Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-11-13 / 26. szám
Budapest, 1892. November 13. Jolán uj kormánya. (Levél a szerkesztőhöz) Tisztelt Szerkesztő Ur! Megigórtam ugyan egyszer, hogy a divatról fogok Írni a „Budai Hírlapnak“, de most azt nem teszem. Először is mostan leginkább divatban van a politika, tehát a legdivatosabb the'ma miu- den bizony nyal a politika. De másodszor csakugyan szándékom írni a női divatról is. de majd csak jövőre. Most fogunk bevásárolni télire, hát alkalmam lesz mindent megnézni. Azután meg a kolera is alább kezd hagyni — no az igaz. hogy a „Budai Hírlap* még a múltkor nagyon is „kolerás“ volt — talán majd mernek az emberek megint hangversenyre, felolvasásra meg zsűrokra elmenni, s akkor bővebb alkalom lesz mindent megfigyelni, megnézni. Hanem most muszáj vagyok én is a politikáról irni, mert azzal nagyon teli vagyunk már. Tetszik tudni, tisztelt szerkesztő űr, mi- nálunk utoljára a v álasztások alatt politizáltak. Mi a második kerületben, a Vízivárosban lakunk és így minálunk ugyan nem lehetett korteskedni, mert a Darányi Náci bácsi ellen nem lépett fel senki, mint a papa mondja: „ő biztos nálunk“ — hanem azért mégis politizáltunk, mert az első kerületből az Aranka nagy ellenzéki volt. még a Máttyus urnák a fotográfiáját. is megszerezte úgy szerette. O-Budáról meg az Annuska hozott mindig uj politikai hírt, hogy például milyen szép, fess öreg úr a Horváth Gyula, hogy szeretik ott náluk őt az' asszonyok, és az Országh Sándorra hogyan sim- fel mindenki. így tehát nálunk mindig politizáltak. Mikor aztán a választásnak vége volt és az Annuska elmesélte, hogy milyen gyönyörű volt a Horváth képviselő úr diszmagyarban, hogyan örültek mindnyájan és hogy az Országh Sándor hogyan sunyitott egész nap diszmagyarban és várta, hogy ő legyen a képviselő. — akkor egyszerre vége lett a politikának egészen mostanig. Most a mióta a Hentzi-szobrot le akarták leplezni, megint megkezdődött a politizálás nálunk is. Azt beszéltek, hogy a kormány le fog mondani. Mi is megbeszéltük ezt a dolgot és egy új minisztériumot állítottunk össze — magunknak. A Szapáryt azt megbuktattuk. Olyan kiállhatatlanul gúnyosan szokott mindig mosolyogni: hogy az ember egészen ideges lesz tőle, a fejét is olyan különösen tartja mindig oldalvást, mintha valami baja volna vele . . . Hogy kit választottunk helyette ? Senkit sem ! Az Annuska ugyan váltig akarta, hogy Horváth Gyulát válaszuk meg, de mi azt nem ösmerjük olyan jól, hát nem fogadtuk el. Az Aranka, a ki a tavaszszal az arénában volt, mikor Apponyi gróf beszédet tartott, azt mondta, hogy úgy is mindegy akárkit választunk, mégis előbb utóbb az Apponyi lesz; ezt ők a várban már tudják. Eu a Daráuyi bácsit akartam volua, és így sehogysem tudtunk megegyezni. Megkérdeztük a papámat is. a ki — mint már többször említettem a minisztériumban van — de a papa igen komoly képet csinált és azt mondta, hogy az nem nekünk való. BUDAI HÍRLAP. De nem csak mi kérdeztük a papától, hogy ki lesz a Szapáry helyett miniszter, a Sándor bácsi is megkérdezte és a papa arra is komoly képet csinált és azt mondta, hogy „ő nem szólhat.“ Úgy tett mintha tudná a titkot, de nem akarná elmondani. Különben ez a papának régi szokása. Ha tud valami újságot, otthou rögtön elmondja; ha más nincsen nálunk, hát a mamának meg nekem. Még azt is tudja, hogy az államtitkár urnák mi a kedvenc étele. Hanem ha valamit nem tud, akkor rendesen komoly hivatalos képet csinál — és hallgat. így hát nem egyeztünk meg sehogy sem. Már a többivel könnyebben rendbejöttünk. Wekerle Sándor mind hármunknak nagyon tetszik. Az Annuska ugyan szeretné, ha bajusza is volna, de azért beösmeri, hogy igy is'nagyon fess ember: ezt meghagytuk miniszternek. Szilágyi Dezsőt ugyau nem ösmerjük, az sohasem néz át Budára, de azért ösmerjük a képét a Bolond Istókból: egy köpcös, kövér öreg — meglátszik rajta, hogy nagyon jól tud enni, meg inni: de egyebet nem igen. Nekünk lányoknak az ilyeu nem kell. Le is csaptuk közakarattal és helyébe megtettük Darányi bácsit. Sándor bácsi is említette. hogy a Szilágyi helyére „olyan tett erős, képzett ember és kitűnő jogász való, mint Darányi Náci.“ Ebből mi csak azt vettük ki. hogy Darányi bácsi még jogász, és igy még fiatalnak kell lennie: de különben is mind a hárman szeretjük, mert ö igen kedves ember és szeret velünk is tréfálni. Mi velünk pedig sohasem tréfált, vagy foglalkozott még miniszter. Ez tehát nagy nyereség lesz a budai — lányokra nézve. Lukács minisztert kissé sajnáltuk, de az Annuska kedvéért azt is elküldtük. Sajnáltuk azért, mert még elég fiatal, pláne, mint miniszter, csak — három hónapos. Aztán meg a mama révén azt is tudjuk, hogy mennyi haja volt, mig miniszter lehetett. Én ugyan nem tudom megérteni a dolgot, de a mama úgy beszéli, hogy van annak a Lukácsnak egy közeli rokona : Gajzágó. Ez nagy ur lehetett, mert a minisztereket ellenőrizte a „föszámszéknél.“ Persze, mint rokona a miniszternek nem ellenőrködhetik felette és azért, ha Lukács miniszter akart lenni, először neki le kellett mondani a nagy állásról. Nagy családi szcénák is voltak, mert az öreg Gajzágó igen okos ember és előre látta, hogy a Szapáryt el fogja csapni a király s azért addig nem is akart lemondani Lukács javára, míg Szapáry meg nem bukik és más nem jön helyébe. Hanem rábeszélték az öreg urat és most íme kiderül a valóság, neki volt igaza, Lakács mehet: nekünk legalább nem kell, mert Annuska Horváthot protezsálta, a ki egy újságban a „Magyar Hírlapban“ már Barossnak is segített vasúti dolgokat elrendezni. A Fejérváryt. no azt már nagyon szeretjük. mert az igen finom, szép ember: az még szebb, mint Wekerle. Hanem az mindig Pécsben jár és most a király körül van, hát nem ér rá honvédelmi miniszternek lenni. En proponáltam az öreg Széuássy Sándor doktor bácsit, a ki még azóta jár hozzánk, mióta a Krisztinavárosban laktunk s akkor a házi orvosunk volt. Most ugyan más gyógyít bennünket, de ő azért rendesen eljár hozzánk, megkérdezi, hogy hogyan vagyunk, el is disku- rálgat és nagyon jó ízű bácsi. Azt is tudom, hogy ő honvéd volt, arra nagyon büszke: most pláne a honvédeknek úgy is elnöke, azért azt hiszem legjobb lesz miniszternek. A „Budai Hírlap“ is azt mondta, hogy ö a legnagyobb politikus. Hanem az Aranka meg az Annuska megmagyarázták nekem, hogy a doktor bácsinak inkább az ötvenes években kellett volna miniszternek lenni, az pászolt volna neki, mert akkor a Bach-huszárok voltak az első katonák, azok pedig nagyon szerették volna a doktor bácsit. En nem bánom, belenvugodtam a többség határozatába és egy csinos honvédfőhadnagyot tettünk meg miniszternek. Az legalább igazi honvéd, ha nem is olyan okos, mint a doktor bácsi. A többi minisztereket csak fotográfia után ösmerjük, de azok elég fess emberek, hát nem is bántottuk őket. A horvát miniszter pedig úgy sem a mi miniszterünk, hát az lehet öreg úr is. így politizálunk mi, tisztelt szerkesztő úr: azért is irtain én azt meg. Ha nem is fog minden teljesülni, a mit kicsináltunk, azért a Darányi bácsit biztosra vesszük: még a papa sem szólt ellene, nem is csinált hozzá valami fontos képet. De most már csakugyan elég a politikából. Ha gondolja, tisztelt szerkesztő úr, hogy a budaiakat érdekli a mi politizálásunk, akkor legyen szives és közölje a „Budai Hírlapban“ a mi általunk csinált „Uj kormányt.“ Maradok tisztelettel hű olvasója. Jolán. Különfélék. Nem lehet beszélni a — mamával. Két hölgy beszélget egymással, bizalmas jó barátnők, kik hosszabb távoliét után látják viszont egymást: „Hát csakugyan igaz édes Katalin, hogy nem mentél még férjhez! ? — „Hadd el, kérlek, én nagyon boldogtalan vagyok ! Már hat udvarlóm akart beszélni a mamával.“ ■—■ „Nos ... és?“ — „És ő nem engedte soha egyiket sem szóhoz jutni, mindig ő beszélt!“ Gyilkos virág: illat. Königsbergben történt a következő eset. Egy odavaló bankár leánya születése napját ünnepelte a múlt pén- teken s harmiuckét bokrétát kapott udvarlóitól. Olyan meggondolatlan volt, hogy a virágokat hálószobájába vitette. A bankámé, a ki a szomszédszobában aludt, hajnali három órakor fájdalmas nyöszörgést hallott leánya szobájából. A mint kinyitotta az ajtót, oly kábító virágillat csapott feléje, hogy szinte elszédült. Leánya ájultan bevert az ágy mellett s csak nagysokára ocsúdott föl. Az orvos azt mondja, hogy meghalt volna, ha csak néhány perccel is tovább fekszik a virágok közt. Hol fog a királyné jövő nyáron inrdőzni ? Kovászna, erdélyi fürdőhely közönségét, a bécsi kabinetirodának egy a napok- ban odaérkezett leirata valósággal lázba hozta. A kabinetiroda a fürdőigazgatóságtd a kovásznál gyógyitó-erejü „pokolsár“ vizéből mintát kért, vegyelemzés végett s egyszersmind az iránt intézett kérdést az igazgatósághoz, vájjon található és berendezhető volna-e Kovásznán egy a királyasszony nyári tartózkodására alkalmas helyiség? Valószínű, hogy a királyné görög tanítója. Russopolus Russos, a ki a múlt év nyarát Kovásznán töltötte, ismertette meg felséges tanítványával a „pokolsárjótékony hatását, s ez indította a királynét a r- r a, hogy a jövő évben n y á r i ü d ü- I ő h e 1 y ü 1 Kovásznát v á lassz a. A véradó. Egv angol statisztikus ki- számitotta, bogy a modern háborúk hány emberáldozatot követeltek. E szerint nz első francia császárság ö t m i 11 i ó emberéletbe került, 1866-ban az osztrákok és poroszok 41.000 ka* touát hagytak a csatatéren. Az 1871-iki • ábo- ruban a németek és a franciák 260.000 embert vesztettek el. A krimiai háborúban 780.000
