Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)

1892-07-10 / 8. szám

Budapest, 1892. Julius 10,

BUDAI Hl KLAR

6

Állandó színház Budán.

A szinháziigv már számtalanszor képezte vita tárgyát úgy a sajtóban, mint a törvényhatóság tanácskozásain. A negyedik színház különféle tervezgetései elégszer foglalkoztatták az intéző és érdeklődő köröket; volt szó vígszínházról, nép- és drámai színházról, sőt a hírhedt — német színházról is, de miudekkormég csak szóba sem jött fő- és székvárosunk azon része, a mely szorosan véve tuiajdonképeni székhelye felséges uralkodónknak; még csak nem is gondoltak arra, hogy Budán is lehetne már, sőt talán kellene is egy állandó színházat létesíteni. —Avagy tán nem bírunk eléggé jogos alappal e követelésre P

E fontos kérdés megérdemli, hogy véle behatóan foglalkozzunk.

Bizony sajnos, de úgy vagyunk, hogy míg fő- és székvárosunk baloldali része, az i f j u Pest óriási léptekkel halad minden tekintetben a fejlődés utján, addig a jobboldali rész, a v é n Buda marad, marad az ő egyhangúságában és lesz hova tovább a fővárosnak csupán csak egy küljobban mondva mellék-városa.

Mint mindenben, úgy szinház dolgában is hátramaradt Buda. Hogy a jelenlegi várszínház éppenséggel nem felel meg az igényeknek már fekvésénél, külsejénél és csekély terjedelménél fogva sem, arról tán szólanunk is feleleges.

Ha a pesti résznek népesedés tekintetéből 4 szinház kell, úgy a 100 ezer lakosú budai rész is igényt formálhat magának egy színházra, akkor, midőn már majd minden nagyobb vidéki város siet e közművelődés tekintetéből oly nagy fontosságú követelménynek eleget tenni. Van ugyan jelenleg két nyári színkörünk, de ezek korántsem, elégiti ki a követelményeket. De maga a tény, hogy itt nyáron át is két szinház tud megélni, legjobban bizonyltja, hogy mennyivel inkább el kellene a téli szezonra legalább egy.

Es ha megkövetelik az egyöntetűség!, a népesedési és a közművelődési érdekek a budai állandó színházat, mindezeknél inkább sürgeti azt a nemzeti érdek, a magyarosodás érdeke. Mert bizony ha fő- és székvárosunk minden izében magyar akar lenni — s bár mielőbb azzá lenne! — elodázhatatlanul szükséges a jobboldali részen is egy állandó magyar szinház működése, mely e téren a leghatalmasabb eszközök egyike s igv valósággal missziót van hivatva betölteni. Pest 20 év alatt teljesen magyarrá lett, mire eltagadhatatlanul nagy hatással volt egyéb tényezők mellett műintézetei- nek, színházainak magyarsága ; Budán ellenben, még mindig találkoznak Scheichek, kik eléggé bizonyítják, hogy itt még sok a kívánni való magyarosodás tekintetében s igy a magyar színházra is nagy szükség. Főleg azért méltánylandó különösen az ó-budai színészet, habár működése, mint a budai színköré is, csak időleges s igy hatásuk sem lehet állandó.

Az igaz, hogy Budának területi és fekvési szakadozottsága nagyon megnehezíti a szintár helyének alkalmas megválasztását. Hanem az ezúttal még mellékes kérdés, melyre még nagyon is ráérünk visszatérni majd akkor, ha egyszer ténynyé fog válni az állandó budai szinház.

•J*

Szívesen adtunk helyet lapunkban a fenti cikknek, bárha azzal nem értünk is egyet. A mi meggyőződésünk szerint a budai oldalon egyelőre elégséges a mostani szinház is ; csak

a várszínházban kellene télen naponként előadásokat tartani s a színkört egy modernebb épülettel felcserélni. A várszínházát illetőleg óhajtásainkat s jogos követeléseinket majd a nyári szünidő lejárta után fogjuk előadni, (Szerk.)

Ä közönség köréből.

A „Budai Hírlap“ tekintetes s z e r- kesztőségének!

Tudva, hogy b. lapja a budai érdekek szolgálatában áll, s hogy hasábjaiban mindenkor szivesen ad helyt méltányos panaszoknak, a következő panaszt azzal a tiszt, megjegyzéssel bátorkodom beküldeni, hogy azt b. lapjában közölni szíveskedjék :

Egy Bécsből látogatóba jött ismerősömmel szerdán e hó 6-án délután kirándulást tettünk a budai hegyek közé, honnan sem lóvas- útat, sem omnibuszt nem tudtunk kapni s igy gyalog jöttünk be fél 11 órakor a Bombatérig, abban a biztos reményben, hogy onnét már csak bérkocsival hazajuthatunk. Mily nagy volt azonban boszankodásunk, midőn ide érve. sem a szabályrendeletileg előirt inspekciós-kocsit, sem rendőrt nem találtunk, ki panaszunkat meghallgatta volna. Már most azt kérdem, nem-e lehetne a budai bérkocsi tulajdonosokat arra szorítani, hogy éjnek idején legalább is egy kocsi álljon a közönség rendelkezésére, — hisz annyit tán a budaiak minden szerénységük dacára is megkívánhatnak maguknak.

Hazafiui üdvözlettel:

Budapesten, 1892. julius 7-én.

Egy budai kiránduló.

Á budai vigadó ügye.

Az első és második kerületbeli törvény- hatósági bizottsági tagoknak egy küldöttsége f. hó 7-diken, Csütörtökön a fő és székváros helyettes polgármesterének egy memorandumot adott át a Corvintéren lévő szertár helyére építendő vigadószerű épület tárgyában.

A küldöttség, melyet Andaházy László, dr vezetett, tagjai voltak: Darányi Ignác dr, Rupp Zsigmoud, Ludvich Endre, dr, Gombár Tivadar dr, P e t s i t s^ Márk dr, P i s c a r a Eckerma n n Ede és Erczhegyi Ferenc.

G e r 1 ó c z y Károly h. polgármester igen szívélyesen fogadta a küldöttséget és a leghatározottabban megígérte, hogy a budaiak kérelmét, mint jogosat és szükségeset pártolni s annak teljesítését tőle telhetőleg siettetni fogja.

A memorandum kivonatban igy hangzik : Tekintetes Tanács!

Fő- és székvárosaink jobbparti részei — fővárosaink egyesítése óta — rohamosan hanyat- lanak; és ha „ős Buda“, hazánk egykori fővárosa. ma már csak mint egyszerű szerény városrész a Ifi kerület között talán még nem a legeslegutolsó helyet foglalja el, ezt legnagyobb részt annak köszönhetjük, hogy szerencsénkre még ott áll várhegyünk ormán a királyi palota.

Hanyatlásunk okai; a természetesek úgy, mint a mesterségesek legnagyobbrészt ismeretesek. Elégséges ok nélkül elhelyezték a budai részekről az egyik ministeriumot, városi hivatalt, közintézetet sat. a másik után. Ennek legközvetlenebb következménye gyanánt az üres lakások száma ijesztő módon felszaporodott, a sajátságos helyi viszonyainknál fogva amúgy sem virágzott kereskedelem és forgalom majd nem teljesen szünetel, a vagyonosodás forrásai elapadtak; az építési kedv szunnyado- zik, kulturális életünk néhány országos hírű egyletünk minden erőfeszítésének dacára nem fejlődik, és köz- és társadalmi életünk elposványosodik.

Nem panasz képen hozzuk fel mindezt, csak indokolni kiványuk, mennyire szükséges, hogy jobbparti városrészeink további hanyatlásának gátat vessünk.

A budai részek nélkülözik a pesti városrészeknek a fő- és székvárosi vigadó nyújt,

Ne vessék nekünk ellen, hogy hisz a fő- ós székvárosi vigadó a budai társadalomnak is nyitva áll! Több évtizednek tapasztalata mutatja ugyanis, hogy bár csak a Duna választja el egymástól a budai részeket a pestiektől, a budai közönség középosztálya a pesti vigadónak jótéteményét igénybe nem veszi, mert nem veheti. Ennek indokolását bátran mellőzhetjük I

A budai .városrészekben pedig egyáltalán nincsen helyiség nagyobb teremmel, mely kulturális és társadalmi életünk központjáéi! szolgálhatna.

Szegényes, majdnem lealázó ennek folytán egyebek közt 'azon helyzet, a melyben (hogy a mondottak igazolására csak a legjellemzőbb adattal szolgáljunk) kulturális és különösen művészeti célú egyleteink, ezek közt elsősorban a már jelzett két országos hírű régi budai egylet küzdenek nehéz hivatásukban

A budai zeneakadémia és a budai dalárda : mint hajléktalan, valóságos vándor szereplésre van kárhoztatva

Gyakorlataikat és előadásaikat hol az egyik, hol a másik helyiségben tartják, és milyenek ezek! Sőt nagyobb, ünnepélyesebb előadásaikra még székhelyeiket is elhagyni, illetőleg a pesti városrészekbe átvándorolni kénytelenek.

Ez megszorítja működésének körét és sikerét, sőt elvonja ennek áldását épen azon köröktől amelyeknek az első sorban eredetileg szánva volt, és a melyek arra szorultak is.

Alkalmas központ hiányában társadalmi életünk fejlesztésének legtermészetesebb eszközeiről ; tudományos és művészi előadásokról, nagyobb szabású táncestélyekről, bálok — és ünnepélyekről is kénytelenek vagyunk lemondani.

Igaz, tudjuk, hogy e részben első sorban a társadalom maga volna hivatva segíteni, de társadalmunk erre nem képes, és millió és millió vagyont pusztító elemi csapásnál fogva is, mely a budai köröket az utolsó években sujtá jövőre sem lesz képes.

De ha áll az, hogy fő- és székvárosunk közönsége nem lehet közönyös az iránt, vájjon megvannak e a humanisztikus kulturális és különösen művészi célú egyletei és intézetei siker- dus működésének garanciái, és nem lehet közönyös aziránt sem, vájjon meg vannak e a társadalmi élet helyes és üdvös fejlődésének föltételei is, — akkor egy mellőzhetetlen nemes kötelesség kárúl magára a fő- és székváros közönségére és ez az: hogy maga vegye a helyzet orvoslását kezébe és adjon a budai társadalomnak is az említett céloknak szolgáló hajlékot.

Erre a legkedvezőbb alkalom kínálkozik, ha a fő- és székváros a második kér. Corvintér és Fazekastér sarkán álló katonai szertár épületét a kincstártól megveszi és annak helyére egy vigadószerü épületét emel Budának.

Nem álmodunk oly pompás — fényes és drága palotáról,- amilyet a pesti részek köszönhetnek a fő- és székváros nagylelkűségének, hanem korlátolt igényeinknek megfelelő, egyszerű szerény és olcsó épületei !

Kérjük a tek. tanácsot az egész jobbparti városrészek nevében és érdekében, méltoztassék méltányos és fontos ügyünket felkarolva és a fennebb jelzett alkalmat, a melynél kedvezőbb alig fog valaha kínálkozni, felhasználva fő- és székvárosi törvényhatósági bizottságnál azon javaslatott tenni, hogy a kérdéses katonai szertár telkén vigadószerü épület megfelelő, nagy teremmel és a hozzá szükséges mellékhelyiségekkel közköltségen felállittassék.

Ezen kérelmünket a fentebb előterjesztett szomorú helyzetünkből merített indokokon kívül még a következő különös indokokkal is támogatjuk :

1. szőr: A szóba lévő telek nemcsak a második kerületnek, hanem mondhatni általában a budai részeknek központjában fekszik és pedig oly helyen, a melyen egy nagyobb épület a város szépítéséhez is nagy mérvben hozzájá- járulna, mert főhomlokzata a Fazékas térre, tehát a Duna felé nézne.

2-odszor. Hogy a pénzügyi szempontot is megvilágítsuk, már előleges számítás alapján is kétségkivülinek tartjuk, hogy a befektetendő tő-