Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-09-11 / 17. szám
Előfizetési árak : Egész évre 4 frt 40 kr., 6 hónapra 2 frt 20 kr., 3 hónapra 1 frt 10 kr. Megjelenik minden vasárnap. Felelős szerkesztő : Andreánszky Jenő. Szerkesztőség és kiadóhivatal : I. Bécsikapa-tér 7. sz. Hirdetések díjszabály szerint. Egyes szám ára 10 kr. Szegényedünk. Szokássá vált a mai időben hogy letűnt nagyjaink a bünbánat hangján közelednek a közönséghez. A közönség bizalma lett Canossájuk, attól kérnek bün- bocsánatot a mely őket nagygyá emelte, s módot nyújtott nekik ezen bizalom kiórdemeléséhez. Csak a minapában láttuk hogy közéletünk két nevezetes tagja a népre apellált őszintén vallva be bűneit s kimutatta, hogy a kerületek hátra maradottsága a kormány indolenciájának tulaj- donitható. Naivnak tettsző eljárás hogy a számos évi tespedés és semmi tevés után, a sértett önérzett hangja szólal fel ben- nök, egy pillanat alatt tisztában voltak a helyzettel, a melyet évtizedeken keresztül át látni nem akartak. S hogy felszólamlásaiknak legcsekélyebb eredménye sem volt az csak a budai közönség conservativ gondolkodásán múlik. A „Budai Hírlap“ egy Ízben felem litve már azt kimutatta, hogy a budai közönség conservativ természeténél egységes társadalmi kört, egységes társadalmi ér de ke t teremteni nem képes, sok lenne a teendő a mely Budának fővárosi jellegét emelni képes lenne. Budának egykori gazdaságát egykor | igen kiterjedt szőj lő termelése képezte. Egész vagyon s egyes családok mindene feküdt a szőlőtőkében. S jelenleg pedig egy nagy része parlagon hever, másrésze pedig minden kellő rendszer mellőzésével lett tőkével beültetve, a nélkül, hogy a szakértelem bármiként is nyil- ványulhatott volna az ültetvényben. „Megterem az magától is“ csak idő kell hozzá, igy szól a budai gazda de komolyan és szakszerűen hozzá látni nem hajlandó, mert ő azt sohasem tette. S az irányadó budai körök sem tesznek eleget, hogy a szőlőtermesztést s ezzel kapcsolatban a gyümölcs, értve a nemes gyümölcs termesztését Budán lehetővé tegyék. Láttuk a minapában hogy a íold- mivelési miniszter úr kezdeményezése folytán a budai vincellér képez- dében létesítendő gyümölcs termelési szakosztály költségeinek részbeni fedezését a fővárosi tanács megtagadta. Egy élet kérdés a városatyák mellőzésével lett eldöntve, mit tegyen tehát a közönség, ha érdekét senki sem. méltányolja? Ha a nép életfentartó eleme hiányzik, érezhető lesz az ipar, a kereskedelem minden ágában. Budának önálló ipara s kereskedői= A „BUDAI HÍRLAP“ TÁRCSÁJA. A szivárvány. Hosszas önmagával való küzdés után elhatározta, hogy találkozást ád Bélának, ki ezután annyira vágyakodott. — Sokáig küzdött akarata, felfogása, tisztessége, azzal a hatalmas érzéssef mely most ide kényszeritette; szerelmének szirtjein megtört akarata bár magán a legnagyobb mértékben akart uralkodni! Hány álmatlan éjszakát töltött el, — gondolkozott végig, küzködött maga magával, a szó szoros értelmében még elhatározását, hogy soha többé nem látja azt kit szeretett, megmásította! Igaz, hogy most is csak egyszer csak még utoljára akarta látni Bélát, mert előtte volt az örvény, mely felé már nagyon is sebesen szaladt s erőteljesen kellett küzdenie a feltornyosűló habok ellen, hogy a többi balga asszony módjára belé ne kerüljön. — „Holnap férjem nem lesz idehaza“ írta levelében. — »még egyszer utoljára látni akarom, jöjjön este hat óra tájban a Svábhegyi villánkba!“ „Addig is üdvözlettel Hanna!“ A mikor ezt a levelet sajátkezüleg belé- dobta a levélszekrénybe csaknem elájult s talán már vissza is vette volna, de nem lehetett! Erezte, hogy helytelenül cselekszik látta mag;i előtt férjét, ki az egész viszonyról sejtelemmel sem bírván, benne feltétlenül bízik, s bizonyos undort vagy félelmet, maga sem volt tisztában vele hogy mit, érzett maga iránt, éppen olyat mint mikor a gyermek rosszat cselekszik fél a felfedeztetéstől is, de az elhallgatástól is. Az az éjszaka a mit e levél írásai után eltöltött, talán leghosszabb, a legborzasztóbb mindazok között miket eddig át virasztott. — Százszor elhatározta magában, hogy nem megy el a megirt légyottra; Béla csak meg fog talán n eki bocsátani ezért, — és reggel mégis a belső küzdelemtől és álmatlan éjszakától sápadt, arccal öltözött fel, hogy elmenjen oda a hová szive yugallotta, egész valója hívta. — A délelőttöt azzal töltötte el, hogy egyik utcából a másikba ment azzal a sejtelemmel, hogy talán majd csak találkozik vele és nem kell kimenni a Svábhegyre! — így aztán csendesen eltelt az idő, úgy hogy maga sem vette észre az elmúlását csak mikor a Váci utcai óra kettőt mutatott. Akkor még egyszer meggondolt minden eshetőséget, mint egy perspektíván végig tekintett azon a mit meg akart cselekedni s beült egy fiak.kerbe és ki hajtatott a Svábhegyre í . . . Ám a szép tavaszi idő, virágzó fák, a játszi szellő, mely megingatta ezek koronáját, hogy valóságos virágzáport árasztottak a földre, mind nem érdekelte, mind nem gyönyörködtette, folytonosan csak az járt eszébe: mit fog mondani ? hogy fog reá tekinteni? me nincsen, nem csak a kerületek természeti fekvése gátolja az egységes ipar létesítését, de gátolja a versenyképesség hiánya is. Tökével nem rendelkeznek a kereskedők és iparosok, mert nincs honnan szerezzék, s ennek hiányán ki van zárva a verseny azon neme, a moly a keresleti cikkek egységes árait megszabhassa. Ott pedig a hol minden kereskedő saját szükségleteihez arányitjacikkei árát, versenyről szó sem lehet. A közönség pedig tudva mindezeket ott keresi az árut, a hol a kínálat erős. Ezzel nem az lesz mondva, hogy a budai kereskedő az árut megtartani törekszik, hanem az, hogy csak az általa előszabott áron odaadni hajlandó. pedig jól tudjuk, hogy nem a kereskedő privát viszonyai, hanem a kereslet és a kínálat egymáshoz! viszonya döntő az ár megállapításánál. Sokan kifogásolják az olcsó úgynevezett 27 kros árucsarnokok létesítését, már pedig látjuk, hogy külföldön az erős konkurenczia megteremtése végett ily árucsarnokok, bazárok s más e fajta üzletek napról-napra alakulnak. Az üzlet szolidsága nem az ár vagy az érték meghatározásától tétetik függővé, de a közönségnek kinyert bizalmától, ha a vevő csalódik, elfordul tőle. / A villába megérkezve elküldte a kocsit maga pedig bekopogtatott a házfelügyelőhöz. — Ezt azután nemsokára, miután a házkörüli dolgokról referált neki, elküldte a „Szép Olasznőhöz“, hogy egy pár pohár bort elköltsön egészségére. A rácsos ajtó becsapódott és ő egyedül maradt! Dehogy egyedül! Itt volt az a lélek, mely nem hogy némi vigasztalást, hanem csupán rémületet szorongattatást okozott! Domború tükörben látta a hűtlenség viszképét, mit elkövetett, eltorzulva, megnagyobbodva, bűnné aljasul va azt, a mit pedig az elfogulatlan Ítélő csak könnyelműségnek nézett volna! . . . Könnyű férfias léptek zaja riasztotta fel lelki zsibbadtságából: Az a rövid idő, a mi az ajtó nyiltáig eltelt, végbetlen bosszúnak tetszett neki, halálos aggodalom környékezte. — Hátba férje jönne?! Ha meg tudta volna bűnét?! Ha felfedezte volna hűtlenségét ab ! úgy érzi hogy meghalna a szégyentől a bűnnek tudatától! A kopogás rezzentette 'fel elfásultságából alig tudott kinyogni egy halk „Szabadot“ és mindenre elkészültén várta, hogy mi fog most történni. A mint sok álmatlan éjjelen elképzelte magának éppen ngy lépett be Szabados Béla ugyanazzal a vágyat, érzelmeket kifejező arccal azzal a mélabűs tekintettel, a mely oly annyira jellemezte őt. A rövid üdvözlet után helyet mutatott
