Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)

1892-07-17 / 9. szám

Budapest^ 1892. Julius 17, BUDAI HÍRLAP, I Budakesz. Midőn tavaly nyáron a Szepességben utaz­gattam s a Tátra legszebb részeit felkerestem, egy „meuházi üdülés“ alkalmával éléuk eszme­cserém volt egy külföldi turistával. Nem akarom az egész párbeszédet részle­teiben előadói, mert sok keserű volt benne. ja. külföldi, a ki hozzánk jön, nem tudja, midőn megilél bennünket, hogy fejlődésünk tör­ténete igen rövid, alig egy negyedszázad ; azt sem tudja, hogy ez idő alatt nemzetünknek egész törekvése, minden munkássága oda irá­nyult, hogy a Széchényi által megjövendölt szebb jövőnek, egy fényes korszaknak mindenek­előtt méltó központot teremtsen. Igaz, hogy jól esik rámutatnunk a nemzet e büszkeségére és elmondanunk : hogy az a 25 év előtti kis formátlan, ócska háztömeg, az akkori főváros, ma már Europa legszebb váro­sainak egyikévé változott át. Még akkor sem képzelődünk, ha azt reméljük, hogy egy újabb negyedszázad leteltével a fejlődő világváros a monarchia közép- s a kelet gyú-pontja lesz. De igaza volt annak az idegennek, a mi­dőn azt mondta, hogy azért a természet által oly bőkezűen megáldott ország többi kis gyöngyeit nem kellene elhanyagolnunk s mondhatom, igen örültem, hogy ugyanannak az idegennek nem jutott eszébe a határos megyék székvárosait felkeresni, mert akkor mást is mondhatott volna. Igaz pedig e vád, mert látjuk, hogy min­denre alakulnak nálunk részvénytársaságok, csak ilyenre nem, holott az állam még kedvez­ményeket is biztosit az ilyen befektetéseknek. Egy ember tőkéje nem elég az ily vállalkozás megkezdésére s óriás vesztesége az hazánknak, hogy legszebb helyein, a Tátrában vagy Erdély­ben, nem akad egy hatalmas konzorcium, mely nagyobb tökével világfürdőket létesítene, s a mely a mellett, hogy gazdagon jutalmazná rész­vényeseit, még a nemzeti tőkét is gyara­pítaná. A mit pedig nagyban és általánosságban az országnak e tekintetben jelentősebb helyeire most elmondtunk, az helyi érdekeink szempont­jából a fő- és szék város környékére is áll. A mérték, melyet itt alkalmaznunk kell természetesen kisebb lesz, mint a már említet­teknél, mert az elérendő cél is inkább csak helyi érdekű, mint országos és a tevékenység- jutalma sem lehet oly nagy és jelentékeny, mint amazoknál. A főváros környékét szemügyre, véve azt hiszem senki sem fog elfogultnak tartani, ha egyedül Budával foglalkozom. A jobb parti he­gyek, erdők és az úgynevezett kulturális göz- rétegtől ment üde levegő : ezek azon tényezők, melyek a budai oldalnak megadják az előnyt a pesti felett. Ezen — bár egyedüli — előnyünket elis­merik a pestiek is, mert szabad idejükben és nyáron át ,itt hüsölnek és pihenik ki fáradal­maikat. Buda környékének sok szép pontja van és mindenütt találunk árnyas helyeket és jó levegőt; de különösen nevezetesek: a Svábhegy, Jánoshegy, és az annak lábainál fekvő Buda­kesz. Á Svábhegy azért, mert fogaskerekű va- sutjával könnyen és kényelmesen megmászható és nyaralóiból a legszebb panorama élvezhető, — a Jánoshegy gyönyörű erdős oldalaival, mert dominálja az egész vidéket és ormáról a szél­rózsa minden irányában gyönyörködhetünk Bu­dapest és környékének szépségeiben és változa­tosságában, — és végfii Budakesz, mert a legelőnyösebb fekvésű és a legjobb levegője van. Ez utóbbival akarok bővebben foglalkozni abban az irányban, a mint azt fentebb röviden jeleztem. Budakesz egy minden oldalról erdőkkel körülvett és hegyekkel határolt völgyben fek­szik. Ebből laikus módra is biztosan következ­tethetjük, — amint hogy úgy is van — hogy levegője élenydús, jó, szélmentes és csendes. Nem egy fő- és székvárosi orvos, ismervén a falú e kedvező viszonyait, betegeit üdülés vé­gett ide küldi, s azok a jó levegőn meggyó­gyulnak. Ha már most mi fővárosiak tudjuk azt, horry van itt közelünkben alig két órányira egy olyan hely, melyet nem ok nélkül klimat - kus gyógyhelynek;tartanak, s a hol sokan, a kik máskülönban a fürdők drágasága miatt egész- ségöket helyre állitaui nem képesek felgyógyul­hatnának miért nem törődünk vele? A fő- és székváros halandósági statiszti­kája elég szomorú bizonyitéka kedvezőtlen egész­ségi viszonyainknak. Nem volna e tehát jóté­temény, ha i'.özelünkben egy nagy szanatórium épülne betegeink részére, és ha egy szép, nya­raló, mulató, a főváros emelkedéséhez méltó, modern Ízléssel berendezett kis gyarmatunk volna ? Budakesz jelenleg levegőjén kivül semmit sem nyújthat a városiaknak. Van valami „szépi- tési egyesülete“, mely már évek óta erőlködik, de az erdőkben elhelyezett padokon és néhány nyaralón is egy primitiv fördő-bódén kivül semmit sem hozott létre. Lesz-e vállalkozó, részvénytársaság vagy pénzintézet, mely e háladatos munkába belekezd, vagy fog-e a fő- és székváros, vagy maga az állam megvalósítani egy oly eszmét, mely kivi­telében nemcsak anyagilag jutalmazna, hanem emelné a jobb part forgalmát, kiterjesztené a világváros határait és javitana egészségi viszo­nyainkon ? Oly kérdés ez, melynek megoldására ez idő szerint reményünk alig lehet. Ezen a téren is tisztán a privát vállalkozásra kell egyelőre szá­mitanunk. Mindenek előtt a jelenleg komplikált és nehézkes közlekedésen kellene javítani, illetőleg rendes, célszerű közlekedésről gondoskodni. A fogaskerekű vasút kiépítése ezen irányba, bár tervezik, nagy akadályokba ütközik. A Li- pótmezőre tervezett villanyos vasútnak elá­gazásáról Budakesz felé, tudtunkkal eddig :szó sem volt, pedig ez nemcsak szükséget pótló de busásan jövedelmező vállalkozás volna. Hiszen a mai silány omnibuszok, minden hátrányaik dacára is oly kelendőségnek Örvendenek, hogy tulajdonosaik az anyagi eredménnyel teljesen meg­vannak elégedve, s még inkább azok volnának, ha a kellő tökével rendelkeznének vállalatuk ki- terjesztésére, nagyobbitására. A Budakeszire való közlekedés megterem­tése hatalmas eszköz volna azon szép jövő elé­résére, mely e falura kétségtelenül vár. 1—n. Fő- és székvárosi ügyek. A közigazgatási bizottság; julius 11-én tartotta rendes havi ülését Ráth Károly főpolgármester elnöklete alatt. — J a n k o v i c h János dr. miniszteri taná­csos és kir. adófelügyelő jelentése szerint a Ili. oszt. kereseti adókivetési tárgyalások junius hó­ban befejeztettek. -— Gebhardt Lajos dr. tiszti főorvos jelentése szerint a főváros közegészségi állapota a május havihoz képest júniusban ja­vult, a mennyiben úgy az általános halálozás, mint a ragályos megbetegedések száma jelen­tékenyen (33°/0-kal) csökkent. Elveszthetett ju­nius hóban 1469, meghalt katonák nélkül és az útról jött és itt elhalt egyének levonásával 1155 és igy a születési esetek 314-gyel múlták felül a halálozásokat. Junius hóban a főváros összes nyilvános és magánkórházaiban gyógy­kezeltetett 6.597 fekvő és 8.921 járó beteg: a kerületekben a kér. orvosok által 2.254 részint fekvő, nagyobbrészt járóbeteg összesen 17.772, azaz 3001-gyel kevesebb mint május hóban. A lakhatási engedélyek tárgyában 65 ügydarab érkezett; a lakhatási engedély megadadott 35, részben megadatott 5 és megtagadtatok 25 esetben. A köztisztaság a csatornázatlan és kö­vezetlen utcákban nagyon hiányos volt. A víz­vezetéki viz az V., VL, VII., VIII. kerületek külső részében sokszor zavaros, a kozkutak vize mindig élvezhető volt. Az állategészségügy nem volt kedvezőtlen. A rendőrfőkapitány, kér. tan- felügyelő, kir. főmérnök, kir. ügyész, árvaszéki elnök és t. főügyész jelentései csupán az ügy­forgalmat feltüntető szokásos statisztikai adato­kat tartalmazzák. — Gombár Tivadar dr. föl­említi, hogy évek óta panaszkodott az illetékes közegeknél a miatt, hogy a várbeli ut­cai csatornák nyílásai vagy épen nem, vagy a célnak meg nem felelő szifo­nokkal vannak ellátva, és miután e panaszok­kal célt nem ért, végre a h. polgármesterhez fordult, ki egy rendeletében arra utasította a mérnöki hivatalt, hogy a várbeli csatornák nyílásait tüzetesen megvizsgálja és a vizsgálat eredményéről jelentést tegyen. A mérnöki hiva­tal e rendeletnek megfelelve, február köze­pén beadta jelentését, mely-szerint konstatálta, hogy 25 burás rács közül csak 7 van megfelelő állapotban és hogy a hasznavehetetlen 18 szi­fon pótlásán kivül még legalább 23 szifont kellene alkalmazni. A h. polgármester e jelen­tés folytán elrendelte a közegészségi szempont­ból szükséges munkálat végrehajtását, mely összesen csak *42 írt költséget igényel. M i n t- hogy azonban máig tényleg semmi sem történt ezen irányban, kéri a h. polgármestert, legyen szives intézkedni aziránt, hogy az általa elrendelt ezen munkálat sürgő­sen végrehajtassák. — Gerlóczy Károly h. polgármester kijelenti, hogy nem tudta, misze­rint az általa kiadott utasítás nem lett végre- hajtva és hogy az ügy állásáról tudomást fog szerezni és majd intézkedik az iránt hogy a szükséges munkálat haladéktalanul meg­történjék. — Rémi Róbert felhívja a h. pol­gármester figyelmét arra, hogy a várhegyi alagút bolthajtásán át nagy meny- n v i s é g ű és valószínűleg a v á r b e 1 i csatornáktól eredő igen bűzös fo­lyadék szivárog át és arra kéri, hogy e közegészségi szempontból veszélyes állapot le­hetőleg megszüntettessék. — Gerlóczy Károly h. polgármester erre kijelentette, hogy az alag­út bolthajtásán észlelhető folyadék-szivárgás okának kiderítésére tüzetes szakértői vizsgálatot fog elrendelni, és intézkedni fog az iránt, hogy e bajon, a mennyire lehetséges segittessék. — Ezután Ilaberhauer János tanácsnok azon kétrendbeli interpellációra válaszolt, me­lyeket a múlt ülésén Havass Imre kir. fő ügyész­helyettes intézett a h. polgármesterhez az üllői- úttól jobbra a városliget közelében történt sze­métlerakás és az u. n. illatos árok állapota ügyében. A közigazgatósági bizottság H a v a s s Imre, Rémi Róbert és Wagner Jenő felszó­lalása után tudomásul vette az interpelacióra adott választ. Ezután a közigazgatási bizottság több fölebbezést intézett el, melyeket katona-, cseléd-, adó- és közegészségi ügyekben adtak be. Ä kössmrmkák tanácsa 1892. julius báró Podmaniczy Frigyes elnöklete alatt a szünidő előtti utolsó rendes ülésén a villamos világítás és erőátvitel ügyében a tanács tárgya­lás alá vette a fő- és székváros határozatát és azt elfogadta. Avarba vezet ö ú j ú t folytatóla­gos kiépítésére beérkezett ajánlatok közöl a tanács Roltzsbach A. és fiai czég legolcsóbb ajánlatát fogiidta el és ennek alapján a munka kivitelé­vel a nevezett céget megbízta. — A tanács, mint közigazgatási bizottság engedélyt ad, illetve kötelezi a svábliegvi fogaskerekű vasút rész­vény-társaságot arra, hogy a város majori gya­logút folytatásában a vasúton aluljárót építsen. Ezzel egyszerre építendő, még pedig a fő- és székváros költségén, de a vasűt-társulat által az ördögárok új vonala számára szükséges át­eresz is, melynek költségét addig is, mig a tő- és székváros jövő évi költségvetésében arról gondoskodhatik, a tanács fogja előlegezni. Ez alkalomból megsürgeti tanács a fő- és székvá­ros hatóságát, hogy az ördögárok szó­ban forgó c o r r e k c i ó j á t, mely m á r a z 1875-d i k i felhős z akad á s után megé­pítendő lett volu a. legkésőbb a jövő évbe n ha jtsa végre. — A Logody-utca és a várbeli új út között tervezett lépcsőhöz igénybe vétetik az alagút részvény-társaság egy terület szalaga, melyet az a közcélra való tekintetből kártalanítás nélkül enged át. Ezt a tanács kö­szönettel veszi és miután a kérdéses lépcső épí­tésével az alagút Krisztina városi kapuzata fe­lett levő plató hozzáférhetővé válik, a társulat kívánságára az parkszerűleg rendezendő lesz és felhívja a tanács a fő- és székvárost, hogy er­ről a lépcső kiépítése után gondoskodjék. — Végül a Gellérthegyen illemhely felállítására és a II. kér. bimbódomb-utcában vízvezeték léte­sítésére vonatkozó tervet elfogadták. A mérnöki hivatal az idei építke­zésekről összeállította jelentését. E szerint az

Next

/
Thumbnails
Contents