Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-07-10 / 8. szám
Budapest, 1S92. Julius 10, BUDAI HÍRLAP. 9 Ne sajnálják a fáradságot és fejezzék be azt, a minek kezdeményezésével már is hálára kötelezték Buda lakosságát. Iladd épüljön fel mielőbb a budai vigadó!!! A „BUDAI HÍRLAP“ társadalmi hetilap, megjelenik minden vas ár nap. Előfizetési ára a házhoz szállitva: Egy évre ...........................4 írt 40 kr. (j hónapra.............................2 „ $0 „ 3 „ 1 » 10 „ Előfizetéseket elfogad a k i a d ó h i v atal d. e. 10—1 óráig ésd.u. J/a3—5 óráig. Az előfizetési összeget póstautal- ványnyal lehet a kiadóhivatalnak megküldeni, vagy a hirlapkihordó által kézbesítendő nyugtatvány ellenében lefizetni, ha a lapot egy levelező lapon megrendeljük. Felkérjük mindazokat, a kiknek előfizetési gyűjtő-iveik vannak, hogy a gyüjtőiveket, melyeken előfizetők vannak, mielőbb beküldeni szíveskedjenek, hogy az előfizetők lapjukat megkaphassák. Üresen maradt iveket szintén kérjük beküldeni. Minden a lap kihordására vonatkozó panaszt azonnal kérjük tudomásunkra hozni. MF Nyáron az egész fürdő-évad alatt előfizetőink kívánságára a lapot bárhová utánuk Küldjük, még akkor is, ha többszőr változtatnak tartózkodási helyet. A kiadóhivatal. A tanév végén. A II. kér. polgári leányiskola értesítőjét is megkaptuk. B szerint az elmúlt tanév alatt 317 tanuló iratkozott he, ezek közül az évet befejezte 290. Meghalt egy növendék. Az értesítő ezután foglalkozik a jövő évben az intézetnél megnyíló női kereskedelmi tanfolyammal. Ezen tanfolyam tudvalevőleg a főváros három polgári leányiskolájában fog a tanács határozatához képest életbe lépni. Annak szervezetére s a felvételre vonatkozólag értesítőben többek közt ezt olvassuk: „A női kereskedelmi tanfolyamnak feladata : nőknek alsóbbfokú kereskedelmi foglalkozásokra való előkészítése. E feladat szerint az ily tanfolyam az alsófokú kereskedelmi iskolákkal lép párhuzamba, s mint ilyennek ngy a tanítandó tárgyak, mint az elérendő cél tekintetében szerényebb intézménynek kell lennie. Tanitandó tárgyak : könyvvitel, kereskedelmi számtan, kereskedelmi számtan, kereskedelem- és váltóisme, irodai munkálatok és levelezés, áruisme kereskedelmi földrajzzal, szépirás. Mint rendkívüli tantárgy a magyar és német gyorsírást is fogják tanítani. A tanítás ideje teljes 8 hónap, október 1-től május 31-éig. A tanfolyamba oly leány-növendékeket fognak felvenni, kik a polgári vagy felsőbb leányiskola 4 osztályát vagy a felső népiskolát legalább elégséges eredménynyel végezték és 18 évesnél nem idősebb leányok, a kik f elvételi vizsgálaton igazolják, hogy van kellő előképzettségük a tanfolyam sikeres elvégzéséhez. E vizsgálat tárgyai: Magyar nyelvtan és magyar fogalmazás, számtan és földrajz. Egyes figyelemre méltó esetekben, a tanári testület és kir. tanfelügyelő ajánlatára, a vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyével, 18 évnél idősebb nőket is fel fognak venni. Az év alatt három ünnepélyt tartottak: a Széchényi ünnepet, a március 15-diki és a koronázási emlékünnepet. Ezenkívül az iskola növendékei egy sikerült hangversenyt is rendeztek. A hangverseny erkölcsi sikerével vetekedik az anyagi, a mennyiben 117’47 frt tiszta hasznot eredményezett, a mely összeg a főváros központi pénztárában a már meglévő 300 frt Ösztöndíj-alaphoz íog csatoltatni. A összeg gyarapításához felülfizetésekkel járultak: dr. Darányi Ignácz országgyűlési képviselő 5 írttal, Rupp Zsigmond kir. közjegyző 5 írttal és Frey József íóv. bizottsági tag 1 írttal. Az árvamegyei éhinségeseknek az intézett 14 frt 75 krt gyűjtött össze. Az intézet növendékeit elvezették többször az Andrássy-űti stereorá- mába, hol összesen 350 képet láttak; ezenkívül megnézték a diorámát és a vigadóban kiállított „világ-órát“ is. A tanári karból irodalmi téren működtek: B a 1 á s y Dénes, C s a p o d i István dr. E r - d ő d y Imre, Gyulai Elek, Tahi Antal és Turcsányi Dezső. A tantestület a következő tanerőkből állott: Kozma Gyula (igazgató. A lefolyt tanévben szabadságon volt), Balásv Dénes (magyar nyelv, földrajz és francia nyelv). Csa- podi István dr. (egészségtan), Ekkert An- talné (magyar nyelv, női kézimunka és történelem), E r d ő d y Imre (számtan, természettan, csillagászati, földrajz és francia nyelv), Gyu- lay Elek (ének és zongorázás), Jane ez Erzsébet német nyelv és történelem), Kérész ty István (francia nyelv), Kronicb Melánia (kézimunka), Richter Emika (torna és kézimunka), Schmidt Stefánia (német nyelv és földrajz), Tahi Antal értekezlet]' jegyző (szabadkézi rajz és számtan), T a u s z Ferencz (természetrajz és vegytan), Turcsányi Dezső (magyar nyelv, történelem és számtan), V aj d a Pál (szépirás), Milakovszky István (kath. hittan), Kecskeméthy István dr. (ev. ref. vallásit hittan), Steuer Lajos (ágostai hitvallású hittan), Raics Döme (gör. kel. vallású hittan), Kurzweil Lipót (zsidó hittan). Az intézet s t a t i sztikája kimutatja, hogy a beiratkozott 317 növendék között volt 221 budapesti, 90 vidéki, 13 horvát és 3 osztrák születésű. Vallás szerint volt 237 róm. katholikus, 3 görög keleti, 28 református, 22 ágostai evangélikus és 27 zsidó. A tanulók közül csak magyarul tudott 98, magyarul és németül 207, magyar-német-romániil: I, magyar- német-szerbűl: 4, magyar-német-francia és angolul: , magyar-német-kollandúl: 1, magyarnémet-lengyelül: 1. A francia nyelv tanulására ! beiratkozott 83. ebből kimaradt : 27. A növeu_ Próbáltam a Rézivei is: „Oh Kéézi“ — és~ igy beleszoktam lassanként a helyzetbe: egy fél óra múlva a Rézi név volt a legtökéletesebb előttem. Az érzelem minden hangján hangoztattam a nevét, és Írtam is egy gyönyörű verset hozzá, az elejére már nem emlékszem, a végét azonban még tudom: „ Nap, hold, csillag mind azt nézi Boldog vagy-e édes Rézi!“ Nem kívánom önöket tovább is legszentebb érzelmeimnek vására vitelével mulattatni: rövid leszek. Az érdekes megösmerkedés után mindennap elkísértem Rézit haza. Igen szellemes leányka volt, a mit különben az első beszélgetésből bárki rögtön észre vehetett. Végre egy nagy nap köszöntött be: Március 15-ike. Ez a jogászok Húsvét-hétfője: az igazi feltámadás ünnepnapja. Óriási tisztesség ért: beválasztottak az ötszázas bizottságba rendezőnek, sőt mi több, az ablakbizottságnak is tagja lettem. Sietek megmagyarázni, hogy az ablakbizottságnak a feladata volt az egyetem most már nem létező régi épületében az ünnepély színterére nyíló ablakokat hölgyeknek kiosztani. Azonkívül az egyetem téren levő házak utcai ablakokkal biró lakóihoz is el kellett menni, és őket felkérni, hogy dekorálják az ablakokat. Ez meg is szokott történni, persze nem egyformán, hanem hát úgy —eraeletje válogatja : így az első emeleten az ablakokból nehéz szőnyegek lógnak le; a másodikon már a szőnyegek mellett ágy térítők is lengenek a szélben ; a harmadik emelet ablakaiban pedig egy vörös paplan meg egy zöld lirbang közé | akasztott lepedő a legalkalomszerűbb nemzeti színű dekorációt adja . . . Rézinek ezen készülődések alatt rósz nap- | jai lehettek. Kétszer is elmaradtam a kisérge- téstől! No de kárpótoltam őt egy harmadik j emeleti ablak-jegygyel. T. i. az egyetem j ablakainak kiosztásánál bizonyos fokozat volt. Szónokok és egyetemi profeszorok családjai: j első emelet. Szinésznők, szónokok távoli és dalárda tagok közeli rokonai: második emelet. Rendezők ideáljai és egyébb vegyesek : harmadik emelet. Rézi a mamájával jött el, a kinek renge- j teg nagy vörös fülbevalói voltak — akkor azt j hittem hogy korálok, ma tudó m, hogy pecsétviaszból készültek. Rézinek a nyakára egy nerazetszinű szallag volt kötve, a mamának pedig a mantillja volt egy piros fehér zöld szallaggal megkötve: szóval hazafias, helyesebben bouleányi jelenségek voltak. Az ünnepély lefolyt rendesen. Mi ugyan egy kukkot nem halottunk a szavallásból, meg szónoklásból — de azért az ünnepély nagyon tetszett a Rézinek is, meg a mamájának is, a kinek Rézi be is mutatott. Mikor elmentek, a Rézi mamája meghívott vasárnapra magukhoz. Kezet akartam csókolni örömömben, de a mama nem engedte, a miből valóságos birkózás lett, mely végre is az én győzelmemmel végződött: sikerült az egyik ócska kesztyűt oly hévvel ajkaimhoz szorítani, hogy még este a szabadság-banketten is mind azt hittem: kesztyvibőrt eszem — pedig nemzeti borjú paprikás volt. Vasárnap délután legszebb sárga kesztyűi * met felhúztam, gomblyukamba egy szegfűt, fejembe pedig egy szivart dugtam, nyitott fiak- kert béreltem, és az ismert ház elé robogtam. Megvoltam akadva; nem tudtam hol lakik Rézi. De hiszen a nevére emlékszem, én töltöttem ki az ablakjegyet: Pepicseknek hívják. A kapuban találkoztam egy fatális alakkal: — Mondja csak barátom, hol laknak Pepicsek úrék . . . — A Pépicsék .... mindjár linksz az udvar — szólt az ipsze vigyorogva. Én odaadtam a finom szivaromnak a végét és benyitottam a jelzett ajtón, az ipsze pedig utánam jött. Hátrafordultam : — Ön talán a házmester? — Igen kirem. — No jó, hát már most mehet . . . Kezeit csókolom Rézi Nagysád . . . — Jó napot Cvibak úr! A házmester is bejött és otthonosan rágyújtott a szivarvégre: — Állá a Cvibák — ti Herr fun Cvibák. . . . Kársámádiner! — Bemutatom édes Apámat . . . Ez a váratlan fordulat nagyon meglepett. Magamhoz térve meglepetésemből siettem kezet szorítani Pepicsek úrral. Csak a szivar véget rösteltem borzasztóan. Pepicsek úr ajánlotta magát és elment látogatóba — valószínűleg u szomszéd házmesterhez. Rézivei ketten maradtunk. Leültetett. Elmondta, hogy a mamája a Fráuclival elment, mit tudom én már ma, hogy hová. Én nem kérdeztem, hogy ki a Fráncli — ő pedig nem szólt. Az egyedüllét Kézivel na-
