Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-06-26 / 6. szám
Budapest, 1892. Junius 26. BUDAI HÍRLAP. 6 szotta ügyesen. N y i t r a i (Calchas) S za tm á r i (Menelaus.) Tóth (Agamennon) szintén tetszettek. Szerdán a „Szabin nők elrablását“, csütörtökön pedig „Magdolnát“ adták elő, melyben nagy kár, hogy Aintner Ilka olyan túlerős hangon deklamált, máskülönben az előadás jó volt. Szabó Bandi játéka igen tetszett. énekét is megtapsolták. Pénteken nem volt előadás. Ma, szombaton pedig a Cigánybáró megy P a j o r Emíliával a címszerepben. (J—zsi.) Hírek. A Gellérthegy, A Gellérthegy tövében lakókat nagy veszedelem fenyegette e hó 22-én, melytől csak az isteni gondv selés mentette meg őket. 21-di- kén óriási vihar dühöngött a főváros felett, s úgylátszik ennek a következtében lazult meg a Gellérthegynek egy hatalmas sziklatömbe, mely azután leválva helyéről, másnap a mélységbe omlott. A borzasztó sziklaomlás este 8 óra felé történt a Gellért-rakodópart ama része fölött, melyen szerencsére kevés az épület s csak igy érthető, hogy egyetlen egy áldozata sem volt. A 17. és. 22. számú üres telek fölött indult meg az óriási szikla s mennydörgéshez hasonlítható robogással rohant alá a hegyen, magával sodorván temérdek követ s akkora port vervén föl zuhantában, hogy távolról sűrű füstfelhőnek nézték. Útja közepén átugrott egy hatalmas hasadékot s neki zúdult egv kiálló szirtfoknak. — Itt aztán darabokra tört, a melyeknek nagyobb része az említett üres telkekre zuhant, pár mázsás kő azonban egy régi, de szilárdul épitett kis ház tetejére esett. A tetőzetet természetesen összezúzták a hatalmas szikladarabok, sőt a falat is megrongálták, de a kunyhó tökéletes megsemmisítéséhez már nem volt elég erejük. Több emberélet menekült meg így a biztos haláltól. A viskóban Müller Jáuos napszámos lakott, a kinek családja a katasztrófa percében éppen a szobában volt. A gondviselésnek köszönhető az is, hogy az üres telkekre zuhanó óriás sziklák más szerencsétlenséget is nem okoztak. Ez a telek szolgált nevezetesen a környékbeli gyermekeknek játszóhelyéül s pár perccel a hegyomlás előtt is. öt gyermek játszott ott éppen, de időközben összevessztek valamin s az egvik mérgében mellbe lökte társát, s hogy kikerülje a büntetést, futásnak eredt. A meglökött rögtön utána ira- modott, valamint a többiek is, hogy segítsenek neki az elfogásban. 8 ez volt a szerencséjük, mert nvomban rá sziklák tömege borította el az egész telket, mely ha ott éri őket, elpusztítja valamennyit. A hegyomlás után egv leányt találtak az utcán aléltan. Kezdetben azt hitték, hogy valami kődarab sértette meg, de aztán elmondta a leány, hogy az ijedelemtől mely a rettenetes dörgéskor elfogta, elvesztette eszméletét. A veszedelem múltával egész sereg ember bámulta a leomlott sziklákat s csakhamar kijött oda pár rendőrtisztviselő sőt még a mentők is, kiknek azonban nem akadt dolguk. A rendőrség a térparancsnokságot is értesítette az esetről, hogy helyszíni szemlét tarthasson a végből, nem fenyegeti-e esetleg veszedelemmel a citadellát is a hegyomlás. A hét folyamán eltakarítottak az útból a szikladarabok egy. részét. De a lezuhant tömbök egynémelyike akkora, hogy előbb fel kell darabolni, s csakazután lehet majd elszállítani. Hitoktató mint germanizátor. O-Budáról, hoi a magyarosodás oly szépen halad lőre megbotránkoztató dologról értesítenek! A múlt héten tartották ugyanis a községi elemi iskolában a vallástanból a vizsgálatokat é- a szorgalmasabb tanulókat szent képekkel jutalmazták meg, — melyeket n é m e t (!) versek éktelenitettek el. Már, lia olyan emberek cselekednek ilyen germanizáló dolgokat, kiknek éppen főkötelességük és feladatuk volna azt a nemzedéket megmagyarositáni, mely már oly szépen indul : magyarosodás felé, ez mégis csa'k több mint a mennyit szó nélkül eltörhetünk! Reméljük, bogy a III. kerületi iskolaszék utána fog nézni a dolognak, és az ilyen memzetietlen törekvéseknek egyszer és mindenkorra elejét venni önérzetes fellépésével és bogy fog tudni érvényt szerezni a Magyar egyesület jelszavának : „Nyelvében él a nemzet!“ K.aszaló verseny a várban, Az első kerületi előljárósági épület előtt óriási néptömeg tolong, a legnagyobb része kaszával és sarlóval vau ellátva. A megszorúlt rendőrök nem tudják mit csináljanak a tömeggel, melv lolyfon u kerületi elöljárót kiabálja : szava oly rémesen hangzik, mint a keresztyének vérét ki- vánó pogányoké s a tömeg egyre szaporodik. A rendőrkapitány már katonákért akar küldeni, de elébb egy jó gondolata támad és kiállva az erkélyre fennhangon kérdi, hogy ki a vezető P Erre egy jó képű szőlőmunkásnak a nevét kiáltják ki, hogy az a vezér! „Jöjjön hát fel ide az emeletre barátom“! szól a kapitány. Az öreg lel megy hozzá. „Hat mondja öreg mit is akarnak maguk itt tulajdonképen?“ „Háta verseny kaszálásra jöttünk!“ A kapitány kérdőleg néz a beszélőre. „No igen is, kérem alássan: tegnap az egész Budát összejárta a uir. hogy ma reggel jöjjünk fel ide a várba az elöljáróság épülete elé, mert a kerületi elöljáró úr nagy verseny kaszálást fog tartani az Iskolatéren elterülő réten. Azt is mondták, hogy három dij lesz kitűzve a legjobb kaszások számára. Hát kérem alássan. itt volnánk — 'és miután már régen várunk, bizonv egy kicsit uJu8^aukodunk!“ „Hja, hát e miatt jöttek barátim! Ez már egészen más ! Mondja meg a többieknek is, hogy magukat valaki rútúl felültette, mert azt a rétet ott Iskola-téren az elöljáró úr régen lovagló-legelőnek szánta — ott kaszálásról szó sincsen !“ Figyelmeztetés. Lapunk mai számában a „Hasznos tudnivalók“ rovata ismét gazdagabb. Azt hisszük, hogy olvasóinknak szolgálatot teszünk na időnként közöljük a Duua jobb partján lévő közlekedési eszközök menetrendjeit, melyek mindenesetre igen hasznos „tudnivalók.“ Ma csak a lóvasut, fogaskerekű vasút és a propellerek menetrendjét közöljük, a többi közlekedési vállalat menetrendje Julius 1-től változást szenvedvén, azokat jövő számunkban közöljük majd. A menet rendeket minden hónap első vasárnapján fogja a „Budai hírlap“ közölni. Bucsú estélyt rendez a budapesti II. kerületi állami főreáliskola végzett ifjúsága hétfőn, e hó 27 -én a margitszigeti alsó vendéglőben. A reálisták búcsú estélye évek óta szívesen látogatott nyári mulatsága a budai közönségnek és hihető, hogy a kilenc tagból álló rendező bizottság (Rimanoczy Béla elnök, Kobek Kornél pénztárnok, Brunner Vilmos ellenőr, Cimponeriu Dénes, Gruber Lajos, Höffler Foherr,. Kosutáuy Gyula, Soltész Sándor és Ta- kách Béla) buzgalmát siker fogja koronázni. "S, Selrwartzer Ottó dr. királyi tanácsos arcképét az I-ső kerületi polgári kör, melynek Schwartzer dr. tudvalevőleg elnöke, ma (szombaton) este fogja ünnepélyesen leleplezni. A kor termét erre az alkalomra babér és narancsfákkal szépen feldíszítették, A leleplezést kedélyes társasvacsora követi. Disziumepély t rendezett a budai fő- gyimuazium „Vörösmarty“ önképző köre f. hó 22-én szerdán a íőgymnázium dísztermében. A terem teljesen megtelt az ünnepélyre előkelő hallgatósággal, mely szívesen adózott tapsókkal a közreműködőknek. Nagyszámban voltak jelen hölgyek is. A dalkör által énekelt „Szózat“ és Lengyel János elnöki megnyitó beszédje után. melyből a kör ez idei tevékenységéről nyertünk hű képet, Be lányi Imre olvasott fel „Mella“ című elbeszéléséből egy tetszetős részletet. V o r- niefi Kornél és Rács ay Géza Oh. Dancla IV. hangverseny szimfóniáját; adták elő dicséretre méltó készültséggel. Féry Pál Vörösmarthy fölött olvasott fel emlékbeszédet Maderspach V-ról, Ugyan e szerzőtől olvaso ttfel, F ináCzy Béla, egy ügyes értekezését Lord Byron Mán- frédja felett. Mind a két felolvasás tetszésben részesült. K o 1 o s ,1 enő és Matty asovszky Miklós szépen szavaltak. F é r y Pái saját szerzeményű értekezését II. József-ről, érdekkel hallgatta:a közönség. M a m briny ■ Gyula Hu bay egyik „Csárda jelenetét“ hegedülte el igen szépen. A zárbeszéd után a pályadijakat osztotta ki az intézet igazgatója. Az ünnepélyt a Rákoczy induló hangjaival fejezték be. Eait! Ezt lehet írni szegény G e r ö f f i Andor színigazgató fejfájára, kit 23-án temettek el az irgalmasok kórházából, s kit bizony kevés ember kisért ki a temetőbe. Az ó-budai kollegák, kik majd mindnyájan az ő igazgatósága alatt tanultak ki, elzengték sirja mellett a búcsú dalt, azután egy két rög és a hajdan oly jó hírnévnek örvendett igazgató csak volt! Hanem egyet azért szó nélkül nem hagyhatunk, s ez azon végtelen indolencia melyet a másik két színkör tagjai tanúsítottak és a központi szinészegyesület. Nemcsak hogy semmi emlékeztetőt nem tettek a koporsóra, de még arról sem gondoskodtak, hogy legalább képviselve legyenek a temetésen, dacára annak, hogy a temetésre meghívták mindegyik társulatot. Bizonyos, hogy ha a szegény direktor valami jubiláns bankettet rendezett volna, feljegyezhettük volna a társulatok „élénk részvételét ‘: egy sem hiányzott volna. Igaz hát mégis a közmondás : „A d d i g a barátság, ni í g zsíros a k o n y h a. . . ,! „A népszínház tagjai közül az öreg Vasvári Kovács kisérte pályatársát örök nyugvóhelyére. Esküvő. A budavári helyőrségi templomban e hó 23-án (csütörkön) délután 6 órakor vezette oltárhoz Schlauch Lajos dr. kir. törvényszéki jegyző K u h n Mátyás m. kir. honvédelmi miniszteri főszámtanácsos, a Ferenc- József rend lovagkeresztese stb. leányát: Jankát. Különfélék. Angol újság Budapestről. Abból az alkalomból, hogy a király Budapestet fő- és székvárosnak ismerte el, rokonszenves hangon irt cikket közöl a Times Budapestről. Uj európai metropolis cim alatt. Különösen érdekes cikk azon része, mely összehasonlításokat tesz Bécs és Budapest, jelenlegi helyzete, fejlődése és fekvése között. A cikk e része igy hangzik: Bécsbe való visszatérte előtt a császár szentesítette azt, hogy Budapest ezentúl a királyi székváros elnevezést viselhesse. Ez intézkedés következtében Becs megszűnik a kettős monarchia egyedüli metropolisa lenni, mert e tisztet ezentúl meg fogja osztani Budapesttel. Tényleg azonban ez csupán elismerése annak, a mi már évek óta megvolt. A császár évenkint több hónapot tölt Budapesten, a mely különben is székhelye lévén a királyi kormánynak, minden tekintetben és minden feladatra nézve a testvér-királyság fővárosa. A magyarok valóságosan aggódó lelkiismeretességgel igyekeztek Pestet felruházni a főváros minden szükséges tulajdonságaival s Bécs bizouyos tekintetben mögötte maradt Pestnek. Budapest utcáin több az élet, mint Bécsben. Üzletei és fogadói pedig majdnem ugyanolyan előkelőek. Az osztrák főváros a legroszszubbul kövezett város, aránylag egész Európában. A főutcák és körutak a kezdetleges kiléuchüvelykes gránitkövekkel vannak burkolva és ennél a burkolatnál rosszabb kocsiút alig képzelhető. Budapest társadalmilag is fölötte áll Bécsnek s a magyar fővárost sok idegen szívesebben választja tartózkodási helyül, mint Bécset. Budapest különböző irányokban szépen állapított , meg jogait a fővárosi szabadalmakhoz s a kik mind a két várost ismerik, megértik, hogy Budapest mindig igyekezett eltérni attól az úttól, a melyen Bécs haladt. Kevés metropolisnak van oly jó fekvése, mint Budapestnek, olyan széles hajózható folyam mellett, a minő a Duna, mely közepén folyik keresztül. Igaz, hogy e tekintetben Bécsnek is kedvezett a szerencse, a mennyiben a Duna a város egész hosszában elhaladt a város külső része mellett, de Bécsben meglepő közömbösséget mutatnak azok iránt az előnyök iránt, á melyek e kedvező körülményből felhasználhatók volnának. Ott aránylag kevés a hajózás s úgy látszik, hogy a város inkább a Dunától távolodva, mint hozzá közeledve, terjed. A bécsiek maguk sincsenek megelégedve a város hatóságával, a melynek azt vetik szemére, hogy idejét meddő veszekedésekkel tölti, a helyett, hogy a város fejlődésére ügyelne. Minthogy azonban
