Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-08-07 / 12. szám
Budapest, 1892. Augusztus 7. dék és rothadó anyagok a konyhakertekből, a zöldséghulladékok a házak és azok környéke mellől azonnal eltávolíttassanak. Felügyelet alatt tartja a kerületében levő tehenész és sertésüzleteket, intézkedik az iránt, hogy a tisztasági és egészségügyi szabályok azokban pontosan betartassanak. 7. Kiváló figyelmet forürleta kedti azon részére, mely egészségügyi tekintetben különös kifogás alá esik. 8. Különös figyelmük és intézkedésük tárgyát kepezik a túlzsúfolt, egészségtelen és pincelakások. 9. Figyelemmel kiséri a nagyobb gyári vállalatok közegészségügyi viszonyait, gyakori helyszíni vizsgálatok utján, az azokbau dolgozó munkások egészségi állapotáról, lakás és táplálkozási viszonyairól meggyőződést szerez s tapasztalatairól a kér. elöljáróságnak jelentést tesz. 10. Ugv a nyilvános, valamint a magán épületekben a hatóságilag megállapított fertőtlenítés pontos foganatosítását éber figyelemmel kíséri. 11. Valamely nagyobb hatású, de felsőbb elbírálást igénylő közegészségügyi ártalmak megszüntetése iránt, a mennyiben azok orvoslása föltétlenül szükséges, indokolt javaslatokat tehet. Magától értetik, hogy ezen kizárólag a közegészségügy érdekében kiadott eljárási utasítás a kerületi esküdtek törvényes hatáskörét semmiben sem érintheti. „Az I. kerületi ellenőrző bizottság —- írják lapunknak — lovag Osztoics elöljáró elnöklete alatt megalakúit e hó 5-én, Pénteken. A bizottság részletesen megbeszélte a teendőket, melyek a kerület kiterjedt fekvésénél fogva elég gondot fognak adni. A bizottság egyelőre három csoportra osztotta fel a kerületet s ezen csoportok élére Schwartzer Oltó dr. kir. tanácsos, Hegedűs János dr. Dévay Szőllőssy István gyógyszerész, Szelestey Géza és Eiszdorfer Gusztáv lettek a bizottság által kijelölve. A .csoportok a jövő hét folyamán fogják magukat kibővíteni s a munkát felosztani.“ Ez az értesítés is élénken illusztrálja azt, a mit már annyiszor elmondottunk s elmondtuk lapunk élén ma is, hogy t. i. a „bizottságolás“ öl meg nálunk minden jó szándékot. íme megalakult az ellenőrző bizottság, s már is „csoportokat“, vagyis kisebb bizottmányokat küld, s azok majd megint „felosztják a munkát“, vagyis újból albizottságokat küldenek ki, — majd a jövő héten. Mire a bizottság a legutolsó albizottságot is kiküldi, addigra talán majd a kolera veszély is elmúlik. * „Adtál uram — bűze lzáró burás rácsokat, de nincs benne köszönet!“ — Ezt kiá'.ltják a várban az Űri-utcai és Or- szágház-utcai lakók. Ez utcákban t. i. két héttel ezelőtt tett felszólításunkra végre megemberelte magát a tanács, és hozzá fogott a kanálisoknak a szükséges burás rácsokkal való ellátásához. Legelőször is a régi törölt rácsokat kiszedték, s a kanálist teljesen nyitva hagyták. Azóta rohamosan haladt a munka!!! Már el is hozták a rácsokat és odatették a kanálisok mellé. Nehány napig igy állottak — bizonyosan szoktatni kellett a rácsokat először a budai levegőhöz. Hisszük, hogy nehezen szokták meg, különösen a csatorna nyílás mellett, hiszen még a lakók sem tudták megszokni, pedig azok évek óta már csak hozzá szokhattak volna! E hét végén kezdték csak elhelyezni a csatornanyi- lásokra az új rácsokat, de olyan kevesen és oly lassan dolgoznak, hogy szép lesz, ha a jövő hét folyamán valamennyivel elkészülnek: addig a kanálisok teljesen nyitva ontják az illatot. Hírek. A napokban egy naptól piros arcú jól megtermett magyarruhás csapat volt látható Bpest f'ő- és székváros különböző utcáin, terein, középületeiben, a dunaparton, városligetben, BUDAI HÍRLAP. a várban — uramfia! még a zugligetbe is jutott belőlük. A Jászságból kerültek fel ide, hogy igy aratás után kiszórakozzák és hasznos tapasztalatokkal és kitűnő fő- és szék városi levegővel és hamisítatlan Weiu-féle vízzel — tele sziv- ják magukat. Az egyik csapat — úgy látszik turistás- kodásában is politikus marad — az országházát akarja megnézni: hogy hát milyen is az, a mire a haza tiz milliót akar áldozni és fog bizonyára tizenötöt — mert már igy van az minden építkezéssel ezen a világon. Ott találtam őket a Sándor-utca Muzeum kert felöli oldalán sorjában állva és nézegetve szép csendesen először a régit, hogy annál inkább tessék aztán az ú j. Gyalogszerrel indult neki a kis harcias csapat a nem épen kurta útnak nem kis feltűnést keltve az ős szittya csizmákkal, pörge fekete kalapokkal és az ünneplő kék kvándlival. Hozzájuk csatlakoztam, de összes rábeszélő tehetségem nem volt elég, hogy betereljem őket a Hatvani utcába, pedig csak egyetlen egy érvök volt temérdek sok csábitó ígéreteimre, de azt aztán megdönthetetlenül zúgták felém: mán itt vótunk. — Men Jink hát, kérem, a Károly kaszárnya felé: mán ott is vótunk. — Nohát akkor okvetlen a Kerepesi útra kell mennünk: ott is vótunk. — De hiszen itten csak nem maradhatunk, vagy vissza félé csak nem indúlhatunk, mint a rákok —- dörögtem az ellenzékeskedők félé. Végkétségbeesésemben támadt ezután egy mentő gondolatom : be vonúltunk mindnyájan a Szikszayba, onuan kijövet már hittek nekem. Meglehetős tekintélyre jutottam; mehettünk most már akármerre. Kocsikra ültünk; csakhamar a dunapartra jutottunk. Állást foglaltunk az épülőfélben lévő kolosszussal szemben. — Nem titkoltuk el meglepetésünket, gyönyörködve és bámúlva szemléltük a hatalmasan imponáló, lassan de biztosan növekedő kőhalmazt. — Hát oda át — mutat egyik jól értesült atyámfia a budai oldalra — mikor kezdik azt a híres nagy lépcsőt építeni Igazságos Mátyás király templomától bele a Dunába. . . . Adós maradtam a válasszal. Nem is igen jutottam aztán egyhamar szóhoz. Minden oldalról ostromoltak kérdésekkel: — hol lehet megnézni az országház előtti új híd plánumát? — ki állítja össze a millennium ünnepi programmját ? — mikor lesz készen a Pantheon ? — lesz-e világkiállítás ? stb. stb . . • Az volt a szerencsém, hogy ebédre a zugligetbe adtu ík rande-vut a disznó-főhöz. Nosza elérkezettnek láttunk az időt, rápipáltunk és kissé lehangolva de biztató reményekkel indultak neki kocsijaink a tanúlságos és sok élvezetet sejtető útnak. A fogaskerekűnél stációt tartottunk. Szakszerű magyarázataim köztetszésben részesültek. A temető mellett szomorú emlékezések között említettem fel Janszky űr zengzetes nevét. Egy jóindulaté szélroham e pillanatban fújta tele fejem összes szelelő részeit és igy nem tudtam jól megérteni a válaszokat . . . másodszor nem mertem már kérdezni. Csakhamar a lóvasúti díszes „induló-ház“ mellett is elhaladtunk. A gyönyörű vidék és hosszas kocsikázás jó hatással voltak kedélyünkre és étvágyunkra egyaránt. Á Fácánnál megpihentünk és bekebeleztünk egy-egy spriccert. Akadtak már köztünk kislelküek, a kik 6 midőn a kocsikat elküldtük, nem akartak onnan kimozdúlni többet és erőnek erejével mindjárt ebédet is akartak rendelni. De mi nem tánto- rodtunk meg. Kitűzött plánum szerint neki indultunk az árnyas hegyoldalnak. Útközben keveset beszélgettünk — mindenki azon gondolkozott, hogy mi minden jókat fog ő majd össze ebédelni. De ember tervez ... a végzet útjai kiszárai thatlanok ... a disznófő még hasonlónak soha nem volt tanúja . . . Szegény fejem az elmúláshoz volt közel. Nincsen az a bukott miniszter a kit jobban lehessen nézni, mint a hogy engem kereszt-tűzbe vettek a megalázó és megvető pillantások midőn Kolumbusként felkiáltottam álá: Föld, föld ! . .. Disznóid ! disznófő !! Ebből a thémából indultak ki a gyöngéd vonatkoztatások egész láncolatos sorai és kérem miért? csak azért, mért a disznófőnél nem tudom mióta — nincsen korcsma. Hogy miként jöttünk haza, elmondom leg- közelébb. , Nesztor. A kövezés az iskola téren, A várbeli iskola tér hiányos kövezésének javítását a tanács elrendelte. A munkát már be is fejezték, de hogy hogyan ? végeztek, arról csak annak lehet fogalma, a kinek alkalma volt arról meggyőződni. Nehány uj követ illesztettek be itt, ott, a többit a régi kövekkel csinálták. Ezenfelül a most lerakott kövezet egves hézagai ak- korák, hogy az ember lába beleékelödik, ha balsorsu keresztül viszi e téren. Ezt a hiányos slendriáu munkát nem szabad akceptálni, mert az nemcsak szépségi szempontból hiányos, de egészségi szempontból meg épen káros. Öntözni úgy sem szokás, mert a kerületi elöljáró ehelyett — lovagol, és igy a hasadékokban gyűlendő por és piszok, valóságos meleg ágyai a bacil- lusoknak. Már egyizben hangsúlyoztuk és ismételjük most is, hogy iskolák előtt és alatt a kőburkolat a legcélszerütlenebb: minden arra menő kocsi zörgése félbeszakítja a tanítást, elvonja a gyermekek figyelmét. Faburkolatot kell a várbeli iskola elé is csinálni! Avagy csak a pesti iskolák részesülnek ebben a kitüntetésben P Minden esetre jó lesz utána nézni s a kövezők hanyagságát el nem tűrni ! Nyári táncmulatságot rendez nehány budai fiatal ember e hó 13-án a budai lövölde összes termeiben, mely tekintve a rendező bizottság áldozatkész törekvését sikerültnek igéx*kezik. A rendező bizottság élén állanak: Dr. Csepreghy Vilmos, J. Schiller György mint elnökök, és M e i s t e 1 Sándor, mint titkár. A kiállítás ügyében biztos forrásból azon értesítést vesszük, hogy a mérvadó körök az ált János óhajnak engedve, a kiállítás megtartását 1895-re kívánják tenni és az is már, mint bevégzett tény tekinthető, hogy a kiállítás helyére nézve is megállapodásra fognak jutni, minthogy a kiállításnak Budára áttételének eszméje mindinkább téri- hódit, s annak célszerűségéről mindinkább meggyőződnek az intézők. Ennélfogva egészen bizonyosra vehetjük, hogy az 1895-dik i kiállítást Budán fogják megtartani. Társas kirándulást terveznek az I. kerületi polgári körben. A kirándulás hölgyek részvétele mellett 13-dikán volna megtartandó, a mikor az egybegyült társaság kocsikon kimenne a Kamara erdőbe. Itt volna az étkezés zene, s esetleg egy kis tánc mellett a szabadban. Az eszme viszhangra talált a körtagok között és igy bizonyosan meg is fog valósulni: Meghalt idősb Szebeny Pál, nyugalmazott, pénzügyi titkár, életének 86-dik évében. A boldogultban Szebeny Viktor, királyi járás- biró, a budai előkelő társaságnak üsmert és kedvelt alakja édes atyját siratja. A várbeli W^ellisch Zsiga-féle .kávéházat teljesen, renoválták, úgy, hogy az most a legelegánsabb kávéházak egyike a budai oldalon. Miadeu ragyog a tisztaságtól, minden uj — csak a kiszolgálás maradt a régi jo. ss-"
