Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-10-23 / 23. szám
4 Budapest. 1892. Október 28. lírnak. Nem ugyan hátságból, hogy nevemet ta’áu kinyomatva lássam újságában s elmondhassam, hogy én is tudtam becses lapja számára dolgozni — de mert különös kedvet kaptam. Szerkesztő Urnák egy — s más dologról — melyről lapjában csak elvétve olvastam, saját véleményemet, nézetemet kifejteni. Sokat irtalc már a nőkről, hivatásukról, mai állásukról okosabb emberek, s talán merészség is tőlem, hogy erre vállalkozom, de szeretném elmondani, bebizonyítani, milyen tévesen gondolkoznak azok, kik még ma sem akarják elismerni, hogy a nő a férfiakhoz hasonló szerepet, állást viselhet a közéletben, kivált mikor az élet fentartásáról, megélhetésről —- szóval kenyérkeresetről van szó. Mióta egy leánygimnázium felállításának uj eszméje szóba jött, (holott külföldön ez már nem újság) azóta itt s, ott is a napi lapokban, s tudományos, folyóiratokban jelentek meg egyes cikkek arról, menyire kívánatos ennek felállítása, s milyen fontos ezen eszmének a megvalósulása. És mégis- akadnak igen sokan, kik helytelennek, határozottan szükségtelennek tartják ezt a leányok számára. Ilyen nyilatkozatokat hallottam én a nápokban többektől, s ez késztetett arra, hogy magam is röviden, csak pár szóban kifejezést adjuk annak, milyen hátra maradottak a mai modern felfogástól még sokan, kik nem tudják, s nem akarják elismerni, hogy a nő szellemi tehetsége, nagysága, tevékenysége van olyan mint akár a férfié, hogy követelheti ő is. épp úgy, hogy azt művelni, értékesiteni neki is nyújtsanak alkalmat, tért. Általános nézet, hogy a nő, mint a gyengébb nem képviselője, ne keressen, ne akarjon hírnevet, dicsőséget szerezni magának a világban, — elégedjen meg ő azzal a kis világgal, melyet családjával alkot, legyen ö annak a nem- töje, őre, angyala. Szépen van ez elmondva, s bizonyára minden nőnek ezt elérni lesz legkedvesebb óhajtása — de vájjon el érheti-e mindegyik? E kérdést szinte szükségtelen föltenni, mert tudja azt mindenki, hogy több ezerre megy azon nőknek száma, kik egyedül állanak a világban, s kiknek önmaguknak kell gondoskodni saját fenntartásukról. Ezeknek a legnagyobb részé, örömmel fog tanúlni, dolgozni, fáradni azért, hogy a társadalomban tiszteséges álláshoz juthasson. — De vájjon hányféle az ut, mely számára eddig nyitva állt ? Nem sok! — Első volt a tanítónői pálya. Tömegesen tódultak erre a pályára, úgy, hogy ma már alig nyernek állást, annyian vannak. Majd a postánál és vasutaknál alkalmazták nőket s egy év óta megnyílt a kereskedelmi tanfolyam is, mely újra új pályát, hivatalt nyitott nekik. Hogy a nők e hivatalok bármelyikében szintúgy megfeleltek mint a férfiak — ezt senki sem tagadhatja; hiszen tudják azt ők is jól, hogy mikor az ember kötelességet vállal, azt pontosan, lelkiismeretesen tartozik teljesíteni. Sokan közülük. megtéve kötelességeiket nem is fognak nagyobb babérokra áhítozni — de lesznek, s mi sem természetesebb, — kiknek szellemi tehetségeik oly magas fokon állanak, hogy e szűk munka kör nem elégíti ki őket. Szeretnének többet, nagyobbat létre hozni a mindennapinál, de nem lehet, el van zárva előttük az ut. S ha akad is közülök egy-egy a ki túl teszi magát az általános véleményen és saját belátása s meggyőződése szerint megy keresni magának új kört, olyat, mely vágyainak, óhajainak megfelel, melyen tudvágyát kielégítheti, azt a nőt akkor BUDAI HÍRLAP. már nem találják többé igazán nőiesnek — az már e m a n c i p á 11 nő. így vélekednek nálunk, holott külföldön már nem egv eset volt rá. hogy nők is ép úgy mint a férfiak egyetemet végeztek, orvosi, ügyvédi vizsgát téve le. emezeknél nem kevesebb sikerrel. De nem csak a külföldi nők! Legyünk büszkék reá, hogy van akad, s akadna elég magyar nő is. ímm egy. a ki ki tudnáállani a versenyt. Csakhogy sokakat visszatart az ál- . talános közvélemény, dé meg a lehetetlenség is, mert hisz ha külföldre nem megy, itt saját hazájában ezt el nem érheti. S ime most meg van téve az első lépés: komolyan foglalkoznak az első leánygimnázium felállításának eszméjével, mely új tért nyit a nőnek értelmét, szellemét művelni, s azt új hi- ■ vatalában egykor érvényesíteni. Haragusznak érte sokan, de leginkább — a férfiak ! Miért ? Nem akarom azt mondani, bogy irigységből, talán csak az ambíciójuk olyan nagy, hogy nem látnák örömmel, ha velük, a világ uraival egy rangban, állásban lennének a nők is. De hát nem is célja, uincs is rá utalva minden nő, még ha elvégzi is a leánygimnáziumot. sőt többet talán, hogy pályát, hivatalt vá- laszszon magának; de azért annak, a mit ott tanul, annak a szellemi s erkölcsi műveltségnek, melyet ott szerez magának, hasznát veheti családi életében is, csak előnyére lehet a nő hivatásában, ha a szív az észszel párosúl. Üdvözölje hát mindenki ezt az uj eszmét no akarjon ellene harcolni, s ellenséges állást vele szemben elfoglalni, hanem istápolja ereje, képessége szerint: ezzel saját hazájának, egész nemzetének, s e nemzet művelődésének , hasznára leend. Bízzanak hát a nőkben, ott s én meg vagyok győződve, hogy nem fognak bennük csalatkozni — s ha sok is az áldozat, melyet értök hoznak ne sajnálják: a mit ennek fejében tőlük várnak, annak ők meg is fognak felelni! Kifogyhatatlan tudnék e tárgyat illetőleg lenni, de nem akarom Szerkesztő Ür türelmét soká igénybe venni, s ezért befejezem levelemet azon kéréssel, ha érdemesnek tartja rá, adjon helyet becses lapjában az én levelemnek is, ki maradtam Szerkesztő Urnák hű olvasója: Elvira. Hírek. — A pénzügyminisztériumban kitört a kolera! Ez a rémhír ijesztette a budaikat csütörtökön délután. Csakugyan jeleztek is ,.koleragyanus megbetegedést“ az I. kér. elöljáróságnál, mely rög- töu ki is küldötte hatósági orvosát és dezinfek- tőrjeit. Az orvos megvizsgálván a „gyanús“ beteget, egy hivatalszolgát, konstatálta, hogy az tökéletesen — részeg. De azért elő vigyázatból dezinficiálták a „beteget“ és fekhelyét. A múltkor a „Budai Hirlap“-ról elmaradt a „Fertőtlenítve van!“ felírás, de azért az emberek mégis csak elmerték olvasni. Igazuk is volt, mert a dezinfek- ció azért egész szigorúsággal megtörtént. Hogy a koleráról a figyelem egy időre a Hentziszoborra van irányozva, azt mondanunk sem kell, Mindenki leste a lapokat, hogy megtudhassa, mi újság ez ügyben ? — Szépen vagyunk! — mondja egyik budai a másiknak. —• Épen a budai honvédegyletből kellett kiindulni ennek a dolognak! Jó magyarságunk hire elmegy majd . . ! 6 — No de a budai dalárda kitett a budaiakért. Vájjon ki fog énekelni a Hentziszo- bor előtt? — Ki ? Hát Országb Sándor Azért nem volt az ülésen, mert ő elhatározta, hogy elfogadja a meghívást. — De hát magában fog énekelni ? — Természetesen! — Ét tud ? — Hogyne! Hiszen azért elnöke a dalárdának.-T— De én nem halottam még. .— ÚjabL időben nagyon elcsendesedett, nein igen hallatja magát. A lóvasút menetrendje e hó 15-dikén megváltozott. Ajánljuk olvasóink figyelmébe az uj menetrendet. A Tabán veszedelme. A hírhedt László-féle házakban serényem dolgoznak a járványbizottság által elrendelt munkálatokon. Az alapos tisztogatás egész héten át folyt. Érdekes, hogy például az egyik kisebb pincéből négy kocsira való rothadt szalmát, szemetet fuvaroztak ki, melyet a pince bérlője, mint pompás trágyát adott el forintjával kocsiját. A kolera. Az elmúlt héten semmiféle különös változás a betegedések számát illetőleg nem állott be, ellenben a halálozások száma nagyobbodott a hét végén. Eddig összesen 686 ember betegedett meg kolerában, a kolera-halottak száma pedig 274. — Budán a kolera barakban mindössze 11 beteg fekszik jelenleg. — Óriási nagy az a veszteség, mely a kereskedőket és iparosokat sújtja: a kolera kitörése óta napról napra kevesebb a munka, csekélyebb a forgalom. Főleg a pesti oldalon levők szenvednek nagy anyagi kárt, nálunk Budán a pangás még hála Istennek nem oly á talános. A krisztinavárosi sörcsarnokról megírtuk volt a nekrológot, megsirat'uk annak rendje és módja szerint mint a vigság pusztuló tanyáját. Az ócska falak azonban „megfogyva bár de törve nem“ újra megnyílnak a mulatni vágyó publikum előtt, a helyiség kicsinosítva s a réginél praktikusabb beosztással e hó végén lesz fölavatva Gambrinusz s a farsang folyamán valósziuiileg Terpsichore szolgálatába. Uj lépcső a várba. A királyi váriakhoz épülő új úthoz közvetlenül az alagút krisztinavárosi bejáratánál új lépcsőt építenek, mely valószínűleg még e hó folyamán készen lesz. Az új útvonal a fehérvári kapú helvén fog a várba torkolni, lesz azonban elágazása is, mely közvetlenül az uj várlak gazdasági épületeinek udvarába fog vezetni. A krisztinavárosi polgári kaszinó palotája alapfalai már teljesen készen vannak s a jövő hó közepe táján az új épület már tető alatt lesz. A falegyen ünnepélyt az egyesület társas-vacsorával óhajtja megünnepelni. Á folyó hóban tervbe vett estély a kolera járvánv miatt elhalasztatott. Nyilvános felolvasás. Vasárnap f. hó 23-án — esti 6 órakor — a „budai kath. legényegyesület“ helyiségében Tömör Ferenc nyug. főgimn. tanár nyilvános felolvasást tart. melynek cime : „A k a t h o 1 i k u s világhelyzete.“ Iskola egylet. Az Országos Magyar Iskolaegyesület I. kerületi választmány i e héten megalakuló tagjai a következők: Arányi Árpád dr., Beiwinkler Károly, Bogisich Mihály, Borosnyai Oszkár, Dulovics Béla, Eiszdorfer Gusztáv. Farkas Antal, Farkas József, Frey Antal, Garay Antal, Gombár Tivadar dr. Gyurmáim Emil dr., Hanzély László dr.. Hegedűs János dr., Heinrich Kálmán dr., Hetzer József. Hoffmann Sándor, Hoser Victor, Hümpfner Ferenc, Kemény Ferenc dr., Kertész Aba dr., Kertser István, Kossutányi Géza, Lász Károly, Lechner László dr., Mayer Ferenc, Magyarevics Jeremiás, Mauks János, Mihalecz József. Much- mayer Ferenc. Nemes Antal dr., Osztóics Mihály, Országh Sándor, dr. Patacsics János, Peringer Ferenc, Scheich Károly. Szelestey Géza, Schmel- hegger Nándor, Schönva Aurél, Somlyai József, Steffek Adolf dr., Tömör Ferenc, Varga József és Zeitler Sándor Elnöknek: Gombár Tivadar dr t, aleluöknek: Bogisich Mihályt,
