Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)

1892-07-31 / 11. szám

Budapest, ]892. Julius 31.

B UD AI II IRL A P,

4

Pontos mozgalom Budán.

Egész csendben indult meg e hó elején egy fontos mozgalom a főváros jobbparti részén, mely hivatva van nagy hullámokat vetni, és jótékony mozgásba hozni azt a fatalisztikus nyugalmat, mely a budai életet hosszú idő óta jellemzi. Egyes apróbb jelenségek már nyilatkoztak e tekintetben, de ezek oly szerény keretekben mozogtak, hogy csak csekély hatásuk lehetett.

Nein igy a szóban forgó mozgalom, mely a budapesti polgári lövészegyesület julius 8-diki választmányi üléséből indult ki. Ott ugyanis indítvány tétetett az iránt, hogy a lövészegyesület vegye kezébe a budai oldal fejlődésének ügyét. A kellőképen indokolt indítvány köz- helyesléssel találkozván, az indítványt evőt felkérték egy e tárgyban való felhívás megfogalmazását, s annak e hó 26-án, a lövészegyesületi választmány által kiküldött tizenhat tagú bizottság előterjesztésére. Kiküldettek e bizottságba B i s- c ar a Endre, Darányi Ignác dr., D elme dico Ágoston, Eckermann Ede, Erczhegyi Eerencz, Freyberger Pál, Gombár Tivadar dr., Hampel Sándor, Kollár Lajos dr., K u g 1 e r József, Országh Sándor dr., Rupp Zsigmond, Szabó M. Ferenc, Sitz Károly, Tatay Adolf dr. és Toldy László dr.

A kiküldöttek az I. II. és III. kerület valamenyi fővárosi bizottsági tagjaihoz, országos képviselőjéhez és elöljáróihoz, valamint a budai oldalon levő összes társas egyletekhez és körökhöz egy felhívást intéztek, mely elég érdekes arra, hogy egész terjedelmében közöljük:

T. C.!

Immár huszonöt esztendeje, bogy hazánk alkotmánya visszaállíttatott, és törvényhatóságaink, ezek között városaink is visszanyerték közigazgatási autonomiájokat.

Ez utóbb 1 efolyt 25 esztendő folyamában, 1872- ben az országgyűlés törvénynyel, t. i. az 1872 : XXXVI. trvcikkel, rendezte az ország fővárosának ügyét, egyesítvén Budát, O-budát és Pestet, s e 3 várost Budapest név alatt az ország iővárosának deklalrálta, legutóbb ped’g, t. i. f. évi junius 8-án dicsőségesen uralkodó, szeretett királyunk, hivatalosan is székvárosának jelentette ki Budapestet.

De, ha tagadhatatlanul sok is történt e most lefoly 25 év alatt a főváros felvirágoztatása, fejlesztése érdekében, úgy szintén tagadhatatlan, hogy a főváros jobbparti része vajmi csekély mértékben élvezi e fejlesztés előnyeit, mert vajmi csekély mértékben lett részese ezen fejlődésnek.

Igaz, hogy a főváros egyesítése következtében annak jobbparti része, t. i. az egykori Buda és O-buda, elveszítette egykori különálló városi jellegét, s a törvény értelmében ma már csak alkotó része az egységes fővárosnak, s mint ilyen nem kívánhatja azt, hogy külön városnak tekintetvén, a város fejlesztésében neki külön mértékkel mérjenek. De, mig egyrészt ezzel elismerjük azt, hogy nem kívánhatjuk helyi érdekeink kielégítését az összeség rovására, úgy viszont épen ezen elismerésből következik az is, hogy az sem jogosult, hogy a főváros más részei, a mi rovásunkra előnyben fej lesztésben részesíti essenek. Mert, amidőn mi elismerjük azt, hogy a mi helyi érdekeinknek háttérbe kell szoruJniok az egyetemességet érdeklő közérdekek előtt, ügy másrészt azt kívánhatjuk, hogy a mi jogos érdekeink ok nélkül ne áldoztassanak fel a többi városrészek helyi érdekeinek.

Es, ha léteznek jogos helyi érdekek akkor

a főváros budai részére nézve is léteznek ilyenek, s ezek nem ignorálhatók egyrészt azért, mert a főváros fejlődésének nem szabad egy pontra irányulnia, mert nem helyes az, hogy mindaz, a mi a fejlesztés körébe vág, kizárólag csak egy részen balmaztassék fel, mert az észszerű fejlesztésnek egyenletesen meg kell oszlania az összes részek között, különben egy oly sajátszerű ellentét létesülne egyugyanazon városban, hogy mig annak egyik része csupa fény, pompa és gazdagság, addig a másik része romlásnak és elszenvedésnek indulna. Ha a főváros tovább is ily osztozkodás szerint fejlődnék, akkor maholnap a keleti városok siralmas képét nyújtaná. De, ha a budai részről van sző, itt még a história és az ennek alapján létrejött jogosultság is tekintetbe veendő. Sok századon keresztül ez a rész, az egykori Buda volt országunk fővárosa, és a királyok székhelye; lehetetlen tehát az, bogy most megszűnvén kizárólag az ország fővárosa lenni, oly mostoha elbánásban részesüljön, mint részesült az utóbb lefolyt 25 esztendő alatt.

Nem irigykedünk, nem fóltékenykedünk mi az egykori Pestvárosára; jól tudjuk, hogy a közélet, főkép az ipar és kereskedelem tekintetéből a pesti rész van különösen hivatva arra, hogy legnagyobb gyártelepe és kereskedelmi gyúpontja legyen az országnak, sőt a Duna egész folyam medrének, sőt meg azt is elismerjük. hogy legtöbb középületünk számára a pesti oldal alkalmasabb mint a budai. De épen ezért jogos azon kívánságunk, hogy azon középületek, intézmények és intézetek, melyekre nézve nem fontos az, hogy a messze elterülő pesti síkságon emelkedjenek és létesüljenek, s melyeknek élete és munkássága nincs azon folytonos mozgékonysághoz és sietséghez kötve, mely főkép az adminisztráció és az üzleti elet szempontjából a pesti oldalon természetszerűen kifejlődhetik, a budai oldalon helyeztessenek el, s ez által a budai oldal fellendülésének is tápot nyújtsanak.

Nem akarunk azon középületek intézetek és intézmények hosszas felsorolásába bocsátkozni, melyeket nézetünk szerint a budai oldalnak kellene juttatni; ez, egy részletesen kidolgozandó terv keretébe való, csak rá akartunk mutatni azon elvre, melynek kalauzolása mellett a budai oldal jogosult fejlesztésének módját kontern pl áljuk.

Az által, hogy a főváros hivatalosan is a királyi udvar székhelyének jelentetett ki, e fejlesztés munkáját most már kezdeményeznünk kell. Mert. ha, mint fentebb említettük ina már nem létezik sem Pest, sem Buda, sem O-Buda, haDem csak az egységes Bpest, úgy viszont el- (agadhatatlan tény, hogy a király tulajdonké- peni lakhelye nem a pesti hanem a budai oldalon van. O felsége ez irányban már régebben meg is tette a kezdeményezést az által, hogy a királyi palota ki- illetőleg újjáépítési munkálatait megkezdette. És, ha a budai oldal van hivatva arra, hogy királyunk tényleges lakóhelye legyen, a főváros ezen oldalának többi részeiben is fejlődnie kell, s azok nem maradhatnak meg továbbra is azon defolált állapotban, melyben manapság sinylenek.

Mi tehát kötelességünknek tartjuk minden irányban oda hatni, hogy a főváros budai része is beavassék a fejlesztés és szépítés munkájába; kötelességünknek tartjuk ezt annyival inkább, mert a budai oldal az egyesités dacára sem veszhette el bizonyos tekintetben régi, históriai individualitását; köteleségünknek tartják ezt anynyival inkább, mert meg vagyunk győződve, hogy az ország fővárosának saját érdekében egységesen és egyenletesen kell fejlődnie, nehogy a fény és pompa közvetlen szomszédságában a romlás, az árnyék, a pusztulás foglaljon helyet: Kötelességünknek tartjuk végre azért is, mert a mit a természet a lapály osan fekvő pesti oldaltól megtagadott, a vegetáció, az egészségesebb égalj, stb. a budai oldalon megvannak, s nem csak az ez oldalon, hanem a túlsón lakóknak is hasznos és előnyére válnak.

Miudezek folytán elhatároztuk egy oly irány ú mozgalom m e g i n d i t á s á t, mely hivatvalenne tervet k é s z i t e n i, p r o g- r a. m mot állítani fel m i n d a z o k r ó 1, a mik a fentebb vázolt cél elérésére szükségesek. Es ezért célunk e mozgalom körébe bevonni mindazon elemeket, melyek e

cél iránt lelkesednek. Meglevén pedig győződve arról, hogy T. C-ed nem partikulárizmus- ból. nem a helyi érdekek jogosulatlan ápolásának céljából, hanem fő- és székvárosunk egységes és egészséges fejlődése iránti érdeklődésből szívesen fog e cél elérésének szolgálatába állani: felkérjük válaszszon tagjai közül tíz oly lelkes férfiút, kik a fentemlitett mozgalomban tevékeny részt kivannak venni, s kik velünk együtt a folyó év őszén összegyűlnének a szükséges teendők megvitatására.

Felkérjük tehát T. C-edet szíveskedjék f. évi október 1-éig kiküldőket, a budapesti polgári lövészegyesület választmányát értesíteni, hozzájárul-e az általunk felvetett mozgalom megindításának eszméjéhez, s hozzájárulás esetében, miről nem kételkedhetünk, méltóztassék a budapesti polgári lövészegyesület választmányával tudatni azon t. polgártársaink neveit és lakásait, kiket az összehívandó értekezletbe ki íog küldeni, hogy őket annak idején összehívhassuk. Megjegyezzük még, hogy a főváros I. IT. és III. kerületének összes fővárosi bizottsági tagjai, or. szággyülési képviselői és elöljárói szintén meg fogván hivatni, a 10—10 tag nem ezek sorából választandó, hanem a T. C-ed többi tagjainak sorából, és pedig úgy, hogy tekintet legyen az értelmiségre, és a termelés és foglalkozás minden főbb ágaira, hogy a kitűzendő kérdéseket minden oldalról megvitatni s megbeszélni lehessen.

Bpesten, a bpesti polg. lövészegyesület által kiküldött megbízottak értekezletéből. 1892 julius 26-án.

Fő- és székvárosi ügyek.

Ä menhely.

Horváth János hely. alpolgármester a pesti hazai első takarékpénztár- egyesület által a fő- és székvárossal közösen felállítandó menhely tárgyában érdekes előterjesztést intézett a tanácshoz.

Az előterjesztés bejelenti, hogy a menház a Kun- és Alföldi utcában még ez évben kész lesz.

Azután az intézeti szabályok mielőbbi elkészülésének fontosságát hangsúlyozva a jelentés azt mondja:

„Az emelendő épület külön helyiségeket tartalmaz a férfiak, a nők, a férfi és nőgyermekek részére, továbbá mindazon helyiségeket, melyek az alapitó egyesület célzatának megvalósítására szükségesek.

Ezen menház tehát kettős irányú rendeltetésével, hogy t. i. földszinti helyiségeiben hajléktalanoknak feltétlenül menedéket nyújt, emeleti helyiségeiben pedig kórházakból kikerült lábbadozó betegeknek, kik még munkaképtelenek, táplálkozást és ruházatot ad, a külföld hasonló intézeteitől eltér, a mennyiben ott a hajléktalanok menbáza kizáróan csak ezen célra van berendezve.

A főváros szóban forgó menházának jelzett kettős irányú rendeltetése kétféle, egymástól természetszerűen eltérő kezelési rendszert tételez föl, a menuyiben kétségtelen, hogy a lábbadozó betegeknek nyújtandó segélyezés célja, mérve, minősége és rend zere külön megállapodások tárgyát kell, hogy képezze.

Mielőtt ezen megoldandó kérdésre áttérnék, szükségesnek és indokoltnak tartom a Berlinben, a Böschingstrassén létező kizáróan magánjótékonyságból föntartott „Hajléktalanok menhelyének“ szervezetét és intézeti működését tüzetesen megösmertetni, mert ezen menhely mintájára rendeztetek be a boroszlói, drezdai, bécsi, rigai, lipcsei, hamburgi stb. menhely és igy berendezésének és kezelesi rendszerének célszerűsége a gyakorlati tapasztalat által igazolva van, másrészt azért, mert vezérelvei ugyanazok, melyek a takarékpénztári egyesület alapitó oklevelében kifejézvék. Jelesül:

1. Vezérelvül szolgál a teljes anonimitás. Tehát a teljesen szabad beme n e rés k i- lépés, a n é 1 k fi 1. hogy a re u d ő r s é g az é p fi 1 e t b e c s a k be is lé p h e t, n e, ott bár