Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-07-10 / 8. szám
Budapest, 1S92. Julius 10. BUDÁT HÍRLAP, elekek az év alatt összesen 1399 darab női kézimunkát produkáltak. Az é^ végével következő jutalmakat osztottak ki: 1. Gizella alapítványi 10ü frtos ösztöndíjban részesült: Pollácsek Kló ti Id IV. oszt. és Bar tus Gizella II. oszt. tanuló. 2. A győri kir. árva alapítványból loo írt ösztöndíjat nyert: Kecskeméthy Mária 1V. oszt. tanuló. 3. A m. kir. pénzügybirósági alapból 60 frt ösztöndíjat nyert: Speidl Mariska II. oszt. tanuló. 4. Az általános tisztviselő segélyalapból 40 frt ösztöndíjat nyert: Tolnay Aranka II. a) ősz. tanuló. 5. „A II. kér. polgári leányiskola jutalomdij-tőkéje“ ciuiű alapítvány ez évi kamatait (40 írt 26 krt) a magyar nyelv és a hazai történet tanulásában tett kitűnő előmenetelért: Kudlár Lujza IV. ősz. tanuló nyerte. 6. Az „Országos Magyar Iskolaegylet“ a magyar nyelvben tett kiváló előmenetel jutalmául: Lasemovics Sarolta I. osztályú, Tlusák Olga, Becker Hilda, Friereich Ilona és Katona Mariska II. osztályú, továbbá Mudrony Mariska III. osztályú tanulókat könyvekkel ajándékozta meg. 7. Jutalomköuy veket kaptak még: Brunner Ilona, Dekker Emilia, Deutsch Ljuba, Ei ser Ernesztin, Haidekker Olga, Betty e y Izabella, Ladányi Etelka, M a c h n i k Ilona, Schanovetz Józsa. Stössel Gizella IV. osztályú. H u z 1 y Gizella, Papp Irén, Stuklik Janka, Fritz Erna, Jenny Edith, Kende Róza, B i s c a r a Mariska, Bankó Ilona III. osztályú. Roth Gizella, Glodeák Gizella, Sehol tz Anna, Deutsch Jetti, D u r i g ó Ilona, Kemény Mariska, S c h i f f- ter Ilona II. osztályú és Bai dekker Irma, H e 11 y e y Margit, Kocsis Elza, F a h Zsófia, Scheller Margit I. osztályú tanulók. A Gizella-alapitvánvi ösztöndijakat, úgyszintén a „jutalomdij-tőke“ kamatait és a jutalomkönyveket Darányi Ignácz dr. adta át a jutalmazottakuak. Az „Országos Magyar Iskolaegylet“ ajáudékát Petz István, a l! kér. választmány tagja osztotta ki. Az orvostanhallgatók segélyegylete ez évi tevékenységéről részletes „beszámolóban“ ad számot. E szerint az egylet ez idén Csáky Albin gróf kultuszminisztert és Eötgyon jól esett. Elhatároztam magamban, hogy szerelmet vallók. — Kedves Rézi Nagysám! . . . — Mi tetszik kérem ? — Ne higyje azt, hogy. . — Beszédemet ! félbeszakította az ajtónyilás és egy cselédnek a belépése : — FIol a házmester úr ? — Nincs itt. — A Nagysága hivatja. — Majd felmegyek én . . Cvibak úr kérem ne haragudjék: majd sietek. Magam maradtam. Rézi távozásával költői fantáziám helyt adott a nyugodt megfontolásnak. Körülnéztem. Egy szűk udvari szobában voltam, a melynek fele egy függönynyel elválasztva konyháúl szolgált.A bútorzat egy zerúvolt. A falakon az uralkodó ház tagjainak színes arcképei és nehány újságból kivágott rablógyilkos jelenet volt felragasztva. Az ajtó mellett egy sor szögön külömböző nagyságú kulcs lógott, — a legszélső óriási nagy volt — bizonyosan a kapukulcs. Elkezdtem tünödnit helyzetemen. Egy házmester lánya! Az én ideálom. Végig gondolkoztam a regényhősökön: tudtam olyanról, a ki cigánylányt vett el, pedig gróf volt; olyant is, a ki szegény de szorgalmas varrólányt vett el ... de házmesterleány ? „ . . . olyan nem volt. Azután eszembe jutottak a teguapi ünnepélyen hangoztatott szent elvek: Szabadság ! Testvériség! Egyenlőség ! Fellelkesültem, és beláttam, hogy Pepicsek nekem testvérem, velem egyenlő — s mindketten szabadok vagyunk. Ereztem, hogy ezzel a nemes gondolkozással lefőzöm a regénybeli gróv ö s Loráud báró rektort disztagokká választották. Az egyletnek volt 18 disztagja, 32 alapító-,. 16 pártoló- és 216 rendes tagja. Havi segélyben 260 esetben részesített szegény sorsú orvosnöveudégeket l'-íOO frtnyi összeggel. Szigorlatokra kölcsöuképen 38 esetben: összesen 1970 írttal adtak ki. Az egyesület vagyona 38464 frt és 33 kr. — Az egyleti könyvtár 113 kötettel és 42 füzettel gyarapodott ajándékozás útján, 53 kötetett és 5 füzetet pedig vétel útján szereztek be. Az egylet önképzéssel is foglalkozni a tanév alatt több vitatkozó estélyt, felolvasást rendezett, pályázatokat irt ki s pályadijakat osztott szét: tagjai számára pedig alkalmas olvasó helyiséget rendezett be. A beszámolót Kétly László, az egylet titkára szerkesztette. Fő- és székvárosi ügyek. A pálinkamérések. A közgyűlés még tavaly olyan határozatot hozott, hogy a pálinkamérések és zsibárosiizletek a sétahelyekül használt vagy nagy forgalmú terekből és utcákból, a kevésbbé járt mellékutcákba helyezendők át s egyúttal meghatározta ama utcákat és tereket is, a hol egyáltalán nem maradhatnak meg az említett üzletek, továbbá ama utcákat, a hol a régi üzletek fenmaradhatnak ugyan, de újak már nem nyithatók. A belügyminiszter, kihez e határozatot a pálinkások felebhezése következ- téb jn felterjesztették,most arról értesítette a fő- és székvárost, hogy a tervezett intézkedést úgy közrendészeti, mint közforgalmi és közerkölcsiségi tekintetekből is teljesen helyesli és szükségesnek tartja ugyan, a közgyűlési határozatot azonban ilyen alakban még sem hagyhatja jóvá, mert célszerűbbnek tartja, ha a főváros ezt az ügyet nem egyszerű határozattal rendezi, hanem szabályrendelettel. Mert nem helyes a közgyűlésnek az a felfogása, hogy a tervezett intézkedést az ipartörvény alapján akarja megtenni, miután itt nem az ipartörvény, hanem a városrendészeti tekintetek a mérvadók, e tekintetben pedig önkormányzati joga alapján teheti meg a főváros az intézkedéseket. Általánosságban megjegyzi még a miniszter, hogy a kincstár és a főváros financiális érdekeivel ellenkeznék, ha az alapjában véve üdvös célzatú intézkedést nagyon kiterjesztenék. A részletekre térve át. helyesnek tartja azt. hogy iskolák, templomok, nyilvános, köz- vagy műintézetek közelében általában ne lehessen pálinkamérést és zsibárus üzletet nyitni vagy fentartani, de szükségesnek látja méterekben meghatározni azt a távolságot, melyen belül ily üzleteket felállítani nem lehet. Meg kívánja továbbá batároz- tatni, hogy az I. csoportba sorolt utcákból — a melyekben t. i. a régi üzletek sem maradhatnak meg — mennyi idő alatt költözködjenek át a szóban levő üzletek, és az átköltözési időt úgy kívánja megállapittatni, hogy az illető üzleteknek elég idejük maradjon a régi helyiségek felmondására és uj helyiségek kibérlésére. A kerepesi utat, melyet a közgyűlés ama utcák közé — a második csoportba — vett fel, melyekben a régi üzletek megmaradnak, de újak nem nyithatók, a miniszter egészen a személypályaudvarig az I. csoportba kívánja bevétetni, mert nagyon kívánatos, hogy e nagy- íőrgalmu utcából az illető üzletek mielőbb eltávolíttassanak. Az utcák második csoportjából — hol t. i. uj üzletek nem nyithatók, de a régiek fenmaradhatnak, — kivétetni kívánja a Király-utcát, Stáció-utcát, Mária-Terézia teret (hol azonban a templom miatt nem lehet pálinkamérés) é s a II. kerületi főutcát, mint a melyek nem sétahelyül szolgáló d i s z u t a k, s ez utcákra nézve semmi korlátozást nem kíván fenntartani. A II. csoportba tartozó utcákra nézve kimondatni kívánja, hogy azokban a most fennálló üzletek csak addig maradhatnak fenn, mig jelenlegi tulajdonosaik személyesen, vagy megbízottjaik által gyakorolják. Végül meghatározandónak tartja, hogy ezen ügyben, mely hatóságot illésé a büntetés joga, s felhívja a fővárost, hogy észrevételeinek szem előtt tartásával készítsen szabályrendeletet és azt megerősítés végett ter- jeszsze fél. főt, a ki a cigányleányt elvette, — és megnyugodtam. Csak a szivarvéget rösteltem, és nagyon szerettem volna, ha Pepicsek úr is visszakinált volna egy szivarvéggel, legalább mutathattam volna, hogy én sem vagyok gőgös és egyenlőnek tekintem őt magammal. Egyébként ez mind mellékes! Csak Rézi szeressen. Ez pedig kétségtelennek látszott előttem. Hiszen már a szüleinek is szólhatott: innen a papa öröme s a mama szives meghívása !.. Rézi visszajött. Elbeszélte nekem, nogy az első emeleten a tanácsosné szerdán mosatni akar, de nem lehet stb. stb. — Két órai diskurzus után a ház viszonyaival tisztában voltam. De azért örömmel hallgattam — hiszen az „0“ ajkairól pergett a szó. Öreg este lett, mikor a mama hazajött egy fiatal emberrel. Igen becsületes képe volt és egy rósz kalapja. Meghajtottam magam: — Én Cvibak Bandi jogász vagyok. — Örülök. Madrác Fránci tapecirer — Kezet fogtunk. Későre járván az idő indulni akartam hazafelé. Ekkor jött meg Pepicsek papa. Meghívtak vacsorára. Rézike is oda jött hozzám : — Maradjon itt kedves Cvibak TJr! — Ne vesse meg a szegény emberek főz- tét, Rézi maga fogja megcsinálni a vacsorát — biztatott a mama. — Na pleibnsz ta —- szólt jóindulatúlag Fráncli. Mindez azonban nem tartoztatott annyira, mint az a bizonyos szivarvég. Igen! Ezt jóvá kell tenni — nagylelkű leszek, megvacsorálta- tom magam. Rézike főzött, Fráncli beszélt, Pepicsek oltogatta a lépcsőházban a gázt s a kapút bezárta — denikve a szoáré megkezdődött. Rendkívül kellemesen folyt volna «a társalgás ; Pepicsek hőstetteit mesélte katonakorából; trombitás volt a prágai ezredben. Csak egy kellemetlen volt a dologban. Alig beszélt Pepicsek papa néhány szót. „Csingilingi- lingi“ megszólalt a csengetyü a fejünk felett. Az öreg fidkelt, levette a nagy kapúkulcsot és morogva ment kapút nyitni. Ez egy óra alatt legalább hússzor ismétlődött! Végre menni készültem. A család össze nézett. A mama, a ki legjobban tudott magyarúl végre elő állt: — Kedves Herr von Cvibak. Köszönjük a vizitát. A Rézi lányom nagyon szereti magát, mindig is mondja, hogy milyen fess jogász . . Meghajoltam s zavartan vártam mi lesz ebből — szentül hittem, hogy az anya szerelmet vall a lánya nevében: — Igen kérem és a Fráncli is mondja. Nahát, ha nem haragszik, egy nagy kérésünk lenne. — Oh kérem, hölgyeim . . . tessék ! . . — Tudja, maga olyan fess, és van egy igen elegánt szalonkabátja. Legyen olyan szives és legyen a Rézinek a brautfürerje, ő a jövő héten esküszik a Fránclival ........... Nem irom le mit éreztem, mikor kitámolyogtam az ajtón, csak arra emlékszem még, hogy nagy zavarban voltam, adjak e Pepicsek papának kapúpénzt, vagy nem . . . végre is kezet szorítottam vele. Másnap levelet írtam Rézinek, nagyon sajnáltam, hogy nem jöhetek el az esküvőre, de elutaztam. így csalódtam ! (szt.)
