Budai Hirlap, 1892 (1-28. szám)
1892-10-23 / 23. szám
Budapest, 1892. Október 23. A «politikus grájzlernél.» Már hiába, nincsen jobb hely a „politikus grájzlernél“ — vagy. hogy magyarosabban fejezzem ki magamat a „politikus szatócsnál.“ A legfontosabb politikai kérdések rövid nton és — higyjék el kérem — igen alaposan intéződnek ott el. Ott van a törzsasztal A legkülönbözőbb pártárnyalatok vannak ennél képviselve, s csak egyben egyeznek mindannyian, hogy t. i. a bort egyformán isszák. Adalbert Hundsknoch úr például, a ki már a 6()-as években öreg pénzionátus kapitány volt,: a fekete-sárga politika szószólója. Vérforgó Mihály negy vennyolcas, függetlenségi, republikánus. Még a borban is csak a forradalmi vörös szint szereti. Szomacsek János, a nyugalmazott szám- tanácsos minden körülmények közt kormány- párti. A magyar világban a független magyar kormány szószólója, a német világban a német kormány embere volt, azután megint a magyar kormányt védte és védi ma is. Neki mindegy, hogy Batthyány, Bach, Tisza Kálmán avagy Szápáry a kormáuy elnök, ő csak a kormány embere minden körülmények között. Ezek a fő faktorok. Van azután függet- lenségi-48-párti, Ugron-párti, nemzeti-párti, szabadelvű-párti, antiszemita, néppárti is — de ezek az egyes alkalmakkor a három korifeus körül csoportosulnak és vagy Jani bácsi mellett vagy Miska bátyánk mellett, vagy pedig a Herr Adalbert mellett (a német kapitánynak ez a neve) foglalnak állást. Van még egy egyéniség, s ez azután mindenki felett áll, 0 a legélesebb ellentéteket ki szokta egyenlíteni, a legmérgesebb vitákat megszünteti és igazságot, meg bort mér mindenkinek. Ez maga a politikus grájzler, a koresmá- ros, a politikai szatócs. A politikus grájzler, a mikor szavaz a képviselő választásoknál, akkor nemzeti parti: s a mikor a bort méri, akkor is nemzeti parti. 0 jó bort ad az Apponyi híveinek, mert nemzeti pártiak, jó bort ad a többinek is, mert nem szeretné, ha egy nemzeti párti korcsmárosra azt mondaná valaki, hogy nem tiszta a bora : — M i tiszta bort szoktunk a pohárba tölteni! — szokja mondani, de ezt úgy is, mint nemzeti párti, úgy is mint korcsmáros mondja. 0 maga nem vesz részt a vitákban, csak ha nagyon melegen megy már, akkor szólal meg, és pedig úgy, hogy mindenki, igazat ad neki. A honvéd emlék s a Hentzi szobor leleplezése és megkoszorúztatása a politikus grájzler- ben is nagy port vert fel. Adalbert úr kijelentette, hogy bár nem szívesen teszi, bár egy kicsit borsódzik a háta tőle, 5 azért csak megkoszorúzza a honvédemléket, mert cserébe Hentzi is kap koszorút a rebellisektől. Miska bátyánk lángoló gyalázatnak tartja a hozaáruló zsoldosnak megkoszorúzását és forradalmat jósol. Jani bácsi, minthogy nézete szerint a kormány mindent bölcsen rendez el, az egyesitett leleplezési és koszorúzási ünnepélyt a legpompásabb ideának tartja, mely e században politikus fejében megfogamzott. A negyedik spricernél már oly éles volt a vita, hogy Miska bátyánk az öklével ütötte az asztalt. A politikus szatócs időszerűnek látta, hogy közbelépjen. Leült hát a törzsasztalhoz, mire ott csend lett: BUDAI HÍRLAP. — Hát Miska bátyám nem koszorúzná meg a Hentzi szobrát ? — De nem ám ! Felrobbantani, azt igen. De megkoszorúzni — soha !!! — És Adalbert úr? Szivesen adna koszorút a honvédeknek ? — Nem én ! 0, még nem felejtettem el, 48-ban hogy kellett futnom tőlük! . . . — Es Jancsi bácsi ? — Kormány rendelte, tehát koszorút kell tenni. — De mi célból ? — Mit tudom én ? El van rendelve: punktum. Adalbert ur kötelessége maúl halten és weiter-dínen, a Miska bácsi nem számit . . . . hanem, ha tetszik egy okos embert hallani, ott a doktor Szénássy Sándor. — Mi az? Ki az? Wi heiszter? — kiáll- toztak a korifiusok össze-vissza. A politikus szatócs szemrebányólag nézett a társaságra: — Hát önök, a politikus grájzler törzs vendégei ezt sem tudják ? Felvilágositom önöket tehát! Ezzel kivett a zsebéből egy nyomtatott papirost, olyan féle volt, mint a lóverseny programútok s azt szétbontva igy szólt: — Doktor Szénássy jelenleg Budán a legelső politikus. A mióta a „Budapesti-Hirlap“ egyik munkatársát küldte hozzá, hogy a nézetét megtudja, és a nézetét ki is nyomták az újságba, azóta a Krisztina-város őt tartja a legelső politikusnak. Az öreg úr kurzust is fog nyitni politikusok számára. A tanári kar már szervezkedve is van, s a tanrend a következő: 1. A magas politika, Politikai kérdések tapintatos elintézése, A negyvennyolcas honvéd kötelességei 92-ben — tanítja: Szénássy Sándor dr. 2. A szabad választási jog, A választási elnökök teendői, A választási-törvény magyarázata, Szavazat gyüjtéstan (gyakorlati példákkal O-Budáról) — tanítja: 0 r s z á g h Sándor dr. 3) A magyar kultúra fejlesztése, A magyar nyelv terjesztése, Magyar irodalom, Szónoklás-tan, Modor-tan — tanítja: Scheich Károly. 4. Állami közigazgatás elöljávósági szempontból, A hatóság kötelességei képviselő-választásoknál, A polgárok érdeke, Lovaglástan a magasabb iskola szerint — tanítja: Osztoics Mihály lovag. 5. Igérettan, Mézes-madzag-tan, Mikor megy az igazi politikus választói közé? —tanítja: Fáik Miksa dr. 6. Mint rendkívüli tárgy tisztviselők számára: A tisztviselők politikai jogai — tanítja Scheich Károly. íme uraim — szólt a politikus, összehajtogatva és zsebre dugva a tanrendet, melyet felolvasott — látják tehát, hogy Szénássy doktor, ki ezen tanfolyamot a kolera után a többi iskolával együtt meg fogja nyitni, ezen kérdésben hivatva van véleményt mondani. Rögtön ki is küldtek egy bizottságot, mely eljárván feladatában, meghozta Szénássy drtól a feleletet. Három kérdőpontot állítottak fel a nagy hazafi előtt és Szénássy dr. pontonként megfelel t: I. pont: J ó-e a Hentziszobrot megkoszorúzni a honvédemlék leleplezésekor? — Szénássy dr. felelete: „Hogy ne! Nagyon is jó, helyes 1“ II. pont: Miért jó? Szénássy dr. felelete: „Azért jó, mert az egy igen szép engesz4 telődési ünnep, a melyiken mindenki mérges lesz, a ki a komédiában részt fog venni. Dühös lesz a hadsereg, dühös lesz a régi honvédség, dühös lesz a közönség is, csak én nem. A mi engem illet, én nemcsak Hentzit, de Haynaut és Spanga Pált is szeretném megkoszorúzni. Meg is fogom tenni, csakhogy Haynaunak még nincsen szobra Budán, a mi elég baj, — Spanua Pálnak pedig szintén csak még ezután lesz: mert én gyűjtök is már rá. III. pont: Mire jó? Szénássy dr. felelete: „Igen okos politikus és nagy hazafi vagyok, de mán erre nem tudok felelői F . . Á társaság csodálkozva hallotta a szavakat, és Herr Adalbert rögtön ki is jelentette, hogy: — I hab réeht! Erre a szóra a többi is felzúdult s a vita éléről kezdődött volna, ha a politikus szatócs csendet parancsolván igy nem szólt volna : — Kérem! Majd én megmondom, hogy hogyan áll a dolog ! Helyes, nem helyes — e : azt eldönteni bajos. Herr Adalbert, Szénássy dr. és más pecsovicsok helyeslik — a magyar ember nem helyesli. De itt az a főkórdés, a mire még Szénássy dr, se tudott felelni, hogy mire jó ez a hires koszorúzás, mi lesz ennek az eredménye ? Mert, hogy Lobkovicék nem szivesen teszik a koszorút a honvédemlékre, az valószinü, — meg, hogy a honvédek sem koszoruzák meg undor nélkül a Hentzi szobrot az már egészen bizonyos. Mán most csak az a kérdés, hogy mit érnek el vele, mi lesz az eredmény? Na hát majd elmondom, csak egy kis sváb történetet idézek emlékezetükbe: Egy budakeszi sváb egy tehenet hajtott esős idő után. A pajtása ment vele. Egyszerre egy rém nagy varangyos békát látnak ugrálni: „Tú Hanz!“ — szólt a tehén tulajdonos „ha kettéharapod ezt a varancsos békát és a felit megeszed, neked adom a tehenet!“ Erre kapja magát a másik sváb, megfogja a békát, behúnyt szemmel beleharap és isszonyú kínnal meg is eszi a felét. Á tehén tulajdonosa megdöbbenve nézte végig a villásreggelit, s azután oda adta a marhalevelet a Hanz-nak és igy a tehén is a Hanz-é lett. Azzal elindultak szépen együtt. Alig mentek egy pár lépést, a Hanz, a kinek igen émelyedett a gyomra, s a kit már a hideg is kezdett lelni az undortól, igy szólt társához, a ki igen szomorú képet csinált az elvesztett tehén miatt: „Tú Szépl! Ha te megeszed a másik felét annak a békának, úgy én vissza adom megint a tehenet F Szépl pedig minden undora dacára bekapta és lenyelte a varangyos béka másik felét s igy a tehenet is visszakapta. Szó nélkül mentek egymás mellett tovább: mind a kettő igen rosszul érezte magát, a béka nagyon megfekiidfce a gyomrukat, émelyedett mind a kettőnek a gyomra, s a hideg is kirázta őket az undortól. Mikor Budakeszire értek, az első ház előtt a Szépl megállott hirtelen, és soká, hosszasan nézett a Hanz szeme közé, végre igy szólt: „Tú Hanz! Cn waszhám ten mir té Krót camkfresen und óba kslukt ???“*) így szólt a politikus grájzler, a társaság pedig megértette a példázatot és csendesen ki- hörpintve borát, nyugodtan szétoszlott. Dongó. *) Te Jancsi! Minek is ettük mi meg és nyeltük le azt a varangyot? Különfélék. Harc a rablóikkal. Az Egyesült-Államokban f gy idő óta nagyban folyik a rablóbandák garázdálkodása, különösen a vasutak ellen, melynek vonatait feltartóztatják s <v kocsikat és az utasokat kirabolják. Legújabban meg már a falvakba is betörnek és harcot viv- nak a lakossággal. Így Kanzás állam Coffey-
