkős Gyurka, az öt tagú krakéler kompániának egyik jeles tagja, ki hogy a becsületén ejtett foltot reperálja, minden áron párbajt akar vívni. — Az alkalom mindjárt meg is van, mert, Rekesztyényi meg akarja adui neki az elégtételt az adott ütésért! E közben azonban a másik krakéler is az ős jogász T á 11 o s P i sta (Gyöngyi Izsó) is összevesz Marosival Klára miatt, s mikor ez látta a veszedelmet, hogy kedvese párbajt akar vívni átöltözik huszár ruhába és egy szomszéd vendéglő termében össze vágja Táltost és keresztül lövi az orrát Gyöngyösinek. — E közben pedig az öreg Dömsödi megszökteti az ő „Zöld tavasz“ cimü ismeretlenjét a ki nem más mint életének megkeserítő je Borbála gazdasszonv, — Végre ezután a harmadik felvonásban kisül minden és Marosi Klárával, Rekesztyényi Rózával, Táltos pedig Borbála kisasszonynyal lesz boldog. — Erre azután a temérdek epizóddal bíró darabnak vége is van. A szereplők igyekeztek tökéletesen kiaknázni a darab előnyeit, mely nekik meglehetősen sikerült is. —- Legjobban tetszett az ének számok közöl a „Krakéler induló“ melyet a közönség zajosan megismételtetett valamint a Serédy és Kovács ének számait is a hangverseny alkalmával A szereplők közöl Sered i akár mint szende leány akár miut nyalka huszártiszt zajos tetszését vívta ki a közönségnek. mi különben ügyes és sikkes mozdulatainak eleven, kedves játékának és csinosan elénekelt dalainak méltó megjutalmazása volt. — A krakélerek mind kitűnő alakítást nyújtottak és jól betanult szerepeikkel méltó hatást tettek. —- Kovács Mii á 1 y mint nyugalomba vonult szappanos nevettette a közönséget, az ő méltó társával Berzsenyi Júliával. — Szép hatást értek el kis szerepükben Balogh Etelka, Komjáthy és Füredi is. — A zerekar a zeneszámokat, melyeket Rosner Vilmos szerzett elég precízen adta elő. — A színház félig telt meg közönséggel. Hírek. Lágymányos, pékerdő, városliget ez most a mottó az egész tanácsban, a nagy észü és nagyképű városi tanács urak egyébbel sem foglalkoznak most mással mint ezzel. Máskor talán egyáltalában semmivel sem foglalkoznak és igy mégis csak van valami haszon a munkálkodásukból. Az igaz majd el is felejtettem, a kolerát ! A fekete képű szörny még mindég rémeszti az embereket de ez a rémület nálunk csodálatos dolog, az égetési paszióban nyilatkozik ! A közegészségügyi tanács elnöke éget, a kolera bizottságok elnökei égetnek, a polgár- mester és a tanács panaszkodnak, hogy mért nem égetnek eléggé, szóval a végén kiüli, hogy úgy a közegészségi tanács, meg a kolera bizottságok elnökei, valamint a polgármester nem egyebek mint gyújtogatok, kik azonban nem házakat, csűröket és pajtákat, hanem nyers ál- latböröket, ócska színházi dekorációt, és még ócskább kolerától fertőzött ágyneműéket égetnek el. Hja jobb félni mint egyszerre megijedni! A budai körvasút is megnyílt még pedig elsején! Hogy ezt mi nem tudattuk múlt lapunkban a tisztelt olvasó közönséggel annak nagy oka volt. Az t. i. hogy senkivel sem tudatták az intéző körök a vasúti vonalnak megnyitását; mily nagy öröme lesz már, most s budai polgárnak, hogy ha éjszaka is, de mégis gőzmasinát lát, prüszkölni Budának utcáin, a hol pedig ezelőtt nem igen lejtették mások, mint milimári kocsik, hízott sertés szállító kupék és a legrégibb időkben páncélos és sisakps lovagok: Ah! Tempora mntantur ! . . . Tűzi lárma is volt a krisztinavárosi színkörben egy urnák az égő szivarjától meggyu- ladt az esernyője, most aztán azt fogják rá a szegény direktorra, hogy komolyabb yeszedelem azért nem' támadt mert' darabjai oly annyira vizesek, bogy a tűz azok hatásától aludt el oly hamar! Pedig hát régi igaz, közmondás az: „Nem jó a tűzzel játszani ! No de a szegény igazgató most is folyton telt házakról és busás bevételekről álmodozik és igy került a sor a „Krakélerekre“ is. Sajnos, hogy óhajtása most psem teljesedett be, mert a budai polgár úgy gondolkozott: „Minek nézzek n drága pénzért színpadon ál krakélt- reket mikor az utcán ingyen láthatok valódiakat is! így azután persze a bohózat csak fele részben sikerült jól! Falb Rudolf is ismét jósolgot, ugyan hiába teszi mert mi nekünk a jóslataira nincsen szükségünk, mióta a várban lévő városházán rendesen kiteszik, a meterológiai értesítéseket. A múltkor is azt kérdi tőlem az Edus, hogy mire valók volnának azok, mikor ő úgy is megtudja, hogy mikor lesz eső mikor nem ? — Hogy-hogy ? kérdem én. — Hát, ha a János hegytől borúi el az akkor bizonyosan eső lesz, ha meg másfelől akkor zápor ! Éppen azért nem szükségesek nekem tudni azokat az észleleteket, a miket Máltában, meg Nordeskjoldbeu vettek fel! Amiben persze tökéletesen igaza is volt! Olcsó az élet mai napság, mily nagy zajt ütöttek mégis a napi lapok, hogy egy leány, ker- gettetve a rendőr által beleugrott a budai part ról a Dunába! Hiszen ez nagyon természetes, csak nem ugorhatott a Császárfürdő uszodájába, mikor a Duna fele kergették! . . . Kezdik építeni a honvéd-szobrot is a Dísztéren ! Felépítették újra azt a deszkakerítést, a mi még csak rövid két évvel is azelőtt oly kedvenc háttámasztója volt a hetivásárra járó kofáknák! Majd ha teljesen alapozva és betoni- rozv.a. lesz talán ismét átadják ezeknek a jól felfogott üzleti ügyek érdeke miatt! Ad vocem hetivásár! Kezdődik a paprika és paradicsom szezon s ilyenkor mindenki mérgesebb, gorombább és vörösebb, Budán legalább tizenöt per- centtel, a minek persze legjobban a jó rácok örvendenek, mert hiszen az ő paprikájuk, paradicsomuk fogy ! A furcsa időjárás is elkezdődött, a mit a kaszinók és kölönféle körök termeinek tömött- sége mutat! Járja a vig kaláber. az elegáns tarokk és a komoly viszt, néha közbe pedig változatosság okáért a nemzeti színjáték, a csöndes! Mert ugyan mit is csináljon az ember ilyen szomorú, esős időben, ha nem is játszik! A nyári mulatóhelyek is elvesztették érdekességüket s nem is nyerik vissza a tavaszig ! Addig is hát mig újra lehet élvezni a természet oly szép újra nyíló s folyton megifjuhodó bájait: a revidierci! A svábhegyi lakók régi óhajtásához- képest a székes főváros tanácsa a napokban a következő végzést hozta: Miután mindazon telektulajdonosok, kiknek tó "tokát a Mátyás-király ut meghosszabbítása keresztül metszi, az erre szükséges területeket, egyenként is több ezer Q ölet már ingyen átengedték: „i niniár csak a W a b r ni a n n Mór úr tulajdon át képező telekből eleső 69 Qölny i magánterületre vanszükség, hogy ezen a nagy közönség által szorgalmazott út megnyitható legyen. Felkéretik ennélfogva W a h r m a u n Mór t e 1 e k tulajdonosúr, hogy ezen útépítést a nagy közönség régi óhajához képest ezen csekély terület ingyenes átengedésével lehetővé te u ni és az útépítés mielőbbi megkezdésének lehetővé tétple céljából eziránt 8 nap alatt bélyegteleu beadványban nyilatkozni szives k e d j é k.“ Köztudomású lévén, hogy Wahrmann Mór úr a főváros érdekét még saját áldozatával is mindenkor előmozdítani szokta, semmi kétségünk sincs, hogy a fentjelzett csekély területet a főváros részére nagylelkűen átengedni s ezáltal az út kiépítését lehetővé tenni szíveskedik. Új épitleezések. A budai polgári casino tudvalévőleg a krisztina városi sörcsarnok helyén palotát épit; mint értésülünk közvetlen szomszédságában egyidejűleg egy második palota is fog épülni, melynek építésével kapcsolatban ál! a Pauler utca teljes megnyitása. A Pauler utcát mely a Krisztina város legszebb utcája teljes megnyitása után aszfalttal fogják burkolni.
